EGÉSZSÉG
A Rovatból

Vaksághoz vezethet egy szaruhártyával táplálkozó parazita pusztítása, amelyik a kontaktlencsésekre veszélyes

Az egysejtű a csapvízben is megtalálható, és a lencse alá kerülve borzalmas fertőzést okoz. A betegséget súlyosbíthatja, ha az érintetteket félrekezelik.


Egy szabadon élő amőba a szaruhártyát használja táplálékul – és az áldozatok többsége kontaktlencsét visel.

Bár ritka betegségről van szó, vaksághoz vezethet, ha nem ismerik fel időben. Világszerte évente több mint 23 ezer esetet regisztrálnak, a fertőzöttek 85-95 százaléka pedig kontaktlencse-viselő.

Teresa Sanchez közel négy évvel ezelőtt Mexikóban járt, amikor a jobb szemében folyamatosan száraz, szúró érzést tapasztalt.

Először szakadt lencsére vagy kezdődő betegségre gyanakodott, de csak három hónappal később derült ki, hogy egy parazita támadta meg a szaruhártyáját, maradandó látáskárosodást és az egész fejébe kisugárzó, égető fájdalmat okozva

– írta a CNN. A nőt hónapokig félrediagnosztizálták, mire egy szemész szakorvos megerősítette a gyanúját: acanthamoeba-keratitisz miatt szenved.

„Nem tarthattam felhúzva a sötétítőket a szobámban, mert az nagyon erős fájdalmat váltott ki a szememben” – mondta a 33 éves Las Vegas-i nő. „Ebből tudtam, hogy valami komoly dologról van szó, és elkezdtem magam utánajárni.”

Hasonlóan járt a 20 éves Grace Jamison is, akinek mindkét szemén kialakult a fertőzés, miután májusban a Dominikai Köztársaságban zuhanyzás közben is viselte a kontaktlencséit.

Hazatérése után félrediagnosztizálták és szteroid cseppeket írtak fel neki. Egy hét múlva a nő mindkét szemére megvakult, és nagyjából két hónapig így is maradt, mire megkezdődött a megfelelő kezelés.

„Sokszor nem vesszük észre, milyen jó az élet, vagy hogy mennyi minden mehet félre” – mondta Jamison. „Olyan szomorú, hogy nem értékeljük, amink van, amikor még megvan. Amikor teljesen vak voltam mindkét szememre, megbántam, hogy nem éltem jobban azzal, hogy láttam: hogy kevesebbet vagyok képernyők előtt, hogy gyönyörködöm abban, milyen szép a kinti világ, vagy ránézek azokra az emberekre, akiket ismerek és szeretek.”

Az Acanthamoeba egy egysejtű szervezet, gyakran megtalálható vizekben és a talajban is.

Amikor a szem felszínére kerül, megtapad a szaruhártyán, és ha annak hámrétegén mikrosérülések található – amilyeneket a kontaktlencse is okozhat –, a parazita befurakodik a szövetekbe.

A kórokozó ráadásul a lencse felszínére tapadva vagy a lencse és a szem közé szorulva is bejuthat.

„Az acanthamoeba-keratitisz meglehetősen pusztító lehet, ha nem diagnosztizálják időben és nem kezelik agresszíven” – mondta dr. Paul Barney optometrista. „Lényegében a szaruhártyát használja táplálékforrásként, ami gyulladást és szövetkárosodást okoz, és végül maradandó látásvesztéshez vezethet.”

A diagnózist nehezíti, hogy a betegséget sok orvos nem ismeri fel, a tünetek pedig – erős fájdalom, fényérzékenység, homályos látás, vörösség és idegentest-érzés – más fertőzésekre, például herpeszre vagy kötőhártya-gyulladásra is emlékeztethetnek.

A pontos diagnózishoz szaruhártya-kaparékra, speciális laborvizsgálatokra vagy konfokális mikroszkópiára van szükség, de ezek az eszközök és az azokat kezelő szakemberek többnyire csak egyetemi központokban érhetők el.

