SZEMPONT
A Rovatból

Gáspárik Attila: Egy nap tízszer fogok oda-vissza menni Püspökladány és Nagyvárad között, hogy kibiciklizzem magamból az elmúlt 60 évnyi szorongást

Január elsejétől eltűnik a határ Magyarország és Románia között. A volt marosvásárhelyi színházigazgató szerint a generációjában soha nem múlik el az a gyomorgörcs, amit akkor éreztek, amikor a határhoz értek.


Január 1-től Románia is teljes jogú tagja lesz a Schengeni övezetnek, akkortól már nemcsak a repülőtereken és a kikötőkben, de a közúton is eltörlik a határellenőrzést, felemelkednek a sorompók. De mit jelent ez azoknak, akiknek a határátlépés hosszú évtizedeken át a gyomorgörcsről, az igazoltatásokról és az utazási korlátozások szorításáról szólt? Hogyan próbáltak könyveket átcsempészni a határőröket kijátszva, mikor lehetett a kemping sajt a jólét szimbóluma, és hogyan segített a Duna kavics vagy az Amodent fogkrém az embereknek a határ túloldalára jutni?

Gáspárik Attila, színművész, volt színházigazgató, rádiós mesél egy véglegesen szertefoszló világról. Mert lehet, hogy sokak számára Schengen csupán az egyszerűbb utazást jelenti, de Gáspárik, és bizonyosan sok erdélyi és székelyföldi magyar számára ennél többet: a múltból megmaradt gyomorgörcs oldódását és a szabadság új értelmezését.

– Te mióta vársz erre?

– Én egy olyan városban születtem, amelyik 8 kilométerre van a magyar határtól, Nagyváradon. Úgy éltem itt Romániában, hogy az ottani 60 ezres magyar közösségnek a rádió az a Kossuth, a Petőfi, később a Bartók Rádió volt. És arra is emlékszem, amikor felszereltük a 70-es években az első magyar 2-es kísérleti adás antennáit, hogy azt is nézzük. Nekem Székelyföld és Erdély is valamilyen furcsa, különös, egzotikus dolog volt, amit én a Magyar Televízióból ismertem.

Ráadásul Váradon vannak olyan tömbházak, amelyek felső emeleteiről simán látszik Magyarország. És ott volt a határ, és végigkísérte az életünket.

Láttuk azoknak az arcát, akik elhatározták, hogy éjszaka nekivágnak és átszöknek. És láttuk azokat a pajtásokat, akiket visszadobtak még a 80-as évek elején a határon, és agyba-főbe verték őket. Aztán 1990 után jött a benzinkrízis, és a székelyföldiek, amikor mentek, akkor mindig itthagyták a benzinkannákat. Volt, hogy anyám lakásába nem lehetett belépni a benzinkannáktól, mert az összes ismerős ott tartotta nála. Mi így éltünk együtt a határral. És nem hiszem, hogy nekem és a generációmnak valaha elmúlik az a gyomorgörcs, amit éreztünk, amikor a határhoz értünk. Hogy vajon mi lesz a probléma, mi lesz a baj, mi az, amit megint rosszul csináltunk? Mindenesetre én elhatároztam, hogy tavasszal, amikor kicsit melegebb lesz, biciklivel egy nap tízszer fogok oda-vissza menni Püspökladány és Nagyvárad között, hogy kibiciklizzem magamból az elmúlt 60 évnyi szorongást.

– Ha nincs határ, csak arra ocsúdsz fel, hogy már máshogy néznek ki a villanyoszlopok az úton, akkor nem is tudja a gyomorgörcs, mikor kell jönnie.

– És magasabb a búza, és tényleg, ilyen jelekből észrevenni, tényleg fantasztikus lesz. Most már évek óta ingázom Szlovákiába, és fantasztikus a hídon, akár Párkánynál, akár Komáromnál átmenni, de az autómban van egy szigorú hölgy, akit én nem ismerek, de mindig a híd közepén megszólal, hogy „You crossed the border”. Ennyi csak a határ, és tényleg remélem, hogy gyerekeinknek, unokáinknak már semmit nem fog jelenteni.

Persze igazán jó az lenne, ha szellemiekben is végre át tudnánk már lépni a határainkat.

De ebben nincsenek illúzióim, mert azért azt tudom, hogy Magyarországon is megjegyzik, ha valaki Borsodból jön, vagy Kisvárdáról, de Budapesten is azért egy budai nem mondja magáról, hogy pesti lenne. Ez egy ilyen külön magyar tehetség, hogy mi húzunk határokat, ha nincsenek is, magunk között.

