Visszakapta pompáját egy újabb budapesti palota: a Magyar Nemzeti Bank székháza ismét régi fényében ragyog
A Magyar Nemzeti Bank budapesti székháza, Alpár Ignác ikonikus alkotása, visszakapta szépségét. Az épület rekonstrukciója nemcsak a múlt értékeit állította helyre, hanem a jövő elvárásaihoz igazította az épületet, így mi is láthattuk, milyen lenyűgöző volt Alpár Ignác és a vele dolgozó mesteremberek munkája.
Századfordulós remekmű a Szabadság téren
A palota a Monarchia közös jegybankja, az Osztrák-Magyar Bank számára épült 1902 és 1905 között, ez volt a budapesti fiókintézeteinek székháza. “A tervezési programmban ki voltak domborítva azon szükségletek, amelyek egy jegybanknál fennállanak, amelyek egy más banképület igényeitől természetesen sok tekintetben elütők” - írta az építkezésről maga Alpár Ignác a Magyar Építő Művészet 1917/4-6. számában.
“Amikor a tervvázlatok készítéséhez hozzáfogtam, hamarosan tisztába jöttem azzal, hogy itt a rendes banküzemeket lebonyolító épületektől eltérő olyan feladatról van szó, amely feladatnak, megfelelő célirányos épület eddig nem létesült, mert az eddig fennállott jegybankok, majdnem kivétel nélkül régebbi átalakított házakban vannak elhelyezve. Ebből kifolyólag az azokban esetleg feltalálható építési berendezései, legfeljebb egyes üzemek lebonyolítására lehetnek alkalmasak, de nem létezik egy olyan épület mely egy jegybank teljes üzemét, rendszerbe foglalva, magába felvegye.”
Lehet, hogy "csak" egy banképületnek tűnik, de Alpár Ignác ezúttal is mesterművet alkotott
Az építész - akinek a Vajdahunyad várát, a Tőzsdepalotát és az Anker-házat is köszönhetjük - a feladatát a lehető legkomolyabban vette. Úgy vélte, az építész csak akkor tud speciális rendeltetésű épületet tervezni, ha teljes mértékben ismeri azokat a folyamatokat és funkciókat, amelyeknek helyet ad majd. Ezért a bank régi, József téri székházában tanulmányozta többek közt a trezorkezelést.
A Szabadság téri épülettel kapcsolatos egyik újítása az volt, hogy palotában nem középen, hanem a perifériákon helyezte el a tőzsdetermeket, ezzel megoldotta a természetes világítást a gabona- és árutőzsde helyiségeihez. Továbbá szakított azzal a középkorig visszanyúló hagyománnyal, hogy a trezort a pincében helyezze el. Ezen kívül egy nagy földszinti központi terem helyett egy nagy központi udvart tervezett.
Az udvart körülzáró épületszárnyak különböző architektúrájúak, mivel mindegyiket más funkcióra tervezték. A legdíszesebb a falsíkból kiugró díszlépcsőház és az elnöki, alelnöki szárny. Az irodaszárny visszafogottabb, a negyedik, zárt szárny pedig a trezort rejtette.
De nem csupán a puszta funkció számított Alpár Ignácnak. Tervét nemes, különleges anyagokból, míves munkával kívánta megvalósítani. Úgy, hogy elegáns és feladatához méltó legyen a bank székháza. A megvalósításban pedig valódi mesteremberek és művészek vettek részt. A festett üvegablakok például Róth Miksa műhelyében készültek, a belső szobrászati művek Maróti Géza és Schrödl Emil nevéhez fűződnek, a homlokzaton látható figurális díszítőelemek Senyei Károly, Mayer Ede, Tóth István, Róna József és Markup Béla munkái.
Itt a nemes és különleges anyagokat is szó szerint kell érteni. A kőanyaghoz ugyanis Alpár Ignác felkutatott Kolozsvár közelében egy kis bányát, és mivel a kőanyag kitermelése után a bánya megszűnt, a banképület valóban egyedülálló mű lett. A belső díszítésnél is minőség és a szépség vezérelte: a Popovics terem selyemtapétáját egy milánói cég készítette, amelyik a mai napig őrzi a régi iratokat, így segítségükkel be lehetett azonosítani az eredeti alapanyagokat a rekonstrukcióhoz.
A történelem viharai kissé megtépázták a Szabadság téri palotát
A Monarchia széthullását és a trianoni békediktátumot követően ebben az épületben kezdett el működni az önálló magyar jegybank 1924-ben.
A második világháború alatt a székház szerencsére nem szenvedett el jóvátehetetlen károkat, csak utána nyúltak hozzá, Alpár Ignác terveihez képest méltatlanul. Összességében azonban az épület funkciója nem változott, ezért kerülte el a gyökeres változtatásokat és átalakításokat.
Ugyanakkor Budapest ostroma majd a háború után a nem teljes körű felújítás, illetve az elmúlt évtizedek toldozott-foldozott megoldásai miatt a palota fénye megkopott, műszaki állapota pedig nem tette alkalmassá arra, hogy biztonsági kockázatok nélkül működjön még éveken át.
Fontos volt az épület eredeti szépségének visszaállítása
A jelenlegi rekonstrukció célja egyrészt az volt, hogy az épület visszakapja régi pompáját, másrészt az, hogy megfeleljen a jelenlegi biztonsági, tűzvédelmi előírásoknak. Ezen kívül fontos szempont volt a színvonalas közösségi terek létrehozása, és az is, hogy a mai kor elvárásaihoz igazodó munkahely legyen.
Úgy alakították át az épületet, hogy minél jobban beengedhessék a fényt.
Ahol erre lehetőség volt, az eredeti elemeket meghagyták vagy a forráskutatást követően reprodukciókkal helyettesítették őket. Például az eredeti nyílászárókból csak néhány maradt meg, és ezek alapján készültek az ablakok és ajtók. Az előcsarnokban és a lépcsőházban látható Róth Miksa ablakok is elvesztek vagy megsemmisültek a háború során és azt követő évek, évtizedek alatt. Hiányoztak a régi, díszes, savmart üvegek is a folyosói ajtókról, helyettük valamikor a XX. század második felében sztenderd ablaküveget raktak be, ezért ezeket is újra kellett tervezni és gyártani.
A belső tér elrendezése is más lett a szocializmus alatt. Az első szint egy részét utólag födémmel osztották ketté, az így létrejött terek pedig nyomasztóak voltak. A harmadik emeleti nyitott loggiákat megszüntették, befalazták. A rekonstrukció során tehát ki kellett szabadítani az épületet ebből a csomagolásból, hogy újra kinyílhasson és ragyoghasson.
Bár a dísztermek is csodaszépek, különösen a már említett, olasz tapétával burkolt és aranyozott rózsamotívumokkal díszített Lámfalussy terem, a felújítás legizgalmasabb komponense kétségkívül az üvegkupolával fedett udvar, ahol üveghíd vezet a buja növények közé a padokhoz.
Az egyetlen zavaró elem számomra az épületben az emeletráépítés üveg-fém tetőzetének szerkezete, ami az utcafrontról nézve nem esztétikus. Különösen ehhez a pompás palotához képest.
A rekonstrukcióval viszont Budapest központja visszakapott egy gyönyörű századfordulós épületet.
