Szörnyű tragédiára emlékeztet ez a budapesti utca
Egy időben naponta sétáltam el egy erkélyes épület mellett a Vízivárosban. Néha felnéztem az erkélyre, vagy ránéztem a kapura, és megállapítottam, hogy mintha onnan hiányozna egy tábla. Azután mentem tovább.
A Donáti utcai ház akkor jutott eszembe, amikor utánanéztem, miért és kiről kapta a nevét a Szabó Ilonka utca, szintén az első kerületben. Abban az erkélyes házban lakott ugyanis a fiatalon elhunyt, gyönyörű magyar operaénekesnő.
Szabó Ilonka 1911. augusztus 18-án - a Hangosfilm.hu adatai alapján december 27-én - született Budapesten. Tanulmányait a Zeneművészeti Főiskolán végezte. Kezdetben a Mátyás-templomként ismert budavári Nagyboldogasszony-templom szólistája volt.
1934-ben lépett fel először az Operaházban: Rossini A sevillai borbély című operájában Rosina szerepét játszotta. 1936-ig ösztöndíjas volt, majd attól az évtől haláláig szerződtetett magánénekes. Elsősorban koloratúrszoprán és szubrett szerepeket kapott.
Béla futása. Sárdy János és Szabó Ilonka mint Lajos és Sarolta, IV Béla király gyermekei, valamint Maleczky Oszkár mint Ferkó csatlós. Vajda M. Pál felvétele. Forrás: Operaslágerek.hu
Fotó: Hangosfilm
33 éves volt, amikor meghalt 1945-ben, az ostrom alatt. Első gyermekét várta.
Ma a róla elnevezett Szabó Ilonka utca végén, egy múlt században épült ház falán látható az emléktáblája.
Miért halt meg? Mi történt vele? Vajon miért ez az utca viseli a nevét?
Szabó Ilonka élete utolsó éveiben második férjével, Hives Henrikkel a Donáti utca 49. számú házban, az alábbi képeken látható első emeleti, erkélyes lakásban élt. Hives Henrik minisztériumi hivatalnok volt.
A róla szóló legendák szerint a második világháború alatt, Magyarország német megszállása után férjével együtt csatlakozott az ellenálláshoz. Az operaénekesnő az egyik forrás szerint a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságának iratait csempészte.
Arról, hogy pontosan mikor (1945. január 27-én vagy január 29-én) és hogyan halt meg Szabó Ilonka, két különböző történetet is lehet olvasni.
Az egyik szerint kiütéses tífuszban halt meg, és egy órával halála előtt hét hónapos koraszülött fiút szült.
(Ennek a történetnek egy alverziója az, hogy korabeli visszaemlékezések szerint az operaénekesnő terhességének utolsó szakaszában elkapta a tífuszt, emiatt nem engedték le az óvóhelyre az ostrom alatt. Egy üres lakásban kellett világra hoznia gyermekét, amit követően meg is halt.)
A másik változat szerint - amelyet egy történeti munka is megerősít - Szabó Ilonkát titkos irat küldése közben fogták el a nyilasok, és halálra kínozták. A vészkorszak magyar muzsikus áldozatai című műben a következő szerepel: "Énekesek közül Basa Istvánt, Győri Pált, a prága izenei életből hazakényszerült Pál Jenőt, Szabó Ilonkát, Flesch Imrét, Komlóssy Emmát, Pusztai Sándort, Salamon Miklóst, a Városi Színház magánénekeseit: Bálint Bélát és Szirmai Vilmost, Weiner László testvérét, Weiner Györgyöt ölték meg."
A fenti mű idéz egy másik forrást is Szabó Ilonka halálával kapcsolatban:"Az énekesnőt 1945 elején üzenetközvetítés közben elfogták és a közelben lévő, jelenlegi nevén Szabó Ilonka u. 2–4 alatti SS főhadiszállására vitték. A nyolchónapos terhes Szabó Ilonka a kínzásokba belehalt, holtteste sokáig az utcán hevert." (Forrás: Adalékok a Víziváros történetéhez 1–2., Budapesti VárosvédőEgyesület, Bp, 1991)
Molnár Antal 1955-ben az Új Zenei Szemlében így írt a háború és a vészkorszak alatt elszenvedett veszteségről, megannyi ember értelmetlen, kegyetlen haláláról: "Mi zenészek nem tudjuk oly beszédesen elsiratni mártírjainkat, mint az írók. De azért a mi veszteségünk sem kevesebb, a mi bánatunk sem kisebb. Irodalmunk elpusztult reménységei mellett ott a fájdalmas sor: hiányoztak a felszabaduláskor a zeneszerzők közül Vándor Sándor, Weiner László, Kuti Sándor, Gyulai Elemér, Justus György, Budai Pál, az előadóművészek közül pedig Hütter Pál csellóművész, Faragó György zongoraművész, Káldi László karmester, ifj. Ney Dávid és Szabó Ilonka operaénekesek, ha csupán azokat említjük, akik hamarjában eszünkbe jutnak. Mennyi szép és nagy akarat, ifjúi lendület, építő terv hanyatlott korai sírba, nem a természet kényszerű erejének engedve, hanem emberi aljasság és őrület nyomán!"
Kocsis Katalin zenei könyvtáros is nyomozott Szabó Ilonka halálával kapcsolatban, és blogjában azt írja, hogy Raics István visszaemlékezése szerint miután az ellenálló férj, Hives Henrik a németek bevonulása után kénytelen volt bujkálni, a nyilasok az énekesnőt faggatták, bántalmazták, és ők mondták azt, hogy Szabó Ilonka és tífuszos, és ők nem engedték le az óvóhelyre.
"Létezik haláláról egy drasztikusabb változat is" - írja Kocsis Katalin - "bár az eddig megtalált hírlapi források tükrében ez a kevésbé valószínű.
Annyi bizonyos, hogy a kisbaba túlélte a borzalmakat, 1945. április 19-én ugyanis ez az apróhirdetés jelent meg a Népszavában:
Szabó Ilonka árvája részére anyatejet kérünk bármily feltételek mellett."
Hives Henrik 1947-ben Svájcba emigrált. És mi lett a kisgyermek sorsa? A blogbejegyzés alatt az egyik kommentben tudhatunk meg többet arról, mi történt Szabó Ilonka és Hives Henrik gyermekével: "Szabó Ilonka fia életben maradt, 1956 október 12(?) körül a Vöröskereszt segítségével kijuthatott az USA-ba. Én és a bátyám is ott voltunk, amikor felszállhatott a Ferihegyen, ui. Szabó Ilonka a mi nagynénénk volt. Apám sokat mesélt róla, a hatvanas években még többször volt róla emlékműsor a rádióban. Azt, hogy brutálisan bántak volna vele, ilyet soha nem hallottam."
Szabó Ilonka sírja a Farkasréti temetőben található. Érdekes, hogy pont az utcát nevezték el róla a Vízivárosban, ahol a róla szóló legendák szerint meghalt. De a döntés oka talán nem ez lehetett, hanem inkább az, hogy korábban Ilona utcának hívták ezt a közterületet, így valamivel zökkenőmentesebb lehetett átnevezni.
Máig erősen tartja magát az a történet, hogy halálra kínozták. A legvalószínűbb azonban az, hogy Szabó Ilonka a szülésbe halt be.