A megelőzés legfontosabb szabálya, hogy a kontaktlencse soha ne érintkezzen csapvízzel. Tisztításhoz és tároláshoz kizárólag bolti vagy receptre kapható oldatot szabad használni, a tokban lévő folyadékot pedig naponta cserélni kell.

Fontos a lencse behelyezése előtti alapos kézmosás és -szárítás is. A szakértők azt tanácsolják, hogy senki ne aludjon lencsével, és aki teheti, a havi helyett használjon napi eldobható lencséket, mert azokkal kisebb a fertőzés kockázata. A Contact Lens Society of America közleménye szerint „a kontaktlencsék orvosi eszközök, és az ápolási és higiénés előírások – beleértve a vízzel való érintkezés kerülését úszás, zuhanyozás vagy alvás közben – a kontaktlencsék rutinszerű gondozásának fontos részei.”

Aki vízi tevékenységekhez nem tudja nélkülözni a látáskorrekciót, annak szemüveg vagy dioptriás úszószemüveg javasolt. Alternatívaként felmerülhetnek a látásjavító műtétek, mint a SMILE, PRK, LASIK vagy az EVO ICL, de ezek alkalmasságáról minden esetben orvossal kell konzultálni.

A már kialakult fertőzés kezelése rendkívül hosszadalmas és megterhelő lehet, mivel a parazita ellenálló cisztákat képez, amelyek hónapokig, sőt évekig is életben maradhatnak. Súlyos esetekben, amikor a gyógyszeres kezelés már nem segít, a látást csak szaruhártya-átültetéssel lehet megmenteni. A szakmai szervezetek szerint a megelőzés kulcsa a szolgáltatók és a páciensek közötti egyértelmű, folyamatos kommunikáció.

A legnagyobb kockázatot a többnapos vagy újrahasználható lencsék viselése, a vízzel való kitettség (különösen a zuhanyzás) és az éjszakai viselés jelenti. A napi eldobható lencsék használata ezzel szemben általában biztonságosabbnak tekinthető.

A jelenlegi kezelések biguanid-tartalmú szemcseppekből és azok kombinációiból állnak, de a terápia elhúzódó, fájdalmas és a kórokozó cisztás formájának ellenállása miatt a kutatók folyamatosan új megoldásokat keresnek. Jelenleg is zajlanak vizsgálatok meglévő gyógyszerek újrapozicionálására, amelyek célja egy hatékonyabb és kíméletesebb terápia kifejlesztése.

Via CNN

index.html


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


EGÉSZSÉG
A Rovatból
Áttörés a rákgyógyításban: nők millióinak nem kell többé kemoterápiára mennie
Az OPTIMA-vizsgálat eredményei szerint a betegek egy nagy csoportjánál a kemoterápia nem növeli érdemben a túlélési esélyeket. Az 5 éves adatok szerint a különbség a kiújulásmentes túlélésben mindössze egy százalékpont volt.


Egy új, nagyszabású nemzetközi klinikai vizsgálat eredményei szerint nők milliói kerülhetik el a jövőben a kemoterápiát. Az amerikai klinikai onkológusok éves kongresszusán (ASCO), Chicagóban bemutatott OPTIMA-vizsgálat igazolta, hogy

egy speciális genomikai teszt segítségével pontosan meg lehet határozni, mely hormonpozitív emlőrákkal diagnosztizált betegeknél felesleges a kemoterápia,

mert a hormonterápia önmagában is szinte azonos eredményt hoz – írta a The Guardian.

A kutatás szerint a teszten alacsony pontszámot elérő betegek körében öt év után a csak hormonterápiával kezeltek 94 százaléka volt életben és daganatmentes, míg a kemoterápiát is kapó csoportban ez az arány 95 százalék volt.

A felfedezés rengeteg beteg számára hozhat megkönnyebbülést, akik így elkerülhetik a kemoterápia megterhelő fizikai és érzelmi mellékhatásait, mint a hajhullás, hányinger, kimerültség, vagy a súlyosabb, akár meddőséghez vagy korai menopauzához vezető következményeket.

Az eredmény egy pontszám, amely megmutatja, mekkora a kockázata a betegség kiújulásának a következő tíz évben.

A Prosigna nevű teszt a daganatból vett szövetminta alapján 50 gén aktivitását elemzi. Ez az információ segít az orvosoknak eldönteni, hogy a kemoterápia várható előnyei felülmúlják-e annak terheit az adott páciens esetében.

A University College London vezetésével lefolytatott,

több országra kiterjedő vizsgálatban 4 429, negyven év feletti, a leggyakoribb típusú, hormonpozitív emlőrákkal frissen diagnosztizált beteget vontak be.

A résztvevőket két csoportra osztották: az egyik a hagyományos kezelést kapta kemoterápiával és hormonterápiával, a másik csoportnál a Prosigna-teszt eredménye alapján döntöttek. Akiknél a teszt alacsony kockázatot jelzett, csak hormonterápiát kaptak. Az eredmények azt mutatták, hogy ebben a csoportban a kemoterápia elhagyása nem járt érdemi kockázatnövekedéssel.

Rob Stein, a vizsgálat vezetője és a University College London professzora szerint a legfontosabb üzenet, hogy nem mindenki profitál a kemoterápiából. „Az Optima egy régi kihívásra ad választ az emlőrák-ellátásban: azonosítani, ki az, aki valóban profitál a kemoterápiából, és ki az, aki nem.

Eredményeink azt mutatják, hogy sok betegnél biztonságosan elhagyható a kemoterápia anélkül, hogy ez rontaná a kimeneteleket”

– mondta.

Iain MacPherson, a Glasgow-i Egyetem professzora és a vizsgálat másik vezetője hozzátette, hogy az eredmények a személyre szabottabb ellátás felé jelentenek komoly előrelépést. „Az Optima szilárd, gyakorlatot megváltoztató bizonyítékot szolgáltat arra, hogy sok hormonérzékeny emlőrákos betegnél biztonságosan csökkenthetjük a kemoterápia alkalmazását” – fogalmazott.

„Olyan volt, mint a karácsony” – mondta a nő, aki kilenc évvel a diagnózis után is egészséges és teljes életet él.

A vizsgálat egyik résztvevője a Guardiannek arról beszélt, hogy hatalmas megkönnyebbülést érzett, amikor megtudta, hogy a teszt alapján kihagyhatja a kemoterápiát.

A felfedezés nemcsak a betegek életminőségét javíthatja, hanem az egészségügyi rendszerekre nehezedő terheket is csökkentheti azáltal, hogy a drága kezeléseket csak azok kapják, akiknek valóban szükségük van rá.

A kutatók ugyanakkor megjegyezték, a vizsgálatban kevés férfi vett részt, így az ő esetükben a teszt hasznosságáról egyelőre nem lehet egyértelmű következtetéseket levonni.

A génvizsgálatok használata a kemoterápia elhagyására nem új keletű. A korábbi nagy, TAILORx és MINDACT nevű vizsgálatok már igazolták, hogy

más tesztekkel a betegek egy jelentős részénél – főleg a nyirokcsomó-negatív esetekben – a kemoterápia biztonsággal elhagyható.

Az OPTIMA-vizsgálat előzetes eredményeit már 2025-ben bemutatták az ESMO Breast kongresszuson, ahol már jelezték a teszt-vezérelt döntéshozatal előnyeit. A mostani, chicagói bejelentés ezt erősíti meg egy nagyobb, magasabb kockázatú betegcsoportban, végleges, ötéves adatokkal.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
EGÉSZSÉG
A Rovatból
Riasztó felfedezés: egy hétköznapi bélbaktérium toxinja okozhatja a fiatalok rákos megbetegedéseit
Kaliforniai kutatók egy kolibaktin nevű toxin és a fiatalkori vastagbélrák között találtak erős összefüggést. A felfedezés azért jelentős, mert a kór mára az 50 év alattiak egyik vezető daganatos halálokává vált.


Egyre több fiatal felnőttnél diagnosztizálnak vastagbélrákot, most pedig úgy tűnik, a lehetséges ok nyomot hagy a DNS-ünkben is: egy kolibaktin nevű bakteriális toxin „genetikai ujjlenyomata” kirajzolódik a daganatokban, és a kutatók szerint hétköznapi lépésekkel csökkenthetjük a kockázatot.

