KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Sztárok kampányolnak egy tudatos társadalomért

Weisz Fanni is vendége lesz a jótékonysági Nagy Civil Futásnak a Skanzenben, ahol a sétálva, sőt nézelődve is teljesítheted a távot.

Link másolása

D. Tóth Kriszta bele sem szeretne gondolni abba, hogy mi lenne, ha nem lennének Magyarországon civil szervezetek. Hajós András még önkéntes munkát is vállal, hogy felhívja a figyelmet a civilek munkájának fontosságára. Till Attila úgy véli, nem szabad, hogy tízmilliárd forint bent maradjon az államkasszában, hanem ezeket a szervezeteket kell segíteni. A sztárok is kampányolnak amellett, hogy az emberek adójuk 1%-át ajánlják fel civil szervezeteknek.

Nagy Civil Futas KV

Április 26-án rendezik meg az emberi jogi civil szervezetek által életre hívott Nagy Civil Futás jótékonysági futóversenyt a szentendrei Skanzenben. Az ingyenes esemény arra kívánja felhívni a figyelmet, hogy az adó 1% felajánlásával bárki támogathatja a civil szervezetek munkáját és az általuk képviselt ügyeket.

Az eseményen Weisz Fanni sztárvendégként lesz jelen, a siket szépségkirálynő ugyanis saját tapasztalatból tudja, mennyire fontos a civil szervezetek munkája.

Bővebb infókért, regisztrációért: KATT ide és az esemény Facebook-oldalára.

futasterkep

sze201504 (141)

Az 5K futás útvonala a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum területén, mesés tájakon halad végig: szőlőskertek, pincék, malmok, kovácsműhelyek között, pajtákon keresztül. A futókat utcazenészek lelkesítik a pálya mentén. A futás minden korosztály számára teljesíthető, nincs szintidő. A szervezők szívesen látják azokat is, akik akár sétálva vagy pusztán jelenlétükkel szeretnék felhívni az adó 1 százalékára a figyelmet.

Az esemény közös bemelegítéssel indul, majd 11 órakor rajtol a futóverseny. Délután további izgalmas családi programokkal várnak benneteket, lesz Gerilla Jóga, 13 órakor fellép a Rutkai Bori Banda, valamint számos érdekességgel szolgálnak a Skanzen helyszínei is (játékudvar, perecsütő, gyöngyfűzés, gyertyamártás, ostorkészítés, boszorkánykonyha, falusi iskola stb.).

sze201504 (188)

sze201504 (192)

Egész napos programok a civil szervezetekkel:

Amnesty International Magyarország, Burattino Iskola Alapítvány, Habitat for Humanity Hungary, Háttér Társaság a Melegekért, CFCF Alapítvány, NANE Egyesület, Menhely Alapitvany, TASZ, Transparency International Magyarország, Demokratikus Ifjúságért Alapítvány, szemléletformáló programok a Suhanj! Alapítvánnyal.

A Nagy Civil Futás a “Tudtad-e?” civil kommunikációs kampány záróeseménye, mely a Norvég Civil Támogatási Alap támogatásával valósul meg.

sze201504 (161)

A Nagy Civil Futás a szervezők szándéka szerint hagyományteremtő rendezvény lesz. Évről évre fel akarják hívni a figyelmet arra, hogy a legkisebb, pár száz vagy pár ezer forintos felajánlások is számítanak, az adó 1 százalékáról rendelkezni egyszerű, és nem kerül semmibe. Ennek ellenére sokan elmulasztják, a civil szervezetek pedig minden évben milliárdoktól esnek el emiatt.

sze201504 (169)

Támogatók így nyilatkoznak a civilekről

(A megkérdezettek nem lesznek ott rendezvényen)

D. Tóth Kriszta bele sem szeretne gondolni abba, hogy mi lenne, ha nem lennének Magyarországon civil szervezetek.

- UNICEF nagykövetként van némi rálátásom a világ azon pontjaira, ahol igazi humanitárius katasztrófát okoz, ha nincs civil háló, ha az emberek magukra vannak hagyva akár a mindennapokban, akár egy-egy katasztrófahelyzetben. Vannak bizonyos ügyek, amelyeket csak a civil szervezetek képviselnek, vagy képviselnek hatékonyan, adott esetben akár olyan feladatokat ellátva, amelyeket az államnak kellene elvégeznie. Ezért tartom veszélyes iránynak, hogy ha politikai szempontoknak rendelik alá, és hiteltelenítik a "civil" kifejezést.

- Minden rendezvényre szükség van, amely azért jön létre, hogy az emberek tudatosabban töltsék ki az adóbevallásukat, és éljenek az 1%-os felajánlással. Ki tudja, kinek milyen típusú kampány éri el az ingerküszöbét? Ez az a helyzet, amikor tényleg minden forint számít. A D. Tóth Kriszta szerint az egy százalékról rendelkezni egy tudatos állampolgár egyik legalapvetőbb felelőssége - ráadásul nagyon egyszerű az egész, és nem kerül semmibe. Úgy gondolja, hogy a civil szervezeteknek csak akkor van esélyük a valódi függetlenségre, ha azok, akikért dolgoznak, kiveszik a részüket a támogatásukból.

Hajós András a civil szervezetekről: „Nagy elkötelezettséggel egy normális társadalomért” –

Az ismert televíziós régóta segíti a civil szervezeteket önkéntes munkával, konferálással, fellépésekkel. Legtöbbször az arcát adja egy-egy kampányhoz, de gyűjtött már ruhákat, cipőket is.

Szerinted mi a szerepük Magyarországon a civil szervezeteknek? Miért jó, hogy vannak, miben tudnak segíteni az embereknek?

Már a civil szervezet megnevezés is jelzi, hogy ezek az egyesületek a civilekért állnak ki, őket segítik, támogatják. Szükség is van rájuk, hiszen az alkotmányban rögzített jogok és az azokhoz kapcsolódó törvényi keretek között nem mindenki képes eligazodni. Sok társadalmi csoport – helyzeténél fogva – nem vagy csak korlátozottan képes érdekei érvényesítésére. Számos esetben a jogi szabályozás sem egyértelmű, vagy nem segíti megfelelően azokat, akik támogatásra szorulnának.

Te is kapcsolatba kerülsz civil szervezetekkel? Milyen módon segíted munkájukat? Fel szoktad ajánlani az adód 1%-át?

Persze, én is mindig rendelkezem az adóm 1%-áról, emellett 1%-os kampányokban és más civil kezdeményezésekben is részt veszek. Leginkább az arcomat adom a rendezvényekhez, akár videóüzenet formájában, akár személyes részvétellel. Elmegyek az eseményekre, beszélgetek az emberekkel. Legutóbb egy roma fiataloknak szóló táborban voltam, ahol az érdeklődők különböző képzéseken vehettek részt, pl. a sport, a média vagy a zene területén. Én is tartottam egy-két foglalkozást. Persze van, hogy egészen más jellegű munkát végzek, az is előfordult már, hogy ruhákat vagy cipőket gyűjtöttem.

Van a civil szférának olyan speciális területe, amit igazán közel érzel magadhoz?

Van néhány civil szervezet, akikhez jobban kötődöm, és igyekszem az ő munkájukban intenzívebben részt venni, de próbálok mindenbe belekóstolni, és a rendelkezésemre álló forrásokat – például az ismertségemet – minél többfelé elosztani. Szívesen segítek induló szervezeteket. Nemrégiben például egy ilyen frissen alakult egyesület első rendezvényén vettem részt, a transzneműek vagy nemet váltók filmfesztiválján. Az eseményen egy kicsit én is beleláthattam ezeknek az embereknek az életébe. Megtudtam, hogy mennyire nehéz, szinte kezelhetetlen az a jogi helyzet, amibe egy nemet váltó kerül. Ugyan a műtétek révén végre olyan teste lehet, amire mindig is vágyott, de ennek ellenére a személyi igazolványában ellenkező nemű marad. Ebből persze rengeteg bonyodalom származhat. A családomat és engem ugyan nem érint közvetlenül ez a téma, de ettől függetlenül nekem és mindenki másnak is érdemes beleképzelnie magát ezeknek az embereknek a helyzetébe.

A Nagy Civil Futás emberi jogi civil szervezetek kezdeményezésére az adó 1%-ának a felajánlását népszerűsíti a sport, a mozgás segítségével. Mit gondolsz, miért van szükség ilyen rendezvényekre?

Nagyon fontosnak tartom, hogy a civil szervezetek ne csak állami pénzből gazdálkodjanak, hanem saját és lakossági forrásokból is működjenek. Így csökken az állammal szembeni kiszolgáltatottságuk, növekszik a függetlenségük. Mivel non-profit egyesületekről van szó, leginkább adományokból, céges vagy állampolgári támogatásokból tudják magukat fenntartani.

Szerinted Magyarországon az emberek mennyire ismerik a civil szervezeteket? Tudják, mivel foglalkoznak, mi a szerepük?

Sajnos manapság itthon a civil szervezetekről legtöbbször a botrányok kapcsán hallani. Mivel ez az egész egyesületi forma Magyarországon egy viszonylag új dolog, az emberek még egyelőre nem nagyon tudják hova tenni őket. Sokan ezt az egész szektort ingyenélők gyülekezetének, a pályázati pénzek felmarkolójának tekintik, és ebben sajnos nagy szerepe van a politikának és a sajtónak is. Hiszen a botrányok kapnak nagy publicitást, és az igazi, hétköznapi munka a betegekkel, szegényekkel, bevándorlókkal, menekültekkel, romákkal vagy megalázott, megvert nőkkel kapcsolatban – mivel kevésbé látványos –, nem jut el az emberekhez. Pedig erről kéne igazán informálni a társadalmat.

Az ismeretterjesztés és figyelemfelhívás ugyanis csak hasznos lehet. Fontos, hogy az emberek tudják, hogy van egy ilyen közösség, amelyik szépen csendben igyekszik végezni a dolgát, és számtalan társadalmi csoportnak segít. Nem magukért, hanem másokért tesznek, sőt, bizonyos értelemben az egész civil szféra mások helyett dolgozik, hiszen az emberi jogi feladatok többsége azért keletkezik, mert valaki valahol nem tart be egy törvényt, vagy akár egy egyszerű erkölcsi parancsot, vagy a jogszabály nem megfelelően szabályozza egy adott társadalmi csoport lehetőségeit.

Mások felelőtlensége, nemtörődömsége vagy aljassága miatt van tehát szükség az emberi jogi civil szervezetek munkájára. Az ott dolgozók ráadásul nem sok pénzért, sokszor önkéntesen, nagy elkötelezettséggel végzik a munkájukat egy normális társadalomért. Épp ezért megérdemlik, hogy a reflektorfényből és a megbecsülésből néha ők is kapjanak egy keveset.

Till Attila, műsorvezetője úgy véli, nem szabad, hogy tíz milliárd forint bent maradjon az államkasszában, hanem ezeket a szervezeteket kell segíteni.

- Egy olyan alapítványnak vagyok az arca és nagykövete, amely különböző fogyatékossággal élő embereket segítő szervezeteket fog össze. Mentem már műsorba elmagyarázni az embereknek, hogy ezt a pénzt kár bent hagyni az államnak, mert ha a törvény megengedi, akkor oda kellene adni, és évente tíz milliárd forint marad bent, amelyből nagyon sok alapítvány, szervezet tökéletesen jól működne. Nem értem, miért nem ajánlják fel az emberek, hiszen nem egy nagy dolog. Szerintem az már nem működik, hogy kiírják a bankszámlaszámukat egy plakátra, ezért marad ez az 1%. Beszélni kell ezekről! Mindig azt érzem, hogy kicsit pusztába kiáltott szó ez az egész, de ütni kell a vasat, és akkor általában abból valami lesz.

Király Viktor pozitív kezdeményezésnek tartja a Nagy Civil Futást.

- Ha bármilyen módon nem figyelnek az emberek az alapvető emberi jogokra, akkor ezek a szervezetek megteszik, ezért szükség van rájuk. A rákos gyermekeket támogatom, illetve bármit, ami gyerekekkel kapcsolatos, de az emberi jogi munka is olyan értelemben szimpatikus, hogy tud segíteni embereken. Nagyon pozitív dolognak tartom a Nagy Civil Futást és bármilyen rendezvényt, ami felhívja a figyelmet fontos ügyekre, ezek a megmozdulások sok nézőt hoznak, és nagyon hasznosak.

Hajas László is szervez önkéntes munkát, segít azokon az édesanyákon, akik nem tudnak elmozdulni gyermekük mellől.

- Fel kell hívni az emberek figyelmét arra, hogy ezt az 1%-ot ne hagyják bent az állam zsebében, hanem adják oda célirányosan azoknak, akiket kedvelnek. Önző ember vagyok, mivel a fiam sportol, ezért én a sportot még támogatom, és nagyon szeretek a rászoruló alapítványokon és embereken segíteni, hogy a támogatást megkapják. A Tűzoltó Utcai Klinikára már ötödik éve elmegyünk anyák napja alkalmából, és azoknak az anyukáknak levágjuk a hajukat, akik nem tudnak gyermekük mellől elmozdulni. Én azt mondom, hogy aki teheti, annak kötelessége segíteni a rászorulókon.

Berki Krisztián olimpiai bajnok az Elsőként Lakhatást! program nagykövete az 1%-ról:

- Sokan azt gondolják, hogy adójuk 1%-a olyan kicsi összeg, ami nem változtathat semmin. Pedig minden kicsi összeg számít, ezekből a kis összegekből jön össze évi több milliárd forint, ami a rendelkezés hiányában a költségvetésben ragad. Döntsd el Te, mire használják az adód 1%-át, és rendelkezz a bevallásodban egy jó ügy javára!

Kiss Tibor, a Quimby énekese szerint a civil szervezetek olyan területekre tudnak odafigyelni, amire az államnak nincs reális rálátása, és így hitelesebben és behatóbban tudják képviselni az érintettek érdekeit.

- Régóta egy függő betegeket kezelő alapítványnak utalok. Ez tulajdonképpen egy rehab, de 50%-ot jól el tudnék osztani, és több köze lenne a demokráciához. Az emberek bíznak abban, hogy oly sok pénz értelmetlen elszórása mellett legalább egy pici jó helyre kerül, ami számukra személyesen is fontos. Azért fontos a Nagy Civil Futás, mert még mindig rengetegen nem élnek ezzel a törvény adta lehetőségükkel. Muszáj felhívni valahogy arra figyelmet, hogy ez fontos, és sokat segíthet.

Skanzen fotók: Söptei Zsuzsanna

Ha te is egyetértesz a kezdeményezéssel, nyomj egy lájkot!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Könnyebbé tenni a legnehezebbet - így végzik munkájukat a Magyar Hospice Alapítvány munkatársai
2023-ban egy átlagos 1% felajánlás egy beteg gyermek vagy felnőtt egyszeri otthoni ápolását tette lehetővé.

Link másolása

"Olyan mintha satuban lennék: mindennap fordítanak rajta egy negyedet, és mindjárt megfulladok." - így tudta kifejezni megterhelő élethelyzetét az a férfi, akinek végül a Magyar Hospice Alapítvány segített ellátni gyógyíthatatlan daganatos édesanyját élete utolsó időszakában.

Csillapítani a fájdalmat, enyhíteni a lelki terheket, megnyugtató támaszt nyújtani az élet utolsó szakaszában, vagyis könnyebbé tenni a legnehezebbet. Ezt teszi a Magyar Hospice Alapítvány, aminek működése most a te nagylelkűségeden is múlik.

A Magyar Hospice Alapítvány 1991 óta gondoskodik azokról a végstádiumú daganatos betegekről, akik már nem részesülhetnek gyógyító kezelésben. Az alapítvány munkatársai (orvos, ápoló, gyógytornász, pszichológus, vagy éppen önkéntes) a betegek otthonában vagy szükség szerint a Budapest Hospice Házban szakszerű ápolással, a kínzó tünetek enyhítésével és lelki támogatással segítenek abban, hogy a család az utolsó percig együtt lehessen.

András katéterrel érkezett a Budapest Hospice Házba. Eleinte beszélni is alig tudott, annyira gyenge volt. Ülni, majd járni is fokozatosan tanult újra, hogy aztán egyedül sétálva gyönyörködjön a kert virágaiban. Ez volt a kedvenc időtöltése: sétálni, beszélgetni, és rácsodálkozni szinte minden egyes virágra! Gondolj csak bele, milyen lehetőséget rejt magában, ha valaki az élete utolsó időszakát fájdalmak nélkül, szeretetteli gondoskodásban, biztonságban tölti.

"A haldoklók pont ugyanazt kívánják, mint az élők. Egy értő, elfogadó figyelmet, és az esetleg ezzel járó szeretetet." Deli, hospice ápoló

Az alapítvány ráadásul nem csak a testi tünetek enyhítésére törekszik. Céljuk a lelki terhek enyhítése is. A Pszichoonkológiai Ambulanciát személyesen, online és telefonon is elérhetik az onkológiai betegek és az őket ápoló hozzátartozók, már a betegség kialakulásának kezdetétől is. Emellett minden ősszel gyászfeldolgozó csoportot indítanak a daganatos betegségben elhunytak családtagjai számára.

"Figyelembe kell venni, hogy megismételhetetlen az a személy, aki meghal és megismételhetetlenek azok is, akik segítik és gyászolják, és a kapcsolatok is megismételhetetlenül egyediek. A méltóság megszűnik ott, ahol nincsenek tekintettel egy ember érzéseire, vágyaira, igényeire." - fogalmazta meg küldetésüket Dr. Biró Eszter, az Alapítvány pszichológusa.

A Magyar Hospice Alapítvány szemléletformáló, szakmai és edukációs programokat is szervez, például a gyerekeket célzó Nárcisz Futásokat és Ültetéseket négy kerületben.

A Nincs rá szó podcastsorozatot pedig közel százezren hallgatják, amelyben nyíltan, tabuk nélkül beszélgetnek az élet végéről, az odavezető útról, az elmúlásról.

Az Alapítvány minden szolgáltatása térítésmentes. Működésük éppen ezért a te nagylelkűségeden is múlik. 2023-ban egy átlagos 1% felajánlás egy beteg gyermek vagy felnőtt egyszeri otthoni ápolását tette lehetővé. Ha megnézed az Alapítvány tavalyi munkáját számokban, világossá válik, hogy tényleg minden egyes felajánlás hatalmas támogatást jelent számukra.

Alapítvány 2023-as munkáját számokban:

•  5095 alkalommal látogattak pácienseket az otthonukban

• 933 orvosi, 3826 ápolói, 298 gyógytornászi és 38 pszichológusi vizitet teljesítettek

• 319 felnőtt terminális állapotú beteget láttak el az otthonukban (átlagosan 23,6 napos ellátási idővel)

• 161 látogatás keretében 5 otthon lévő kisgyereknek biztosítottak ellátást a “Fogd a kezem!” gyermekhospice otthonápolási programban.

• 182 beteget gondoztak fekvőbeteg osztályukon a Budapest Hospice Házban

Támogasd te is adód 1%-ával a Magyar Hospice Alapítványt! Az 1% felajánlást 2024. május 21-ig bármikor benyújthatod, akkor is, ha adóbevallásodat már beadtad.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
A Bátor Táborban végre Dani édesapja is nyíltan tudott beszélni kisfia megrázó betegségéről
Danit 9 hónapos korában kétoldali szemgolyó daganattal diagnosztizálták. Nehézségeikről és a Bátor Táboros élményeikről édesanyja mesélt nekünk.

Link másolása

A Bátor Tábor csodálatos lehetőséget kínál a beteg gyermekek és családjaik számára, hogy új erőt, reményt és barátságot találjanak a megpróbáltatások közepette.

A Bátor Táboros élményeikről a 4 éves Sági Máté Dániel édesanyjával, Sági-Szekér Lizával beszélgettünk. Liza nemcsak arról mesélt, hogyan találtak a Bátor Táborra, hanem arról is, hogyan változtata meg az ott töltött idő az egész család életét.

Dani Tapolcán él családjával, és alig volt 9 hónapos, mikor a COVID-járvány közepén 2021-ben kétoldali szemgolyó daganatot diagnosztizáltak nála. A diagnózis már önmagában is ijesztő volt, azonban a COVID óvintézkedések további nehézségeket okoztak a család számára.

- Egy ilyen betegség általában nem csak érzelmi megrázkódtatást jelent, hanem logisztikai nehézségeket is okoz. A ti családotokat hogy érintette Dani betegsége?

- Mikor megkaptuk a diagnózist, Danival és édesapjával, Matyival már aznap délután felmentünk Tapolcáról Budapestre, a Tűzoltó utcai Gyermekklinikára. Maszk, covid tesztek, minden, amit el tudsz képzelni. Aztán közölték velünk, hogy csak egy szülő mehet fel az osztályra. El kellett döntenünk, hogy ki marad Danival úgy, hogy fogalmunk sem volt, mennyi időre válunk el. Ez volt a betegség során az első pont, amikor szétszakadt a családunk. Egy rövid időre hazaengedtek bennünket, és úgy volt, hogy hetente járunk majd fel a kezelésre, de végül fel kellett költöznöm Danival egy budapesti lakásba, ahol négy és fél hónapig laktunk. Ez idő alatt Dani édesapja csak hétvégente tudott feljönni hozzánk. Én 0-24 Danival voltam, el voltunk szeparálva a szeretteinktől, akiknek csak ritkán volt lehetősége meglátogatni bennünket. Mi pedig nem mászkálhattunk, nehogy Dani elkapjon valamilyen betegséget, és meghiúsuljon a kezelés.

- Hogy találtatok a Bátor Táborra?

- A Bátor Táborra 2022-ben találtunk, amikor a Tűzoltó utcai Onkológiai osztályon felkeresett bennünket Böbe nővér, vagyis Palásti Erzsébet, aki önkéntes a Bátor Tábor egészségügyis csapatában. Ő mesélt nekünk a Bátor Táborról, és mondta, hogy szeretné, ha jelentkeznénk rá. Dani már 2 éves elmúlt mikor 2022 októberében először részt vettünk a Bátor Táborban. Ez pedig olyan sokat adott az egész családnak, hogy 2023-ban is mentünk, csak akkor már kiegészülve Dani kistestvérével, az 5 hónapos Milánnal.

- Mit adott nektek a Bátor Tábor? Milyen élményeitek voltak?

- Dani alapból egy nagyon barátkozós típus, nagyon élvezte már az első tábort is. Játéknak fogta fel az egészet, és nagyon jól eljátszott a többi gyerekkel is. De a tábor rajta kívül nekünk is hihetetlen feltöltődést jelentett.

A táborokban szoros barátságokat kötöttünk más családokkal, amiket a mai napig ápolunk. Rengeteg emberrel tudtam beszélni, sőt olyan sorstárssal is, akivel ugyanazon a betegségen, ugyanabban az időben egyszerre mentünk keresztül.

Voltak persze közös sírások, de rengeteget nevettünk is a többi szülővel, és nagyon jól éreztük magukat. Ez egy különleges hely különleges emberek számára. A legemlékezetesebb emlékünk a felnőtt idő, az egymás iránti nyitottság, őszinteség, együtt, egymásért való jelenlét. Egy olyan örök közösség született ott, ami megmutatta, hogyan képes traumából élet születni. Hálásak vagyunk ezért is.

- A táborban külön programokat szerveznek a szülőknek?

- Igen, és ezt nagyon jó ötletnek tartom. Rengeteg programot szerveznek a szülőknek is, ami a szülőket is bátorrá teszi. Nem hagytak minket tétlenkedni, menni kellett mindenhova: kötelet mászni, íjászkodni, a bátorkodó pályára, és ezek a felnőtteknek szóló programok igazi kikapcsolódást, megnyugvást, és pihenést jelentettek.

Eközben a gyerekekre a Cimbik, a Bátor Tábor önkéntesei vigyáztak. Furcsa, mert ők valójában számunkra vadidegen emberek, mégis olyan bizalom alakult ki velük, hogy egy pillanatig nem aggódtunk a gyerekeink miatt, amíg nem voltak velünk.

Ebben a biztonságos, barátságos közegben Dani is jól érezte magát a Cimbikkel és a kortársaival úgy is, hogy mi nem voltunk vele a programokon.

- Említetted, hogy a Bátor Tábor nemcsak a beteg gyerekeket, hanem a szüleiket is bátorrá teszi. Veletek is ez történt?

- Igen, és ez főleg Matyira igaz! Dani betegsége nagyon megviselte. A Budapesten töltött négy és fél hónap számára is kimondottan nehéz időszak volt, hiszen ahogy a betegség kiderült, egyik pillanatról a másikra szakadt el fiától. Dani pedig érzelmileg is eltávolodott tőle a Budapesten töltött hónapok alatt, hiszen nem az apja, hanem én voltam mellette, én vigasztaltam a fájdalmas kezelések során.

Matyi abban az időben teljesen magába zárkózott, nem tudta feldolgozni Dani betegségét, és nem beszélt róla senkinek a munkahelyén sem.

A Bátor Táborban viszont Matyi ráébredt, hogy itt minden szülő gyereke beteg, és ugyanazon, vagy még rosszabb dolgokon mennek keresztül, mint mi. Sorstársakra talált, feltöltődött, és rájött, hogy nincs egyedül azzal, ami a lelkében lezajlódik.

A tábor végére meg tudott nyílni, és tudott beszélni arról, mi történt, ő hogy élte meg. Rengeteget változott és ő is feltöltődött a tábor alatt. A Bátor Tábor egész csapata ezt hozta ki az emberből, hogy megnyíljunk, ne forduljunk magunkba, és mindent próbáljunk ki.

Dani édesapja a tábor végén még a pelenkatoronyról is le mert ugrani. A nyitottsága pedig a tábor után is megmaradt, sőt a 2023-mas táborban kettőnk közül már ő beszélt többet Dani betegségéről, és mindketten bártabbak voltunk a programokon is: ő hintázott, én a kötélpályán csúsztam le.

Kiknek szervezik a Bátor Tábort?A daganatos, súlyos vagy krónikus betegséggel diagnosztizált gyerekeknek sok nehézséggel kell megküzdeniük. Hónapokat töltenek a kórházban családjuktól és barátaiktól elszigetelve.

A Bátor Tábor ingyenes programjain azonban erőt kapnak a gyógyuláshoz, önbizalmat az élethez. Évente több mint 3000 beteg gyereknek és környezetüknek (szülők, testvérek mellett iskolai programjaikon osztálytársaiknak is) nyújt sorsfordító élményeket. A tábort adományokból és az szja adó 1% felajánlásokból tartják fenn. A cél, hogy a gyerekek izgalmas programokba kapcsolódhassanak be és életre szóló élményekkel gazdagodjanak.

Rád is szükség van, hogy folytathassák munkájukat, és minél több beteg gyerek élhessen át gyógyító élményeket! Bővebben itt olvashatsz az 1%-os felajánlás módjáról. https://batortabor.org/hu/tamogass/egyszazalek/

- Idén is mentek a Bátor Táborba?

- Nagyon szeretnénk, hiszen várjuk, hogy találkozzunk a régi barátokkal, és új ismeretségeket kössünk. Én tavaly az elbúcsúzáskor is mondtam, hogy legszívesebben nem csak 4 napig, hanem 3 hétig maradnánk. A Bátor Táborban ki tudunk kapcsolni a szürke rohanó hétköznapokból. Olyan eseménydús és olyan pozitív a légkör, hogy teljesen átszellemülünk, és meg tudjuk élni a jelent. Tavaly még azt is elfelejtettük, hogy ott van a mobil a zsebünkben, szinte elő sem vettük, csak egy-egy gyors üzenetre, hogy megírjuk a rokonainknak, hogy jól vagyunk.

Dani tavaly decemberben kapott utoljára kemoterápiás kezelést a Mária utcai szemklinikán, és két hete pénteken kapott egy megelőző lézeres kezelést a szemére. Ha minden jól alakul, legközelebb májusban megy a Bátor Táborba egy családi napra, amit már az egész családja nagyon vár.

A daganatos betegséggel diagnosztizált gyerekeknek sok nehézséggel kell megküzdeniük. Hónapokat töltenek a kórházban családjuktól és barátaiktól elszigetelve. A Bátor Tábor ingyenes programjain azonban erőt kapnak a gyógyuláshoz, önbizalmat az élethez. Ajánld fel adód 1%-át a Bátor Tábor Alapítványnak! Évente több, mint 3.000 beteg gyereknek és családjuknak segítenek. Rád is szükségük van, hogy folytathassák a munkájukat, és minél több súlyosan beteg gyerek élhessen át gyógyító élményeket.

Orosz Emese cikke

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Horgásztragédia: „Feszes zsinórt odafent” – Így búcsúznak a sporttársai a balatoni versenyen meghalt 40 éves férfitól
A férfi pénteken lett rosszul a pontyozó verseny közben. Másfél óráig küzdöttek az életéért, de már nem tudták visszahozni.

Link másolása

Már ezernél is többen nyilvánítottak részvétet a Nemzetközi Balatoni Pontyfogó Kupa (IBCC) posztjánál, amiben közölték: a pénteki verseny közben meghalt egy 40 éves magyar horgász, írja a Blikk. Tót Gergő péntek reggel lett rosszul, és bár gyorsan a helyszínre ért a segítség, az életét a mentőhelikopterrel érkező mentők sem tudták megmenteni másfél óra küzdelem után.

„Feszes zsinórt odafent”

– ilyen és ehhez hasonló mondatokkal búcsúznak sporttársai a horgásztól, akinek párja nem kívánt nyilatkozni a lapnak a férfival történtekről. Értesüléseik szerint Gergő évek óta imádta a horgászatot, több versenyen is indult.

Nemcsak a magyar horgászok, hanem török, orosz, román és német sporttársak is küldtek szomorú üzenetet.

A péntek reggel elhunyt horgászról a Fishing&Hunting televíziós csatorna esti összefoglalójában is megemlékeztek, amit itt lehet megnézni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Meghalni nem habostorta. Elkélne a segítség” – a kormánynak üzent Karsai Dániel
Megrendítő posztot osztott meg az alkotmányjogász, aki már 219 napja küzd az életvégi döntések meghozatalához való jogért. Miközben „Magyarország kormánya azóta fülsiketítően hallgat”.

Link másolása

Megrendítő posztot osztott meg dr. Karsai Dániel a közösségi oldalán. Egy Seneca idézetet írt ki:

„Rábukkansz majd a bölcsesség oly hirdetőire is, akik szerint nem szabad erőszakot alkalmazni saját életünk ellen, és istentelenségnek tartják, ha valaki a maga gyilkosává válik; meg kell várni a természet szabta halált. Aki így beszél, nem látja, hogy elrekeszti maga elől a szabadság útját. Semmi jobbat nem alkotott az örök törvény annál, mint hogy egyetlen bejáratot adott az élethez, de számtalan kijáratot.”

(Seneca: Erkölcsi levelek LXX. 14.)

Az eutanázia engedélyezéséért harcoló alkotmányjogász a saját harcáról is írt:

"Immáron 219 napja, hogy elindítottam a küzdelmet az életvégi döntések meghozatalához való jogért. Magyarország kormánya azóta fülsiketítően hallgat. Pedig higgyék el, tisztelt kormánypárti politikus hölgyek és urak, meghalni nem habostorta. El kélne a segítség. Vagy legalább az emberszámba vétel".


Link másolása
KÖVESS MINKET: