10 emlékezetes hidegháborús film

Az ukrán válság és a krími események hatására az utóbbi hetekben ismét az érdeklődés fókuszába került Oroszország és a Nyugat viszonya, amelynek kapcsán mind a szakértők, mind a politikusok gyakran felidézték a hidegháború éveit. A honvédelem.hu szubjektív tízes összeállításában a kétpólusú világrendszer mára már szinte elfeledett légkörét idézzük fel néhány emlékezetes film segítségével.

1. A mandzsúriai jelölt

Vajon mi történt Raymond Shaw (Laurence Harvey) alakulatával Koreában? Hiába kaptak meg minden létező kitüntetést hősiességükért, a szakasz több tagját is szörnyű rémálmok kínozzák, és homályosan embertelen, beteges kísérletek emléke kísérti őket. Bennett Marco (Frank Sinatra) nyomozni kezd, és titokzatos, az emberi agy manipulálására irányuló kísérletek, illetve bűntények nyomaira bukkan, amelyek a titkosszolgálatok és a nagypolitika világába vezetnek. A mandzsúriai jelölt egyszerre thriller és keserű szatíra, amelyet a legtöbb internetes összeállítás minden idők legjobb két-három hidegháborús filmje közé sorol, méghozzá méltán. Sajnos Hollywood 2004-ben megpróbálkozott egy remake-kel, amely azonban Denzel Washington és Meryl Streep ellenére sem ért az eredeti nyomába.

2. Oroszországból szeretettel

Pár ritka kivételtől eltekintve tulajdonképpen szinte az összes James Bond-filmet felsorolhatnánk a sorozat hőskorából, hiszen a 007-es ügynök annak ellenére is a hidegháborús korszak egyik ikonja, jelképe volt, hogy Pierce Brosnannek és Daniel Craignek köszönhetően a sorozatot az alkotók sikerrel rebootolták, és a mai nézőknek már nem feltétlenül agyafúrt szovjet ügynökök jutnak eszébe Bondról. A sok közül általunk önkényesen kiválasztott Oroszországból szeretettel a széria egyik legsikeresebb darabja volt a maga idejében. A történet szerint a 007-esnek egy szovjet nagykövetségről kell ellopnia egy titokzatos dekódert – a KGB azonban még az ő eszén is túljár. Maga a film egyébként klasszikus Bond-mozi Sean Conneryvel: a maiakhoz képest kissé lassú és szögletes, de mindenképpen örökzöld darab.

3. Dr. Strangelove, avagy rájöttem, hogy nem kell félni a bombától, meg is lehet szeretni

Stanley Kubrick éjfekete szatíráját a kritikusok többsége minden idők legjobb és legemlékezetesebb hidegháborús filmjének tartja, és egyben a különc rendező egyik legkerekebb munkájának is – méltán. A filmben egy őrült amerikai tábornok, a beszédes nevű Jack D. Ripper (Sterling Hayden) válik elszabadult hajóágyúvá, és indít a saját szakállára támadást a Szovjetunió ellen, amit aztán az egyaránt tehetetlen balfékként ábrázolt washingtoni és moszkvai vezetés nem is képes megakadályozni. De a végén még az atomháborúnak is meglátják a napfényes oldalát… Mondani sem kell, Kubrick filmje rengeteg vitát váltott ki, de a pengeéles, abszurd elemekben is bővelkedő alkotás ma már Hollywood örök klasszikusai közé tartozik.

4. Háborús játékok

Amikor a hidegháborús hangulat betör a középiskolások mindennapjaiba, ráadásul a frissen meghirdetett csillagháborús doktrína futurisztikus szellemiségében – röviden így lehetne jellemezni a Háborús játékok alapszituációját. David Lightman (Matthew Broderick) igazából semmi rosszat nem akart, de véletlenül olyan számítógépes program került hozzá, amely összekötötte őt a Pentagonnal, és nem tudván, mit csinál, nemzetközi patthelyzetet idézett elő, pedig csupán játszani akart egyet. Mint látható, a Háborús játékok teljesen elrugaszkodott a valóságtól, de ennek ellenére is védjegyszerű 80-as évekbeli alkotás – egy letűnt korszak emléke, amely videón Magyarországon is közkézen forgott, és meglehetősen népszerű volt annak idején.

5. Vörös hajnal

John Milius sosem számított Hollywood tekintély- vagy tabutisztelő rendezői közé, így a Vörös hajnal már a maga idejében is rengeteg vitát váltott ki. A film egy alternatív valóságban játszódik, ahol az Egyesült Államok a NATO szétesése után gyakorlatilag egyedül maradt a kommunista blokkal szemben. Mexikóban vörös puccs történt, és egy szép napon az amerikaiak arra ébrednek, hogy szovjet katonák intéztek támadást az ország ellen. Ebben a helyzetben pedig nem lehet mást tenni, mint bevenni magukat a vadonba, és partizánakciókkal gyengíteni az ellenfelet… Az érdekes gondolatkísérlet a kasszáknál is működött, noha az amerikai liberális kritikusok szabályosan Milius vérét kívánták a film után. Érdekesség, hogy 2012-ben készült egy kevésbé ütős remake is, amelyben Amerika közös orosz−észak-koreai agresszió áldozata lesz, ez azonban elég csúnyán megbukott.

6. Nincs kiút

A Nincs kiút kifejezetten agyafúrt politikai krimi, illetve kémfilm, amely egy szerelmi konfliktusból kiindulva mutat be egy elképzelt szituációt a 80-as évek hidegháborús pszichózisában leledző Pentagonjában. A korrupt, veszélyes védelmi miniszter (Gene Hackman) összekötőjeként a fiatal tiszt, Tom Farrell (Kevin Costner) kerül viszonylag gyorsan szorult helyzetbe, amiből lehetetlennek tűnik kivágnia magát – azt pedig spoilerezés nélkül is elárulhatjuk, hogy a végig roppant hatásos, rideg és feszült atmoszférájú film a végén az egyik legváratlanabb és legbriliánsabb csavarral szolgál, amit csak valaha kiagyaltak Hollywoodban. Kötelező néznivaló.

7. Vasmadarak II.

A Vasmadarak II. nem azért került be ebbe az összeállításba, mert annyira jó film, hanem mert ez a mozi – például a vele nagyjából egyszerre bemutatott, „civil vonalon” mozgó, Schwarzenegger-féle Vörös zsaruval egyetemben – már azon hullámba tartozott, amikor az amerikai filmkészítőket is megcsapta a glasznoszty és a peresztrojka szele. A videotékás klasszikus első Vasmadarak folytatásában amerikai és szovjet vadászpilóták, illetve szárazföldi egységek egy titkos akció keretében közösen lépnek fel egy fiktív közel-keleti állam ellen, amely mindkét szuperhatalomra veszélyt jelent. A film meglehetősen naiv és olyan egyszerű, mint a faék, de éppen emiatt rejlik benne valami sajátos báj, és kétségtelenül jellemző kordokumentum – a különböző televíziós csatornákon néha még manapság is bele lehet botlani.

8. Vadászat a Vörös Októberre

Mi történik, ha 1984-ben, a „reaganomics” éveiben hirtelen megindul Amerika felé a legmodernebb fejlesztésű, nukleáris fegyverekkel is bőséggel felszerelt szovjet tengeralattjáró? Nyilván kitör a pánik, és még a kiváló Jack Ryan (Alec Baldwin) ügynöknek sem hiszik el, hogy a Vörös Október kapitányának, Marko Ramiusnak (Sean Connery) nem az esze ment el, és valójában nem támadást tervez, hanem át akar állni az ellenfélhez… A Tom Clancy regényéből forgatott pörgős, izgalmas és kiváló színészi alakításokkal is emlékezetessé tett Vadászat a Vörös Októberre kétségtelenül az egyik legemlékezetesebb hidegháborús akciófilm, amely nem mellesleg kora egyik legsikeresebbje is volt, több mint 200 millió dollárt termelt a kasszáknál. Minden alappal: lassan negyedszázaddal később is egyértelműen a legjobb Jack Ryan-film, pedig később olyanok követték, mint a Férfias játékok vagy a Végveszélyben.

9. Tizenhárom nap – Az idegháború

Ugyan 145 perces hossza nem tette éppen nézőcsalogatóvá, a Tizenhárom nap kétségtelenül az egyik legszínvonalasabb politikai thriller, amit az elmúlt két évtizedben forgattak Hollywoodban. Erre persze már maga a téma is predesztinálja, hiszen Roger Donaldson mozija a hidegháború legfeszültebb két hetéről, az 1962-es kubai rakétaválságról mesél, amikor a világ szó szerint egy gombnyomásnyira került attól, hogy a két szuperhatalom kietlen, radioaktív sivataggá rakétázza egymást. Kiváló arányérzékkel elkészített, felesleges szájbarágástól mentes, relatív hosszúsága ellenére is végig érdekfeszítő film készült. Mindenképpen érdemes megnézni, és ez a művelet néhány éves szünetekkel akár rendszeresen is simán megismételhető.

10. Jó estét, jó szerencsét!

Vajon miért rúgták ki a légierőtől Milo Radulovichot, és miért titkosították az ügy részleteit az 50-es évek elejének paranoiás, mccarthyzmustól kellemetlen levegőjű Amerikájában? És ki állhat az esetet tévéműsorában bemutató Edward R. Murrow (David Strathairn) ellen kezdődő boszorkányüldözés hátterében? George Clooney bátor, izgalmas filmjének középpontjában a 20. századi amerikai történelem egyik sötét fejezete, a minden bokorban kommunistákat sejtő, emberi jogokra fittyet hányó Joseph McCarthy szenátor dominálta korszak visszaélései állnak. A téma politikai érzékenységére jellemző, hogy a filmet ugyan jelölték a legtöbb amerikai filmdíjra, ám e jelölések nagyobbik részét aztán nem tudta tényleges elismerésre váltani. Viszont mindössze 7 millió dollárból készült (fekete-fehérben), és ennek a nyolcszorosát termelte ki a mozipénztáraknál.

Ha tetszett a lista, nyomj egy lájkot!