Így bulizott Kapolcson három lány, akik még soha nem jártak a fesztiválon
A Művészetek Völgye az az esemény, amiről már mindenki hallott, tudja, hogy régóta létezik, de talán fogalma sincs, mi történik ilyenkor Kapolcson. Azaz valahol sejti, hogy mi várhat rá, de még nem volt ott. Így vannak ezzel képriportunk főhősei is (Dóri, Dóri és Kati), akik úgy döntöttek, hogy leugranak hétvégén 2 napra és 3 éjszakára körbenézni. Végül kiderült, hogy ennyi idő nagyon kevés megismerni mindent, és nem a programok kavalkádjában vesztek el, hanem a vidéki feelingben.

Megérkezés után egy kis pihi az árnyékban. A szállás egy ismerősnek a kertje.

A táj magáért beszél. Sátorállítás után egyszerűen muszáj volt élvezni a csendet és a kilátást.

Elmentek a Faluházhoz (igen, a Faluházhoz), hogy felvegyék a jegyeiket. Közben egy interaktív Kapolcs térképpel is találkoztak.

Az első megálló Kőország. Az előre bekarikázott és kinézett programokkal valahol itt kezdték elveszteni az összhangot. Marokkövet szorongatva továbbálltak és hagyták, hogy azt tegye velük Kapolcs, amit csak akar.

Két dolog azért biztos volt, hogy vegyenek fröccsöt és mindent, ami útjukba esik, kipróbáljanak.

Kapolcson rengeteg udvarban van valami megnézhető, kipróbálható, vagy megvehető dolog. Ez a sok inger pillanatok alatt megtelíti az embert. Ilyenkor muszáj leülni valakinek a kertjében a szénára és átbeszélni a látottakat.

Koncerttel zárult az este.

"-Sziasztok! Hol lehet finomat reggelizni?
-Bundáskenyérországban."
Mint kiderült, "Bundáskenyérország" egy családnak az udvara és nem is így hívják, ráadásul délre már az összes bundás kenyér elfogyott. Nem baj. Maradt velős pirítós, gyümölcsleves, palacsinta, tócsni és hagymás-szalonnás tojásrántotta, 3 liter limonádéval. Ilyen kiadósat sem reggelizik az ember egy fesztiválon. Pláne nem fejenként maximum 1000 forintért.

Reggeli után beindul a vásárlás "sosem árt, ha veszünk egy jó szőnyeget” jeligére. Mondanom sem kell, szintén valakinek a kertjében vagyunk.

Kalandozások Taliándörögdön, a szomszéd faluban. Barátságkarkötőt nem vettek, bár nagyon szerettek volna, viszont ezzel a játékkal mentek egy szép nagy kört. Nem volt egyszerű.

Mindjárt jön a busz, irány vissza Kapolcs.

Kati esete a ma esti koncerttel. Tetszett neki.

Másnap van, a reggeli kimaradt. Az ebéd: paradicsomleves, hurka és sült hús, krumplival, savanyúsággal és kenyérrel. Fanta. Összesen: 1500 forint.

Ma nincs vásárlás. Kirándulás van Vigántpetendre, a másik szomszédos faluba. Közben pillangó és szitakötő nézegetés.

Eltévedni nem lehet, a patakot kell csak követni. A hideg víz egyébként 30-35 fokban tökéletes iránytű.

A délután tanulsága; a patakparton figyelj a lábad elé, mert különben sárba lépsz, és mezítláb lemaradsz a többiektől. Természetesen a jó barátnők megvárják egymást.

Vigántpetend széle. Csórompuszta, a Hello Wood Falu. Ennél nyugodtabb hely aligha létezik egy fesztiválon. Szerencsére pont volt még 3 szabad függőágy.

A panorámára nincsenek szavak.

Szénán álldogálás nélkül pedig nincsen Művészetek Völgye.

Vége. Hétfő reggel van. Nyújtózkodás báránynézés közben. Nehéz otthagyni Kapolcsot. Jövőre 10 napra jövünk.