Kísértetüdülő a Római-parton
Valamikor pezsgett az élet a Postás Üdülőben, ma pedig folyamatosan pusztul az épület. Kívülről is belülről is szomorú látványt nyújt. Mervai Márk lírai hangulatú képeken örökítette meg mindazt, ami a szállodából maradt, és saját szavaival mondja el, mit talált az épületben.
A régi postás üdülő 5 emelet magas, nagy teraszos, elhagyatott épület a Római-parton. Mára feledésbe merült az egykor nagy és szép rendben tartott üdülőkomplexum legfényesebb csillaga - legalábbis így fogalmaz vele kapcsolatban Az elhagyott római part blogbejegyzése.
Az ötemeletes épület már távolról látható. Pár graffiti és összetört ablak emlékeztet arra, hogy az épület üres, egyébként az ember az hinné, csupán egy éve hagyták sorsára. A tetőre szerelt antennákat a mai napig használják. Bekamerázták és mozgásérzékelővel szerelték fel.
A bejárat felől nyíló termek egyikében foszladozó újságokra bukkantunk, volt köztük napilap és magazin is. Igazi időutazóként éreztük magunkat, akik visszarepültek a '80-as évekbe.
A teraszrész bal oldalon a betonból készült "napernyőkkel".
Szemben a bejárattal, a terem közepén, magányosan hever az emeletekre vezető lépcső. A betonba fúrt lyukak utalnak már csak arra, hogy valamikor itt korlátokba kapaszkodva sétálhattak fel a vendégek az emeleti szobájukhoz. Mára tele van szeméttel és festékes dobozokkal. Szomorú, mi lett egykori díszlépcsőből.
Egy földszinti teremben, a bejárati csarnokból nyíló szobában úszógumira leltünk. Mérete alapján kisgyerek pancsolhatott vele a kertben álló medencében. Egy percre megálltunk, és magunk elé képzeltük az önfeledten játszó gyerekeket, a szemüket rajtuk tartó szülőket, ahogyan a család együtt pihen megérdemelt vakációjukon.
A földszinti bárpult mögötti ablak.
A csónakházban érdekes és vicces graffitikra leltünk.
A korábban említett teremben, magazinok mellett ezt az újságot találtuk. Nem a cím, inkább a dátum miatt tartottunk érdekesnek. "Hétfő, 1987. május 4." Kicsit úgy éreztük magunkat, mintha a "Vissza a jövőbe" című filmben szerepelnénk.
A egyik öltözőből nyíló mellékhelyiség.
Sokat gondolkodtunk, vajon mire használták ezeket a kulcsokat. Az öltözőben az értékmegőrzők ajtaját nyitotta? Esetleg valamikor a recepción lógtak? Nem tudtuk megfejteni.
Az 1987-es foci NB 1 állása a 24. forduló után
A korábban mér említett díszlépcső oldalnézetben.
Ami kintről szinte újnak néz ki, az bentről már sokkal inkább egy romos, rajzokkal és szétvert ablakokkal teli épületre hasonlít. Láttunk olyan szobát, ahol valamikor tüzet rakhattak, mert feketék voltak a falak, de találtunk olyan szobát is, ahol szép graffitik tartják életben az amúgy szürke és monoton falakat.
A bejárati ajtó. Itt jöttek be a szálloda vendégei. Mi megkerültük az épületet, úgy mentünk be. Aki erre jár, annak szintúgy ezt a megoldást ajánljuk, minthogy bemásszon az ajtón. Bár érdemes megnézni, rögtön az ajtó mellett a "Konyha" mögött az egykori konyha maradványait. Mára sokkal inkább egy deszka és üvegszilánk kupacra hasonlít, mint egy üdülő konyhájára.
Az épület egyik emeletén a kevés megmaradt ajtók egyike.
Nem sok ép erkélyajtót találtunk, de ennek a hangulata - különösen a leszakadt szúnyogháló miatt - nagyon tetszett nekünk. Az erkélyről a Dunára nyílik kilátás.
Nem tudtuk megfejteni, hogy valamikor a szállodához tartozott-e ez a két fotel, vagy utólag hozták oda, külsejük alapján viszont jól illenek az összképbe.
Vittünk némi életet a kihalt térbe:
Ha tetszenek a fotók, nyomj egy lájkot!
