SZEMPONT
A Rovatból

A balatoni éttermekben évek óta nem ehetük Balatonból fogott fogast – törvényesen legalábbis

Ezt, hogy a Balatonon nem balatoni, Szegeden meg nem tiszai halat főznek, nem titkolják, de nem is reklámozzák a vendéglősök.


Öt éve nem kerülhet legálisan tiszai, dunai, balatoni hal a vendéglők konyhájára, csak tógazdasági. Két embert egy halétteremnél állítottak meg a rendőrök a Tiszából kifogott kétméteres harcsával. Véletlen?

Némely rendőrségi rövidhírben benne van Magyarország minden íze, mint cseppben a tengeré.

A police.hu szerint két tiszaburai férfi csónakból horgászott január 23-án 13 óra körül Kiskörénél, a Tisza folyó 392. folyamkilométerénél. Fogtak egy 56,6 kilós, 212 centiméter hosszú harcsát, amit ilyenkor – bármekkora is – a törvény szerint nem szabad elvinni, ha horogra akad, kíméletesen vissza kell engedni a vízbe.

Ők viszont „a kifogott halat telefonon eladásra kínálták egy halétteremnek, azonban a kiérkező egyenruhások a vendéglőnél tetten érték a feltételezett elkövetőket, akiket elfogtak és előállítottak a Kiskörei Rendőrőrsre. A nyomozók a két férfit gyanúsítottként kihallgatták, továbbá a szürkeharcsát lefoglalták. (…) A Tiszai Vízirendészeti Rendőrkapitányság lopás vétség elkövetése miatt folytat eljárást.”

Jó néhány adat olvasható itt, a vízen járó emberben mégis egy sor kérdés tolul föl.

Két ember horgászott. Ez önmagában nem tilos, ha van nekik horgászengedélyük. Ha harcsát tilos is fogni, pecázhattak mondjuk süllőre, érzékeny bottal, vékony zsinórral. Ebben az esetben nagyon megszenvedhettek, mire olyan fölszereléssel kivették azt a hatalmas halat. Előfordulhat továbbá, hogy ekkor, hirtelen ötlettől vezérelve, fölhívták a haléttermet, kellene-e egy harcsa, aztán elindultak vele. Lehet, hogy eddig törvénytisztelő horgászok voltak, ez az első szabálytalanságuk.

Valószínűbb azonban, hogy nem először csináltak ilyet. Pontosan tudták, hol találnak ilyenkor harcsát a folyón, és olyan fölszerelést használhattak, amivel biztosan célt érnek.

Az is lehet – bár erre sem utal semmi a hírben – hogy ólomba öntött hármashoroggal fésülték át a medret, vagyis gereblyéztek. Ez régóta tiltott, barbár eszköz, megsebez egy csomó halat.

Nem tudtuk meg, hogy a vendéglős vevő volt-e a harcsára. Bár az, hogy elvitték neki, erre utal. Ilyen romlandó és drága, illegális holmit nem célszerű fölöslegesen furikázni.

És vajon a rendőrök véletlenül jártak a halétterem parkolójában, vagy tudták, hogy abban az időpontban oda kell menniük? Ha tudták, vajon honnan? Ha a vendéglősnek kellett a hal, tőle biztosan nem. Vagy a konkurenciától jött a tipp – ami lehetett másik vendéglős, másik árubeszerző csapat –, vagy már eleve ismerték és figyelték a rendőrök a két embert, olyan eszközökkel, amelyekkel biztosan horogra keríthették őket.

Eddig ebből az írásból sem derült ki, de legyen egyértelmű:

örülök, hogy a rendőrök tetten érték a két tiszaburai embert. Ezt diktálja az anyagi érdekem.

Több mint harminc éve horgászom a Tiszán. Azért, hogy ezt törvényesen megtehessem, tavaly például huszonötezer forintot fizettem. A kifogott hal, amit hazahoztam, körülbelül ötezer forint árú. Ez az arány az előző években is hasonló volt. Vannak ügyes horgászok, akik visszafogják az engedély árát, de olyanok is, egyre többen, akik minden halat visszaengednek a vízbe, legföljebb a telefonnal kattintanak egy fényképet emlékbe.