Kaliforniai kutatók azonosították, hogy a toxinhoz köthető mutációs mintázat markánsan jelen van a fiatalok daganataiban – írta a The Independent. Ludmil Alexandrov, a San Diegó-i Kaliforniai Egyetem professzora a felfedezés egyértelműségét hangsúlyozta.

„Nem minden környezeti tényező vagy viselkedés hagy nyomot a genomunkon. De azt találtuk, hogy a kolibaktin ilyen. Ebben az esetben a genetikai ujjlenyomata erősen társul a fiatal felnőttek vastagbélrákjához” – mondta a kutató.

A szakértők felvetik, hogy a káros folyamatok nem feltétlenül felnőttkorban, hanem már a korai életszakaszban, akár az első néhány évben elkezdődhetnek. Ez új megvilágításba helyezi a gyerekkori étkezés és más korai környezeti hatások, például egy gyomirtó szerepét. A kolibaktint az E. coli baktérium egyes káros törzsei termelik, amelyek a becslések szerint a felnőttek 20-30 százalékának bélrendszerében megtalálhatók.

Christian Jobin, a Floridai Egyetem mikrobiom-kutatója szerint azonban nem mindenkinél okoz rákot a toxin jelenléte, és a földrajzi különbségek is jelentősek. Úgy látja, „néhány kolibaktint termelő E. coli-t a táplálkozás, a gyulladás és a gyógyszerek befolyásolnak.”

Az Amerikai Rák Társaság adatai szerint idén több mint 158 ezer új vastagbélrákos esetet és 55 ezer halálesetet várnak az Egyesült Államokban. A probléma súlyát jelzi, hogy

Magyarország globálisan is élen jár a vastagbélrák előfordulásában, a betegség pedig egyre több fiatal embert érint.

A megelőzés érdekében a szakértők a probiotikumokban gazdag ételek, például joghurt vagy savanyú káposzta fogyasztását, valamint a napi 3-5 gramm prebiotikus rost (például banán, zab, spárga) bevitelét javasolják. Emellett a megfelelő hidratáltság és a heti 150 perc közepes intenzitású mozgás is pozitívan hat a bélmikrobiomra.

A korai megelőzés részeként a csecsemők bélflórájának egészséges kialakítását is kiemelik, amit a szoptatás, a bőr-bőr kontaktus és a nem létfontosságú antibiotikumok kerülése segíthet. A Stanford Medicine útmutatója szerint

bár az antibiotikumok hatásosak a bakteriális fertőzések ellen, a hasznos bélbaktériumokat is elpusztíthatják.

„Csak akkor használjuk ezeket a gyógyszereket, ha szükséges, ne pedig olyan vírusfertőzésekre, mint a nátha, az influenza és sok fülfertőzés vagy arcüreggyulladás” – figyelmeztetnek.

A mostani felfedezés illeszkedik a korábbi kutatási eredményekhez. Egy tavalyi nemzetközi tanulmány már kimutatta, hogy a kolibaktinhoz köthető mutációs jelek már korai életkorban „beíródhatnak” a vastagbél sejtjeinek DNS-ébe. A JAMA orvosi szaklap friss adatai szerint

a 20-49 éves korosztályban évente körülbelül 3 százalékkal nő a vastagbélrákos esetek száma.

Egy szintén tavalyi állatkísérlet pedig azt igazolta, hogy a rostszegény étrend elvékonyíthatja a bél védő nyákrétegét, így a toxin könnyebben károsíthatja a sejteket, míg a rostpótlás csökkentette a DNS-károsodás mértékét, alátámasztva a megelőzési tanácsok fontosságát.

Via Independent

 


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

EGÉSZSÉG
A Rovatból
Egy egyszerű, otthoni programmal drasztikusan visszafordítható az öregedés egyik legfélelmetesebb jele
Az időskori leépülés elleni küzdelemnek új, bizonyítékokon alapuló eszközei vannak: az erősítő edzés, a helyes táplálkozás és az aktív társas élet. A kutatások szerint ezek a módszerek olyan hatékonyak, hogy a veszélyeztetett emberek közel harmada két éven belül jobb állapotba kerülhet.


Az öregedés egyik legfenyegetőbb jelensége a leépülés, amelyet sokáig az időskor elkerülhetetlen velejárójának tartottak.

A legfrissebb kutatások azonban nemcsak azt mutatják meg, hogy ez az állapot a kórházi kezelések, a rokkantság és a halálozás egyik leggyakoribb velejárója, hanem azt is, hogy hétköznapi eszközökkel lassítható, sőt, akár vissza is fordítható.

Egy új szemlélet van születőben, amely szerint a leépülés nem végállapot, hanem egy dinamikus folyamat, amelyben van esély a javulásra

– írja a ScienceAlert egy friss tudományos összefoglaló alapján.

A legkézzelfoghatóbb bizonyíték egy ír klinikai vizsgálatból származik, ahol enyhén leromlott állapotú idősek egy csoportja három hónapon át egy otthon végezhető, erősítő gyakorlatokból, rendszeres sétából és megfelelő fehérjebevitelre vonatkozó tanácsokból álló programban vett részt.

Az eredmények magukért beszélnek: a módszer hatására az elesettség aránya a csoportban 17,7 százalékról 6,3 százalékra zuhant.

Mindeközben a szokásos ellátásban részesülő kontrollcsoportban az állapotuk enyhén romlott. Ez azt igazolja, hogy célzott, de egyszerű életmód változtatásokkal már rövid távon is látványos javulás érhető el.

A University of Limerick kutatói, Ide O’Shaughnessy, Christina Hayes és Katie Robinson az eredeti cikkben hangsúlyozták: „A leépülés ma már többnek tekintik az öregedés elkerülhetetlen részénél.”

Az állapot javulásához azonban nemcsak a fizikai, hanem a szellemi és társas aktivitás is elengedhetetlen.

Ezt támasztja alá egy több mint ötezer, 75 év feletti embert vizsgáló tanulmány, amely kimutatta, hogy a kiinduláskor veszélyeztetettnek minősített résztvevők közel harmada két éven belül jobb állapotba került.

A javulás esélyét nagyban növelte a mozgás, az aktív közösségi élet és a szomszédokkal ápolt rendszeres kapcsolat.

A társas kapcsolatok minősége tehát kulcsfontosságú. Ezt erősíti meg egy több mint 42 ezer idős ember adatait elemző nagyszabású áttekintés is, amely szerint egy átlagosan négyéves követési időszak alatt a résztvevők mintegy 14 százalékának javult az állapota.

De mit is jelent pontosan a leépülés?

A szakértők szerint ez az állapot a szervezet „fiziológiai tartalékának” csökkenését jelenti, vagyis azt a képességet, hogy megbirkózzon egy hirtelen stresszhatással, legyen az egy fertőzés vagy akár pár nap ágyban fekvés.

Míg egy életerős idős ember egy komolyabb betegségből is gyorsan talpra állhat, a veszélyeztetetteknél egy apró esemény is az önállóság elvesztéséhez vezethet.

Az állapot mérésére két fő modellt használnak: az egyik fizikai tüneteket – gyengeség, kimerültség, lassú járás, akaratlan fogyás, alacsony aktivitás – vizsgál, a másik pedig az idővel felhalmozódott egészségügyi problémákat összegzi.

A lényeg azonban közös: a leépülés nem azonos a kronológiai korral, sokkal inkább a test valódi, biológiai életkorát tükrözi.

A jó hír, hogy a megelőzés és a változtatás lehetősége a kezünkben van.

A leghatékonyabb eszköz a rendszeres fizikai aktivitás, amely legalább heti kétszeri, ellenállással végzett erősítő edzést is magában foglal.

Ennek hatékonysága tovább növelhető megfelelő táplálkozással – például a kávé is tartalmazhat jótékony vegyületeket – és az agyat aktívan tartó, problémamegoldó feladatokkal.

Fontos a korai jelekre, például a lelassulásra, a fáradékonyságra vagy az akaratlan fogyásra is odafigyelni, mert ekkor a legegyszerűbb életmódbeli változtatásokkal lehet a legnagyobb hatást elérni.

Az öregedéshez való pozitív hozzáállás szintén hozzájárulhat a jobb kimenetelhez.

A mindennapi döntéseink – hogy mennyit mozgunk, kikkel töltjük az időnket, és milyen tevékenységek adnak célt az életünknek – tehát együttesen járulnak hozzá ahhoz, hogy ne csak tovább éljünk, hanem azokat az éveket jobb minőségben, önállóbban és egészségesebben tölthessük el.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

EGÉSZSÉG
A Rovatból
Mutatjuk a pontos listát: ennyi óra alvás ajánlott életkorod szerint
A friss, tudományos ajánlás szerint alvásigényünk a csecsemőkortól az időskorig folyamatosan változik. A cél nem egy számhoz való görcsös ragaszkodás, hanem a valódi kipihentséget adó rutin megtalálása.


Ha minden korosztálynak más a vitaminigénye, miért várnánk el magunktól ugyanannyi alvást 7 évesen, 37 évesen és 77 évesen? Mutatjuk a tudományosan ajánlott óraszámokat korcsoportonként – és azt is, hogyan ismerd fel, hogy neked személy szerint mi a „pont elég”.

A cél nem a számokhoz való görcsös ragaszkodás, hanem a személyre szabott rutin megtalálása. A National Sleep Foundation ajánlásai alapján újszülötteknek (0–3 hónapos kor) 14–17 óra, csecsemőknek (4–11 hónapos kor) 12–15 óra, a kisgyermekeknek (1–2 éves kor) 11–14 óra, az óvodásoknak (3–5 éves kor) 10–13 óra, az iskolásoknak (6–13 éves kor) 9–11 óra, a serdülőknek (14–17 éves kor) pedig 8–10 óra pihenésre van szükségük.

A felnőtteknek (18–64 éves kor) 7–9 óra, az időseknek (65 év felett) pedig 7–8 óra pihenésre van szükségük.

A számok azonban csak kiindulópontok, a lényeg, hogy a saját tested visszajelzéseihez igazítsd őket. A legfontosabb jel, hogy elegendő az alvásod, ha reggel kipihenten ébredsz, napközben nem tör rád álmosság és jól tudsz koncentrálni.

Ha viszont állandóan a koffein tart életben, fáradtan kelsz és ingerlékeny vagy, valószínűleg a pihenésed mennyiségével vagy minőségével van probléma.

Ha a jelek alapján kevésnek tűnik a pihenés, a legegyszerűbb beavatkozások hozzák a legnagyobb hasznot. Sokat javíthat a helyzeten, ha minden nap, még hétvégén is, nagyjából ugyanakkor fekszel le és kelsz fel.

Lefekvés előtt érdemes a képernyőket félretenni, és valamilyen nyugtató tevékenységet végezni, például olvasni vagy halk zenét hallgatni.

A hálószoba legyen hűvös, sötét és csendes, a délutáni koffeint és az esti alkoholfogyasztást pedig érdemes kerülni, mert bár utóbbi segítheti az elalvást, rontja a mélyalvási szakaszok minőségét.

A jó rutin megóv a krónikusan kevés alvás hosszú távú következményeitől. Több kutatás is összefüggést talált a tartósan hét óránál kevesebb alvás és bizonyos egészségügyi problémák között.

A kevés pihenés növelheti a szív- és érrendszeri betegségek, a 2-es típusú cukorbetegség, az elhízás és a depresszió kockázatát.

Rövid távon pedig rontja a koncentrációt, lassítja a reakcióidőt és gyengíti a memóriát.

Egy, 18 ezer embert vizsgáló elemzés arra jutott, hogy a gyakori alvászavarok – különösen az alvási apnoé – összefügghetnek a demencia kockázatának emelkedésével, és ez a kapcsolat a nőknél az életkor előrehaladtával még erősebb lehet. A férfiaknál ezzel szemben inkább csökkenő tendencia látszott, ami arra utal, hogy a nemek között jelentős különbségek vannak az alvás és a kognitív egészség kapcsolatában. Ez az eredmény alátámasztja, hogy a mennyiség mellett a minőségre, például a légzésszünetek kiszűrésére is kulcsfontosságú odafigyelni.

Via SokszínűVidék


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk