SZEMPONT
A Rovatból

"Annyira abszurd ötlet volt, hogy ki kellett próbálnom" – résztvevők a száraz novemberről

Rengetegen vállalták be a kihívást, hogy egy hónapig nem isznak alkoholt. Van, akinek összejött, másnak nem. Mindkét oldal tapasztalatait megkérdeztük.
Láng Dávid - szmo.hu
2016. november 30.



Október közepén hirdette meg akcióját a Kék Pont Egyesület, melynek lényege az volt: aki csatlakozik, önként vállaljon egy hónapos alkoholtilalmat, hogy jobban megismerhesse önmagát, illetve a függőségeihez való viszonyát.

A kezdeményezéshez több ezren csatlakoztak a Facebookon.

Volt aki csak poénból, sokan viszont tényleg komolyan vették. A 30 nap leteltével körkérdést tettünk fel, kinek mekkora nehézséget okozott és cserébe mit adott az absztinencia, valamint bevállalnák-e akár hosszabb ideig is.

"Több emberi kapcsolatom is ráment az ivásra"

"Teljesen hirtelen jött az ötlet, de az biztos, hogy rám fért, mert az előtte lévő állapot már kezdett tarthatatlanná válni" – mondja a 27 éves Ádám.

Már nagyjából 12 éve elég sokat iszik, tulajdonképpen a szociális életének egyik fő mozgatórugója az volt, hogy berúgjon.

Az utóbbi pár évben majdnem mindennap fogyasztott alkoholt, amit ő kezdetben nem érzett problémának, de aztán egyre több ismerőse kezdte el jelezni számára, hogy annyira nem oké. Több emberi kapcsolata ráment erre, onnantól kezdve pedig ő is elkezdte soknak érezni.

Az első néhány nap igencsak gyötrelmes volt számára, nagyon sok elfojtott érzelmi probléma felszínre tört benne, amelyek elől addig az alkoholba menekült. Később még 2-3 alkalommal volt nagyon rossz passzban, de akkor is ellenállt a csábításnak. Egyelőre nem tudja, be fog-e rúgni elsején, ahogy azt se, milyen ütemben kezdi újra az ivást. Azt viszont eldöntötte, hogy sört már egyáltalán nem szeretne inni, és a kontrollt sem akarja elveszíteni többet önmaga felett.

"Kizárólag olyan tapasztalatokat szereztem, amikkel eddig is tisztában voltam. Ez az egész csak gyakorlati megerősítést jelentett a függőségemről, illetve arról, hogyan is lehet leküzdeni" – összegezte véleményét, hozzátéve, hogy a jövőben akár hosszabb alkoholmentes időszakot is simán bevállalna.

"A barátok vérszívását volt a legnehezebb elviselni"

Alfonztól olyan távol állt a száraz november gondolata, hogy végül pont ezért vállalta be. "Rájöttem, hogy ez számomra és a baráti köröm számára is annyira groteszk, hogy megcsinálom. És hogy 18 éves korom óta nem volt olyan, hogy egy hónapig egybefüggően egy korty alkoholt sem ittam volna. 29 vagyok, az sem sokáig, úgyhogy érdemes lenne kipróbálni, kibírom-e egyáltalán és mennyire lesz szar."

November első pár napja furcsán telt számára: mint mondja, nem a berúgás élménye hiányzott neki, hanem egy pohár finom bor egy jó vacsorához, vagy egy jó keserű kézműves sör íze. Az igazi kihívást a barátokkal töltött idő jelentette, bár nem félt, hogy elcsábul. Még úgy sem, hogy a többiek folyamatosan szívták a vérét: eszük ágában sem volt vele tartani, sőt néhányan hosszasan és kitartóan próbálták lebeszélni, elcsábítani. Emellett szerinte az álmosságot a legnehezebb elviselni.

"
Nekem nem segített sem kávé, sem energiaital, este 10-től már leginkább ágyban lettem volna, olyan álmos voltam. Aki rendszeresen járja az éjszakát, annak nagyon nehéz csak koffeinnel felpörgetve tartania magát, meg persze nem is ugyanolyan.

Igazi mélypont Alfonz számára nem volt az egy hónap alatt, nagyjából egy hét után beállt az elfogadás, hogy most ez lesz november végéig. Meglepő módon nem igazán vett észre magán semmi közérzet- vagy állóképességbeli javulást ahhoz képest, mint amikor ivott.

Volt viszont egy fontos tapasztalása:

egyik éjjel már éjfél körül otthon volt, de előtte mint máskor is annyiszor, a hazaúton egy jó nagy hamburgerrel zárta az estét. Másnap pont úgy érezte magát, mint amikor jó sokat iszik és hajnalban ér haza. Tehát az éjjeli zabálással ezentúl óvatos lesz.

narancsle

"Túlélnék egy alkoholmentes világot, de nem akarok"

András és Mónika párként, előzetesen nem egyeztetve, de aztán már tudatosan együtt vágtak bele a kísérletbe. Kettejük közül András a nagyobb ivó: mint mondja, valószínűleg több nap van az életében, amikor megiszik valamit, mint amikor teljesen száraz marad. Bár ez kimondva erősen hangzik, valójában szinte minden ismerősére igaz. "Kéthavonta van egy-egy erősebb buli, amúgy meg meccsnézéshez, sportolás után és a péntek esti romkocsmázáskor iszom" – mondja. Mónika 2-3 éve már eleve kevesebb alkoholt fogyaszt, ami nem tudatos döntés volt, egyszerűen csak nem annyira kívánta, és egyre kevéssé volt számára jó érzés lerészegedni.

Andrásnak az első napok egyáltalán nem voltak megrázók, korábban is hagyott már ki ennyit. Az első szombat este viszont eléggé kényelmetlennek bizonyult, nemigen tudott mit kezdeni azzal, hogy körülötte mindenki fokozatosan lelazult a társaságban.

"
Talán ez volt a legnehezebb: elfogadni, hogy kicsit kívülálló vagyok, ha nem iszom. Onnantól kezdve figyeltem rá, hogy ha buliba megyek, legalább egy kicsit sportoljak előtte. Ez nagyon bejött, egy kis futás hasonlóan felszabadított, de már a buli előtt.