A horgászengedélyek árából telepítenek halat a Tiszába, mert gátak közé szorított állapotában a folyónak kevés ívóhelye van, a természetes halszaporulat kevés. Az a két ember tehát az én pénzemből is lopott. Ki lehet számolni, nagyjából mennyit. Egy ekkora harcsa elsősorban komoly természeti érték, de húsként is drága. A kibelezett, tisztított harcsa kilója 3200 forint, a filéé 4500 a halforgalmazó cégek honlapjai szerint. A rendőrök által lefoglalt zsákmány tehát, attól függően, mennyi a hulladék, 100 ezer forintnál többet ér.

Arra, hogy miért szerez be ilyen regényes úton tiszai halat egy Tisza-parti halétterem, az a magyarázat, hogy 2013 óta a Balatonból, 2016 óta a Tiszából, Dunából, más folyókból és tavakból kifogott hal törvényes úton nem kerülhet kereskedelmi forgalomba, éttermek konyhájára.

A horgászok már azelőtt sem adhatták el pénzért a zsákmányukat, de attól kezdve betiltották a hivatásszerű halászatot is a természetes vizeken. Addigra a legtöbb étterem már egyébként is tógazdaságokból szerezte be a nyersanyag nagyobbik felét. Kisebb arányban vásároltak a halászoktól, olyan halfajtákat, amelyek üzemi tenyésztése körülményesebb.

Ezt a csatornát 2016-tól mindkét végén lezárták, hiszen az éttermek azontúl csak olyan halat kínálhattak, amelynek eredetét származási bizonyítvánnyal tudták igazolni. Ezt az érintettek nehezen fogadták el.

Bár az idő tájt lehetett olvasni arról, hogy ellenőrzik a vendéglőket, és firtatják az elszámolást a beszerzett halról, ez mégsem lehetett általános.

Amikor egy Tisza-parti büfénél az ismerősömmel arról beszéltem, hogy fogtam reggel süllőt, a tulajdonos, bár nem ismert, azonnal közbeszólt, hogy nagyon szívesen megvenné a halamat.

Korábban is léteztek illegális beszerzési csatornák. Az olasz újságok rémtörténeteket írtak magyar horgászokról, akik a Pó folyóból kisüzemi méretekben fogták ki a harcsákat, és hozták hűtőkocsiban Magyarországra, vendéglőknek. Az akkori törvényi háttér mellett ezt kiszűrni, de a legális utakat ellenőrizni is nehezebb volt.

Emellett a Tisza némely szakaszain a halászok és a horgászok ellenségként tekintettek egymásra, kölcsönösen vádaskodtak, hogy a másik több halat visz el, tilalmi időben sem engedi vissza az épp védelem alatt álló zsákmányt. Tény, hogy a horgászok összesen évről évre több halat fogtak, mint a halászok, és szórakozásból, nem a megélhetésükért.

Ám ehhez azt is tudni kell, hogy a halászat megszüntetésének pillanatában országszerte már csak százötven halász dolgozott, viszont már 407 ezer horgász váltott engedélyt, és ez a szám évről évre nőtt. A nemzetgazdaságnak több pénzt hozott ez és a horgászturizmus, ellenőrizhetőbb viszonyok jöttek létre, és valószínűleg a természet is jobban járt. Tehát kemény, de ésszerű és védhető döntés volt az, ami a természetes vízi halászat kiiktatásával járt.

A halászokat ettől még felnőttnek tekinthette volna az állam.

Az érintettek demonstrációkat szerveztek, kártérítést szerettek volna kapni, tárgyaltak a minisztériummal. Biztatták is őket. Nem a pártálláson múlott, honnan, kitől kapnak néhány jó szót, hanem az illető politikus szociális érzékenységén, vagy azon a fura meggyőződésén, hogy egy döntés nyomán hátrányos helyzetbe hozott embereknek nem szabad egyenesen megmondani, nincs visszaút, inkább ámítani kell őket.

Egy csongrádi halász mesélte az idő tájt, hogy egy összejövetelen, ahol halászlevet főzött, a köztársasági elnök szájából hallotta: „nem fogjuk elengedni a kezeteket”. Az nem derült ki, hogy ez alatt azt érti Áder János, hogy Magyarországon mindenki, aki rászorul és jogosult az állami segítségre, kap, vagy azt, hogy tud arról, kifejezetten a halászok esetére kidolgoznak valamilyen kártérítési formát.

A sonline.hu archívuma őriz olyan cikket, amely szerint „Orbán Viktor felháborodott azon, hogy a kereskedelmi halászat betiltása miatt nem jutnak hal alapanyaghoz a balatoni és a Tisza menti vendéglátóhelyek”. Egy kormányinfón elhangzott, hogy a miniszterelnök sürgős megoldási javaslatot kért, de a nemzetgazdasági miniszter azt mondta, a probléma megoldott. Azt nem fejtette ki, melyik probléma. Agrárminisztériumi államtitkár is érvelt nyilvánosan úgy, hogy ami történt, a közérdek szempontjából jól végződött.

Lázár János kancelláriaminiszter viszont azt mondta, az államtól elvárható – ő is ezt várja el – hogy ha megszüntet törvénnyel egy tevékenységet, akkor a tevékenységet végzőkkel korrektül számoljon el.

Az én jogérzékem szerint igaza volt. Arról, hogy ez az elszámolás azóta nem történt meg – és végül az elkeseredett halászokról forgatott híradós tudósításban lehetett látni olyan terepjárót, amelynek a hátuljára az volt írva, „Lázár megígérte” –, nem tehet. Utódja, Gulyás Gergely az RTL Klub tavalyi tévériportjában, amikor a kártérítésre vonatkozó kérdést kapott, időt kért, hogy utánanézzen a problémának.

A Természetes Vízi Halászok és Halkedvelők Facebook-oldalán azóta is lehet látni azoknak az embereknek a történeteit, akik megélhetés nélkül maradtak. Az én ismeretségi körömben is akad, akinek nem sikerült új életet kezdeni, de olyan is, akinek igen. A fiatalabbakból halőr lett, másvalakiből gátőr, akadt, aki tógazdasági vállalkozást alapított.

Ma sincs, aki törvényesen foghatna eladásra tiszai, dunai, balatoni halat, és a vendéglők is csak olyan árut vehetnek, amelynek származási bizonyítványa van. A természetes vízből származó halat sokan finomabbnak tartják, mint a tógazdaságit. Ilyet ma csak a horgászok családja ehet, vagy olyasvalaki, akinek baráti körében van horgász, aki néha ad neki ajándékba a fogásából.

Kétségtelenül furcsa helyzet egy vendég számára – ha ez szóba kerül –, hogy egy Balaton partján működő étteremben nem ehet Balatonból fogott fogast roston, szegedi halászcsárdában pedig tiszai harcsából halászlevet.

Ezt, hogy nem balatoni, tiszai halat főznek, nem titkolják, de nem is reklámozzák a vendéglősök.

Nyilván azért, mert körülményes lenne elmagyarázni, miért alakult így. Illúzióromboló is lehet a valóság olyan ember szemében, akit nem érdekel, hogy ellenőrizhető eredetű étel van-e előtte, csak az, hogy finom legyen, vagyis „igazi”. Jellemző, hogy egy ismert szegedi mesterszakács tavaly augusztusban a szeged365.hu kérdésére – miből készül az igazi halászlé – azt felelte, csak öt dolog kell hozzá: víz, só, makói hagyma, szegedi paprika, és tiszai hal.

Azt nem mondta, hogy a vendéglőiben – ezek szerint – már nem igazi halászlevet főznek. Fiatal kolléganőm sem kérdezte meg tőle, honnan szerez tiszai halat, vagy makói hagymát, amit nagy tételben már nem termelnek Makó környékén.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„A szüleim úgy hívtak fel, hogy mostmár biztosak benne, a TISZA fog győzni" - videó a tiszás kampánynyitóról
A kampánynyitó résztvevői szerint sokakat meggyőzhetett az alárásgyűjtés első napja, ahol sok helyen kígyózó sorok álltak a TISZA pultjai előtt. Ugyanakkor az eddigieknél is durvább kampányra számítanak a választásokig hátralévő 49 napban. Videós riportunk.


Hivatalosan is elindult az országgyűlési kampány, a TISZA kampánynyitóján mi is ott voltunk.

„Csak ma délután három óráig több mint 300 ezer magyar ember támogatta aláírásával a politikai közösségünket, a Tiszát és a rendszerváltást. Köszönjük nekik!” – mondta Magyar Péter.

Egy résztvevő a Szeretlek Magyarországnak arról beszélt, az első nap sokakat meggyőzhetett.

„Eddig az idős szüleim sem hittek abban, hogy lehet változás, és ma úgy hívtak fel, hogy mostmár biztosak benne: a Tisza fog győzni” – mesélte.

Édesanyja Balatonfüredről, egy hagyományosan fideszes városból telefonált neki. „Azt mondta, hihetetlen: négy évvel ezelőtti aláírásgyűjtésekhez tudja hasonlítani; akkor alig tébláboltak emberek az ellenzéki pultnál, most pedig ugyanez volt a helyzet a Fidesznél. Hihetetlen változás.”

Ugyanakkor volt, akik szerint ebből nem szabad messzemenő következtetéseket levonni. „A Fidesznek kiépített hálózata van. Szerintem ők nemcsak a standoknál gyűjtenek aláírásokat, hanem megvannak azok a címek, emberek, akiknek odaadnak ilyen aláírásgyűjtő lapokat, és ők a környezetükből begyűjtenek pár aláírást.”

Más szerint „már egy kicsit kínos fideszesnek lenni, és talán a fideszesek máshogy próbálják megoldani az aláírásgyűjtést. Nekik is megvannak az adatbázisaik, tehát gond nélkül össze tudják szedni az aláírásokat anélkül, hogy utcai pultoznának”.

A megkérdezettek arra számítanak, hogy a kampány minden eddiginél durvább lesz.

„A rendszerváltás óta a legdurvább kampányra” kell felkészülni – mondták többen is.

A teljes videó

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Romsics Ignác: Előbb-utóbb kiderül, hogyan került közel a Kremlhez az Orbán-rezsim
Romsics Ignác történész új könyvének bemutatóján fejtette ki véleményét az Orbán-kormány és a Kreml viszonyáról. Úgy véli, a közeledés okai idővel kiderülnek majd a hivatalos iratokból.


A rómaiak rettegése, hogy Hannibal már a kapuknál van, a 21. századi Európában is ismerős lehet, csak a fenyegetés jellege más – ez derült ki Romsics Ignác új kötetének bemutatóján. A Hannibal ante portas című könyv arról szól, miért érezhetik magukat ismét veszélyben az európai polgárok a világpolitikai átalakulások közepette. A budapesti Inga Kultúrkávézóban a Széchenyi-díjas történésszel Magyari Péter, a Válasz Online újságírója beszélgetett – írta a Telex.

Romsics szerint a történelemnek nincsenek az egzakt tudományokéhoz hasonló szabályai, de szabályszerűségei igen. Ilyen tendencia például, hogy a szegényebb térségekből a jómódúbbak felé áramlanak az emberek. A múlt ismerete a jelent segít megérteni; az ókori görög történetíró, Thuküdidész alapelve, miszerint egy feltörekvő hatalom előbb-utóbb konfliktusba kerül a meglévővel, máig használatos az elemzők között.

A történész szerint a vezetők személyisége sosem lényegtelen. Bár a politikusoknak földrajzi és gazdasági kényszerekkel kell szembenézniük, képesek gyorsítani vagy fékezni a folyamatokat. Romsics a magyar történelemből Bethlen István példáját hozta fel, aki a keleti fronton szerzett tapasztalatai miatt próbálta lebeszélni Horthyt az oroszok elleni mozgósításról, sikertelenül.

A történész szerint a demokratikus hatalmak szorosabban követik a globális normákat, mint az autokráciák, példaként a Clinton- és az Obama-adminisztráció békésebb működését említette Donald Trump törekvéseivel szemben.

