„Sajnálom, nem tehetünk semmit” – a gyermekkori demenciára egyelőre nincs gyógymód
Köröket rajzol a gyerek, ami egy ártalmatlan firkának tűnhet, de amikor a többi tünet is megjelenik, egy ritka és kegyetlen betegség árnyéka vetülhet a családra.
Ez a Sanfilippo-szindróma, amelyet a köznyelv csak gyermekkori demenciaként emleget. Egy olyan állapot, amely ellopja a gyermek jövőjét, miközben a szülők tehetetlenül nézik a lassú leépülést.
A szervezetben egy kulcsfontosságú enzim hibája vagy hiánya miatt nem tud lebontani egy heparán-szulfát nevű összetett cukormolekulát. Ez az anyag felhalmozódik a sejtekben, különösen az agyban, és folyamatos, visszafordíthatatlan sejtkárosodáshoz vezet.
A kórkép hátterében négy különböző gén egyikének hibája áll, ami a betegség négy altípusát (A, B, C, D) okozza. Az öröklődés autoszomális recesszív, ami azt jelenti, hogy a gyermek csak akkor lesz beteg, ha mindkét szülőtől a hibás gént örökli.
A legtöbb érintett gyermek látszólag egészségesen születik, a fejlődésük az első években normálisnak tűnhet.
Ezt követően viselkedési problémák jelentkeznek: a gyerekek gyakran súlyosan hiperaktívvá, impulzívvá válnak, alvászavarral küzdenek, és csökken a félelemérzetük.
A kórkép előrehaladtával a gyermekek fokozatosan elveszítik a már megszerzett képességeiket: elfelejtik a szavakat, a mozgásuk nehézkessé válik, és egyre súlyosabb kognitív hanyatlást mutatnak.
Gyakoriak a visszatérő fülgyulladások, a halláscsökkenés és az emésztési problémák is.
„Egyetlen anya sem akarja azt hallani, hogy »Sajnálom, nem tehetünk semmit. Csak vigye haza a lányát, és szeresse«” - mondta egy riportjában Erin Stoop, egy érintett édesanya.
A diagnózis sokkoló, hiszen a Sanfilippo-szindróma progresszív és gyógyíthatatlan. „Abban a pillanatban kicsúszik a talaj az egész világod alól” - nyilatkozta a The Washington Postnak Dr. Cara O'Neill, aki egyszerre gyermekorvos és érintett édesanya.
A kezelés tüneti, célja a gyermek életminőségének javítása: a rohamok, az alvászavar és a viselkedési zavarok enyhítése, valamint a megfelelő táplálás és mozgás biztosítása.
„Ezek az eredmények ígéretesek, és némi reményt adnak ezeknek a gyerekeknek, akiknek az állapotát korábban gyógyíthatatlannak tartották” – közölte Prof. Brian Bigger egy kísérleti génterápiás vizsgálat kapcsán.