– Azért a németek is megjegyzik, hogy valaki mondjuk Szászországból jön-e, vagy a bajoroktól...

– Igen, de ők ezt diszkréten el tudják intézni. Mi meg véleményt is mondunk róla, hogyha valaki Újpest-szurkoló vagy nem Fradi-szurkoló. Tehát mi nem tudunk egymásnak örülni, még határtalanul sem.

– Hogyan is zajlott egy határátlépés a 70-es, a 80-as, a 90-es vagy a 2000-es években?

– Én a 70-es évekre emlékszem. Volt egy kifejezés, pont most jutott eszembe, hogy feloldják ezt a határzárat, amikor olyan tragikusan néztek egymásra az emberek: hogy „levetkőztették”.

Ez volt a kérdés, hogy levetkőztették-e?

Sűrű szokás volt az, hogy aki a határátlépésre jelentkezett, azt levetkőztették anyaszült meztelenre, és átvizsgáltak mindent rajta, hogy nem akar-e valamit kicsempészni. Tényleg nem tudom, hogy akkoriban mi lehetett volna, amit kicsempészhettek Romániából az emberek. A bőröndöket szétvágták, vagy belevágtak. Ez az az időszak volt, amikor vitték ki a diplomáikat magukkal a felsőfokú végzettségűek, akik nem akartak hazajönni, hogy aztán majd munkát vállaljanak, ezeket keresték. És nagy vadászat folyt a könyvek után, amelyeket Magyarországról hoztak. Igazából nem engedtek be semmilyen könyvet. A barátaim úgy csempészték be mondjuk Moldova György Magyar Atom című, gondolom, rendszerellenes könyvét, hogy

megvettek Romániában magyar nyelvű könyveket, a borítón ott volt, hogy Bukarest Kriterion Kiadó, és felöltöztették a magyarországi könyveket romániai borítókkal.

A vámos pedig bejött, aki nem tudott igazából magyarul, de látta a címen, hogy bukaresti könyvek ezek, és akkor még boldog is volt, hogy a mi magyarjaink jobbak, mint a ti magyarjaitok. Akkor voltak az adományozások, hogy egy kicsi csomag mindig ki volt készítve a vámosnak, amelyben kötelezően Duna kavics, Amo szappan, Amodent fogkrém kellett szerepeljen. És akkor a vámos kérdezte, hogy „és ez mi?” „Hát én nem is tudom, de ha gondolja a kedves feleségét...” „Na jó, köszönöm szépen.” És akkor megúsztad azt, hogy a gyümölcsös rágógumit a gyerekeidnek elhozhatod. Az az igazság, hogy amíg itt ilyen tilalmas világ volt a két határ között, gyerekkorunkban minden, ami Magyarországon készült, az maga volt a csoda.

A szarvasgombás májpástétomnak sem fogok soha úgy örülni, ha egyszer majd eszem, mint a műanyagba töltött kempingsajtnak.

Ugye esténként láttuk a tévében, hogy reklámozták a csemegeboltot, és akkor mi is olyanból kaphattunk. Aztán jöttek ezek a – bocsánat – cseszegetős átlépések ’90 után. Mentünk turnézni a színházzal, és akkor a buszt félreállították, és két és fél órán keresztül ültünk a buszban, leszállni sem volt szabad, mellékhelyiség nem volt, az, hogy a buszra az volt írva, hogy Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, az bizonyos román vámosoknak elég okot adott arra, hogy egy kicsit meghúzzák a vonalakat, és tudatosítsák bennünk, hogy nem olyan egyszerű gyerekek, hogy ti csak úgy átmentek! És akkor a listát kértek a kellékekről, elkezdték átnézni egyenként. Nem tudom, mire gondoltak, hogy mit akarunk kicsempészni, vagy mit nem. Aztán persze megnyíltak a kicsi határátkelők, ami látszólag jó dolog volt, de igazából mégsem, mert mikor odamentél, ott mindig kiszállítottak az autóból, elő az életmentő dobozt, a háromszöget, megszondáztattak, hogy nem az alkohol miatt akarsz-e a kicsi határátlépőn átmenni, végül emiatt semmit nem tudtál spórolni, ha Létavértesen mentél át, mert a vámos ott ritkán jutott egy-egy átmenőhöz, és persze kiélte a kis szadista hajlamait rajtad, bármelyik oldalról jöttél volna. Ezeket szerintem egy iskolába képezték ki, csak éppen az egyik magyar volt, a másik román.

Úgyhogy én nagyon-nagyon várom, hogy vége legyen.

– Beszéljünk az útlevélről, mint intézményről, ami már egy ideje nincsen, de egy időben nagy kincs volt, megjegyzem Magyarországon is. Hogy működött ez nálatok?

– Egészen 1989-ig, a rendszerváltásig az útlevelet nem tarthattuk magunknál. Kétévente kérhettünk egy turistaútlevelet, amelyet vagy jóváhagytak, vagy nem. Borzalmas procedúrán mentél át. El kellett beszélgetni a vállalati bizalmival, utána kellett kapni egy ajánlást a munkahelyeden a vezetőtől, hogy megbízható vagy, és vissza fogsz jönni, nem fogsz csúnyát mondani a hazádról, ezután beadhattad a kérésedet, és akkor pár hetet kellett várni rá. Pénzt nem válthattál, nem vihettél magaddal, tehát mindent úgy intéztek, hogy nagyon pocsék legyen. Azt csinálták az emberek, hogy inkább Csehszlovákiába kértek útlevelet, mert akkor úgy át lehetett menni Magyarországra, könnyebben, mintha Magyarországra kérted volna.

De sokszor vissza is utasították a kérésedet, úgyhogy nem mehettél, nem kaptál útlevelet, és nem kellett megokolniuk, hogy miért nem.

Aztán ’89 után lehetett útlevélhez jutni, viszont pecsételni kellett folyamatosan, és a román állampolgároknak nagyon hamar vízumot vezettek be Ausztriától kezdve mindenhova, tehát nem volt elég, hogy volt útleveled, hatalmas sorokat kellett állni a konzulátusok előtt, hogy vízumot kapj. Én kétszer jártam meg úgy, hogy kiraboltak Budapesten az osztrák követség mellett. Nyilván látták, hogy román rendszámú az autó, akkor biztos sorban áll a vízumért, és addig kirámolták az autót. Nem volt egy jó dolog. És persze, amikor a román útlevelet meglátták az osztrák vagy a német vámosok, akkor egy potenciális Baader–Meinhof-csoport tagját látták benned, vagy a Vörös Brigádok terroristáját.

Szétszedték az autót, nem egyszer lemérték a súlyát, vajon a törzskönyvben szereplő súlya az autónak egyenlő azzal a súllyal, ami valójában. Ezek is borzalmas tortúrák voltak.

Persze nagyon sok honfitársam tett ezért, gondolom emiatt egy kalap alá vettek minden román állampolgárt velük. Az utóbbi időben már személyazonosságival lehetett utazni. Igazából azt hiszem, hogy a kesztyűtartóban van egy útlevelem, mint az amerikai filmekben, lehet már rég lejárt, nem tudom.

– Még a várakozási időről beszéljünk egy kicsit.

– Nagyon sokszor szándékosan lassították a vámosok a forgalmat, főleg Romániából Magyarország felé volt hosszú a sor, mert egy sávon dolgoztak három helyett. Azután, amikor az autópályás átmenő megnyílt Aradnál, ott voltak a legnagyobb sorok, mert egész Dél-Európa ott közlekedett. A spanyol–olasz vendégmunkások 4-5-6 órás várakozási időt is tudtak produkálni, szerintem elsősorban ott lesz nagyon nagy nyereség ez az átállás.

– Mi lesz szerinted a sok épülettel a határállomásokon?

– Én, ha befektető lennék,

most kezdeném el a román–magyar határmúzeumot felépíteni a régi romos épületekből, és az pont arról szólna, amiről most beszélgettünk, ki lehetne állítani az egyenruhákat, a kibelezett bőröndöket, útleveleket, határátlépések történeteit.

Sajnos rengeteg drámai történet zajlott le. Nagyon érdekes, amikor a világbajnok, olimpiai bajnok Nadia Comăneci, a román tornasport és a világ tornasportjának egyik legnagyobb alakja, a zöldhatáron menekült Magyarországra, és vissza akarták toloncolni. Órákon keresztül faggatták a határőrök, borzalmas tortúrának tették ki, és nagyon-nagyon nehezen tudott ott maradni, aztán továbbutazni. Ez egy nagyon-nagyon drámai történet volt. Tehát erről egy múzeumot szerintem mihamarabb kellene készíteni, és dokumentumfilmeket a történetekről, mert a mi generációnkat ez pszichológiailag szerintem nagyon megviselte. És ha keressük az okát, hogy néha miért rágjuk a körmünket felnőtt fejjel, nagyon sokszor vissza lehet majd vezetni azokhoz az órás sorokhoz, meg a kukoricásban elvégzett szükségletekhez, amelyeket a vámnál eltékozolt órák okoztak nekünk.

Két éve szóba jött, hogy esetleg megszűnik a román-magyar határ (jön Schengen). Éppen mentem át a határon. Bors-Ártánd. Két kedves román határőr kéri az útlevelet. Hova-hova? Ide-ide, Szlovákiába. Biznisz-biznisz? Igen-igen. Eladom nekik, hogy színész vagyok! Veszik? Páran… igen. És ti fiúk, felkészültetek a munkanélküliségre? Jön Schengen. Felnevetnek. Nem kell sietni. Nem lesz itt semmi. Mondom, figyeljetek, egyszer lesz, ha nem most, egyszer. Akkor van egy tervem. Engedjétek le a sorompót és lábteniszezzetek egyet a magyar határőrökkel. Keresztül a sorompón. Egymásra néznek, még jobban röhögnek: már megvolt, pár éve Szalontán. Ott kevés utas volt…. Röhögtünk. Kezet fogtunk! December 31. még egy utolsó lábtenisz meccs, hogy végképp lejátszuk az elmúlt 100 évet!

Gápárik Attila - Facebook

Azt hiszem, azért bárhogy élünk, nagyon el kellene gondolkodnia mindenkinek, hogy ennél csak rosszabb lehet. Nincs annál csodálatosabb dolog, hogy az ember beül egy autóba, felül egy vonatra, egy repülőre, és nagyjából az egész európai kontinensen nyugat felé szabadon közlekedhet, lefelé pedig Bulgária, Görögország... Ez tényleg csodálatos dolog, és ezzel a lehetőséggel azt hiszem, élni kell, ennek örülni kell, és ezt valahogy tovább kellene építeni. Azért az is nagyon jó, amikor euróval lehet fizetni mindenhol, és nem kell fejben folyamatosan átszámolni, hogy mennyi az annyi. Ugyanakkor azt is látom, amikor a Google Translate-tel Észak-Komáromban idős magyar házaspár próbál a nyugdíját beosztva akciós knédlit venni, hogy valahogy kihúzza. Szívszorítóak ezek a dolgok, ezen nagyon kéne változtatni, és ennek nincsen politikai színe. Az emberek, ha már megszülettek, szeretnének jól élni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Annyit értenek a nukleáris energiához, mint ló a mozijegyhez” – a Paksi Atomerőmű fideszes vezetését bírálta a volt MVM-főnök
Mártha Imre, a Magyar Villamos Művek egykori vezérigazgatója élesen bírálta a paksi atomerőmű jelenlegi vezetését. Szerinte a menedzsment szakmai felkészültsége nem megfelelő, a létesítményt valójában a kétezer fős szakmai stáb működteti.


Mártha Imre, a Magyar Villamos Művek korábbi vezérigazgatója az ATV Egyenes Beszéd című műsorában beszélt arról a 2018-as leveléről, amelyben már akkor a paksi atomerőmű hűtési problémáira és a Paks II projekt aggályaira hívta fel a figyelmet. A volt MVM-vezér szerint a 2018-as figyelmeztetései bejöttek. Azt mondta, nem örül ennek. A Süli János akkori miniszternek írt levelében két kulcsmondat szerepel, az egyik, hogy „jelenleg üzemelő Paks I végletekig kihasználja a Duna folyóvíz adta hűtési lehetőségeket”, a másik pedig, hogy „egyszerűen nincs és nem is lesz megfelelő mennyiségű víz a Dunában.”

Mártha szerint „az a baj, hogy szerintem most sokkal nagyobb a gond, mint amit a levélben leírtam.”

Kifejtette, hogy a Paks I atomerőmű jelenleg a nyolc turbinából eggyel, a négy reaktorból pedig egy csökkentett teljesítményűvel üzemel, ami egyáltalán nem felel meg a tervezett működési állapotnak. Bár az orosz gépkönyvek említik ezt a lehetőséget, de nem heteken vagy hónapokon át tartó üzemre tervezték. A helyzetet egy hasonlattal írta le:

„Ez olyan, mintha egy Forma 1-es autóval a budapesti belvárosban döcögnénk, megállással indulva, 5 km/órás sebességgel.”

A paksi szakemberek munkáját zseniálisnak nevezte, akik ebben a helyzetben is képesek működtetni az erőművet. Ugyanakkor élesen bírálta az atomerőmű jelenlegi vezetését.

Úgy fogalmazott, az erőmű egy félkatonai szervezet, amelynek élén jelenleg „egy bukott fideszes energiahivatali elnök [Horváth Péter Jánosra gondol - a szerk.] ül, és a felügyelő bizottság élén pedig egy Fidesz által indított országgyűlési képviselő, aki úgy tudom, hogy nem nyerte meg a körzetét [itt pedig Steiner Attilára].”

„Ők ketten szerintem annyit értenek a nukleáris energetikához, mint ló a mozijegyhez. Nem ők viszik a művet. Az a kétezer ember viszi, aki ott éjjel-nappal azon dolgozik, hogy ez az egy turbina és az a fél reaktor terhelés működjön.”

Mártha szerint a kormányzati kommunikáció is ezt tükrözi, mivel a miniszterelnök helyszíni látogatásai során nem a felsővezetőkkel, hanem a műszaki vezérhelyettessel mutatkozik. Úgy véli, egy atomerőmű esetében nem szerencsés, ha törések vannak a menedzsment és a szakszemélyzet között.

A jelenlegi, csökkentett teljesítményű üzemmód fenntarthatóságával kapcsolatban bizonytalanságát fejezte ki. Azt mondta, a blokkvezérlő mérnökök bravúrja, hogy a rendszer így is működik, de abban nem biztos, hogy ez hetekig vagy hónapokig tartható.

A legnagyobb veszélynek azt tartja, ha az utolsó blokk is leállna. „Ha ne adj isten Paks leáll, mert elfogy a víz, akkor egy 2000 megawattos termelőberendezés átfordul az ország egyik legnagyobb fogyasztójává.”

Míg egy működő blokk képes „megfűteni” a másikat az újraindításhoz, a teljes leállás és kihűlés utáni újraindítás rendkívül nehézkes lenne. Egy régi példát említett: „Ez utoljára több mint 40 éve ezelőtt indult el hideg állapotból, ahhoz külön kazánparkot építettek a szovjetek, és arról a kazánparkról fűtötték meg az első reaktort.” Hozzátette, hogy ezt a kazánparkot már évtizedekkel ezelőtt lebontották.

A jelenlegi helyzetet, amikor a Duna vízszintje centikre van a leállástól, „hajmeresztő pillanatnak” nevezte.

A reaktorok élettartamára is káros a gyakori leállítás és újraindítás. Az orosz tervek szerint ezeket a blokkokat folyamatos, teljes terhelésű üzemre tervezték, a le- és felterhelés fogyasztja az élettartamukat. Emlékeztetett, hogy a románok a cernavodai atomerőműnél hasonló problémákkal küzdenek, és négy uszályt süllyesztettek el a Dunában, hogy egy mesterséges küszöbbel megemeljék a vízszintet.

Mártha Imre beszélt egy lehetséges megoldási javaslatról is, amelyen a budapesti közüzemek a Műszaki Egyetemmel közösen dolgoznak.

A projekt célja egy 120 kilométeres távvezeték kiépítése Paks és Budapest között, a Duna nyomvonalán, amellyel az atomerőmű hulladékhőjét lehetne eljuttatni Budapestre és az útba eső városokba távfűtési célra.

Ez szerinte Pakson is segítene, mert a jelenleg a Dunába engedett hőt hasznosítani lehetne. Konkrét becslést is mondott: „A mi számításaink szerint, ami még nagyon előzetes, egy ilyen 150-200 megawatt hőt, teljesítményt ilyenkor is el lehetne hozni, ami most egyébként az élethalál közötti különbség.” Hangsúlyozta, hogy ez egy többéves projekt.

A Paks II beruházás kapcsán megismételte korábbi aggályait. Szerinte a jelenlegi helyzetben a Dunába már egyetlen megawattnyi plusz hőteljesítményt sem lehetne beengedni, ezért Paks II esetében elkerülhetetlen lesz hűtőtornyok építése. Ez a Heller-Forgó-féle technológia ismert és működő, de megépítése az egész projekt újratervezését, újraengedélyeztetését és jelentős költségnövekedést vonna maga után.

A nagyméretű atomerőművek építését mára elavult koncepciónak tartja, a Paks II projektet egy kihalásra ítélt mamuthoz hasonlította.

Felidézte, hogy már évekkel ezelőtt megjósolta, hogy az Európai Unió a tiltott állami támogatás és a szabványok miatt sem fogja engedélyezni a projektet az eredeti formájában.

„Most olyan érdekes, hogy én ezt megmondtam, csak senki nem hitte el.”

Ehelyett a Paks I blokkok üzemidejének meghosszabbítását tartaná a legfontosabbnak, akár 80 éves korig, ahogy arra amerikai példák is vannak. Kritizálta a kormány korábbi „szélerőmű frászát”, mondván, ha az elmúlt 16 évben épültek volna szélerőművek, azok most jelentősen kiegészíthetnék a napelemparkokat, és könnyebb helyzetben lenne az ország.

Teljes interjú:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Szél Bernadett: A szakma tudta, és figyelmeztette a kormányt, hogy nem fogja bírni a Duna, de a Fidesz egy ponton túl masszívan a klímacélok ellen harcolt
Szél Bernadett volt országgyűlési képviselő a Fidesz-kormányok felelősségét firtatja a jelenlegi energiaválságban. Szerinte a Duna rekordalacsony vízállása és a paksi atomerőmű leterhelése előre látható volt, de a figyelmeztetéseket lesöpörték.
M.M. / Fotó: - szmo.hu
2026. augusztus 06.



Szél Bernadett volt országgyűlési képviselő szerint a mostani hőség, aszály és a Duna rekordalacsony vízállása miatti energia- és vízellátási válság nem az elmúlt hetek, hanem az elmúlt tizenhat év kormányzati mulasztásainak az eredménye.

Posztjában úgy fogalmaz, a Fidesznek „tizenhat éve volt” felkészíteni az országot, méghozzá „kétharmaddal, rendeleti kormányzással, ezermilliárdnyi uniós forrással és gyakorlatilag korlátlan politikai hatalommal”.

Írását azzal kezdi, hogy miközben „az ellenzéki Fidesz épp négy hetet kér számon Magyar Péteren”, ő „tizenhat évet” kér számon a Fideszen. Hangsúlyozza, hogy nem utólag okoskodik, hiszen parlamenti dokumentumok és bírósági ítéletek sora bizonyítja, hogy időben jelezte a veszélyeket.

Úgy látja, a Fidesz-kormányok mindenben válságot láttak – a migrációtól a genderkérdésig –, „csak az egyetlen valós problémával nem voltak hajlandók foglalkozni: az elkerülhetetlenül begyűrűző klímaválsággal és a szükséges alkalmazkodással!”.

A jelenlegi helyzetet úgy írja le, hogy „a hőség, az aszály, a Duna katasztrofálisan alacsony vízállása és túlmelegedése, valamint az energia- és vízellátási gondok egyszerre omlanak rá Magyarországra”. Felidézi a fideszes politikusok nyilatkozatait: Bóka János szerint „erre fel kellett volna készülni”, amire Szél azt javasolja, „írja fel szépen magának a tükörre”. Németh Balázs megjegyzésére, miszerint már nyár elején lehetett látni hogy baj lesz, azt írja: „Nem 2010 lehetett látni, hogy baj lesz.”

Rétvári Bence felvetésére pedig, miszerint a kormánynak négy hete volt cselekedni, úgy reagál: „Nem, az előző kormánynak 16 éve és RENGETEG PÉNZE lett volna cselekedni.”

A volt képviselő felidézi, hogy már 2014-ben felhívta a figyelmet a paksi bővítés hűtővízigényével és a Duna alacsony vízállásával járó kockázatokra. Szerinte

„A SZAKMA TUDTA, és FIGYELMEZTETTE A KORMÁNYT, hogy nem fogja bírni a Duna; ők is tudták.”

A kormány válasza erre szerinte nem egy nyílt vita volt, hanem a szerződések titkosítása és az adatok elzárása. Emlékeztetett, hogy Orbán Viktor „az évszázad üzletének”, Lázár János pedig „az elmúlt negyven év legjobb bizniszének” nevezte Paks II-t.

Szél kitér arra is, hogy a szakma egy diverzifikált energiamixet javasolt. 2015-ben törvényjavaslatot nyújtott be a napelemekre és szélerőművekre kivetett környezetvédelmi termékdíj eltörléséért, mivel abszurdnak tartotta, hogy a kormány „környezetszennyező termékként” adóztatja a tiszta energiát. A Fidesz ezt lesöpörte.

Később képviselőtársaival együtt tízmilliárdokat javasoltak a környezetvédelmi és vízügyi rendszer megerősítésére, de ezeket a módosításokat is elutasították, sőt, „hangosan falkában röhögték ki” a javaslattevőket.

Írt a lakossági energetikai korszerűsítések elmaradásáról is: egy 150 milliárd forintos uniós programból hárommillió háztartás újulhatott volna meg, de Lázár János közölte, a forrásokat inkább állami épületekre fordítják.

Ezzel a Fidesz szerinte „nemcsak támogatást vett el a családoktól. Elvette annak lehetőségét is, hogy Magyarország kevesebb energiát fogyasztó, válságállóbb ország legyen.”

A szélerőműveket szerinte „gyakorlatilag betiltották”, és megemlíti, hogy 2019-ben hiába kérdezett rá a Nemzeti Energia- és Klímatervvel kapcsolatban a hálózatfejlesztés szükségességére, amiről a kormány is tudta, hogy elengedhetetlen lenne. „Vagyis pontosan tudták, mit kellene megcsinálni. Mégsem csinálták meg.”

Szóba hozta a Mátrai Erőmű 2020-as állami megvásárlását is, ami miatt feljelentést tett. Úgy látja, „egy pénzügyileg kivéreztetett, veszteséges, jelentős környezetvédelmi kötelezettségekkel terhelt erőművet vettünk vissza az adófizetők pénzéből”.

A volt képviselő szerint a Fidesz nemcsak nem foglalkozott a problémával, de egy ponton túl „masszívan a klímacélok ellen harcolt”.

Felidézi, amikor Orbán Viktor 2019-ben megvétózta az EU 2050-es klímasemlegességi célját, Gulyás Gergely válasza az volt: „Nincs ok a sietségre”, egy fideszes bizottsági elnök pedig úgy reagált: „Nem kerget bennünket a tatár.”

Szél bírósághoz fordult a vétó előkészítő anyagainak kiadásáért, és első fokon nyert is. Amikor pedig azt kérte, Orbán Viktor számoljon be a vétóról a parlamentben, „Kövér László segítségével inkább átírták a törvényt”, és megszüntették a miniszterelnök beszámolási kötelezettségét. A Fidesz–KDNP képviselői a klímaválságról kezdeményezett rendkívüli parlamenti ülést is bojkottálták.

Szél szerint a Fidesz „leépítette azt az intézményrendszert is, amelynek az országot fel kellett volna készítenie”, például megszüntették az önálló környezetvédelmi minisztériumot. A 2010-ben még 400 fős tárca kapacitása egy 70 fős államtitkárságra olvadt.

Még Áder Jánost is kérte, hogy lépjen közbe, de szerinte „elnök úr inkább Kék Bolygózott a Kossuth rádióban; a pénzt köszöni, ennyike.”

Posztját azzal zárja, hogy az autokrácia „elveszi az állam tanulási képességét is”.

Szerinte a Fidesz tizenhat év alatt „nem felkészítette, hanem kiszolgáltatottabbá tette Magyarországot”. Úgy véli, most úgy tesznek, mintha az ország története négy hete kezdődött volna. „Nem, nem és nem” – írja, majd hozzáteszi: „Itt vagyok, ott voltam, emlékszem és esélyük sincs arra, hogy elfelejtsük.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Vona Gábor: Magyar Pétert csak egyvalaki tudja megállítani
A politikus szerint sem az ellenzék, sem a sajtó nem képes megállítani a kétharmados többséggel kormányzó Magyar Pétert. Úgy véli, egyedül a Tisza Párt saját szavazóbázisa tudná korlátok közé szorítani a miniszterelnököt, ha jeleznék elégedetlenségüket.
F. O. - szmo.hu
2026. augusztus 05.



A Médiapiac című műsorban fejtette ki véleményét Vona Gábor, a Második Reformkor Párt elnöke, aki eredetileg a halál témájáról beszélt volna, de a közelmúlt eseményei miatt inkább az aktuálpolitikára terelődött a szó. A politikus a beszélgetés elején azonnal reagált arra a hírre, hogy visszavonták az M1 Híradó újonnan kinevezett főszerkesztőjének és műsorvezetőjének megbízatását, miután Magyar Péter miniszterelnök egy kommentben fejezte ki nemtetszését.

Vona szerint már a két név, Hajdú Gábor és Borsa Miklós felmerülése is hiba volt a közmédia megújítása kapcsán. Úgy véli, a másik, talán még súlyosabb hiba, hogy a miniszterelnök kommentje kellett a döntés visszavonásához.

„A miniszterelnök ezek szerint lényegében kézi vezérléssel, bemondásra tud beavatkozni a kommentben, még csak nem is egy hivatalos levélben vagy egy magántelefonhívásban, hanem kommentben, nyilvánosan teszi helyre, »a közszolgálati tévét«” – fogalmazott.

Szerinte ez a lépés nem a demokratikus érzésünket erősíti. „ Magyar Péter miniszterelnökként mindent kézben akar tartani, és mindent ő akar irányítani és korrigálni, ha szükséges” – mondta.

Mélyebb, rendszerszintű gondot lát az ügyben.

„Itt az igazi, súlyos probléma most nemcsak az, hogy kommunikációsan ez egy rosszul kezelt konfliktus, hanem egy működési elv, egy antidemokratikus működési elv jelenik meg így a szőnyeg alól”

– jelentette ki. Szerinte ha ez a fajta „kommentben kormányzás” lesz a norma, az hosszabb távon komoly problémákat vet fel.

A Tisza Párt fejlődési ívét is kritikával illette, mondván, a párt nem kormányzásra, hanem egy rendszer leváltására kapott kétharmados felhatalmazást. Szerinte egy semmiből jött, tapasztalatlan politikusokból álló pártnak két év alatt nem lehet felkészülni egy kétharmados kormányzásra.

„Nincs meg az a szamárlétra sem, hogy elindulsz, kialakítod a saját értékrendedet, programodat, bejutsz az Országgyűlésbe, növekedsz, kudarcokkal szembesülsz, hanem lényegében egyből, szinte a semmiből. És szerintem ez a fajta unorthodox szervezetfejlődés, vagy közösségfejlődés, előbb-utóbb benyújtja a számlát” – magyarázta.

A kialakult vízválság kapcsán a politikai egység hiányát emelte ki. Felvetette, hogy a pártok frakcióvezetői közös sajtótájékoztatót is tarthattak volna, hogy a nemzeti egység képét mutassák. „Mi lett volna, hogyha ebben a helyzetben a parlamenti pártok frakcióvezetői azt mondják, hogy ez most egy olyan helyzet, hogy tudjuk, mindannyiunk »hardcore« szavazóinak nem fog tetszeni, hogy itt áll mellettem a másik, de most egy olyan helyzet van, hogy ezt be kell nyelnie a saját szavazóbázisunknak, és mi itt most közösen vagyunk” – vázolta fel a lehetőséget. Véleménye szerint ezek az „out of the box” kilépések hiányoznak a magyar politikából.

Élesen bírálta a jelenlegi politikai kultúrát, amelyet „keresleti politikának” nevezett, ahol a pártok azt nézik, mit akarnak hallani az emberek, ahelyett, hogy „kínálati politikát” folytatnának, azaz valódi programokkal és értékrenddel állnának elő. Szerinte a miniszterelnököt egyedül a saját szavazóbázisa állíthatná meg, ha jeleznék, hogy bizonyos lépések már nem elfogadhatók számukra.

„Most Magyar Pétert én nem tudom megállítani, te se, a sajtó se, senki nem tudja, kétharmada van. Egyvalaki tudja megállítani: a Tisza szavazóbázisa. Nekik kellene ilyenkor jelezni, hogy ez nem oké” – mondta.
A teljes beszélgetés:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Takács Péter: Majka áldozatpózba vágta magát, miután tengerparti képpel hergelte azokat, akiknek nem tetszett a hétvégi energiazabáló nagykoncertje
A fideszes politikus odaszúrt a rappernek, aki egy fenyegető üzenet miatt lemondta egy erdélyi koncertjét. Takács arra is kitért, hogy szerinte „Magyar Péter napi szintű hergeléséből, uszításából milyen indulatok fakadnak.”
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. augusztus 05.



„Bele kéne lőni a fideszeseket a Dunába” – ezzel a kommenttel illusztrálta Takács Péter fideszes országgyűlési képviselő egy Facebook-posztban, hogy szerinte milyen indulatokat kelt Magyar Péter kommunikációja.

A képviselő a bejegyzés végén feltette a kérdést: „Ez már Szeretetország, tessék mondani?”

A poszt elején Majka életveszélyes megfenyegetéséről ír, ami miatt a rapper lemondta egy erdélyi koncertjét.

Takács szerint szerint Majka „áldozatpózba vágta magát, miután tengerparti képpel hergelte azokat, akiknek nem tetszett a hétvégi energiazabáló nagykoncertje.”

Úgy látja, ilyenkor „gyorsan el kell játszani az áldozatot és be kell mutatni, hogy bizony az őt joggal kritizálók képesek lennének akár gyilkolni is, hát ki hallgatná meg a véleményüket.”

Leszögezte, hogy „persze, fenyegetni bárkit is, az nem elfogadható dolog”, majd áttért a saját oldalán tapasztaltakra. Állítása szerint egy kommentelő „remek ötlettel” állt elő az egyik posztja alatt a Duna vízszintjének megemelésére.

A képviselő idézte is a szerinte „briliáns” megoldást: „Bele kéne lőni a fideszeseket a Dunába, hogy a belőlük képződött medergát emelje a vízszintet.”

Takács szerint „ez csak egyetlen példa arra, hogy Magyar Péter napi szintű hergeléséből, uszításából milyen indulatok fakadnak.”

Hozzátette, mások ennél tovább is mennének: „Egyesek csak sárga csillaggal jelölnék a fideszesek lakását, más nem állna meg itt.”

Majka lemondott koncertjéről itt írtunk részletesebben:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk