Újabb helyet foglalt a pho leves-forradalom
Napjainkban nehezen eldönthető, hogy az-e a meglepőbb, ha új hely nyílik a Gozsduban, vagy az, hogy még mindig vannak kiadó helyek. Mindenesetre nemrég új üdvöskével bővült a város legújabb origója, méghozzá egy vietnámi étteremmel. Mostantól tehát a pho levesek forradalma betört a bulinegyedbe is.
A helyet három jó barát nyitotta, akik közül az egyik az ismert divattervező, Anh Tuan. Belépve azonnal érezhetitek, hogy akik a dizájnért feleltek, komoly művészlelkek. A plafonról madárkalitkák és színes lampionok lógnak egy rendeltetésszerű minimál-keleti káoszt előidézve, amit hosszú percekig tud bámulni az ember. A hely kicsi, a dekoráció és az elrendezés azonban nagyban növeli a teret.
A székek is saját készítésűek, ráadásul némelyik kötelekből készült, ami egy elég érdekes ülési élményt ad (ha létezik ilyen egyáltalán). A vendégtér szinte egybeolvad a konyhával, miközben vártok az ételre, végigkövethetitek a szemetek sarkából az elkészítésének folyamatát. Valamint ennek köszönhetően a helyiséget mindig belengi az a tipikus ázsiai, lágy, citrusos-ánizsos illat.
Természetesen megkóstoltuk a pho-t, ha már vietnami étteremről beszélünk. Karakteres alaplevében ízlelőbimbókat rügyeztető frissességgel figyelnek a zöldségek, és a hajszálvékonyra szelt hátszínszeletek - ahogy dukál.
A Sao étlapján a vietnami ételek mellett a kínai konyha is képviselteti magát. A jól ismert tavaszi tekercs mellett készítenek nyári tekercset is, ami a megszokott aranybarna, ujjnyi henger helyett egy átlátszó rizstésztába burkolt, méretes és élénk színű zöldségeket sejtető, hipergusztusos tekercs.
Ezek mellett itt is találtok dumplingokat, ezeket a gyakorlatilag minden ázsiai konyhában máshogy emlegetett kis töltött batyukat. Szójába mártogatva tökéletes kísérői mondjuk egy levesnek, de önállóan is abbahagyhatatlanok.
Itt találkoztunk először azzal a jelenséggel, hogy a pho-t gyakorlatilag kifordították, és a "lé" szósszá alakításával egy szószos tésztává varázsolták azt. Bár így már nem teljesen egyezik meg a levessel, de első ránézésre ez az érzés árasztja el fogyasztóját.
Az árak Gozsdu-árak, főételt a kétezres határ környékén vesztegetik, de nem vészes. Ami vészesnek tűnhet, az a vietnami kávé a maga 1250 forintos árával, de amíg nem kóstoltátok meg, el sem tudjátok képzelni, mit hagytatok ki eddig.
A Sao egyébként madárfüttyöt jelent egy rakás ázsiai nyelven (meg még nagyon sok mást is), innen jött a kalitkák és a logó ötlete. Az ázsiai országokban rengetegen tartanak madarakat otthonukban. Jelen esetben a madarak a családi hangulatot és az összetartozást hivatottak jelképezni, amit könnyen tapasztalhattok egy ebédre betérve az étteremben.
Egyébként most komolyan, hány étterem fér még el a Gozsduban?
Ha szívesen belekóstolnál a Sao ízeibe, nyomj egy lájkot!