EGÉSZSÉG
A Rovatból

A testünk legrejtélyesebb sejtjei nem is a mieink – ez a mikrokimerizmus, az anyaság legbizarrabb mellékhatása

Szó szerint magadban hordozod az anyád – és talán a nagymamád, a testvéreid, a nagynénjeid és nagybácsijaidat is. A jelenség, a mikrokimerizmus szinte mindenkit érint, aki valaha méhben fejlődött.


Körülbelül 24 évvel ezelőtt Diana Bianchi egy mikroszkópba nézett, és egy emberi pajzsmirigy-darabkát vizsgált. Amit látott, attól azonnal libabőrös lett. A minta egy nőtől származott, akinek a kromoszómái XX-ek voltak. A lencsén keresztül azonban Bianchi egyértelműen Y-kromoszómákat látott – tucatjával.„Egyértelmű volt – mondta –, hogy a pajzsmirigyének egy része teljesen férfi volt.”

Bianchi gyanúja szerint ennek oka a terhesség volt. Évekkel korábban a páciens egy fiút hordott ki, akinek sejtjei egy ponton elhagyták a méhet.

Ezek a sejtek az anya pajzsmirigyében kötöttek ki – és szinte biztosan más szerveiben is –, majd felvették az őket körülvevő női sejtek identitását és funkcióit, hogy összehangoltan működhessenek velük.

Bianchi, aki ma az Eunice Kennedy Shriver Nemzeti Gyermekegészségügyi és Emberi Fejlődési Intézet igazgatója, megdöbbent.„A fia sejtjei teljesen átalakították a pajzsmirigyét” – mondta.

Az eset nem volt egyedi. Gyakorlatilag minden alkalommal, amikor egy embrió beágyazódik és növekedni kezd, apró darabokat küld magából abba a testbe, amelyben él. Ezek a „lerakódások” már a terhesség negyedik–ötödik hetében megkezdődnek. És szinte minden anatómiai területen megtelepednek, ahol a tudósok eddig keresték őket: a szívben, a tüdőben, az emlőben, a vastagbélben, a vesében, a májban, az agyban.

Ez a mikrokimerizmusnak nevezett jelenség, amikor szó szerint magunkban hordozzuk mások sejtjeit – írta a The Atlantic. A magzatból származó sejtek évtizedekig, akár egy életen át is velünk maradhatnak.

„Ezeket akár az evolúció eredeti szervátültetéseinek is tekinthetjük”

– mondta J. Lee Nelson, a Fred Hutchinson Rákkutató Központ munkatársa.

A sejtcsere kétirányú: miközben a magzati sejtek az anyába jutnak, az anya sejtjei is átvándorolnak a magzatba, ahol akár felnőttkoráig is megmaradnak. A kutatók szerint így

az emberek apró mozaikjai lehetnek több rokonuknak is, például az idősebb testvérüknek, az anyai nagymamájuknak, vagy akár olyan nagynéniknek és nagybácsiknak, akiket a nagymama még az anya születése előtt hordott ki.

„Olyan, mintha az egész családodat magadban hordanád” – fogalmazott Francisco Úbeda de Torres evolúcióbiológus. Egy 2012-es tanulmány 59 elhunyt nő agyát vizsgálva 63 százalékukban talált férfi eredetű DNS-t, bizonyítva, hogy ezek a sejtek még a vér-agy gáton is átjutnak.

De vajon tesznek is valamit ezek a sejtek?

Sok szakértő úgy véli, hogy a mikrokimerikus sejtek nem puszta potyautasok, akik sodródnak valaki más genomtengerében. Ezek genetikailag elkülönülő entitások egy idegen testben, saját evolúciós érdekeikkel, amelyek akár ütközhetnek is a „házigazdájukéval”.

És hatással lehetnek az egészség számos aspektusára: arra, mennyire vagyunk fogékonyak fertőző vagy autoimmun betegségekre, a terhességek sikerességére, sőt talán még a viselkedésre is.

Ha ezek a sejtek valóban olyan fontosak, mint ahogy egyes tudósok gondolják, akkor az emberi élet egyik leginkább alulértékelt formálói lehetnek.

Az anyától örökölt sejtek segíthetik a csecsemő immunrendszerének finomhangolását. A jelenség magyarázhatja azt is, miért fogadja el a szervezet könnyebben az anyától származó szervátültetést.

A kutatók már most is találtak jeleket arra, hogy ezek a vándorló sejtek mire lehetnek képesek. Way egereken végzett vizsgálatai például arra utalnak, hogy a terhesség alatt örökölt mikrokimerizmus segíthet finomhangolni a csecsemők immunrendszerét, és ellenállóbbá teheti őket a vírusfertőzésekkel szemben.

Saját terhességeik kihordásában is, azzal, hogy a félig idegen DNS-ből álló magzatot nem fenyegetésként, hanem ártalmatlan jelenlétként „tanítják meg” felismerni a szervezetnek.

Hasonlóképpen, az örökölt mikrokimerizmus magyarázatot adhat arra, miért fogadja el az emberi szervezet könnyebben az anyától származó szervátültetést, mint az apától érkezőt

– mondja William Burlingham, a wisconsini egyetem transzplantációs szakértője.

Az 1990-es évek elején Burlingham egy vesetranszplantált beteget vizsgált, aki hirtelen abbahagyta az immunszuppresszív gyógyszereit – ami normál esetben kilökődést okozott volna. „De teljesen jól volt” – mondta. A vesét az anyjától kapta, akinek sejtjei még mindig keringtek a testében. A szervezete az új szervet egyszerűen „ismerősnek” érzékelte.

Ugyanakkor a mikrokimerizmusnak lehetnek árnyoldalai is: egyes kutatások szerint azoknál a nőknél, akiknek a testében több magzati sejt van, hosszú távon nagyobb eséllyel alakulnak ki bizonyos autoimmun betegségek. A kép azonban nem fekete-fehér, mivel más autoimmun kórképek, például a reumatoid artritisz, épphogy enyhülhetnek a terhesség alatt.

„Nem gondolom, hogy rosszindulatú szereplők lennének”

– mondta Nelson a magzati sejtekről.

Egyes evolúcióbiológusok szerint a magzati sejtek stratégiailag is elhelyezkedhetnek az anya testében, hogy a baba érdekeit szolgálják: az agyban több figyelmet követelhetnek, az emlőben több tejtermelést serkenthetnek. „Szerintem ez a baba biztosítása az anyára. – Egyfajta: »Hé, ne támadj meg.«” – mondta Amy Boddy biológiai antropológus. A sejtek szerepét sebgyógyulásban is kimutatták már: császármetszési hegekben olyan magzati sejteket találtak, amelyek a gyógyuláshoz szükséges kollagént termeltek.

Ugyanakkor emberi daganatokban is megjelentek, de ott még nem tisztázott, hogy segítik vagy gátolják a kóros folyamatokat.

A kutatásokat nehezíti, hogy ezek a sejtek rendkívül ritkák, koncentrációjuk sokszor csak egymillióból egy. Emiatt a tudósok között is vita zajlik a jelentőségükről. „Egy részem teljesen készen áll arra, hogy elfogadja: a mikrokimerizmus nagy része teljesen ártalmatlan” – ismerte el Melissa Wilson evolúciós biológus. Ha azonban kiderül, hogy valóban fontos szerepet játszanak, az forradalmasíthatja az orvostudományt. Az Egyesült Államokban már zajlik egy klinikai vizsgálat, amelyben a természetes toleranciát kihasználva egy súlyos genetikai vérképzőszervi betegségben, az alfa-talasszémiában szenvedő magzatokat kezelnek méhen belüli anyai őssejt-átültetéssel. A jövőben a mikrokimerizmus ihlette kezelések segíthetnek a veszélyeztetett terhességeken és a szervátültetések sikerességén is.

A legtöbb szakértő szerint a jelenség túl elterjedt és ősi ahhoz, hogy jelentéktelen legyen.

„Ezek a sejtek túl kitartóak, túl elterjedtek, túl ősi eredetűek ahhoz, hogy ne legyen hatásuk” – állítja Boddy. A felfedezés az alapító kutató személyes önképét is átformálta. „Az én fejemben ez megváltoztatta azt, hogy ki vagyok” – mondta Bianchi.

Via The Atlantic


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


EGÉSZSÉG
A Rovatból
Hányszor egészséges pisilni egy nap? Urológus mondja el, hány alkalom normális, és mikor jelezhet bajt a gyakori vizelés
A gyerekek sokkal többször mennek vécére, mint a felnőttek. Mutatjuk, melyik korosztályban mi a megszokott, és mikor kell orvoshoz fordulni.


Gondolkodtál már azon, hogy a napi mosdólátogatásaidnak száma többet árul el rólad, mint gondolnád? A kérdés, valójában egy fontos egészségügyi mutató, amely az életkorral drámaian változik. Szakértők elmondták,

mi számít normálisnak a különböző életszakaszokban, és mikor érdemes odafigyelni a jelekre.

A legkisebbek esetében a gyakori pisilés teljesen természetes, hiszen hólyagjuk kisebb, anyagcseréjük pedig gyorsabb.

„A kisgyermekek naponta 8–14-szer pisilhetnek, ami az idősebb gyerekeknél 6–12-re csökken”

– magyarázta Hamid Abboudi konzultáns urológus.

A kamaszoknál, fiatal felnőtteknél a mosdólátogatások száma napi 4–6 alkalomra mérséklődik. Bár a hormonális változások átmenetileg növelhetik a sürgetettséget, Abboudi szerint „a legtöbbször ez semmi aggasztó, és természetes módon rendeződik”.

A 60 év alatti felnőttek esetében a napi 5–8 alkalom tekinthető átlagosnak.

A nők általában gyakrabban éreznek ingert, aminek hátterében a terhesség alatti méhnyomás és a húgyúti fertőzésekre való nagyobb hajlam állhat.

Idővel ez a szám ismét emelkedni kezd: 60 év felett akár a napi tíz alkalom sem számít kórosnak.

Ennek oka a kismedencei izmok gyengülése, a veseműködés változása, férfiaknál a prosztata megnagyobbodása, valamint az ebben a korban gyakran szedett gyógyszerek, például a vízhajtók hatása.

De miért ennyire tág ez a normális tartomány? Az orvosok szerint a kulcs az egyéni mintázat.

„Valaki napi tízszer is vizelhet, és ez teljesen rendben van, ha nem zavaró… másoknál napi négy alkalom is szokványos”

– hangsúlyozza egy szakértő.

A vizelések számát a folyadékbevitel, a koffein- és alkoholfogyasztás, valamint a gyógyszerek is befolyásolják.

Baj akkor lehet, ha a saját, megszokott mintázatunkban hirtelen, megmagyarázhatatlan változás áll be, különösen ha az fájdalommal, égető érzéssel, zavaros vagy véres vizelettel társul.

A tartósan nyolcnál több nappali vizelés szintén olyan jel, amivel érdemes orvoshoz fordulni. Egy telt hólyag legalább 300–400 milliliter folyadékot kell, hogy tartson. Így ha megfelelően hidratálsz, a 3–4 óránkénti vizelés napközben normális a szakértők szerint.

Via Unilad


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
EGÉSZSÉG
A Rovatból
Felejtsd el a fokhagymát, a tudósok bizonyították, milyen élelmiszer segít valójában a fertőzések elleni küzdelemben
Egy 50 vizsgálatot összegző Cochrane-elemzés igazolta a tőzegáfonya hatását húgyúti fertőzések megelőzésére. Ugyanakkor a WHO a fokhagyma vírusellenes hatásáról szóló híreket cáfolta.


A hideg, nyirkos téli reggeleken sokan nyúlnak ösztönösen a forró tea, a méz vagy éppen egy gerezd fokhagyma után, remélve, hogy a természet erejével vehetik fel a harcot a kórokozókkal.

A népi gyógyászat és a modern tudomány azonban nem mindig jár kéz a kézben.

Az Egészségügyi Világszervezet, a WHO már a koronavírus-járvány idején egyértelműen fogalmazott: bár a fokhagyma egészséges étel és lehetnek antimikrobiális tulajdonságai, semmilyen bizonyíték nem támasztja alá, hogy fogyasztása megvédene volna a vírustól. Léteznek élelmiszerek, amelyek hatását komoly klinikai vizsgálatok igazolják, de a csodaszerektől messze állnak.

A legerősebb tudományos bizonyítékokkal a tőzegáfonya rendelkezik, mégpedig a húgyúti fertőzések megelőzésében.

Egy átfogó, 50 vizsgálatot és közel 9000 résztvevőt összegző Cochrane-elemzés kimutatta, hogy a tőzegáfonya-készítmények valóban csökkentik a tünetes, laboratóriumi tenyésztéssel is igazolt fertőzések kockázatát a visszatérő problémákkal küzdő nők, a gyermekek, valamint a különböző orvosi beavatkozások miatt fogékonyabb betegek körében.

A hatásmechanizmus lényege, hogy a gyümölcsben található A-típusú proantocianidinek megakadályozzák, hogy a fertőzést leggyakrabban okozó E. coli baktériumok megtapadjanak a húgyutak falán.

„Ez nem a gyógyításról, hanem a megelőzésről szól. Ha valakinek már húgyúti fertőzése van, továbbra is orvoshoz kell fordulnia” – mondta Jacqueline Stephens epidemiológus az ABC News-nak.

Míg a tőzegáfonya a szervezet belsejében fejti ki hatását,

egy másik természetes anyag, az orvosi minőségű méz a test felszínén, a sebkezelésben már bizonyította hatását. Széles spektrumú antibakteriális hatása miatt évtizedek óta használják égési sérülések és fertőzött sebek ellátására.

Fontos azonban, hogy kizárólag sterilizált, standardizált hatóanyag-tartalmú, úgynevezett medical-grade készítményekről van szó, nem a konyhai mézről. Ezek a termékek több fronton támadják a kórokozókat: a magas cukortartalom elvonja a vizet a baktériumoktól, az alacsony pH kedvezőtlen közeget teremt, emellett kis mennyiségben hidrogén-peroxidot is termelnek.

A legújabb kutatások egyre inkább a belső, láthatatlan frontra, a bélmikrobiomra fókuszálnak. Egy tízhetes, véletlenszerűsített humán vizsgálat során a kutatók azt találták, hogy

a fermentált élelmiszerekben – mint amilyen a joghurt, a kefir, a kimcsi vagy a kombucha – gazdag étrend növelte a bélflóra sokszínűségét és csökkentette 19 gyulladásos marker szintjét a vérben.

Ez nem közvetlen vírus- vagy baktériumölő hatás, hanem a szervezet védekezőrendszerének finomhangolása. „Ez egy lenyűgöző eredmény. Az egyik első példát szolgáltatja arra, hogyan képes egy egyszerű étrendi változtatás reprodukálhatóan átformálni a mikrobiótát egy egészséges felnőttekből álló csoportban” – nyilatkozta Justin Sonnenburg, a Stanford Egyetem mikrobiológusa a Food Navigator portálnak.

A zöld tea hatóanyagai, a katechinek, már közelebb állnak a közvetlen vírusellenes hatáshoz.

Egy metaanalízis szerint

a tea vagy tea-katechinek fogyasztása, illetve a teával történő gargalizálás mérsékelheti az influenza és más felső légúti fertőzések kockázatát.

A koncentrált kivonatokkal azonban óvatosan kell bánni: az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság figyelmeztet, hogy napi 800 mg feletti EGCG-bevitel (a fő katechin) májkárosodást okozhat.

A fekete bodza kivonata szintén a légúti fertőzések kapcsán került a vizsgálatok kereszttüzébe.

Egy utazókon végzett kutatás szerint a bodzát szedő csoportban a megfázásos epizódok átlagosan két nappal rövidebb ideig tartottak, és a tünetek is enyhébbek voltak. Más vizsgálatok influenzás betegeknél is hasonló eredményt hoztak, de a kép nem egységes. A népi gyógyászat legismertebb szereplője, a fokhagyma esetében pedig a modern klinikai bizonyítékok a leggyengébbek: a közönséges nátha megelőzésére mindössze egyetlen, kis létszámú vizsgálat utal némi előnyre, ami a tudományos következtetések levonásához elégtelen.

Via https://www.cochrane.org/evidence/CD001321_cranberries-preventing-urinary-tract-infection">Cochrane, https://www.abc.net.au/news/2023-04-20/cranberry-juice-can-prevent-some-utis-review-finds/102246788" target="_blank">ABC News, https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/34256014" target="_blank">Pubmed


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

EGÉSZSÉG
A Rovatból
„Mindenki azt hitte, hogy hazudik és titokban iszik” – létezik egy bizarr betegség, amitől az emberek alkohol nélkül is berúgnak
A családtagok titkos alkoholizmusra gyanakodnak, miközben az érintett élete rémálommá válik. A háttérben egy titokzatos rendellenesség áll, ami belekben elszaporodott élesztőgombákkal áll kapcsolatban.


Meg van az a kép, amikor a feleség vagy férj átkutatja a házat eldugott alkohol után kutatva, mert meg van győződve, hogy a párja titokban iszik? És persze hiába az esküdözés, hogy egy kortyot sem ivott, a viselkedése – a zavartság, a bizonytalan beszéd – mégis mást mutat.

Ez nem egy filmjelenet, hanem egy valós, ritka betegségben, az auto-sörfőzde szindrómában szenvedő érintettek mindennapi kálváriája.

Ilyenkor a szervezet belső sörfőzdévé alakul: a bélrendszerben elszaporodott élesztőgombák vagy baktériumok a szénhidrátokat, például egy tál tésztát vagy egy szelet kenyeret, alkohollá erjesztik.

A jelenséget egy januárban publikált szaklapban megjelent tanulmány is alátámasztja, amely kimutatta, hogy a betegek bélmikrobái a fellángolások idején kimutathatóan több etanolt termelnek.

A háttérben leggyakrabban a bélflóra egyensúlyának felborulása áll, amit gyakran egy hosszan tartó antibiotikum-kúra indít el.

Az antibiotikumok kiirtják a jótékony bélbaktériumokat, teret engedve az alkoholtermelő mikroorganizmusok, például a Saccharomyces cerevisiae (sörélesztő) vagy a Candida fajok elszaporodásának.

„Mindenki azt hitte, hogy hazudik, és titokban iszik” – emlékezett vissza egy esetre Dr. Fahad Malik orvos a The Washington Postnak.

A tünetek – az „agyi köd”, a szédülés, a koordinációs zavarok és a hangulatingadozások – súlyos pszichés terhet rónak az érintettekre, akiknek az élete egyik napról a másikra rémálommá válhat.

A váratlan „részegség” miatt a betegek alkalmatlanná válhatnak a munkavégzésre vagy az autóvezetésre, ami súlyos jogi következményekkel járhat.

Egy New York állambeli nő esetében a rendőrök 3,3 ezrelékes véralkoholszintet mértek, ami a helyi legális határ több mint négyszerese. A nőt ittas vezetéssel vádolták meg, de a bíróság végül felmentette, miután orvosi szakvéleményekkel sikerült bizonyítani, hogy auto-sörfőzde szindrómában szenved.

„Senki sem hallott még erről az állapotról, és kételkedve fogadták” – mondta Joseph Marusak a nő ügyvédje.

Gyanú esetén az orvosok kontrollált körülmények között végzett szénhidrátterheléses tesztet alkalmaznak: a betegnek cukros oldatot kell innia, majd órákon keresztül figyelik a vérében és a leheletében az alkoholszint emelkedését, miközben biztosítják, hogy külső forrásból ne jusson alkoholhoz.

A kezelés alapja egy szigorú, alacsony szénhidráttartalmú diéta, amit célzott gombaellenes gyógyszerekkel egészítenek ki.

Ritkán, de dokumentált esetek szerint a szindróma gyermekeknél is előfordulhat, ami különösen félrevezető lehet, mivel náluk az ittassághoz hasonló tüneteket könnyen neurológiai vagy pszichés problémának is nézhetik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

EGÉSZSÉG
A Rovatból
„Sajnálom, nem tehetünk semmit” – a gyermekkori demenciára egyelőre nincs gyógymód
A szülők tehetetlenül nézik, ahogy gyermekük lassan leépül. A kegyetlen kór egy ártatlan firkával kezdődik.


Köröket rajzol a gyerek, ami egy ártalmatlan firkának tűnhet, de amikor a többi tünet is megjelenik, egy ritka és kegyetlen betegség árnyéka vetülhet a családra.

Ez a Sanfilippo-szindróma, amelyet a köznyelv csak gyermekkori demenciaként emleget. Egy olyan állapot, amely ellopja a gyermek jövőjét, miközben a szülők tehetetlenül nézik a lassú leépülést.

A Sanfilippo-szindróma (vagy MPS III) egy öröklődő, lizoszomális tárolási betegség, amely elsősorban az idegrendszert támadja.

A szervezetben egy kulcsfontosságú enzim hibája vagy hiánya miatt nem tud lebontani egy heparán-szulfát nevű összetett cukormolekulát. Ez az anyag felhalmozódik a sejtekben, különösen az agyban, és folyamatos, visszafordíthatatlan sejtkárosodáshoz vezet.

A betegség rendkívül ritka: egy szisztematikus irodalmi áttekintés szerint a születéskori előfordulást nagyjából 70 000 élveszületésre teszik.

A kórkép hátterében négy különböző gén egyikének hibája áll, ami a betegség négy altípusát (A, B, C, D) okozza. Az öröklődés autoszomális recesszív, ami azt jelenti, hogy a gyermek csak akkor lesz beteg, ha mindkét szülőtől a hibás gént örökli.

A legtöbb érintett gyermek látszólag egészségesen születik, a fejlődésük az első években normálisnak tűnhet.

A tünetek jellemzően 2 és 6 éves kor között jelennek meg, kezdetben enyhe fejlődési késéssel, a beszéd lassulásával.

Ezt követően viselkedési problémák jelentkeznek: a gyerekek gyakran súlyosan hiperaktívvá, impulzívvá válnak, alvászavarral küzdenek, és csökken a félelemérzetük.

A körök vagy más ismétlődő minták rajzolása ehhez a viselkedéshez köthető, de önmagában nem diagnosztikus értékű.

A kórkép előrehaladtával a gyermekek fokozatosan elveszítik a már megszerzett képességeiket: elfelejtik a szavakat, a mozgásuk nehézkessé válik, és egyre súlyosabb kognitív hanyatlást mutatnak.

Gyakoriak a visszatérő fülgyulladások, a halláscsökkenés és az emésztési problémák is.

A diagnózis felállítása vizelet- és vérvizsgálattal, valamint genetikai teszttel történik. Rutinszerű újszülöttkori szűrés a betegségre jelenleg a legtöbb országban nem létezik.

„Egyetlen anya sem akarja azt hallani, hogy »Sajnálom, nem tehetünk semmit. Csak vigye haza a lányát, és szeresse«” - mondta egy riportjában Erin Stoop, egy érintett édesanya.

A diagnózis sokkoló, hiszen a Sanfilippo-szindróma progresszív és gyógyíthatatlan. „Abban a pillanatban kicsúszik a talaj az egész világod alól” - nyilatkozta a The Washington Postnak Dr. Cara O'Neill, aki egyszerre gyermekorvos és érintett édesanya.

Jelenleg nincs jóváhagyott, a betegség lefolyását módosító terápia.

A kezelés tüneti, célja a gyermek életminőségének javítása: a rohamok, az alvászavar és a viselkedési zavarok enyhítése, valamint a megfelelő táplálás és mozgás biztosítása.

A kutatások azonban folyamatosan zajlanak, a tudósok elsősorban a génterápia és az enzimpótló kezelések terén próbálnak áttörést elérni.

„Ezek az eredmények ígéretesek, és némi reményt adnak ezeknek a gyerekeknek, akiknek az állapotát korábban gyógyíthatatlannak tartották” – közölte Prof. Brian Bigger egy kísérleti génterápiás vizsgálat kapcsán.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk