6 ok, amiért nem vagyunk hajlandók változtatni, pedig néha jobban tennénk
Veled is előfordul, hogy ragaszkodsz a jól megszokott útvonalakhoz, dolgokhoz, a régihez, még akkor is, ha ott van a szemed előtt a rövidebb út, amellyel sokkal gyorsabban/könnyebben elérnéd a célodat? Ez egy olyan hiedelem, amely tudattalanul működik, és amely magában foglalja a hiedelemrendszerünkhöz való ragaszkodást akkor is, amikor egy sokkal hatékonyabb megoldást kínál az élet. Ilyenkor feltesszük magunknak a kérdést: „Miért is változtatnánk? Milyen különbséget jelent, ha a régi megközelítést alkalmazzuk a probléma megoldására, mindaddig, amíg az működik?” A szakértők szerint a probléma az, hogy a régi módszerek nem mindig működnek a legjobban.
Ha ragaszkodunk ahhoz, amit már ismerünk, ahhoz, amiről tapasztaltuk, hogy működik, bevésődik emlékeinkbe, és időnként elfogult, torzított, vagy irracionális döntéseket eredményezhetnek.
A majmok viszont sokkal nyitottabbak a hatékonyabb stratégiákra való váltásra céljaik elérése érdekében, és túlteljesítik az embereket, ha a kognitív rugalmasság tesztelésére kerül sor. Egy frissen publikált tanulmányban tesztelték, hogy mi emberek inkább a korábban megtanult magatartáshoz ragaszkodunk, ahelyett, hogy új és hatékonyabb stratégiákat dolgoznánk ki egy probléma megoldására vagy cél elérésére.
Gyakran indokolt, hogy a bevált, kipróbált dolgokhoz ragaszkodjunk.
És bár egy probléma újabb vagy alternatív megközelítése hatékonyabb lehet(ne) az egyén számára, a módszer megtanulása és használata energiabefektetést igényelne részünkről.
A szakértők szerint, ha nem vagyunk nyitottak az új megoldásokra, új megközelítések felkutatására, elsajátítására, bizonyos helyzetekben az elavult, hatástalan stratégiák alkalmazása megakadályozza, hogy a lehető legjobb döntéseket hozzuk meg az élet számos területén.
1. A változással járó kockázat nagyobbnak tűnik, mint az állóvízben maradni.
A változás meglépéséhez egyfajta hitbeli ugrás szükséges: úgy döntünk, hogy az ismeretlen irány felé akarunk haladni, azzal az ígérettel, reménnyel, hogy valami jobb fog következni ezután. De erre sajnos előre nincs semmiféle bizonyíték.
Az akadály megugrása kockázatos, és az emberek csak akkor tesznek aktív lépéseket az ismeretlen felé, ha valóban hisznek – és még fontosabb, érzik –, hogy az egy helyben maradás sokkal nagyobb kockázattal jár, mint az új irányba való elindulás.
2. Azok felé vagyunk nyitottak, akik a régi, jól bevált megoldásainkat elismerik.
Szociális lények vagyunk. Azokkal barátkozunk, és szeretnénk időt tölteni, akiket ismerünk, akik tanítottak minket, akiket megszoktunk – akár időnként a saját kárunkra is.
3. Nincsenek modelljeink az újhoz.
Soha nem szabad alábecsülni a megfigyeléssel történő tanulás erejét. Ha jóban vagyunk a változással, valószínűleg megpróbálunk valamit megálmodni, a képzelet erejével új lehetőségeket teremteni. Nos, sokan nem így működünk. Nagyszerű lehet látnoknak lenni, de a jövőkép dédelgetése nem elég.
Olyan terveket, forgatókönyveket kell létrehozni, amelyek modellezik a változást, és kibogozzák a csomókat, mielőtt elindulnánk a változás útján.
A legtöbb ember akkor hisz a változásban, ha a két szemével látja azt. Az ellenállás leküzdéséhez tervek kellenek.
4. Attól félünk, hogy hiányzik belőlünk a változtatáshoz való képesség.
Ez egy olyan félelem, amit ritkán ismerünk el. Olykor azonban az életben bekövetkező változások szükségessé teszik a készségek megváltoztatását, az új helyzethez való alkalmazkodást.
Miközben sokan úgy érezzük, hogy nem tudjuk jól megugrani az átmenetet, nem hisszük, hogy egyedül képesek vagyunk arra, hogy meg tudjuk csinálni.
Persze olykor előfordul, hogy igazunk van, de sok esetben megalapozatlanok a félelmeink.
5. Túlterheltek vagyunk.
A fáradtság valóban megölheti a változásba fektetett energiát. Ha például úgy gondoljuk, hogy abba szeretnénk hagyni a dohányzást, de éppen tíz projektünk fut, és négy gyerekkel kell lépést tartanunk, akkor könnyedén elhalasztjuk ezt az egészségjavító változtatást (egészen az első szívrohamig, vagy a ráktól való félelemig, amikor az egy helyben maradás kockázata még nagyobbnak tűnik, mint a változás kockázata).
6. Egészséges szkepticizmussal rendelkezünk, és biztosítani akarjuk az új ötleteket.
Fontos emlékeztetni magunkat arra, hogy néhány értékes változás a végső pillanatban éri el a legjobb formáját.
Az egészséges szkepticizmus megléte fontos szerepet tölt be: felülvizsgálja, kontrollálja a változást vagy a folyamatát, hogy ezzel javítsa, tökéletesítse annak lebonyolítását a valósággá válás útján
Még akkor is, ha a másoktól meghallgatott kritika a félelemre és a haragra, nem pedig a lényegre épül. Ezek az összegyűjtött ellenállások többnyire érzelmekkel kapcsolatosak, de természetesen nem minden ellenállás érzelmi alapú. Annak érdekében, hogy elnyerjük az emberek elkötelezettségét a változás iránt, mind racionális, mind érzelmi szinten meg kell győzni őket.
