Sz*r a helyzet: újraindult A Város Mindenkié csoport közvécé-kampánya
De milyen is egy tökéletes közvécé?
„0-24-es és akadálymentesített is, tehát mindenki számára bármikor elérhető.” Sorolja Juli. Fontos, hogy a vécéhasználat nem függhet lakhatási helyzettől vagy bármilyen fizikai tulajdonságtól, fogyatékosságtól.
„Én azt sem bánnám, ha pelenkázó hely is lenne benne kismamáknak. Régen volt a Batthyány téren egy vécé, amit egy vállalkozó tartott fent – ott még zuhanyozni is lehetett! Hát ez lenne a csúcs! Biztos lenne, aki igénybe veszi, főleg nyáron. A kézfertőtlenítők kihelyezése is, főleg így a koronavírus idején, nagyon hasznos lenne” - teszi hozzá Márton.
Akkor mégis miért nincs tele Budapest rendes nyilvános mosdókkal?
„Egyszerűen nincs gazdája ennek a közvécé-dolognak” - foglalják össze a problémát. Magyarországon, sok egyéb közüggyel egyetemben, ezért sem felelős senki. Megy az ujjal mutogatás, aztán mindenki betudja annyival, hogy vesz egy szódát vagy kávét valahol, esetleg lehajtott fejjel, határozott léptekkel vonul egy véletlenszerűen kiválasztott kocsma mosdójáig.
A közvécék nemlétét pedig mindenki megmagyarázhatja magának úgy, ahogy szeretné.
„A fő veszély, amire hivatkozni szoktak, az a drogosok. Ha valaki szúrja magát, azt valahol el kell intéznie, mert az utcán ezt nem a legjobb csinálni. Szóval bezárkóznak a vécébe, és ha gyorsan beüt az anyag, akkor van, hogy elkábulnak és nem jönnek ki időben. És akkor onnan ki kell szedni, ha nincs eszméleténél, mentőt kell hívni. Ez valós probléma. A hajléktalanok nem okoznak sok problémát” - mondja Márton.
Nem igaz tehát, hogy egy hajléktalanságban élő személy merő szenvedélyből vagy kötelességtudatból tönkretenne egy nyilvános mosdót. Épp ellenkezőleg. Megbecsülné, hisz könnyebbé tenné az életét.
A kábítószerfüggőség pedig egy olyan társadalmi probléma Magyarországon, amire a közvécék bezárása még csak tüneti kezelésként sem hatásos.
A nyilvános vécék karbantartása és takarítása pedig ugyancsak új munkalehetőségeket biztosíthatna városszerte, de legalábbis nagyban megkönnyítené, és közvetetten hozzásegítené a hajléktalanságban élőket a munkavállaláshoz.
„Legenda csak, hogy a hajléktalan azért lett hajléktalan, mert nem szeret dolgozni.”
Márton, tapasztalatai mellett, a Február Harmadika Munkacsoport kutatásaira hivatkozik.
2019-es adatok szerint ugyanis a megkérdezett hajléktalan emberek 22%-a rendszeresen dolgozik, 15% alkalmi munkákat végez, 5% pedig közmunkából tartja fent magát. Így tehát az otthontalanok legalább 42% igenis dolgozik, és ez az arány feltehetően emelkedne, ha könnyebben jutnának munkához.
(A kiválasztási folyamatok során ugyanis nem éppen imponáló a fejvadászoknak, ha valaki egy szállóra van bejelentve.)
Mindenkivel előfordult már, hogy két kocsi között, gyér bokrok takarásában, esetleg egyéb nem épp arra kijelölt helyen könnyített magán. Egy átlagos körülmények között élő embernek ez egy izgalmas vagy éppen negatív, de mindenféleképpen ritka élmény. Azt is mind tudjuk, milyen megnyugtató néha bezárkózni pár percre, és csendben pisilni. Most képzeljük el, hogy eközben bármikor megkocogtathatja a vállunkat egy – jogosan felháborodott – közteres. Na ezért kell több közvécé Budapestre.
