Melyek a koronavírus járvány okozta kiégés jelei, és hogyan védekezhetünk ellene?
De azok, akik az otthoni munkával megússzák a vírust, szintén érezhetik úgy, ha nem önként vállalták az elszigeteltséget, hogy nem urai a helyzetnek.
Ezt erősítette meg a Lancet tanulmánya, amely a SARS és az Ebola-járványok idején bevezetett kényszerű karantén hatását vizsgálta: eszerint az önkéntes izoláció kevesebb érzelmi stresszt és hosszú távú mentális problémát okoz, mint amit törvény által rákényszerítenek az emberekre.
Lynden Miles, a perth-i egyetem szociálpszichológusa szerint ez a szabad választás elvesztésének pszichológiai hatásával függ össze, amelyet a szakirodalom a „tanult tehetetlenség” jelenségének nevez.
A King’s College Sarah Simblett klinikai pszichológus vezette kutatócsoportja, amely a jelenlegi karantént elemzi, az első hetek után azt tapasztalta, hogy fogy az emberek tűrőképessége, nem bíznak abban, hogy hosszú távon képesek megbirkózni ezzel a helyzettel. Sok múlik azon, hogy az emberek miként fogadják a kormány döntéseit szabadságuk korlátozásáról.
Mindezek mellett arról se feledkezzünk el, hogy a kiégést táplálhatja az az érzés, hogy képtelenek vagyunk elmenekülni otthonról. A családi kiégést kutatók például azt tapasztaltják, hogy a munkába menésnek védő hatása van, mert lélegzetvételhez juttatja az embereket az otthoni nyomás alól.
Minél jobban megértjük a kiégés okait, annál sikeresebben tudjuk megvédeni magunkat. A legnagyobb kihívás, hogy a lehető legjobban kezünkbe tartsuk mindennapi életünket. Ez persze nem könnyű, mert a szokásos kikapcsolódási formák – nyaralás, a barátokal való összejövetel, egyes hobbik művelése – nem állnak rendelkezésünkre.
– emlékeztet Pariante, aki szerint nem szabad hagyni, hogy a cinizmus, vagy a lustaság erőt vegyünk rajtunk, mert mi látjuk a kárát, ha lemondunk a társadalmi érintkezésről.
Mentális egészségünknek jót tesz, ha minél többet mozgunk, sok időt töltünk el szabad levegőn, zöld területeken, az időjárástól függetlenül.
Simblették megállapították, hogy az első karantén idején sokak számára volt követendő stratégia a napi séta, vagy más mozgás. A testedzés azok számára, akik nem hagyhatják el otthonukat, ha lehet, még fontosabb. Van, akinek bejönnek az online tornaórák, akinek nem, az táncolhat zenére: már korábbi tanulmányok is igazolták, hogy a tánc ugyanúgy javítja a kedélyállapotot, mint bármilyen másféle testedzés, és ha valakivel közösen csinálják, az erősíti az érzelmi kötődést.
Cristina Maslach szerint egyébként az első vonalban dolgozó egészségügyiek kiégése már jóval a covid előtt is aggasztó méreteket öltött, és félő, hogy sokak számára a pandémia lesz az utolsó csepp a pohárban. Ilyenkor segíthet a koncentrálás konkrét feladatokra az érzelmek háttérbe szorításával. Ezt tapasztalták olasz orvosoknál a járvány első hulláma idején. A kutatók szerint erre azért volt szükség, mert a pandémia kezdetén az érzelmek olyan erősek voltak, hogy féken kellett tartani őket.
Ennek viszont az a kockázata, hogy ha az azonnali veszély elmúlik, az elfojtott érzelmek elemi erővel törnek ki.
Két amerikai szakember, Jo Shapiro és Timothy McDonald a frontvonalban dolgozók folyamatos megfigyelését javasolja, a szükséges beavatkozásokkal, de sokat számít a kollégák támogatása is.
Ez akkor áll fenn, ha valakinek nincs elég dolga, nem talál értelmet a mindennapi munkában, vagy attól válik stresszessé, hogy rengeteg dolga lenne, de egyik unalmasabb, mint a másik. Itt is az a legjobb megoldás, hogy olyasmivel töltjük az időt, ami jelent valamit nekünk. Sokkal hasznosabb például megtanulni főzni, valami önkéntes munkát vállalni, mint gépiesen futtatni a közösségi médiát. A lényeg, hogy csináljunk valami előremutatót, amelynek később hasznát vehetjük.
