Skizofrén-ország – az egyik oviban sokezres Nike-cipő a gyerekek lábán, a másik helyen a tanárok vesznek nekik reggelit
A lakásom mellett egy budai elitóvoda van. Uniós díjat is nyert. Most megy a beszoktatás, szegény törpök fél délelőtt üvöltenek, nem értik, hol az anyu. A kicsiket, akik ide járnak, márkás autókkal hozzák Converse-cipős apukák és géllakozott körmű anyukák. A gyerekek hátizsákján Wonder Woman meg Deadpool van, a pici lábukon már most olyan Nike meg Puma cipő, ami az óvónőjüknek kb. félhavi fizetése.
Három kerülettel odébb a barátnőm egy egyáltalán nem budai, egyáltalán nem elit általános iskolában tanít. Azt mondja, reggel jónéhány gyereknek a tanárok vesznek a folyosói automatából Sportszeletet vagy Snickerst, mert a kölkök farkaséhesek, otthon nem kapnak reggelit. Nem azért, mert a szüleik kegyetlenek, hanem mert nem telik rá.
Sőt - délben, az iskolai menzára sok szülő is bejön, kivárja, amíg a gyereke eszik, aztán kikanalazza utána a maradékot.
Más. A munkám miatt rengeteg hírt olvasok. Bevallom, örült a lelkem, amikor láttam, hogy a nyarat gyakorlatilag végigfesztiválozta meg végigwellnessezte az ország (egyik fele). Láttam a barátaim fészbuk-posztjait pálmafás medencékről, gyöngyöző pohár Aperol Spritzekről, ékszerdobozka svájci falucskákról vagy épp Provence levendulás lankáiról.

Majd kb. három hete egy váratlan migrénnél is vadabbul belecsapott az agyamba egy statisztikai adat. Minisztériumi közlemény, tehát aligha hamis. Mindez idő alatt NAPONTA 12 családot lakoltattak ki az otthonából, mert májusban lejárt a moratórium. Gondolom, sokan láttátok azt a videót, ahol egy jól szituált körfolyosós házban a rendőrök - a végrehajtók jelenlétében - gyakorlatilag kirángatták a tulajdonosnőt a lakásából, aki leült a lépcsőre és egész testében annyira remegett, hogy mentőt kellett hozzá hívni.
Nem ismerem a konkrét körülményeket, amelyek idáig juttatták, de az tény: naponta 12 ember élte át a nyáron ugyanezt, családostul. Kivágták őket az utcára. Bevallom, nekem ettől képletesen megkeseredett a számban a sok fészbukos Aperol Spritz (ami, azt mondják, amúgy is keserű).
Megint más. A nagymamám a Honvédkórházban halt meg. A kardiológiai szubintenzív-osztályon. Ha oda belépsz, mintha egy másik bolygón lennél. Vagy inkább egy űrhajón. Elképesztő felszereltség, 22. századi technika, halkan pittyegő gépek, vérprofi dokik, naponta két labor, a betegeket állandóan figyelő, az életfunkciókat jelző műszereket tizedesjegy pontossággal állítgató nővérek.