Az Európai Unió jövőjével kapcsolatban Romsics elmondta, hogy ő maga a szorosabb integráció híve. Úgy véli, a hazai választók áprilisban arról dönthetnek, hogy egy mélyebb integrációt képviselő vagy egy nemzeti projektben gondolkodó politikai erőnek adnak bizalmat.

A kötet másik része Magyarország nyugati megítélését vizsgálja a londoni Economist, a párizsi L’Express, a hamburgi Der Spiegel és a svájci Die Weltwoche cikkein keresztül 2010-től napjainkig. Romsics arra jutott, hogy Magyarország a méretén és súlyán felül szerepel ezekben a lapokban, de megosztóan.

Míg az első három lap egyre negatívabban ítéli meg a magyarországi politikai helyzetet, a jobboldali-populistaként leírt Weltwoche hasábjain Orbán Viktor nem ritkán Európa megmentőjeként tűnik fel. A történész egy személyes tapasztalatot is megosztott: míg régebben Franciaországban Nagy Imrét, Bartók Bélát és Puskás Ferencet ismerték, nemrég egy pincér Orbán Viktort és Tarr Bélát sorolta fel neki.

A Hannibal okozta ókori rettenethez hasonló kelet-európai tapasztalatot A tizedes meg a többiek szállóigéje foglalja össze: „már a spájzban vannak az oroszok”. Romsics kifejtette, Orbán Viktor megítélése a nyugat-európai értelmiség körében elsősorban az orosz kapcsolatok miatt negatív.

„Sokan próbálják megfejteni, mi módon került közel a Kremlhez az Orbán-rezsim” – mondta Romsics, hozzátéve, hogy az okoknak előbb-utóbb ki kell derülniük a tárgyalási feljegyzésekből vagy a tolmácsok memoárjaiból, bár valószínűleg nem mostanában.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Putyin Trianonja: Rácz András szerint az orosz elnök ugyanabba a csapdába sétált bele, mint akkoriban a magyar vezetés
Rácz András Oroszország-szakértő elemezte a Kreml pszichológiáját a sikertelen genfi tárgyalások után. A birodalmi nosztalgia miatt Moszkva kompromisszumképtelen, ami a háború folytatását garantálja.


„Előre lehetett tudni, hogy az égvilágon semmi értelme nem lesz” – mondta Rácz András Oroszország-szakértő a 24.hu-nak az amerikai közvetítéssel zajlott genfi orosz-ukrán tűzszüneti tárgyalásokról, amelyek két nap után kézzelfogható eredmény nélkül értek véget. Mind az orosz, mind az ukrán fél nehéznek minősítette utólag az egyeztetést, egyedül a Steve Witkoff és Donald Trump veje, Jared Kushner vezette amerikai tárgyalócsapat beszélt „jelentős előrelépésről.”

A felek elsősorban a kelet-ukrajnai Donbász régió és a zaporizzsjai atomerőmű sorsáról egyeztettek. Moszkva azt követelte, hogy Ukrajna adja fel a keleti régiónak azt a fennmaradó egyötödét, amelyet az agresszor hadserege a már négy éve tartó háború alatt sem tudott elfoglalni. Kijev pedig azt akarta, hogy az oroszok adják vissza az ellenőrzést Európa legnagyobb atomerőműve felett, hogy az USA és Ukrajna közösen üzemeltethesse azt.

Az álláspontok a beszámolók alapján Genfben sem közeledtek.

Rácz András szerint a tárgyalások kilátástalanságát előre jelezte, hogy az orosz delegációt ismét a külpolitikailag teljesen súlytalan Vlagyimir Mengyinszkij volt kulturális miniszter vezette, aki nem a tűzszünethez szükséges kérdésekről tárgyal, hanem hosszú előadásokat tart Oroszország birodalmi szerepéről. A szakértő elmondta: Moszkva számára a tárgyalás nem a háború alternatívája, hanem az eszköze, amivel időt nyer a folytatáshoz, miközben azt a benyomást kelti, hogy ez a konfliktus megoldhatatlan, és ezzel igyekszik kifárasztani a Nyugatot.

Az oroszok számára a háború megnyerése nem Ukrajna megszállását jelenti, hanem az ország alávetését a Kreml akaratának: egy engedelmes kormány hatalomba juttatását és a teljes Donbász elfoglalását. Rácz szerint a putyini elit ugyanabban a pszichológiai helyzetben van, mint a Trianon utáni magyar vezetés: vissza akarják szerezni az elveszett birodalmiságot, és ezért készek komoly áldozatokat is hozni.

A Krím-félsziget 2014-es elfoglalását a Felvidék 1938-as visszaszerzéséhez, a Donbász megszállását Kárpátalja 1939-es megszállásához hasonlította.

„Az idő előrehaladtával egyre drágábbak voltak ezek a kisebb sikerek, de alapvetően sikerek voltak. És akkor ezután jött úgymond a nagy kaland, ami nekünk a Szovjetunió elleni háborúhoz való csatlakozás volt 1941-ben, az oroszoknak pedig Ukrajna teljes körű megtámadása 2022-ben” – magyarázta.

A Kremlhez több szálon kötődő Valdai Vitaklub orosz külpolitikai agytröszt februárban publikált egy jelentést arról, hogy az ukrajnai háború miatt megcsappantak az ország erőforrásai, miközben a szomszédos posztszovjet államok függetlenségi törekvései megerősödtek. Oroszország a technológia és az energiahordozók felvásárlása terén erősen kiszolgáltatottá vált Kínával szemben. Putyinnak és környezetének azonban az ukrajnai háború megnyerése abszolút prioritás, a többi területen elszenvedett befolyásvesztést pedig járulékos veszteségként kezelik.

A harctéri dinamika a patthelyzetet tükrözi. Míg Ukrajna februárban néhány nap alatt 201 négyzetkilométernyi területet foglalt vissza, Oroszországnak a teljes 2025-ös év alatt nagyságrendileg 4600 négyzetkilométert sikerült elfoglalnia, ahol nem volt egyetlen jelentős város sem. Ez olyan, mintha egy támadó fél egy év alatt például a berettyóújfalui járást foglalta volna el Magyarország területéből.

Ukrajna addig tudja folytatni ezt a harcot, amíg a nyugati támogatás kitart mögötte. Jelenleg törés nem látható ezen a téren, csak átrendeződés: tavaly augusztus óta már nem az amerikaiak szállítják a fegyvereket, hanem az európaiak vásárolják meg az amerikai fegyvereket Ukrajna számára. Az USA továbbra is nyújtja a kulcsfontosságú hírszerzési támogatást, Ukrajna pedig a költségvetése 52 százalékát külső pénzügyi támogatásból fedezi.

Az Oroszország-szakértő szerint amíg Vlagyimir Putyin hatalmon van, addig folytatódni fog a háború. A helyzeten az változtathatna, ha Putyin megbetegedne és lemondana, vagy meghalna, ugyanis onnantól lesz mozgástere az új orosz vezetésnek. „Nem biztos, hogy Putyin utódja abbahagyja a háborút, de neki legalább lenne választása – Putyinnak nincs. Minden hozzá közeli forrás arról számol be, hogy az elnök szent meggyőződése: az ő történelmi küldetése megnyerni ezt a háborút.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Reméljük, jobb lesz az idő, és akkor szívesebben megállnak” - a TISZA és a Fidesz órák alatt végzett, a kispártoknak minden aláírásért keményen meg kell dolgozniuk
Talán soha nem volt még ennyire nehéz dolga a parlamenti helyekre pályázó kisebb pártoknak. Sokan úgy döntöttek, el sem indulnak. Mi a Széll Kálmán téren arra kerestük a választ, az aláírásgyűjtés első napján mit tapasztalnak a kisebbeknek gyűjtő aktivisták.


Délelőtt még a TISZA és a Fidesz is gőzerővel gyűjtötte az aláírásokat Budapesten, a Széll Kálmán téren, délutánra azonban csak a kisebb pártok maradtak. A két nagynak ugyanis órák alatt összegyűlt mindenhol a szükséges 500 aláírás, és bár sok helyen ezután is folytatták a gyűjtést, a Széll Kálmán téren délután már csak a Mi Hazánk és a Kétfarkú Kutyapárt aktivistái dolgoztak. A kisebb pártoknak nincs könnyű dolguk, ez hamar kiderült. Bár az aktivisták optimistán nyilatkoztak,

ottlétünk idején mindössze egy-két érdeklődő akart aláírni, megszólalni pedig egyikük sem szeretett volna, még név nélkül sem vállalták az interjút.

A Mi Hazánk Mozgalom részéről a párt korábbi főpolgármester-jelöltje, dr. Gruntner András állt a pult mögött, két aktivistával, Egyszerre három kerület, az I., a II. és a XII. jelöltjeinek is dolgoztak. A politikus elmondta, hogy ők délelőtt a Fény utcai piacnál pultoztak, és nem csak egy helyen, hanem mindhárom kerületben több ponton is gyűjtenek.

Gruntner szerint sokkal jobban állnak az aláírásokkal, mint négy évvel ezelőtt. „Szerintem erősödünk. Láthatólag sokkal többen jönnek aláírni, és bizalommal fordulnak hozzánk, mint négy évvel ezelőtt” – jelentette ki, hozzátéve, hogy ő akkor is részt vett az ajánlásgyűjtésben, így van összehasonlítási alapja. Emiatt, mint mondta, „bizakodóak vagyunk”.

A politikus-aktivista arról is beszélt, hogy az aláírók részéről két visszatérő kérdés szokott elhangzani. „Visszatérő kérdés, hogy kivel fog összefogni a Mi Hazánk, kit támogatna a két nagy, esélyes párt közül” – mondta.

Emellett szerinte azt is gyakran megkérdezik tőlük, hogy hány százalékot fognak elérni a választásokon.

Arra a felvetésre, hogy sok neten keringő képen a TISZA Párt pultjainál nagy tömegek, a Fidesznél pedig jóval kevesebb ember volt látható, Gruntner András úgy reagált, hogy a Fidesz más módszert alkalmazott. „Én azt láttam, hogy a Fidesznek nem is nagyon voltak pultjai, tehát ők valami más stratégiát alkalmaztak most” – fogalmazott. Úgy véli, a kormánypártnak nem is volt szüksége a hagyományos pultozásra. „A hírek szerint egy óra alatt összeszedték az egész országban a szükséges ajánlásokat. Nem tudom, nyilván egy Kubatov-listával a zsebben ez könnyen megy.”

A közösségi médiában terjedő képekről szerinte nem szabad messzemenő következtetéseket levonni. Felidézte a négy évvel ezelőtti helyzetet: „Láttuk négy évvel ezelőtt, hogy Márki-Zay Péternek, az összefogás jelöltjének is itt volt a standja a Széll Kálmán téren, és egy tömött, 50 méteres sor állt előtte. Aztán a végén meg tudjuk, hogy mi történt.”

A párt választási esélyeit firtató kérdésre egyértelmű választ adott. „Mindenképpen 10 százalék fölött leszünk” – jelentette ki. Bár a hivatalos előrejelzések 5 százalék, vagyis a bejutási küszöb körüli eredményt jósolnak nekik, Gruntner szerint ez nem meglepő. „Mindig alulmérnek minket, körülbelül a felével. Tehát ha az ötöt megszorozzuk kettővel, akkor pont tíz jön ki, de szerintem tíz fölött leszünk” – magyarázta.

A politikus úgy látja, van esélyük egyéni mandátum szerzésére is. „Van talán kettő-három olyan egyéni választókerület, ahol esélyünk lehet” – mondta. Szerinte ez attól is függ, hogyan oszlanak meg a szavazatok a többi jelölt között. Példaként említette a XII. kerületet, ahol ha a DK és a Kutyapárt is indul, az nekik kedvezhet. „Dúró Dóra egyéni választókerületében van esélyünk, ott 30% körüli eredményt értünk el egy időközi választáson, körülbelül egy évvel ezelőtt” – hangsúlyozta. Ezen kívül esélyesnek látja Bartal Andrást, a Bűnvadászok vezetőjét is Pesten. Ennek ellenére a fő céljuk a listás eredmény, inkább onnan várnak mandátumot.

A pultozást a jövő héten is folytatják, és Gruntner szerint akkor is kint maradnak majd, ha már összegyűltek a szükséges ajánlások. „Budapesten ez egy kicsit nehezebb, mint vidéken. De mi utána is kint fogunk maradni, mert szeretünk itt beszélgetni az emberekkel” – mondta, hozzátéve:

„Reméljük, jobb lesz az idő, és akkor szívesebben megállnak.”

A Kétfarkú Kutya Párnál időbe telt, míg kiderült, hogy a három aktivista közül ki vállalja, hogy beszéljel. Végül Kovács Dáviddal sikerült egy kissé szürreális beszélgetést lefolytatnunk. Arra a kérdésre, hogy hogy állnak az aláírásokkal, az aktivista a párttól megszokott, ironikus stílusban válaszolt. Azt állította, a szükségeshez képest jól állnak, majd több, egymásnak is ellentmondó számot említett. „Szerintem tízmillió, igen, 100–200 ezer. 5 millió, aláírás megvan. Nagyjából így.”

A négy évvel ezelőtti helyzethez képest Kovács Dávid szerint egyértelmű a fejlődés. „Akkor csak 2 millió aláírásunk volt minden választókerületben, most már 3 millió van, ami szerintem nagy fejlődés, előrelépés a Kutyapártnak” – jelentette ki.

Szembesítettük azzal a hírrel, hogy a két nagy párt állítólag már délelőtt össze is gyűjtötte a szükséges aláírásokat. Erre reagálva egy meglepő történettel állt elő. Elmondása szerint ők már előrébb járnak a többieknél. „Hát úgy, hogy mi már előző héten összegyűjtöttük az összes ajánlást, és egy kicsit le vannak maradva a Tiszaék” – fogalmazott. Azt is elárulta, miért kellett mégis újra kezdeniük a gyűjtést: „Mi 8 óra 1 perckor terveztük leadni, de sajnos jött egy talicskányi majom, és ellopta az összes ajánlóívünket, úgyhogy újra el kell kezdenünk gyűjteni.”

Felvetettük neki a gyakori kritikát, miszerint a Kutyapárt az egyéni körzetekben elvett szavazatokkal a Fideszt juttathatja hatalomhoz. Kovács Dávid szerint épp fordított a helyzet. „Mi azt gondoljuk, hogy itt lenne az idő, hogy igazából visszalépjen mindenki a javunkra, és ne akadályozzák azt, hogy legyen esetleg kormányváltás” – mondta. Amikor komolyabban rákérdeztünk, vállalnák-e a történelmi felelősséget, ha a Fidesz esetleg miattuk maradna hatalmon és kivezetné az országot az EU-ból, az aktivista matematikai érvekre hivatkozott.

„Figyelj, a matek nem támasztja alá, hogy mi bármilyen módon akadályoznánk a kormányváltást”

– állította. Hozzátette, hogy létezik erről egy részletes elemzés. „Tudok ajánlani egy cikket, keresd meg a Telexen: miért nem akadályozzák a kispártok a kormányváltást. Le van benne írva, nagyon részletesen, matematikai alapon, hogy miért nem áll fenn ez a helyzet.”

Arra a kérdésre, hogy meddig terveznek kint lenni az utcákon, Kovács Dávid egy igen távlati célt fogalmazott meg. „Szerintem olyan 2050-ig biztosan itt leszünk. Nagyjából erre tervezünk” – mondta, majd kiegészítette: „Lehet, hogy 2227-ig is. Nagyjából addig.”

A választás megnyerésére vonatkozó esélyeikről is optimistán nyilatkozott, egy saját felmérésükre hivatkozva. „Hát a saját felmérésünk szerint a magyarok 127%-a a Kutyapártot választaná” – állította. Ennek fényében úgy gondolja: „nagy eséllyel nyerünk. Valószínűleg.”

Végül arról a felmerült stratégiáról kérdeztük, hogy a szavazók egyéniben a Tiszára, listán pedig a Kutyapártra szavazzanak, ebben a kérdésben azonban nem kívánt állást foglalni. „Ezt nem szeretném kommentálni, ezt a pártvezetéstől kérdezd, kérlek” – zárta rövidre a beszélgetést.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk