Egy friss, 1407 fős mintán végzett kutatás szerint a hosszú covidban szenvedők harmada az eredeti fertőzést tünetmentesen vészelte át, hogy aztán idővel ugyanolyan tüneteik alakuljanak ki, mint azoknak a tünetes fertőzötteknek, akik hónapok óta szenvednek a betegséggel - írja a The New York Times cikkére hivatkozva a 444.hu.
Kaliforniai kutatók 1407 vizsgált betegéből hatvan nappal a fertőzés után még 382, vagyis a teljes minta 27 százaléka szenvedett hosszú covidban, amit hivatalosan immár poszt-akut covid szindrómának (PACS) neveznek.
A PACS-ban szenvedők közel harmadánál csak PCR-tesztből lehetett megállapítani a fertőzést, mert amúgy tünetmentesek voltak, sőt a pozitív teszteredményük után sem produkáltak semmilyen tünetet. Később azonban légszomj, fáradékonyság, fejfájás és alhasi fájdalmak alakultak ki, amik a PACS leggyakoribb tünetei.
Jellemző PACS-tünet az ún. covid-köd, vagyis a mentális képességek romlása is, bár ezt ebben a tanulmányban pont nem vizsgálták, mert erről nem voltak adataik.
A kutatók megállapították, hogy a jellemző tünetek gyakran párban jelentkeznek: az alhasi fájdalom a fejfájással, mellkasi fájdalmak a köhögéssel.
Az már bizonyosnak látszik, hogy a járvány előrehaladtával a PACS-nak is egyre nagyobb szerepe lesz.
Mert míg a védőoltásoknak köszönhetően úgy tűnik, sikerül mérsékelni vagy lefékezni a járványt, a hosszútávú következményekkel jóval a járvány után is számolni kell még.
Egy friss, 1407 fős mintán végzett kutatás szerint a hosszú covidban szenvedők harmada az eredeti fertőzést tünetmentesen vészelte át, hogy aztán idővel ugyanolyan tüneteik alakuljanak ki, mint azoknak a tünetes fertőzötteknek, akik hónapok óta szenvednek a betegséggel - írja a The New York Times cikkére hivatkozva a 444.hu.
Kaliforniai kutatók 1407 vizsgált betegéből hatvan nappal a fertőzés után még 382, vagyis a teljes minta 27 százaléka szenvedett hosszú covidban, amit hivatalosan immár poszt-akut covid szindrómának (PACS) neveznek.
A PACS-ban szenvedők közel harmadánál csak PCR-tesztből lehetett megállapítani a fertőzést, mert amúgy tünetmentesek voltak, sőt a pozitív teszteredményük után sem produkáltak semmilyen tünetet. Később azonban légszomj, fáradékonyság, fejfájás és alhasi fájdalmak alakultak ki, amik a PACS leggyakoribb tünetei.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
"Engedd el, majd bevonzod" – mit ne mondj annak, aki gyermekre vágyik
A Diagnózis egészségpodcast legújabb epizódjából nemcsak az derül ki, hogy lelkileg mi segít a gyermekre vágyó pároknak, hanem az is, hogy orvosilag milyen kivizsgálás lehet indokolt, milyen életmódbeli változtatások és táplálékkiegészítők támogathatják a gyermekvállalási terveket.
„Csak lazíts egy kicsit, majd jönni fog.”„Engedd el, majd bevonzod.” Olyan sok helyzetben mondunk egymásnak ilyen mondatokat, merő jószándékból. De van olyan élethelyzet, amikor ezek a mondatok inkább fájnak, mint segítenek. Például azoknak, akik régóta próbálkoznak gyermekvállalással, és egyelőre nem jártak sikerrel.
A Diagnózis egészségpodcast aktuális epizódja egy érzékeny, mégis sokakat érintő témát jár körül: mi történik akkor, amikor a gyermekvállalás nem megy olyan könnyen, mint ahogyan azt korábban elképzeltük. A beszélgetésben Ganzler Orsolya szerkesztő-műsorvezető két vendéggel beszélget: dr. Fekécs Györgyi szülész-nőgyógyász szakorvossal, valamint dr. Miklós Dominikával, aki bár szintén szülész-nőgyógyász, most személyes érintettsége miatt a saját tapasztalatait osztja meg.
Dominika története sok pár számára lehet ismerős. Férjével eltervezték, hogy családot alapítanak, ám hónapokig eredménytelenül próbálkoztak. Dominika ekkor 26 éves volt, a párja 31, ezért a környezetük sokszor bagatellizálta a helyzetet: „ráértek még”, „majd jönni fog”.
„Csakhogy amikor valaki éppen most szeretne gyermeket, azt nem feltétlenül vigasztalja, hogy van még rá 10 éve”
– vallotta be Dominika.
Egy évet adtak maguknak, hátha összejön, majd meddőségi szakemberekhez fordultak. Domi és párja nőgyógyászok, ezért különösen tudatosak voltak a probléma kezelését illetően. A beszélgetés szakértő résztvevője, dr. Fekécs Györgyi viszont arról számolt be, hogy a párok nagy része rendszerint túl későn jut el a meddőségi kivizsgálásig, értékes idő mehet el azzal, hogy bíznak abban, természetes úton is megérkezhet hozzájuk az új családtag.
Dominika és Györgyi meséltek arról, milyen kivizsgálásra kell számítania annak, aki meddőségi centrumhoz fordul.
Amit mindketten kiemeltek: a nehezített gyermekvállalás nemcsak a nők problémája.
Egyrészt általában párok közösen terveznek gyermeket, így Dominika szerint az a természetes és a nő számára mindenképpen támogató, ha a párja elkíséri őt a vizsgálatokra, részese a folyamatnak. Másrészt ahogy Györgyi rávilágított, az esetek jelentős százalékában a férfiak egészségi problémája áll a várva várt fogantatás elmaradásának hátterében.
És hogy mi minden befolyásolja még azt, hogy sikeres lesz-e egy próbálkozás? Györgyi többfajta tényezőt is sorolt: a testsúly optimalizálását, a dohányzás elhagyását, a minőségi alvást és a stressz csökkentését. Ezek mind befolyásolhatják a reproduktív egészséget.
„Indokolt a folsav, valamint a B-, C- és E-vitaminok bevitele. Ezek a vitaminok gyakorlatilag antioxidáns és gyulladáscsökkentő hatásuk révén befolyásolják a reproduktív működést.”
„Egyes étrendkiegészítőknek is lehet pozitív hatása: a mio-inozitolról tudjuk, hogy növeli a spontán ovuláció esélyét, de említhetők az omega-zsírsavak és a Q10-koenzim is.”
Tudtad, hogy akár a szűrővizsgálataidat is fizetheted OTP Egészségkártyáddal?
Már csak ezért is megéri egészségpénztári tagnak lenni - de a tagság számos más előnnyel is jár. A hamarosan esedékes adóbevallásodnál kérheted, hogy az adó-visszatérésedet az egészségpénztári számlára utalják, így egy plusz fix összeget biztonságban tudhatsz, amit az egészséggel kapcsolatos kiadásokra költhetsz. Számládat ráadásul munkáltatói hozzájárulással vagy egyéni befizetéssel is gyarapíthatod – így tudatosan és rugalmasan gondoskodhatsz saját és családod egészségéről.
A szakértő szerint sok tévhit is kering a gyermekvállalás körül. Az egyik ilyen az, hogy bizonyos orvosi eljárások garanciát jelentenének a sikerre. Valójában inkább az esélyek növeléséről van szó – és arról, hogy minden pár története más. Györgyi kolléganőivel megalapította a FertiliTeamet, hogy szakértő segítséget nyújthassanak azoknak, akik elvesztek az információk rengetegében. Terveik között szerepel, hogy egy applikációt is fejlesztenek, amelyben a gyermekvállalásra készülők könnyen választ kaphatnak kérdéseikre.
Hallgasd meg a teljes beszélgetést, és megtudhatod, hogy…
mikor érdemes kivizsgálást kérni, ha nem sikerül a teherbeesés,
milyen jelek utalhatnak arra, hogy érdemes szakemberhez fordulni,
miért fontos, hogy a férfiak is részt vegyenek a kivizsgálásokban,
milyen asszisztált reprodukciós eljárások léteznek,
milyen tévhitek keringenek a kezelésekkel kapcsolatban,
és milyen mondatokkal érdemes – vagy éppen nem érdemes – reagálni, ha valaki gyermekre vágyik.
NÉZD MEG A TELJES BESZÉLGETÉST:
A Diagnózis egészségpodcast aktuális adását a Brocasterz Podcast Stúdióban rögzítettük.Köszönjük a támogatásukat – minden tartalomkészítőnek ajánljuk a stúdiót.
A podcastepizódot a gondoskodás szakértője, az OTP Egészségpénztár támogatta.
„Csak lazíts egy kicsit, majd jönni fog.”„Engedd el, majd bevonzod.” Olyan sok helyzetben mondunk egymásnak ilyen mondatokat, merő jószándékból. De van olyan élethelyzet, amikor ezek a mondatok inkább fájnak, mint segítenek. Például azoknak, akik régóta próbálkoznak gyermekvállalással, és egyelőre nem jártak sikerrel.
A Diagnózis egészségpodcast aktuális epizódja egy érzékeny, mégis sokakat érintő témát jár körül: mi történik akkor, amikor a gyermekvállalás nem megy olyan könnyen, mint ahogyan azt korábban elképzeltük. A beszélgetésben Ganzler Orsolya szerkesztő-műsorvezető két vendéggel beszélget: dr. Fekécs Györgyi szülész-nőgyógyász szakorvossal, valamint dr. Miklós Dominikával, aki bár szintén szülész-nőgyógyász, most személyes érintettsége miatt a saját tapasztalatait osztja meg.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Közel 400 ezer emberen végzett vizsgálat szerint a napi multivitamin nemcsak haszontalan, de az elején még növelheti is a halál kockázatát
A kutatás több mint 20 éven át követte a résztvevőket. Az eredmények megkérdőjelezik a széles körben elterjedt gyakorlatot, miszerint a vitaminpótlás „életbiztosítás”.
Minden reggeli mellett ott a kis tabletta, az egészség apró, színes ígérete. Sokan egyfajta biztosításként tekintenek a napi multivitaminra a rohanó életmód és a nem mindig tökéletes étrend mellett, a hosszabb élet reményében. Egy nagyszabású kutatás azonban komolyan megkérdőjelezi ezt a gyakorlatot.
A JAMA Network Open című rangos orvosi szaklapban megjelent elemzés három nagy amerikai egészségügyi felmérés adatait vonta össze, összesen 390 124, alapvetően egészséges felnőtt több mint két évtizedes követésével. A tudósok arra jutottak, hogy
a napi multivitamin-használat nem járt együtt az összhalálozás csökkenésével, sem a leggyakoribb halálokok – mint a rák, a szív- és érrendszeri vagy az agyi érkatasztrófák – esetében.
A vizsgálat erejét a hatalmas minta és a rendkívül alapos módszertan adja. A szakemberek nem elégedtek meg egyetlen adatfelvétellel; a résztvevők kiegészítő-használatát két különböző időpontban is felmérték, és a követési időszak egyes esetekben a 27 évet is elérte. A statisztikai elemzések során különös gondot fordítottak arra, hogy kiszűrjék az olyan torzító tényezőket, mint a dohányzás, a testtömegindex, a fizikai aktivitás vagy az étrend minősége. Ezzel igyekeztek elkerülni a két leggyakoribb csapdát: egyrészt azt, hogy az eleve egészségtudatosabb emberek szednek vitamint, és valójában az életmódjuk, nem pedig a tabletta védi őket; másrészt azt a fordított helyzetet, amikor valaki épp azért kezd el kiegészítőket használni, mert már valamilyen betegségben szenved.
Az eredmények leginkább megdöbbentő része a számokban rejlik.
A napi multivitamint szedők körében a követési időszak első felében a statisztikai modellek szerint 4 százalékkal magasabb volt a halálozás kockázata, mint a vitamint nem használók körében.
Bár ez a hatás a követés második felére statisztikailag már nem volt kimutatható, a legfontosabb üzenet az, hogy semmilyen élethosszt növelő előnyt nem sikerült igazolni. A megállapítások szakértői körökben is élénk visszhangot váltottak ki. „Nem látunk előnyt a multivitaminok szedésében” – szögezte le Dr. Céline Gounder, a KFF Health News közegészségügyi főszerkesztője a CBS Newsnak nyilatkozva.
Mások még élesebben fogalmaztak. „A multivitaminok túl sokat ígérnek és keveset adnak” – mondta a The GuardiannekNeal Barnard, a George Washington Egyetem orvosa és a tanulmányhoz fűzött kommentár társszerzője. Az étrend-kiegészítő ipar képviselői másként látják a helyzetet. „A halálozási arányok önmagukban való elemzése nem ismeri el a multivitamin-használat egészségügyi előnyeinek skáláját” – áll a Council for Responsible Nutrition iparági szervezet közleményében.
A korai időszakban tapasztalt, enyhén emelkedett kockázatot több tényező magyarázhatja. Az egyik lehetséges ok a fordított okozatiság: elképzelhető, hogy sokan éppen akkor kezdenek el multivitamint szedni, amikor már valamilyen diagnosztizálatlan egészségügyi problémájuk van. Egy másik, aggasztóbb lehetőség a potenciális biológiai ártalom. Korábbi, nagy kockázatú csoportokban – például erős dohányosok körében – végzett
klinikai vizsgálatok már kimutatták, hogy bizonyos vitaminok, mint például a béta-karotin nagy dózisú pótlása, paradox módon növelheti a tüdőrák és az összhalálozás kockázatát.
Fontos hangsúlyozni, hogy a tanulmány eredményei az általános, egészséges felnőtt lakosságra vonatkoznak, és nem jelentik azt, hogy a vitaminpótlás soha, senkinek nem indokolt. Dokumentált hiányállapotok esetén, például B12-vitamin-hiányban, a célzott pótlás elengedhetetlen. Ugyanígy, speciális élethelyzetekben is szükség lehet kiegészítőkre. Az amerikai járványügyi hivatal például minden fogamzóképes korú nőnek napi 400 mikrogramm folsav bevitelét javasolja a velőcsőzáródási rendellenességek megelőzése érdekében.
A mostani kutatás jól illeszkedik a korábbi szakmai állásfoglalások sorába. Az Egyesült Államok Megelőző Szolgáltatásokat Értékelő Munkacsoportja már 2022-ben is arra a következtetésre jutott, hogy nincs elegendő bizonyíték a multivitaminok szív- és érrendszeri betegségeket vagy rákot megelőző hatására. Ugyanakkor az éremnek van másik oldala is. Míg a halálozásra a multivitaminoknak nincs jótékony hatásuk, más területeken szerény előnyöket már kimutattak. A COSMOS nevű vizsgálatsorozat például
idősebb felnőtteknél a memóriára és az általános kognitív funkciókra gyakorolt enyhe pozitív hatásról számolt be.
A megfigyeléses vizsgálatból ok-okozati összefüggést nem lehet teljes bizonyossággal levonni. A résztvevők által szedett multivitaminok összetétele és dózisa márkánként eltérő lehetett, az adatok pedig önbevalláson alapultak. A minta is főként középkorú és idősebb amerikai felnőttekből állt, így az eredmények más korcsoportokra vagy populációkra nem feltétlenül általánosíthatók. A szakértők egyetértenek abban, hogy a legfontosabb a zöldségekben, gyümölcsökben, teljes kiőrlésű gabonákban és hüvelyesekben gazdag, változatos étrend, a dohányzás elhagyása és a rendszeres testmozgás. A kiemelkedően nagy amerikai elemzés végkövetkeztetése világos: a napi multivitamin általános, halálozást csökkentő biztosítást nem ad.
Minden reggeli mellett ott a kis tabletta, az egészség apró, színes ígérete. Sokan egyfajta biztosításként tekintenek a napi multivitaminra a rohanó életmód és a nem mindig tökéletes étrend mellett, a hosszabb élet reményében. Egy nagyszabású kutatás azonban komolyan megkérdőjelezi ezt a gyakorlatot.
A JAMA Network Open című rangos orvosi szaklapban megjelent elemzés három nagy amerikai egészségügyi felmérés adatait vonta össze, összesen 390 124, alapvetően egészséges felnőtt több mint két évtizedes követésével. A tudósok arra jutottak, hogy
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Miközben a Parkinson-kórral élők száma 2050-ig akár a háromszorosára is nőhet, egy nagyszabású, közel 11 ezer fős vizsgálat most rámutatott, mennyire másképp sújtja a betegség a férfiakat és a nőket, és hogy a leggyakoribb tünetek sokszor teljesen „láthatatlanok”.
A Parkinson-kór egy progresszív idegrendszeri betegség, amelyben az agy „substantia nigra” nevű területén pusztulni kezdenek a dopamint termelő sejtek.
Bár leginkább mozgászavarként ismert, amely nyugalmi remegéssel, lelassult mozgással, izommerevséggel és egyensúlyproblémákkal jár, a betegséghez számos nem motoros tünet is társul. Ezek közé tartoznak a hangulati változások, a memória és a gondolkodás nehézségei, az alvászavarok, valamint olyan autonóm működési problémák, mint a székrekedés vagy az alacsony vérnyomás, melyek gyakran jobban rontják az életminőséget, mint a látható mozgásbeli panaszok.
Egy nagyszabású kutatásban 10 929, Parkinson-kórral élő aszemély vett részt, akik kérdőíveket töltöttek ki és nyálmintát adtak genetikai elemzésre.
Ez jelenleg a legnagyobb aktív Parkinson-kohorszvizsgálat a világon. Az eredmények megerősítették, hogy a nem motorikus tünetek rendkívül gyakoriak: a résztvevők 52 százaléka szaglásvesztésről, 65 százaléka memóriaváltozásokról, 66 százalékuk pedig fájdalomról és szédülésről számolt be.
Különösen kiugró adat, hogy a betegek 96 százaléka küzdött valamilyen alvászavarral, például álmatlansággal vagy nappali álmossággal.
A kutatás tisztább képet adott a kockázati tényezőkről is. Az életkor továbbra is az elsődleges rizikófaktor, a tünetek átlagosan 64 éves korban kezdődtek, a diagnózist pedig 68 évesen állították fel.
Bár a betegek negyedénél a családban már előfordult a kór, az eseteknek csupán 10-15 százaléka köthető egyértelműen specifikus génmutációkhoz.
A betegség kialakulásáért a legtöbb esetben – 85-90 százalékban – a genetikai hajlam, a környezeti hatások és az idősödés komplex kölcsönhatása felelős.
A betegség másfélszer gyakrabban fordul elő férfiaknál, és a tünetek is eltérően jelentkeznek a nemek között.
A nők átlagosan fiatalabbak voltak a tünetek megjelenésekor (63,7 év a férfiak 64,4 évével szemben) és a diagnózis idején is (67,6 év a férfiak 68,1 évével szemben). A nők körében gyakoribb volt a fájdalom (70 százalék a férfiak 63 százalékához képest) és az esések (45 százalék a 41 százalékhoz képest).
Ezzel szemben a férfiaknál gyakrabban fordultak elő memóriaváltozások (67 százalék a nők 61 százalékával szemben) és impulzív viselkedésformák, különösen a szexuális jellegűek (56 százalék a 19 százalékkal szemben), bár a legtöbb résztvevőnél az impulzivitás enyhe volt vagy teljesen hiányzott.
A tanulmány egy pillanatképet ad, de nem hasonlítja össze a betegeket egy egészséges kontrollcsoporttal, és nem követi a tünetek időbeli változását. Mindezek ellenére az eredmények kulcsfontosságúak lehetnek a kockázati tényezők jobb megértésében, ami elvezethet a veszélyeztetettek korábbi azonosításához és a betegség személyre szabottabb kezeléséhez.
Miközben a Parkinson-kórral élők száma 2050-ig akár a háromszorosára is nőhet, egy nagyszabású, közel 11 ezer fős vizsgálat most rámutatott, mennyire másképp sújtja a betegség a férfiakat és a nőket, és hogy a leggyakoribb tünetek sokszor teljesen „láthatatlanok”.
A Parkinson-kór egy progresszív idegrendszeri betegség, amelyben az agy „substantia nigra” nevű területén pusztulni kezdenek a dopamint termelő sejtek.
Bár leginkább mozgászavarként ismert, amely nyugalmi remegéssel, lelassult mozgással, izommerevséggel és egyensúlyproblémákkal jár, a betegséghez számos nem motoros tünet is társul. Ezek közé tartoznak a hangulati változások, a memória és a gondolkodás nehézségei, az alvászavarok, valamint olyan autonóm működési problémák, mint a székrekedés vagy az alacsony vérnyomás, melyek gyakran jobban rontják az életminőséget, mint a látható mozgásbeli panaszok.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Lehet, hogy a lábujjaik mutatják meg először, hogy baj van.
Az alattomosan emelkedő vércukor finom érzészavarokkal és apró mozgásbeli nehézségekkel jelentkezhet. Ott, ahol a legkönnyebb nem észrevenni.
A cukorbetegség ugyanis rendszerint lassan, észrevétlenül alakul ki, feltűnő tünetek nélkül. A tartósan magas vércukorszint azonban hosszú távon súlyos idegkárosodást okozhat.
Ezt az állapotot diabéteszes neuropátiának nevezik, és leggyakrabban a lábakat érinti, mert az idegek itt a leghosszabbak, ezért a legérzékenyebbek a károsodásra.
Az idegkárosodás következtében az érintettek zsibbadást, bizsergést, égő érzést, vagy az izmok gyengülését tapasztalhatják.
Sokan nem is gondolnak rá, de ha valaki nehezen tudja külön mozgatni a lábujjait, vagy gyengébbnek érzi őket, az már az izomműködés zavarára utalhat, amit diabéteszes idegkárosodás is okozhat.
A diabéteszes idegkárosodás egyik leggyakoribb és legveszélyesebb tünete, amikor az érintettek kevésbé érzik a fájdalmat, a hőmérsékletet vagy a nyomást a lábukban.
Ez azért különösen kockázatos, mert a kisebb sérülések vagy sebek teljesen észrevétlenek maradhatnak, ami súlyos fertőzésekhez vezethet.
A panaszok gyakran fokozatosan súlyosbodnak, és idővel más tünetek is megjelenhetnek, például éjszakai lábfájdalom, égő vagy szúró érzés, illetve járás közbeni bizonytalanság. Ha valaki a lábujjai mozgásának megváltozását, zsibbadást vagy bármilyen érzészavart tapasztal, azonnal érdemes orvosi vizsgálatot kérni.
Különösen sürgős a helyzet, ha nem gyógyuló seb vagy fekély jelenik meg a lábon, fertőzés jelei mutatkoznak, esetleg hirtelen erős fájdalom, gyengeség vagy jelentős érzéskiesés lép fel. A diagnózis általában vérvizsgálattal, például az A1C érték mérésével, valamint neurológiai vizsgálattal történik, ahol az orvos egy speciális eszközzel, úgynevezett monofilamentummal ellenőrzi a védőérzést, továbbá a reflexeket és a keringést.
Jelenleg sajnos még nincsen olyan kezelés, ami a már kialakult idegkárosodást visszafordítaná, ezért a megelőzés és a vércukorszint szigorú kontrollja a legfontosabb.
A fájdalmas tünetekre azonban léteznek hatékony, egyénre szabott gyógyszerek. A kezelés alapja tehát a vércukorszint megfelelő szinten tartása, ami lassíthatja a további romlást. A mindennapokban kulcsfontosságú a rendszeres otthoni lábellenőrzés: a bőr és a körmök átvizsgálása, valamint a cipő belsejének ellenőrzése.
A cukorbetegeknek javasolt az évenkénti átfogó lábvizsgálat, a magasabb kockázatú csoportba tartozóknak – például akiknek lábdeformitásuk van, dohányoznak, vagy korábban volt már fekélyük – pedig ennél is sűrűbb kontroll szükséges.
