Életre kelt fényfák
Álmaimban a fák életre kelnek. Nappal alszanak, éjszaka pedig a sötétben hosszú és lassú történeteket mesélnek régen élt emberekről. De nemcsak emberekről, hanem felhőkről, csillagokról, madarakról.. Más fákról recsegik el azokat a történeteket, amelyeket csak elképzelni tudok.
Sosem láthatom, érezhetem vagy élhetem át. Kizárólag az álmaimban. Ilyenkor a fák megmozdulnak, hevesen gesztikulálnak, fényük egész kísértetiessé változik, ahogy mesélnek nekem. Aztán nappal megint visszaváltoznak hétköznapi fákká, amelyek fészkeket hordoznak magukon, vagy mókusokat és némán rögzítik magukba a világot.