Mónika számára a tiltás, a személyes akarata korlátozása bizonyult nagy kihívásnak. "Nem maga az alkohol hiányzott, inkább a tudat frusztrált, hogy ha egy adott pillanatban megkívánnám, akkor sem ihatnék. Néha zavart a feszültség, amit ez kiváltott belőlem, kicsit féltem, hogy ez az alkohol miatt van. Lehet, hogy amiatt van... Végül arra jutottam, hogy az ivást sokszor arra használom, hogy megkívánjam a dohányzást. Így meglepő módon kiderült, hogy ennek nagyobb függője vagyok, holott a cigit évek óta letettem. Ez fontos felismerés volt" – mondja.

Mélypont és komoly kísértés egyiküknél sem adódott, bár Mónika néha idegességében elkiáltotta magát, hogy bort akar inni. De ez nem az alkoholnak szólt, inkább csak egy-egy káromkodást helyettesített. Andrásnak valamikor a harmadik héten kezdett el az íze hiányozni, amúgy viszont úgy állt hozzá, hogy ha éppen kísértés van és nemet tud mondani rá, az építeni fogja őt.

"
Nem mondom, hogy nem várom, hogy holnap belekortyolhassak egy jó vörösborba, de az biztos, hogy mielőtt így teszek, végig fogom gondolni, alkoholos állapotban, vagy anélkül szeretném eltölteni az estét – és mindkettő opció előnyeivel és hátrányaival tisztában leszek

– mondja András, aki egy baráti társaságba megy elsején. Ami pedig a jövőt illeti: "Nagy berúgások nem lesznek. Megmarad a sport is, mert az nagyon jó volt, hogy szombaton és vasárnap a másnaposság helyett erre jutott energia. De az biztos, hogy a cigit nem folytatom. Bebizonyosodott, hogy kibírom nélküle. És tervezek egy kis aszkétizmust a közösségi médiában. Megnézzük, hogy egy hónapnyi leállás, lassítás mire lehet jó."

Mónika nem tervez berúgni csütörtökön, hacsak nem fog az absztinencia után már egy decitől fejre állni. Továbbra is mértékkel iszik majd, de disznóvágáskor biztos nem hagyja ki az egész napos pálinkázást. "Túlélnék egy alkoholmentes világot, de nem akarok. Bizonyos pillanatokhoz jól esik egy kis bor. A cigivel viszont tényleg le kell állni, különben a tarhálás miatt megutálnak a barátaim."

"Rájöttem, hogy a kedvenc dalaimra józanul is tudok tombolni"

Zsófi még a száraz novembertől függetlenül, annak meghirdetése előtt vállalta be az absztinenciát: "Október elején egy stresszes nap után nagyon berúgtam. Céges program volt, céges számlára ihattunk, és én végre lazítani szerettem volna egy kicsit.

Ez olyan jól sikerült, hogy talán még életemben nem lettem ennyire rosszul, másnap délután négyig nem bírtam enni. Ekkor döntöttem el, hogy most egy ideig nem iszom.

Az eredeti terv az volt, hogy újévig. A száraz novemberről csak kicsivel később hallottam, de kapóra jött" – meséli.

Egyébként nem érezte úgy, hogy nagyon túlzásba vinné az ivást, de ki akarta próbálni, mire megy nélküle. Kiderült, hogy nem okoz számára problémát, és különösebb mélypontja sem volt, bár múlt szombaton egy ismerős összejövetelén azért érezte, hogy valószínűleg jobban feloldódna, és több, eddig ismeretlen emberrel beszélgetne, ha alkoholt inna tea helyett. Amikor pedig megnyertek egy kocsmakvízt, és a jutalom néhány üveg kézműves sör és cider volt, akkor nagyon sajnálta, hogy pont ezt az időszakot választotta az absztinenciára. De nem szeretett volna emiatt kudarcot vallani, úgyhogy ellenállt.

Elsején valószínűleg nem fog berúgni, de másodikán lesz az egyik legjobb barátnője szülinapja, negyedikén pedig a sajátja. Emiatt, illetve mivel úgy gondolja, hogy már elérte, amit szeretett volna, valószínűleg nem tart ki az újéves terv mellett. Ugyanakkor megbizonyosodott arról, hogy nem éli meg óriási problémaként, ha nem iszik, és enélkül is jól tudja érezni magát társaságban, a kedvenc dalait hallva pedig józanul is tud tombolni.

"Jó érzés volt viszonylag épen ébredni egy hosszabb éjszaka után is, fizikailag mindenképp jobban érzem magam. Érdemes tudatosan kezelni a saját alkoholfogyasztásunkat, és bizonyos dolgokra csak úgy jön rá az ember, ha időnként lemond róla" – tette hozzá.

#drynovember Day 3. Ndul a buli. Ránézésre mind szar. Nem hűtik be őket, csak a gyümölcsöseket. Diszkrimináció.

Laza Bálint (@laza.balint) által közzétett fénykép,

"Másképp kellett lazítani"

Anett 39 éves, kíváncsiságból vágott bele a kihívásba, kicsit önismereti célból. "Eddig azt hittem, nem vagyok vészes, társaságban ittam, néha otthon is. Főleg bort, heti 2-3 alkalommal átlagban. Sosem éreztem soknak" – mondja.

A kezdet könnyű volt számára, nem okozott gondot. Az első hétvégén reflexszerűen nyúlt volna vacsoránál a pohár után, de könnyen lemondott róla. Két nehézség volt: egyfelől egy-egy feszültebb nap után kifejezetten problémát jelentett, hogy este nem ihatott egy pohár bort. Másképp kellett lazítani. Másfelől társaságban, koncerteken is erős volt a késztetés (belülről és a társaság részéről is), de itt ugyancsak ellenállt.

Tervei szerint nem fog berúgni elsején, fogalma sincs, mikor iszik újra alkoholt.

"Ha olyan lesz a kedvem. Még nem tudom. Tapasztalat: a lazításra használt otthon ivás veszélyes lehet akár, ha tényleg baj van, akkor bele lehet csúszni. Ezt megpróbálom elhagyni. Tuti lesznek ilyen időszakok majd, hogy egyáltalán nem iszom" – összegzi a véleményét.

"Döbbenetes, hogy a pultosok nagy része viccet csinál abból, ha valaki szörpöt kér"

András azért döntött a száraz november mellett, mert kíváncsi volt, hogyan reagál rá a szervezete és a környezete. Az előbbi meglepő módon teljesen problémamentesen alakult: sokszor még élvezte is, hogy milyen jól elvan pia nélkül, illetve a spórolás is jól jött. Néha, mikor volt valami kiborulása, eszébe jutott, hogy jó lenne inni, de aztán ment tovább. Végül, mivel hó végén van a szülinapja, az utolsó napokat elcsalta. "Tök hülyeség volt, de most már ez van" – fogalmaz.

Ami viszont a környezetének reakcióit illeti, ezzel kapcsolatban bőven akadt negatív tapasztalata.

"
Iszonyatos, hogy milyen társadalmi nyomás van az embereken, ha valahova elmennek, hogy alkoholt igyanak. Néha már szánalmasnak éreztem ezt az egészet, olyan, mint valami vallás

– mondja. Szerinte döbbenetes, hogy a pultosok nagy része viccet csinál abból, ha az ember egy szórakozóhelyen éjjel egykor például szörpöt kér. "Nehezményeztem, hogy az amúgy mindenre nyitott Aurórában hetekig nem volt szörp. Ehhez képest például a Gólya vállaltan támogatta a száraz novembert, külön itallappal is" – teszi hozzá.

András külön szánja azokat a zenekarokat és helyeket, ahol poén feltenni azt a közhelyes kérdést, hogy "Isztok ti rendesen?" Ő az állam helyében sokkal durvábban fellépne az alkoholizálás ellen. "Durva, mennyi helyen nyílnak kocsmák a belvárosban, olcsó szar piákkal és senki nem tesz semmit, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne mindez" – mondja. Nem a betiltáson gondolkodik, inkább egy olyan szabályozáson, ami élhetővé, nem pedig egy nagy lepukkant kocsmává változtatja a várost.

Vannak azért jó tapasztalatai is.

Egyik, hogy sokkal könnyebb volt úgy teljesíteni a kihívást, hogy meghirdették hivatalos keretek között, mintha csak magában csinálta volna. "Nekem erőt adott, hogy van mögöttem több ezer ember, aki hasonló 'hülyeséget csinál'. Szóval köszönet ezért nekik és a Kék pontnak, aki a kezdeményezést elindította."

Másrészt sok nagyivó ismerőse elkezdett gondolkodni ezen az egészen, ami szerinte tök jó. "Igazából volt is egy olyan szándékom, hogy egyfajta térítőként lelket öntsek ezekbe az emberekbe, hogy pia nélkül is van élet, és hogy a tartalmas társas lét segíthet a holtpontokon is. Nagyon sokaknak van gondjuk ezzel az egésszel" – fejtette ki.

tea

"Magamhoz képest a két hét is nagyon jó eredmény"

A 28 éves Peti azok közé tartozik, akik bevállalták a száraz novembert, de végül nem tudták teljesíteni az egy hónapot. Ő nagyjából a feléig jutott. Az okokat így foglalta össze: "Nem találtam más alternatívát a stresszkezelésre, plusz nem a megfelelő emberekkel vettem magamat körbe egy ilyen elhatározáshoz. A legjobb az lett volna, ha kivonulok az életből és senkivel nem tartom a kapcsolatot. Mármint olyannal nem, aki iszik. Meg még egy csomó dolog."

Mindazonáltal nem élte meg kudarcként, vagy csalódásként, hogy nem jött neki össze. Mint mondja, valahol számított rá, de magához képest a két hét már nagyon jó eredmény. És azóta sem olyan szinten iszik, mint előtte: "Érdekes módon újra megtanultam örülni egy különleges teának, egy beszélgetésnek, amire mondjuk másnap is emlékszem, és ami talán a leghasznosabb, hogy

sokkal többet tud meg az ember józanul más emberekről, mint részegen/ittasan.

Főleg, ha a többiek részegek/ittasak. Nem elhanyagolható tény persze az egészségügyi haszna sem, tisztítókúrának nagyon jó volt." Az ilyet szerinte senki nem bánja meg: ha valaki kipróbálta, máskor is fog ilyet csinálni. Ő maga sem zárja ki a dolgot.

Ha érdekes volt a cikk, kattints a megosztásra!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Kozák Tamás az árrésstopról: Nem tudok olyan országot mondani, ahol ezt hosszabb távon fenn lehetett tartani
Nagy Márton már arról beszél, hogy valamilyen formában „örökre” maradhat az árrésstop. De a Kereskedelmi Szövetség főtitkára szerint ez a szocialista tervgazdaságot idézi, ráadásul az egész csak egy tüneti kezelés, a valódi okokkal nem foglalkozik.


A kereskedőket sokkolta, hogy Nagy Márton gazdasági miniszter a héten már arról beszélt, hogy az árréstop akár nyár végéig maradhat, sőt, akár "örökre" korlátozhatja valamilyen formában a kormány a kereskedők hasznát. Vagyis a jelek szerint az intézkedést nem vezetik ki május végén, annak ellenére, hogy az eredeti rendeletben ez szerepel. Sőt, Nagy Márton újabb bolthálózatokra, például a DM-re, a Rossmanra és a Müllerre is kiterjesztené a szabályokat, valamint a tusfürdőktől a pelenkákig jónéhány háztartási cikknél is 10 százalékos szinten a korlátozná árrést. Mindezt az infláció elleni harcra hivatkozva.

A kereskedelmi szövetségek szerint ez hosszú évekre tönkreteheti a kereskedelmet, boltbezárásokhoz és elbocsájtásokhoz vezethet, és végső soron az fogyasztók isszák majd meg a levét. A lehetséges hatásokról beszélgettünk Kozák Tamással, az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkárával.

– Nagy Márton szerint akár örökre velünk maradhat az árrésstop, ami szerinte nagy siker. Valóban az?

– Az tény, hogy az infláció lassult, de ettől még ez egy olyan adminisztratív beavatkozás az árszabályozásba, ami lefojtja az inflációt, de nem oldja meg.

Lehet azt mondani, hogy ez sikeres, mert megállt az infláció növekedése, ami egyébként tény, de ez csak egy tüneti kezelés, mert arról, hogy mi az infláció oka, még nem beszéltünk.

Másrészt ez egy adminisztratív beavatkozás a cégek árképzésébe, de ettől a piaci nyomás nem szűnik meg. Én ezt úgy szoktam mondani, hogy ez egy korrekció, viszont amikor egy ilyen beavatkozás megtörténik, akkor ennek könnyen az lehet a következménye, hogy ezt a korrekciót is majd korrigálni kell. Lehet, hogy jövőre az infláció újból magas lesz, amikor visszaáll a piaci alapú árképzés, mert a viszonyítási alap, a bázis egy mesterségesen alacsony szinten volt fixálva.

– Az árrésstopnak van egy olyan részletszabálya, hogy a legkisebb boltokra ez nem kötelező. De akkor legalább ezeken ez a szabály segít?

– Olyan szempontból segít rajtuk, hogy nem kötelesek az árakat csökkenteni. Viszont van egy olyan hatása, hogy ebbe az árversenybe ők nehezebben tudnak beszállni. Abba gondoljon bele, hogy egy nagy üzletlánc valahogy ideig-óráig kiköhögi ezt, le tudja szorítani az árréseket, tud veszteségesen működni, de már nagy üzletláncok is elmentek a falig. Egy kis bolt, akinek mondjuk a kínálatában 80-90%-ban élelmiszer van, teljesen más költségszerkezettel működik, mint egy nagy üzletlánc. Nem tud annyira hatékony lenni. A kis boltnál a fajlagos költségek sokkal magasabbak, ezért nehezebben tudja felvenni az árversenyt.

Tehát nehéz helyzetbe hozhatja a kisboltokat.

Mert mit csinál a Marika néni meg a Józsi bácsi? Előveszi a katalógust, amit bedobtak a postaládájába, és megnézi. Ha azt látja, hogy 10-20%-kal olcsóbb a szomszéd kisvárosban lévő áru, a szupermarketben, hipermarketben, akkor fölszállnak a guruló kocsival a buszra, elmennek, és bevásárolnak ott.

– Lehet, hogy Józsi bácsi és Marika néni éppen hogy csak el tud menni a sarki boltig.

– Ha csak úgy nem.

– Ilyenfajta árréssapkák máshol is léteztek.

– Amennyire én tudom, talán Romániában voltak, de nem tudok olyan országot mondani, ahol ezt hosszabb távon fenn lehetett tartani.

Ilyen jellegű adminisztratív beavatkozások az árképzésbe a tervgazdaságban voltak.

Tehát ahol nemcsak az árat rögzítik, hanem a volument is meghatározzák, mert megmondják, hogy van egy viszonyítási alap, hogy mennyi készletet kell a polcon tartani a kereskedőknek, akikre ez vonatkozik. Ez egy picikét már hajaz a tervgazdaság jellegű irányításra. Kérdés, hogy mi a cél? Próbáljunk meg annak a fejével gondolkodni, aki hozza ezeket a döntéseket. Az infláció kordában tartása vagy szinten tartása történik, ez azt gondolom, hogy elfogadható cél, annak érdekében, hogy a vásárlóerő szinten maradjon. Mert hiába növekszik a bér, ha elviszi az infláció a bérnövekedés hatását, akkor nincsen reálbérnövekedés, nincsen fogyasztás. Eddig még azt mondom, hogy partner tud lenni a piaci szektor is a gazdaságpolitika döntéshozóival. Viszont akkor, amikor egy ilyenfajta árszabályozás meghatározza azt is, hogy mennyi nyeresége lehessen egy cégnek, akkor ez már gyakorlatilag egy újraelosztás jellegű gazdaságpolitikai beavatkozás.

– Meddig lehet működtetni egy piacgazdaságot tervgazdasági utasításokkal?

– Hosszú távon nem lehet. Ha hosszú távon elszakadunk a piaci logikától, nem következik be nyereségfelhalmozás, akkor nincsen beruházás sem. Ha nincsen beruházás, akkor előbb-utóbb versenyképtelenek lesznek a kereskedők is. És előbb-utóbb a fogyasztók fogják megérezni ennek a negatív hatását.

– Ha ez a módszer nem eléggé piackonform, akkor hogyan kellene ugyanezt a célt elérni olyan eszközökkel, amik azok? Hogyan kellene ezt jól csinálni?

– Meg kell nézni, hogy mi az oka az inflációnak. Azoknál a termékeknél, ahol például magas az importrány, ott a forintnak a leértékelése önmagában egy inflációs tényező. Meg kell nézni, nemcsak a kereskedőknél, hanem mindenkinél, hogy milyen költségek rakódnak rá az árakra. Az energiaköltség, vagy akár a műtrágyaköltség nagyon jelentős költségnövekedést okozott a mezőgazdaságban.

Azt is érdemes megnézni, hogy a régióban ugyanez okozott-e ekkora élelmiszerár-növekedést?

Az élelmiszerár-növekedés mindenhol magas körülöttünk, de itt a legmagasabb. Fel kell tenni a kérdést, hogy miért.

Például van-e olyan adótartalom akár Ausztriában, akár Szlovákiában, ami ilyen szempontból növeli a fogyasztói árakat? Ne felejtsük el, hogy a 27%-os áfa egyedülállóan magas, bár igaz, hogy több terméknél vannak kivételek, a húsnál és a tejtermékeknél 5, illetve 18 százalék, de az általános alap áfakulcs 27 százalék. Plusz a kiskereskedelmi adó 4,5 százalékát nem kell máshol elszámolni a környező országokban, de nálunk az is beépül az árba. Ez igen messze vezet.

– Elhangzott a miniszter hétvégi nyilatkozatában, hogy esetleg a pipereháztartási eszközökre, testápolószerekre is kiterjed majd ez az árstop.

– Nem tudjuk még, hogy ennek pontosan mi a terjedelme, hogy konkrétan milyen termékekre fog ez kiterjedni. Viszont ha megnézzük, hogy a fogyasztói kosárban milyen súlya van ezeknek a termékeknek, láthatjuk, hogy minimális, bőven 1% alatti ezeknek az inflációs hatása. Tehát itt nem értjük, hogy mi a cél.

– Nagy Márton március 17-én azt írta, és azóta is mondja, hogy a kormány az adócsökkentés pártján áll.

– Ahhoz, hogy GDP-növekedés legyen, hogy a magyar cégek versenyképessége erősödjön, a piaci szférában kellene az adócsökkentéseknek megtörténnie, mert akkor lesznek versenyképesebbek a vállalatok, és az tud hatni a GDP-re. Mert a GDP attól fog növekedni, hogy a vállalatok hozzáadott értéke növekszik. Ezt még nem látjuk. Csak akkor tud GDP növekedni, ha a cégek nyeresége növekszik. Én most nem látok ilyen kitörési pontokat, mint közgazdász.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Költési időszakban vágtak ki több száz fát a gazdagréti Madárhegyen, minden szabályos
Szombaton felberregtek a láncfűrészek, hogy megtisztítsák az erdős területet egy új lakópark számára. A környékbeliek hiába tiltakoztak. Azt mondják, egyetlen megmaradt természetes pihenőhelyüket vesztik el.


Gazdagrétről szerintem azoknak, akiknek nincsen személyes kötődése, nyilván a Szomszédok jut eszébe. A televíziós sorozat 1999-ig futott, bár sokan a késői szocialista korral azonosítják. Azóta maga Gazdagrét is megváltozott, a panelek mellett egymás után épültek fel a domboldalon modern társasházak, lakóparkok is.

Érintetlenül maradt azonban több hektárnyi erdős rész, ami az ott lakók kedvelt pihenőhelye lett. Fák, bokrok és madárcsicsergés jellemezte a helyet – eddig. Ugyanis két hektárnyi erdő, amely két helyrajzi számon szerepelt, több tulajdonosváltás után a Bayer Construct nevű céghez került, amely 270 lakásos lakóparkot épít a Szent Angyalok Plébánia előtti lejtőn fekvő területen.

A harc a lakók részéről az erdős rész megtartásáért tavaly májusban kezdődött, amikor váratlanul favágók jelentek meg. Azt mondják, akkor meg tudták állítani a munkát, mivel a vállalkozó szerintük nem is rendelkezett a szükséges engedélyekkel. Idén azonban minden szükséges papírjuk megvan, így szombaton fel is vonultak a favágók, és néhány óra alatt az összes nagyobb fát kivágták.

Munkában a favágók

A közeli cukrászda előtt Bodainé Klotz Adrienne vár minket, aki a terület megmentéséért létrejött Gazdagrétiek a Természetért Egyesület elnöke. Adrienne nemcsak természetvédő, de természetfotós is, a környék élővilágát szenvedélyesen dokumentálja. A maga által elkészített katalógus szerint 10 védett faj él a környéken. Egyelőre nem dokumentáltan van egy tizenegyedik, a pannongyík, amelynek eszmei értéke 250 ezer forint.

A terület, ahol az építtető felvonult, nem áll természetvédelmi oltalom alatt, valószínűleg spontán módon erdősülhetett be, így a szükséges engedélyek és eljárások után jogszerűen beépíthető. Adrienne azonban máshonnan közelít.

„Ha azt nézzük, hogy egyetlenegy 30–40 éves fa, amilyeneket itt is látunk, mennyi szén-dioxidot tud megkötni egy év alatt, az nagyon-nagyon magas szám. Ha kivetítjük száz fára ezt az értéket, akkor 7,5 tonna jön ki, ennyi szén-dioxidot képes kivonni a légkörből. És itt 300, illetve 600 fáról beszélünk, melyek közül 300 gyümölcsfa.”

A lakóparkszerű beépítésű, társasházas övezet lakói számára a kis erdőcske a természet utolsó, könnyen elérhető darabja. A legközelebbi hasonló erdős rész a Sas-hegy, Rup-hegy és Budaörs, de ezek már másfél kilométerre vannak.

Adrienn véletlenül találta meg a cédulát, ami a fakivágás megkezdéséről szólt.

Vannak idősebb lakók is, akiknek ez megjárhatatlan távolság. Magam is láttam, hogy délutánonként nagyon sok környékbeli indul el kutyájával sétálni, eddig természetes volt, hogy a fák felé veszik az utat.

Pontosan mi is történt? A szövevényes történet kimerítően dokumentált. Maga a terület szántóföld besorolású volt, 2003-ban vált beépíthetővé, és Molnár Gyula akkori MSZP-s polgármester idejében adták el, 2008-ban. Azóta nagyon sok kézen ment át, szinte átláthatatlanok a tulajdoni lapok. Most pedig a Bayer Construct tulajdona, vagyis magántulajdon.

Bodainé Klotz Adrienne

Adrienne is elismeri, hogy a papírok szerint minden szabályos. Azonban szerinte az önkormányzat mégis léphetett volna. „Van egy állami rendelet, ami kimondja, hogy márciustól augusztusig, költési időszakban nem szabad fákat, bokrokat kivágni” - mondja.

Ennek ellentmond Újbuda Önkormányzatának közleménye. Szerintük éppen az a baj, hogy nincsen ilyen szabály. Ők ezt írják: „Újbuda Önkormányzata határozottan elítéli és ellenzi, hogy költési időszakban fákat vágjanak ki, annak ellenére, hogy ezt jelenleg jogszabályok nem tiltják. Ezen jogszabályok kötik meg az önkormányzatok kezét akkor is, amikor az ilyen tartalmú kérvényeket elbírálják.”

Az önkormányzat azt állítja, hogy a vállalkozó felé jelezték, költési időszakban ne kezdjék meg a fák kivágását. Azonban a hatályos jogszabályok szerint minden törvényi feltételnek megfelelt, kénytelenek voltak kiadni az engedélyt „300 engedélyköteles fa” kivágására.

Bodainé Klotz Adrienne szerint hozzáállására van más magyarázat is. Még tavaly együttműködési megállapodást kötöttek az építtető céggel, amely két projektben is érdekelt a kerületben. Ebben a városvezetés vállalta, hogy minden jogszabályi és infrastrukturális feltételt megteremt az építkezések számára, cserébe a cég 192 millió forintot utal az önkormányzat számlájára, amely összeget „elszámolási kötelezettség nélkül, szabadon jogosult felhasználni, azzal, hogy kizárólag az Önkormányzat által priorizált, a kerület lakosságának érdekét szolgáló fejlesztési közcélok vagy közfeladatok finanszírozására köteles fordítani.”

A megállapodás szerint az első, százmilliós részlet után

a második részletet akkor fizeti ki a Bayer Construct, amikor a Madárhegy-projekt létesítésére vonatkozó építési engedély véglegessé válik.

A Bayer arról is posztolt, hogy a területen új, 1000 m²-es játszóteret, úk parkolóhelyeket, új sétányt építenek, valamint átalakítanak egy közlekedési csomópontot.

Az önkormányzat emellett kevésbé sűrű beépítésben egyezett meg a beruházóval.

Bodainé Klotz Adrienne szerint azonban ez nem elég. Úgy gondolja, ha az önkormányzat igazán meg akarta volna akadályozni a beruházást, változtatási tilalmat rendelhettek volna el, és felajánlhattak volna egy csereingatlant.

„A kelenföldi állomástól nem messze található egy nagyon magas épület, ami régen mint kollégium szolgált. Lehetett volna azt mondani, hogy akkor felajánlom az építtetőnek, cseréljünk.

Szerinte így a beruházó a pénzénél maradt volna. „És mi sem károsulunk azáltal, hogy a klímaválság kellős közepén eltűnik két hektár erdő”, ami Adrienne szerint 4–6 fok hűtést biztosított eddig.

Tavaly még ledöntötték a kordont, a talapzatban akkor egy fürgegyík hűsölt

Ez az ügy sem kerülte el a pártpolitikai csatározásokat. A felállás itt sajátságos. A természetvédők mellé Király Nóra fideszes politikus állt, annak ellenére, hogy 2018-ban épp a fideszes képviselők emelték meg a terület beépíthetőségét. De a tavalyi választások alatt a Fidesz polgármesterjelöltje egyértelműen a beruházás ellen kampányolt, és Klotz Adriennéket azzal vádolták meg, hogy Király emberei. Erről keserűen fogalmaz.

„Bemész egy önkormányzati ülésre, akkor mást se hallasz, mint hogy felsorolják Poncius Pilátusig, hogy ki a hibás. Erről szól az egész ülés, merthogy önök ekkor és ekkor ezt tették. Viszont a problémával nem nagyon foglalkoznak. Én így látom, hogy sajnos itt mindenből pártpolitika lesz.”

Tavaly ugyanis, amikor májusban elkezdődött volna a fairtás, éppen kampányidőszak volt. A civil egyesület tiltakozott, ami kapóra jött a politikai pártoknak mindkét oldalon. Ekkor kapták meg a civilek a fideszes bélyeget, miközben nyilván nem ők tehettek arról, hogy pont a kampány finisében történt, ami történt.

Ahogy sétálunk, gyűlnek a kutyát sétáltató környékbeliek. Megszólítják Adrienne-t, szomorúak, tehetetlenek. Tavaly több mint ötezren írtak alá egy petíciót, de nem számított semmit. Pedig az MSZP-s képviselő Keller Zsolt is aláírta, ahogy a fideszes Király Nóra, de aláírták a Momentum képviselői is, illetve Bakai-Nagy Zita polgármesterhelyettes is.

Adrienne egy fára mutat: itt egy őszapó fészkel. De tudja a többi madár költési helyeit is. Most már hiába, kordonok választják őt is el a halálra ítélt erdőtől.

Péntek este helyiek kis csoportja találkozott a cukrászda előtt. Elsétáltak a kék párnás kerítésekig. Búcsúztak az erdőtől.

Másnap reggel, szombaton megkezdődött a fairtás. A helyiek több tojást is lefotóztak a földön, annak ellenére, hogy az építtető cég megbízott egy alapítványt a madarak védelmének biztosításával.

Hétfőn már nemcsak a fákat, hanem a bozótot is irtják majd, ahol Bodainé Klotz Adrienne szerinte jellemzően az énekesmadarak fészkelnek. A kis erdő sorsa tehát eldőlt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Holoda Attila: Mintha egy amerikai katasztrófafilm elevenedett volna meg Spanyolországban, ahol 5 másodpercre eltűnt az áram fele
A hatóságok egyelőre értetlenül állnak a rejtélyes összeomlás előtt, de az energetikai szakember nem zárja ki azt sem, hogy kibertámadás történt, annak ellenére, hogy a spanyolok ezt tagadják. Magyarország is sebezhető.


Hétfő délben leállt az internet, sötétségbe borult a metró, kikapcsolódtak a közlekedési lámpák, működésképtelenné váltak a bankautomaták és a fizetési terminálok, megszűnt a vonat- és a légiközlekedés az Ibériai-félszigeten, Spanyolország és Portugália szinte teljes területén. Hasonló nagyságrendű összeomlásra Európában nemigen volt példa. Az áramszünet sok helyen másnapig tartott, ami azt jelenti, hogy milliók várták teljes sötétségben, hogy újrainduljon a rendszer. Ami történt, megmutatta, hogy mennyire kiszolgáltatottak vagyunk, szó szerint néhány másodperc alatt teljesen megváltozhat a világ körülöttünk. Elég annyi hozzá, hogy elmegy az áram.

Holoda Attila energetikai szakértőt, a korábbi energetikai helyettes államtitkárt kérdeztük arról, mi történhetett, mennyire reális a kibertámadás lehetősége, és Magyarországot is fenyegeti-e egy hasonló blackout.

– Mi okozhatta ezt a hatalmas összeomlást?

– Próbálunk mi is megfejtéseket találni. Kedd délelőtt már a Spanyol Meteorológiai Hivatal kizárta, hogy bármiféle időjárási oka lett volna az áramkimaradásnak. Ráadásul utána a portugál áramszolgáltató is cáfolta. Azt mondták, hogy ők nem is tettek ilyet közzé, és nem is észleltek semmiféle szokatlan meteorológiai, légköri jelenséget. Amire pedig elsősorban gondol az ember, hogy esetleg valamilyen kiberbiztonsági támadás vagy incidens okozhatta ezt a dolgot, ezt is cáfolták. A spanyol hálózatüzemeltető azonnal közzétette, hogy semmiféle ilyen incidens vagy bármiféle behatolás nem történt, semmilyen erre utaló jelet nem találtak. Ezzel együtt

nehéz azt feltételezni, hogy ez csak úgy magától megtörténhet.

Az emberben az is felmerül, hogy ha volt is valamilyen kiberbiztonsági behatolás, akkor nem cáfolnák-e azt, éppen azért, hogy ne gondolják, hogy sebezhető a rendszer.

– Nemcsak az a kérdés, miért volt ilyen nagy kiterjedésű az áramszünet, hanem az is, hogy miért tartott olyan sokáig?

– Nem olyan egyszerű visszakapcsolni a rendszert, nem úgy van, mint amikor valami leveri a biztosítékot, és akkor visszanyomjuk. Talán jobban szemlélteti ez a példa: ha valahol valamilyen túlterhelés van a lakásban, és lekapcsol a biztosíték, akkor kimegy az ember a villanyórához, de amikor visszakapcsolja, abban a pillanatban megint levágja, hiszen nem kapcsolták ki azokat a fogyasztókat, amelyek okozhatták a túlterhelést a rendszeren.

Nem lehet egyik pillanatról a másikra visszakapcsolni a rendszert, ez nagyon komoly kihívás, hogy milyen sorrendben kapcsolják vissza az erőműveket, illetve a fogyasztókat is.

Ilyenkor először a nagyobb fogyasztókat még nem kapcsolják be, főleg az ipari fogyasztókat, hanem szépen fokozatosan kapcsolgatják ezeket vissza. Minden országban, nemcsak a villamosenergiánál, de a földgáznál is van bizonyos protokoll, hogy amikor bármilyen ellátási zavar van, akkor kiket és hogyan kapcsolnak ki a rendszerből. Ugyanígy a visszaindításnál is ezt szokták követni. Úgy szokták csinálni, hogy a kisebb teljesítményű erőműveket, általában valamilyen fosszilis meghajtással rendelkező gázmotoros vagy olajjal működő erőműveket kezdik el visszaindítani, amelyek aztán utána képesek arra, hogy beröffentsék a nagyobb méretű, mondjuk nukleáris erőműveket.

Ezt hívják black startnak, ahogy szépen fokozatosan mennek felfelé.

Ha az ember megnézi, hogy ennek milyen CO₂- vagy karbonkibocsátási hatása van, akkor látható, hogy megduplázódik az egy kilowattórára eső karbonmennyiség. A spanyolok is úgy indították vissza a rendszert, hogy először a kisebb teljesítményű erőműveket kapcsolták be a termelői oldalon, elsősorban fosszilis energiahordozók működtetésével, hogy függetlenek tudjanak maradni a nagy nukleáris vagy éppen a naperőműves rendszerektől.

– Na de mégis, hogyan alakul ki egy ilyen kiterjedt áramszünet?

– Ahogy olvastam,

nagyjából 15 vagy 16 gigawattnyi energia tűnt el a rendszerből 5 másodpercre. Az ember értetlenül áll ezelőtt.

A 15 gigawattnyi teljesítmény a spanyol villamosenergia-fogyasztásnak több mint a fele. Ilyenkor mindenki arra gyanakszik, hogy valószínűleg a naperőművek ki- és bekapcsolása váltotta ki hirtelen ezt, hiszen a spanyol villamosenergia-termelésnek jelentős része napelem, földgáz, vízenergia és valamennyi kis szél. Elképzelhető, hogy valamilyen zavar okozta ezt, de hogy ez a zavar most valamilyen természeti jelenség volt, vagy egy szándékos behatolás, ezt azért egyelőre nem lehet egyértelműen kijelenteni. Egy biztos, komoly tanulságokkal szolgál a jövőre nézve, ami történt, valószínű, hogy nemcsak Spanyolország és Portugália, de az európai villamosenergia-rendszer többi tagállama számára is. Nyilván ez az eset nagyon komoly intézkedéssorozatot vált ki.

– Mire gondol?

– Ezeket az eseményeket most sorba veszik, megnézik, hogy mi okozhatta a haváriát. A mesterséges intelligencia bevonásával akár az is megoldható lehet a közeljövőben, hogy előre jelezzenek egy ilyen típusú összeomlást a villamosenergia-ellátásban. Nagyon komoly kutatások folynak a villamosenergia-rendszerek stabilitásának témájában. Sajnos, még csak azt sem mondanám, hogy egy ilyen összeomlás nagyon ritka lenne. Nyilván minél fejletlenebb egy rendszer, annál inkább előfordulhatnak stabilitási problémák.

– Mikor történt hasonló esemény?

– Nekem most nincsen erre vonatkozóan adatbázisom, de ha jól emlékszem, tavaly is volt a Balkánon egy komoly rendszerterhelési probléma, és ha jól emlékszem, 2023 januárjában volt egy komoly frekvencia-összehangolási probléma. Tudniillik, hogy Európában 50 Hz a váltóáram szabványos frekvenciája, és bizony volt olyan eset, hogy ettől jócskán eltért a nyugat-balkáni régió, azaz Horvátország, Szlovénia, Szerbia egy részének a termeléséből származó frekvencia eltért a szabványostól. Emiatt a biztonsági rendszerek életbe léptették a vészlekapcsolást, és szétválasztották a nyugat-balkáni részt az európaitól. Az is elképzelhető, hogy talán a spanyol rendszer hasonló probléma miatt állt le.

– Volt hasonló eset Magyarországon is?

– Igen, de nem most, inkább a '80-as években. Elsősorban amiatt volt, hogy össze voltunk kötve a KGST-országok villamosenergia-rendszereivel, és a téli időszakokban voltak olyan esetek, hogy túlterhelődtek az importot biztosító távvezetékek, és emiatt a rendszervédelem automatikusan bekapcsolt, és lezárta ezeket az importvezetékeket, ami aztán természetesen időszakos villamosenergia-hiányokhoz vezetett. Volt olyan is, hogy ki kellett kapcsolni az ipari üzemeket, amelyek adott esetben áttértek saját termelésre, mert volt nekik olajkészletük. Korábban kötelező jelleggel tartalékolniuk kellett ilyenfajta üzemanyagokat ezeknek a cégeknek, hogy ha bármi ilyen zavar történik, akkor legyen elegendő üzemanyaguk.

A mostani kormány nem olyan régen ezt a kötelező tartalékolást megszüntette, mondván, hogy úgyis van a stratégiai készlet, ha kell, akkor majd onnan ellátják őket.

De ez nem ugyanaz. Például egy csepeli erőmű esetében, ahol jó messze van a tartálypark, akkor majd kérvényeznie kell, hogy kérek egy kis fűtőolajat? A gyors reagáláshoz mindenképp szükséges lenne, hogy a korábbi rendnek megfelelően legyenek olyan tartalék üzemanyagok, amikkel visszaindítható a rendszer.

– Visszatérve a spanyol esetre. Előfordulhat az, hogy egész Európa úgy, ahogy van, dominószerűen lekapcsolódik, ahogy most a portugál, spanyol és dél-francia régióban történt? Vagy vannak olyan biztonsági falak, amik megállítanának egy ilyen folyamatot?

– Elvileg kell, hogy legyenek ilyenek. Én már azon is csodálkoztam, hogy nem azonnal zárták le például a portugál–spanyol rendszer közötti átjárást. A visszaindításkor természetesen azzal kezdték, hogy leválasztották a spanyol rendszert a portugáltól, meg valószínűleg a dél-franciától is. Vannak ilyen reteszek. Az biztos, hogy az országok közötti határmetsző kapacitásoknál lévő biztonsági elzárások erre alkalmasak lehetnek, hogy ne történjen dominószerű összeomlás minden országban. Szerintem egy ilyen kontinentális összeomlás valószínűsége inkább a nullához közelít.

De ha egy hackertámadás történne, akkor ezeket a rendszereket is ki tudnák iktatni,

és akkor azok nem fognak tudni olyan gyorsan reagálni. Látunk már elég sok ilyen filmet ezzel kapcsolatosan. Az volt a döbbenetes az egészben, hogy mintha egy amerikai katasztrófafilm elevenedett volna meg Spanyolországban.

– Magyarországon is nagyon sok a naperőmű, ön korábban azt mondta, lehet, hogy ezeknek a ki-be kapcsolgatása okozta az áramszünetet. Viszont akkor ilyen téren mi is sebezhetőek lehetünk adott esetben?

– Igen, nyilván a magyar rendszer sebezhetősége, meg a labilitása nőtt azzal, hogy egyre több lett a megújuló energia, emiatt az időjárásnak jobban ki van téve a rendszerünk. Persze örülünk, mert karbonkibocsátási szempontból előrelépett az ország, de

stabilitási szempontból nincsenek rugalmas, kiegyensúlyozott kapacitásaink.

7500 megawatt teljesítmény van beépítve a magyarországi megújuló rendszerbe úgy, hogy nincs meg az ennek a kiesését ellensúlyozó bármilyen típusú, akár villamosenergia-tárolórendszer, akár gázos erőmű, nincsen rugalmasság a rendszerünkben.

– A stratégiailag fontos területeknek, akár a honvédelmi, akár a pénzügyi rendszereknek, megvan-e a saját áramellátása, ami ilyenkor biztosítja azt, hogy ezek leállás nélkül, folyamatosan működjenek?

– Természetesen. Akár honvédelem vagy rendőrség, vagy katasztrófavédelem esetén megvannak azok az ellenálló, szigetüzemű energiatermelési kapacitások, többnyire valamilyen dízelfűtőolajos meghajtású generátorok, amelyek ilyenkor azonnal, automatikusan elindulnak. Ehhez emberi beavatkozás sem kell, a rendszer, amint észleli a kimaradást, azonnal elindul.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Akkor már a kólát is tiltsák be – diákok arról, hogy nem vehetnek energiaitalt 18 éven aluliak
A többség értelmetlennek tartja, és nem ért egyet azzal, hogy megtiltják az energiaitalok értékesítését a 18 éven aluliak számára. Ugyanakkor voltak, akik azt mondták, megértik a döntést, mert úgy gondolják, hogy ezek az italok károsak az egészségre, főleg a fiatalok számára.


A parlament kedden megszavazta azt a törvényjavaslatot, amely megtiltja az energiaitalok értékesítését 18 éven aluliak számára.

Megkérdeztük a diákokat, hogyan vélekednek erről.

„Foglalkozzanak igazi problémákkal”

- fogalmazott egy fiatal.

A legtöbben azt válaszolták, hogy értelmetlennek tartják a döntést és nem értenek egyet vele.

„Nekem ez az életem...ezzel élem túl itt a mindennapjaimat, úgyhogy ez elég problémás. Amúgy meg ennyi erővel a kólát meg a kávét is betilthatnák, szóval ez egy értelmetlen törvény”

- mondta egy fiú.

Ugyanakkor voltak, akik azt mondták, hogy megértik a döntést.

„Nagyon sok gyerek ebbe hal bele...meg felnőttek is...apukám is nagyon sokat ivott és abba halt bele, úgyhogy megértem”

- fogalmazott egy másik fiatal.

A Szeretlek Magyarország videóját itt nézheted meg:


Link másolása
KÖVESS MINKET: