A 120 éves Csepel Művek
A mai Csepel Művek elődjét jelentő Weiss Manfréd Acél- és Fémművek a 20. század első felének egyik legnagyobb magyar nagyüzeme volt. 1892. december 12-én bérelte ki a területet Weiss Manfréd, hogy ott tölténygyárat létesítsen. Az első világháború idején az Osztrák–Magyar Monarchia második legnagyobb hadiüzemévé fejlődött, dolgozóinak száma 30.000-re duzzadt, gyártelepe 216 épületből állt. A munkások részére munkásotthonok, lakások épültek, de még kaszinó is működött akkoriban.
A háború után 6000 fősre apadt gyár átállt a polgári termékek előállítására. Posztó- és szőrmegyár, valamint Csőgyár létesült, de később szerszámgépek, varrógépek, tűzhelyek, kerékpárok és traktorok gyártásával is foglalkoztak. A gombostűtől a repülőgépig szinte mindent termeltek. Az értékesítésre kiterjedt hálózatot hoztak létre, több fővárosban állandó képviseleteket nyitottak. A Weiss-műveknek még bérelt tengerjáró szállítóhajója is volt. Az 1930-as évek végén az ipartelep a magyar gazdaság legnagyobb iparvállalatának számított.
A Csepel Művek sorsa már kezdetektől afféle prezstízskérdést jelentett az egymást követő politikai rendszerek számára, így a fejlesztésekre és a munkakörülményekre egyaránt sokat fordítottak. Az ipartelepnek 2 km-es partszakasza volt saját kikötővel, 1912-től pedig közvetlenül kapcsolódott az országos vasúthálózathoz. Belső vasúthálózata fénykorában kb. 60 km hosszú volt, mára azonban jelentősen csökkent a használatban lévő sínpárok száma.
A világhírű Csepel bicikliket 1927-ben kezdték el gyártani az ipartelepen, eredetileg a grazi Puch cégtől vásárolt licensz alapján, később saját tervek alapján. 1934-re 28 különböző modellt kínált a gyár, íme néhány típus: Csepel-Ballon, Csoda, Fecske, Leányka, Luxus, Pajtika, Rapid, Sparta, Super. 1939-ben 91.706 előállított példánnyal érte el a cég a termelési rekordot.
A második világháború idején a WM harckocsikat és terepjárókat is előállított, valamint Me 210 típusú repülőgépekhez is készítettek motorokat.A bombázások idején hat jelentős légitámadás érte a területet, melyek következtében az üzem nagy része romba dőlt.
A szovjet megszállás idején államosították, a területet újjáépítették, visszaálltak szerszámgép- és csőgyártásra. 1950-56 között Rákosi Mátyás Vas- és Fémművekre keresztelték, 1956-tól Csepel Vas- és Fémműveknek hívták. Az '50-es évek végén a motor gépgyártás területén jelentősen fejlődött a cég. A KGST együttműködés és a jelentős nyugati export fellendítette a forgalmat. A '70-es évektől a termelés fele nyugatra irányult, azonban a '80-as évektől a hazai ipar folyamatos hanyatlásnak indult. 1983-ban megszűnt a cégek érdekképviseletét irányító Tröszt, a '80-as évek végére a gyárak jelentős része csődközelbe jutott és megkezdődött a privatizáció.
Manapság komolyabb üzemnek a Csepeli Erőmű, a csőgyár, a bicikligyár és az öntöde számít, az egykoron munkásokkal és nehézipari gépekkel zsúfolt óriási hangárokat kis cégek bérlik vagy zenekarok használják próbateremként. A terület korszerű hasznosítására több ötlet is született, az eddigi legátfogóbb tanulmány az un. Retina Barnamezős Revitalizációs Program volt.
A Csepel Művek területén barangolni igazi retróélmény, sötétedés után pedig olyan akár egy kísértetváros. Az elhagyott, szögesdróttal körbevett, rozsdás gyárépületek között bóklászni afféle visszatekintés a múltba. A Boráros térről induló HÉV 15 perc alatt a Szent Imre térre repít titeket, érdemes egyszer elkirándulni és szétnézni! :)
