„Ez semmivel se különb annál, mintha a saját anyámat adnám el” – interjú a favágóval, aki nem vág ki több fát
Óriási sebességgel terjed a Facebookon az eddig favágóként dolgozó Tasi Roland posztja, melyben arról ír: miután legutóbbi megbízója felkérte, hogy vágjon ki egy gyönyörű platánt a péceli vasútállomáson, a munka teljesítése helyett inkább elkezdett érvelni a fa megmentése mellett.
„Felejtsd el azt a hazugságot, hogy kicsi vagy, és nem számít mit teszel. MERT IGENIS SZÁMÍT” – írja a posztban, ami alig 18 órával a közzététele után már 10 ezer reakcióhoz és 8 ezer megosztáshoz közelít. Ennek kapcsán beszélgettünk vele.
– Hogy jutottál el addig, hogy favágóként nem vágsz ki több fát? Mennyire volt hosszú folyamat?
– Eléggé. Rengeteg fát kivágtam, egészen hatalmasakat is, és mivel energetikai gyógyászattal, illetve jógával is foglalkozom, egyre nagyobb terhet rakott rám a saját tetteim súlya.
Egy ponton túl pedig egyszerűen már nem tudtam elviselni, hogy ekkora kárt okozzak a természetnek pusztán a megélhetésemért. A saját anyámat se adnám el azért, mert jó pénzt fizetnek érte, és eljutottam addig, hogy ez semmivel se különb annál.
– Korábban milyen gyakran fordult elő, hogy olyan munkát vállaltál el, ahol a fa menthető lett volna?
– Nagyon gyakran, főleg abban az időszakban, amikor még alkalmazott voltam. Most már két éve egyéni vállalkozóként dolgozom, mert szerettem volna a saját döntéseimért én magam felelni. Nem függök igazából senkitől, és ennek a szabadságnak a tudatában alakult ki, hogy nemet tudjak mondani megbízásokra.
– Mondasz pár példát olyan munkákra, amit mai fejjel már biztosan visszautasítanál?
– Gyakorlatilag mindegyik fa. Egyiket se kellett volna kivágni. Lakott területen mindenki az épített környezetet helyezi előtérbe, nem gondolják át, hogy ha mondjuk egy nagy fa mellé építkeznek, annak a gyökere elkezdi felnyomni az alapzatot, megrepeszteni a falakat. Ilyenkor egyből a kivágás mellett döntenek, pedig jellemzően a fa volt ott előbb.
A másik nagyon jellemző példa pedig a zöldfelületek elhanyagolása. Teljesen átgondolatlanul, nem megfelelő helyekre ültetnek fákat, amikkel aztán nem foglalkoznak. Így aztán egyszer csak azt veszik észre, hogy kinőtt egy erdő mondjuk a néninél a hátsó kertben. Amit persze ki kell vágni. Bár törvény mondja ki a fapótlási kötelezettséget, ez alól a legtöbben próbálnak kibújni, hiszen energia- és pénzigényes.
– Mi a helyzet a menthetetlen, beteg fákkal?
– Ez fontos kérdés, számítottam is rá. Nyilván egy csettintéssel nem lehet megváltoztatni azt az imént kifejtett szemléletet, amiben élünk, nincsenek is ilyen utópisztikus elképzeléseim. Szóval persze, épített környezetben a veszélyes, vagy beteg fákat ki kell vágni. De nagyon fontos a törvényi keretek mielőbbi letisztázása.
A II. és XII. kerületben például már drónos rendszerrel figyelik a fákat, és ha illegális kivágást észlelnek, kőkeményen mennek a százezres, vagy akár milliós bírságok.
Nyilván én se azt akarom, hogy bírságoljuk meg a nénit, aki fél, hogy rádől a fenyőfa, hanem azt, hogy ha mindenképp ki kell vágni, a pótlás anyagi vonzatába ne rokkanjanak bele az emberek. Tehát mondjuk lehessen pályázni támogatásra.
Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló Facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!
– A fakitermelésre viszont egy egész iparág is épül, elég ha csak a bútorgyártást nézzük. Hogyan lehetne ezt fenntarthatóvá tenni?