"Annyira abszurd ötlet volt, hogy ki kellett próbálnom" – résztvevők a száraz novemberről
Október közepén hirdette meg akcióját a Kék Pont Egyesület, melynek lényege az volt: aki csatlakozik, önként vállaljon egy hónapos alkoholtilalmat, hogy jobban megismerhesse önmagát, illetve a függőségeihez való viszonyát.
A kezdeményezéshez több ezren csatlakoztak a Facebookon.
Volt aki csak poénból, sokan viszont tényleg komolyan vették. A 30 nap leteltével körkérdést tettünk fel, kinek mekkora nehézséget okozott és cserébe mit adott az absztinencia, valamint bevállalnák-e akár hosszabb ideig is.
"Több emberi kapcsolatom is ráment az ivásra"
"Teljesen hirtelen jött az ötlet, de az biztos, hogy rám fért, mert az előtte lévő állapot már kezdett tarthatatlanná válni" – mondja a 27 éves Ádám.
Már nagyjából 12 éve elég sokat iszik, tulajdonképpen a szociális életének egyik fő mozgatórugója az volt, hogy berúgjon.
Az utóbbi pár évben majdnem mindennap fogyasztott alkoholt, amit ő kezdetben nem érzett problémának, de aztán egyre több ismerőse kezdte el jelezni számára, hogy annyira nem oké. Több emberi kapcsolata ráment erre, onnantól kezdve pedig ő is elkezdte soknak érezni.
Az első néhány nap igencsak gyötrelmes volt számára, nagyon sok elfojtott érzelmi probléma felszínre tört benne, amelyek elől addig az alkoholba menekült. Később még 2-3 alkalommal volt nagyon rossz passzban, de akkor is ellenállt a csábításnak. Egyelőre nem tudja, be fog-e rúgni elsején, ahogy azt se, milyen ütemben kezdi újra az ivást. Azt viszont eldöntötte, hogy sört már egyáltalán nem szeretne inni, és a kontrollt sem akarja elveszíteni többet önmaga felett.
"Kizárólag olyan tapasztalatokat szereztem, amikkel eddig is tisztában voltam. Ez az egész csak gyakorlati megerősítést jelentett a függőségemről, illetve arról, hogyan is lehet leküzdeni" – összegezte véleményét, hozzátéve, hogy a jövőben akár hosszabb alkoholmentes időszakot is simán bevállalna.
"A barátok vérszívását volt a legnehezebb elviselni"
Alfonztól olyan távol állt a száraz november gondolata, hogy végül pont ezért vállalta be. "Rájöttem, hogy ez számomra és a baráti köröm számára is annyira groteszk, hogy megcsinálom. És hogy 18 éves korom óta nem volt olyan, hogy egy hónapig egybefüggően egy korty alkoholt sem ittam volna. 29 vagyok, az sem sokáig, úgyhogy érdemes lenne kipróbálni, kibírom-e egyáltalán és mennyire lesz szar."
November első pár napja furcsán telt számára: mint mondja, nem a berúgás élménye hiányzott neki, hanem egy pohár finom bor egy jó vacsorához, vagy egy jó keserű kézműves sör íze. Az igazi kihívást a barátokkal töltött idő jelentette, bár nem félt, hogy elcsábul. Még úgy sem, hogy a többiek folyamatosan szívták a vérét: eszük ágában sem volt vele tartani, sőt néhányan hosszasan és kitartóan próbálták lebeszélni, elcsábítani. Emellett szerinte az álmosságot a legnehezebb elviselni.
Igazi mélypont Alfonz számára nem volt az egy hónap alatt, nagyjából egy hét után beállt az elfogadás, hogy most ez lesz november végéig. Meglepő módon nem igazán vett észre magán semmi közérzet- vagy állóképességbeli javulást ahhoz képest, mint amikor ivott.
Volt viszont egy fontos tapasztalása:
egyik éjjel már éjfél körül otthon volt, de előtte mint máskor is annyiszor, a hazaúton egy jó nagy hamburgerrel zárta az estét. Másnap pont úgy érezte magát, mint amikor jó sokat iszik és hajnalban ér haza. Tehát az éjjeli zabálással ezentúl óvatos lesz.
"Túlélnék egy alkoholmentes világot, de nem akarok"
András és Mónika párként, előzetesen nem egyeztetve, de aztán már tudatosan együtt vágtak bele a kísérletbe. Kettejük közül András a nagyobb ivó: mint mondja, valószínűleg több nap van az életében, amikor megiszik valamit, mint amikor teljesen száraz marad. Bár ez kimondva erősen hangzik, valójában szinte minden ismerősére igaz. "Kéthavonta van egy-egy erősebb buli, amúgy meg meccsnézéshez, sportolás után és a péntek esti romkocsmázáskor iszom" – mondja. Mónika 2-3 éve már eleve kevesebb alkoholt fogyaszt, ami nem tudatos döntés volt, egyszerűen csak nem annyira kívánta, és egyre kevéssé volt számára jó érzés lerészegedni.
Andrásnak az első napok egyáltalán nem voltak megrázók, korábban is hagyott már ki ennyit. Az első szombat este viszont eléggé kényelmetlennek bizonyult, nemigen tudott mit kezdeni azzal, hogy körülötte mindenki fokozatosan lelazult a társaságban.
Mónika számára a tiltás, a személyes akarata korlátozása bizonyult nagy kihívásnak. "Nem maga az alkohol hiányzott, inkább a tudat frusztrált, hogy ha egy adott pillanatban megkívánnám, akkor sem ihatnék. Néha zavart a feszültség, amit ez kiváltott belőlem, kicsit féltem, hogy ez az alkohol miatt van. Lehet, hogy amiatt van... Végül arra jutottam, hogy az ivást sokszor arra használom, hogy megkívánjam a dohányzást. Így meglepő módon kiderült, hogy ennek nagyobb függője vagyok, holott a cigit évek óta letettem. Ez fontos felismerés volt" – mondja.
Mélypont és komoly kísértés egyiküknél sem adódott, bár Mónika néha idegességében elkiáltotta magát, hogy bort akar inni. De ez nem az alkoholnak szólt, inkább csak egy-egy káromkodást helyettesített. Andrásnak valamikor a harmadik héten kezdett el az íze hiányozni, amúgy viszont úgy állt hozzá, hogy ha éppen kísértés van és nemet tud mondani rá, az építeni fogja őt.
– mondja András, aki egy baráti társaságba megy elsején. Ami pedig a jövőt illeti: "Nagy berúgások nem lesznek. Megmarad a sport is, mert az nagyon jó volt, hogy szombaton és vasárnap a másnaposság helyett erre jutott energia. De az biztos, hogy a cigit nem folytatom. Bebizonyosodott, hogy kibírom nélküle. És tervezek egy kis aszkétizmust a közösségi médiában. Megnézzük, hogy egy hónapnyi leállás, lassítás mire lehet jó."
Mónika nem tervez berúgni csütörtökön, hacsak nem fog az absztinencia után már egy decitől fejre állni. Továbbra is mértékkel iszik majd, de disznóvágáskor biztos nem hagyja ki az egész napos pálinkázást. "Túlélnék egy alkoholmentes világot, de nem akarok. Bizonyos pillanatokhoz jól esik egy kis bor. A cigivel viszont tényleg le kell állni, különben a tarhálás miatt megutálnak a barátaim."
"Rájöttem, hogy a kedvenc dalaimra józanul is tudok tombolni"
Zsófi még a száraz novembertől függetlenül, annak meghirdetése előtt vállalta be az absztinenciát: "Október elején egy stresszes nap után nagyon berúgtam. Céges program volt, céges számlára ihattunk, és én végre lazítani szerettem volna egy kicsit.
Ez olyan jól sikerült, hogy talán még életemben nem lettem ennyire rosszul, másnap délután négyig nem bírtam enni. Ekkor döntöttem el, hogy most egy ideig nem iszom.
Az eredeti terv az volt, hogy újévig. A száraz novemberről csak kicsivel később hallottam, de kapóra jött" – meséli.
Egyébként nem érezte úgy, hogy nagyon túlzásba vinné az ivást, de ki akarta próbálni, mire megy nélküle. Kiderült, hogy nem okoz számára problémát, és különösebb mélypontja sem volt, bár múlt szombaton egy ismerős összejövetelén azért érezte, hogy valószínűleg jobban feloldódna, és több, eddig ismeretlen emberrel beszélgetne, ha alkoholt inna tea helyett. Amikor pedig megnyertek egy kocsmakvízt, és a jutalom néhány üveg kézműves sör és cider volt, akkor nagyon sajnálta, hogy pont ezt az időszakot választotta az absztinenciára. De nem szeretett volna emiatt kudarcot vallani, úgyhogy ellenállt.
Elsején valószínűleg nem fog berúgni, de másodikán lesz az egyik legjobb barátnője szülinapja, negyedikén pedig a sajátja. Emiatt, illetve mivel úgy gondolja, hogy már elérte, amit szeretett volna, valószínűleg nem tart ki az újéves terv mellett. Ugyanakkor megbizonyosodott arról, hogy nem éli meg óriási problémaként, ha nem iszik, és enélkül is jól tudja érezni magát társaságban, a kedvenc dalait hallva pedig józanul is tud tombolni.
"Jó érzés volt viszonylag épen ébredni egy hosszabb éjszaka után is, fizikailag mindenképp jobban érzem magam. Érdemes tudatosan kezelni a saját alkoholfogyasztásunkat, és bizonyos dolgokra csak úgy jön rá az ember, ha időnként lemond róla" – tette hozzá.
"Másképp kellett lazítani"
Anett 39 éves, kíváncsiságból vágott bele a kihívásba, kicsit önismereti célból. "Eddig azt hittem, nem vagyok vészes, társaságban ittam, néha otthon is. Főleg bort, heti 2-3 alkalommal átlagban. Sosem éreztem soknak" – mondja.
A kezdet könnyű volt számára, nem okozott gondot. Az első hétvégén reflexszerűen nyúlt volna vacsoránál a pohár után, de könnyen lemondott róla. Két nehézség volt: egyfelől egy-egy feszültebb nap után kifejezetten problémát jelentett, hogy este nem ihatott egy pohár bort. Másképp kellett lazítani. Másfelől társaságban, koncerteken is erős volt a késztetés (belülről és a társaság részéről is), de itt ugyancsak ellenállt.
Tervei szerint nem fog berúgni elsején, fogalma sincs, mikor iszik újra alkoholt.
"Ha olyan lesz a kedvem. Még nem tudom. Tapasztalat: a lazításra használt otthon ivás veszélyes lehet akár, ha tényleg baj van, akkor bele lehet csúszni. Ezt megpróbálom elhagyni. Tuti lesznek ilyen időszakok majd, hogy egyáltalán nem iszom" – összegzi a véleményét.
"Döbbenetes, hogy a pultosok nagy része viccet csinál abból, ha valaki szörpöt kér"
András azért döntött a száraz november mellett, mert kíváncsi volt, hogyan reagál rá a szervezete és a környezete. Az előbbi meglepő módon teljesen problémamentesen alakult: sokszor még élvezte is, hogy milyen jól elvan pia nélkül, illetve a spórolás is jól jött. Néha, mikor volt valami kiborulása, eszébe jutott, hogy jó lenne inni, de aztán ment tovább. Végül, mivel hó végén van a szülinapja, az utolsó napokat elcsalta. "Tök hülyeség volt, de most már ez van" – fogalmaz.
Ami viszont a környezetének reakcióit illeti, ezzel kapcsolatban bőven akadt negatív tapasztalata.
– mondja. Szerinte döbbenetes, hogy a pultosok nagy része viccet csinál abból, ha az ember egy szórakozóhelyen éjjel egykor például szörpöt kér. "Nehezményeztem, hogy az amúgy mindenre nyitott Aurórában hetekig nem volt szörp. Ehhez képest például a Gólya vállaltan támogatta a száraz novembert, külön itallappal is" – teszi hozzá.
András külön szánja azokat a zenekarokat és helyeket, ahol poén feltenni azt a közhelyes kérdést, hogy "Isztok ti rendesen?" Ő az állam helyében sokkal durvábban fellépne az alkoholizálás ellen. "Durva, mennyi helyen nyílnak kocsmák a belvárosban, olcsó szar piákkal és senki nem tesz semmit, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne mindez" – mondja. Nem a betiltáson gondolkodik, inkább egy olyan szabályozáson, ami élhetővé, nem pedig egy nagy lepukkant kocsmává változtatja a várost.
Vannak azért jó tapasztalatai is.
Egyik, hogy sokkal könnyebb volt úgy teljesíteni a kihívást, hogy meghirdették hivatalos keretek között, mintha csak magában csinálta volna. "Nekem erőt adott, hogy van mögöttem több ezer ember, aki hasonló 'hülyeséget csinál'. Szóval köszönet ezért nekik és a Kék pontnak, aki a kezdeményezést elindította."
Másrészt sok nagyivó ismerőse elkezdett gondolkodni ezen az egészen, ami szerinte tök jó. "Igazából volt is egy olyan szándékom, hogy egyfajta térítőként lelket öntsek ezekbe az emberekbe, hogy pia nélkül is van élet, és hogy a tartalmas társas lét segíthet a holtpontokon is. Nagyon sokaknak van gondjuk ezzel az egésszel" – fejtette ki.
"Magamhoz képest a két hét is nagyon jó eredmény"
A 28 éves Peti azok közé tartozik, akik bevállalták a száraz novembert, de végül nem tudták teljesíteni az egy hónapot. Ő nagyjából a feléig jutott. Az okokat így foglalta össze: "Nem találtam más alternatívát a stresszkezelésre, plusz nem a megfelelő emberekkel vettem magamat körbe egy ilyen elhatározáshoz. A legjobb az lett volna, ha kivonulok az életből és senkivel nem tartom a kapcsolatot. Mármint olyannal nem, aki iszik. Meg még egy csomó dolog."
Mindazonáltal nem élte meg kudarcként, vagy csalódásként, hogy nem jött neki össze. Mint mondja, valahol számított rá, de magához képest a két hét már nagyon jó eredmény. És azóta sem olyan szinten iszik, mint előtte: "Érdekes módon újra megtanultam örülni egy különleges teának, egy beszélgetésnek, amire mondjuk másnap is emlékszem, és ami talán a leghasznosabb, hogy
sokkal többet tud meg az ember józanul más emberekről, mint részegen/ittasan.
Főleg, ha a többiek részegek/ittasak. Nem elhanyagolható tény persze az egészségügyi haszna sem, tisztítókúrának nagyon jó volt." Az ilyet szerinte senki nem bánja meg: ha valaki kipróbálta, máskor is fog ilyet csinálni. Ő maga sem zárja ki a dolgot.
Ha érdekes volt a cikk, kattints a megosztásra!
