Ki főz a legfinomabban Budapesten?
Első körben az olyan vendéglátóhelyekről rántja le a leplet Csákvári Péter, mint a Bors, a Butcher's Kitchen, a Kirakat, a Nika, a Szatyor és a Szendzso. Megmutatja, hogy mi az étel, és ki az, aki mögötte van. Érkezzenek a legkedveltebb budapesti éttermek és a séfjeik, minden kedden!
Bors Gasztrobár
"Várjál, valami ördögibb arcot vágjunk már, nehogy azt higgyék, hogy normálisak vagyunk"- mondta Tomi és Gyuri a Bors alapítói, miután megérkeztem a talpalatnyi helyiségbe reggel tízkor, ahol már üvöltött a Duck Tales főcímdala, és hirdette az ébredező Kazinczy utcának, hogy hamarosan nyitás.
A mára már kultikusnak mondható bisztrót Budapesten nem sok embernek kell bemutatni. Akinek mégis be kell, annak AZONNAL. Ebéd, uzsonna, LEVES! Mindez fillérekért, és alig pár négyzetméteren, ami csak azért kár, mert szívesen felejti el odabent az ember, hogy rohanna egyébként. Főleg változatos, kifacsart, és egzotikus levesreceptek boszorkánykonyhája ez, egyszerűbb, de felejthetetlen egyébségekkel a kínálatban. Egy bors-dog reggelire (délben), és kész vagy megváltani a világot. Az isteni hagymalekvár, a névadó fűszerrel kellemesen átjáratott, németeket megszégyenítő kolbászt ölel körbe, és gondoskodik a napi piperin ellátásunkról egy friss ropogós tésztában. Ez nem csak étel, ez szerelem! Itt ébred a Kazinczy utca és a jó ízlés dél tájékán. És végre nem normálisan.
The Butcher’s Kitchen
"Ezt a porcettát 8 órán keresztül 85 C°-on sütjük, és utána már csak az a sorsa, hogy szinte elolvadjon a szádban" - Zsolti részletesen elárul minden apró titkot, mi teszi a másfél hónapja nyitott Hentes Konyháját máris ekkora ásszá.
THIS - IS - FRESH MEAT! Zsolti egyszerűen magyarázza meg a hentes témát: minden ami beérkezik friss, nyers hús. Ők készítenek el minden egyes kolbászt, hurkát, felvágottat, húskészítményt, amit árulnak, csak és kizárólag a virslit rendelik készen. Egyedi sültburgonyával rendelkeznek, amit először főznek héjában, majd megsütik, és végül megpucolva újra kisütik. Ettől a krumpli-tortúrától egy egyedi, ropogós, izgalmas burgonyát kapunk a vágódeszkánkra, ami stílszerűen a tányér szerepét tölti be. A zászlós hajó itt is a Pastrami szendvics a házilag pácolt marhával, és vastagabbra szelve, mint a New York-i cimborái. A kenyere pedig szenzációs. Én nem is találok szavakat rá. Ó, majd elfelejtettem! Vegák se ijedjenek meg az egyértelmű hentesmotívumoktól, hiszen remek vega szendviccsel is találkozhatunk bent! Méghozzá nem is akármilyennel. Camembert, szárított paradicsom, sült cékla. Igen. Ők készítették ezeket is. Igen, a camembert-t is Ők érlelték. És ettől bizony annyira sajátságos lett, annyira új, minden megszokottól mentes - és a jó irányban. Itt egy új hely a Klauzálon, kedves húsbarátok és vagány vegák! Kihagyhatatlan!
A Men & Tál nem más mint az ország vendéglátó egységeinek bemutatása egy teljesen új szemszögből. Egy olyan gasztro\fotó, sőt gasztrofotó blog ez, amiben főleg a képek mesélnek az adott hely történetéről, dolgozóiról, ételeiről, egy minimális kritikával megspékelve. Ez a kritika azonban minden esetben a helyen szerzett pozitív élményről szól. Csákvári Péter, a Men & Tál kitalálója, fotós és szakács is egyben, ezért valahogy érthető, honnan jött az ötlet. Célja a két szakma egyesítésével nem az éttermek szigorú kritizálása, hanem a jó dolgok kiragadása a meglátogatott helyekről, a dolgozók bemutatása, és megmutatni, mennyi rejtett vagy felkapott kulináris kincs van a budapesti utcákon. Étvágygerjesztés nagylátószögben.
Kirakat
"Az házi kecsap. A buci is házi. Hát meg amúgy itt minden, haver" - magyarázza Csabi, a Kazinczy gasztrokocsma-negyed első megállójában, a Kirakatban, és látod rajta, hogy nem viccel. Pedig vicces gyerek.
Ahogy a tál érkezik, a pálca már messziről jelzi, hogy azzal a bizonyos roskadásig tömött gurmé burgerral van dolgunk, amit fixálni kell a francos gravitáció végett. Kés, villa kézbe, pohár belőve, majd leteszed mégis az evőeszközöket, ellököd a poharat és nekirontasz. Itt az a kirakat a tálon! Ekkora tányéron burgert adni olyan, mint merőkanállal enni a Nutellát. A vékony, de nem túl vékony héjasburgonya-szeleteket friss salátadomb határolja el a húsépítménytől, és még maradt bőven hely egy jó adag házi kecsapnak. Rukkolaburger. A húson érezni, hogy az a marha hamburger akart lenni. Csabitól megkérdezem, hogyan lesz ilyen jó a buci. Azt mondja, most sült. Van ennél jobb válasz? De várj, nem hiszed el benne a kéksajtot! Azt hittem először, a dió a salátában van. Hát nem, haver.
Nika
"Hát, mi, tudod, csilli-villiben utazunk"- meséli Ati, a Nika üzletvezetője, és hozzáértéssel, büszkén mutatja be az elém táruló ételkölteményt.
A Nika az Astoria és a Ferenciek tere között nemrég nyílt kis ékkő. A berendezéstől, a fényektől, a bútoroktól leveesik az állad, és még nem is láttad az étlapot. Először úgy érzem magam, mint a Fruccola és az Icebar közös gyermekében a növényfal. A kék neon fények miatt aztán elfog egy egészen új, csúcsgasztrós, modern, mégis jófej hangulat. Az új étlapot egy három Michelin-csillagot birtokló étteremben dolgozott rejtélyes szakács dolgozta ki, ami bizony látszik is az ételeken.
Nah, de mi is ez Ati kezében? Gravlax. A svédek az IKEA után másnap feltalálták ezt a halpácolási eljárást. Két napig pácolt lazacról beszélünk, amit általában a só, cukor, kapor trióval készítenek, de itt a Nikában bizony szakítottak a skandináv hagyományokkal, és a kapor helyett levendulát kapott a halacska, ami kis kertjében a tányéron, saláta bokrocskákban felcsavarva pihen. Körülötte ehető virágok bukkannak ki a rengeteg alól, és grapefruit sabayon tócsák felelnek a tökéletes mártogatásért. Az előételek királynője azonban csak felkészítés lehet egy brutálisan elegáns főételnek, mondjuk egy szintén újragondolt báránycsülöknek. Ez művészet kérem! Csilli-villi design, csilli-villi ételek.
Szatyor
"Újragondoltam kicsit a rántott húst" - Zoli, a Szatyor séfje nemrég megpróbálta becsempészni a modern kulináriát az egyetemisták, hipsterek és egyéb random-ifjúsági rétegek által oly kedvelt Szatyorba, azonban a népakarat követelte vissza a megszokott konyhát. De Zoli nem adta fel.
Majd újragondolta a rántott húst, és ezzel belecsöppentett egy kis pimasz egzotikumot a megszokott magyar népételbe. A szimpla zsemlemorzsa ugrott, helyette a karaj kapott egy durvább, csak fehér morzsát. Ez olyan kéregváltozást eredményezett, ami az összképen bár nem szembetűnő, de az első (kenyér kockával katona megvan?) falatok után felfedezzük a csodás anomáliát. És durva só a bundán! Elegáns, ravasz, király húzás. Kis szosziban megfelelő mennyiségű saláta, jól kitervelt dresszinggel és jó, hogy krumplipürével körítve, de kapott egy kis napon szárított paradicsomot is a drága, hogy ne legyen azért unalmas, mint egy reklámszatyor vagyis... táska? A szatyor és az unalmas szavakat semmiképpen sem említeném egy lapon. A legszínesebb étteremlegenda Budán, az ezerszínű székeivel, romkocsma-hangulatával, és azzal a sárga Zsigulival a falon, ami már műemlék. A husi az új étlap sztárja lesz, te pedig egy isteni csúcsmenza érzés birtokosa, ha a Gárdonyi téri Szatyorban költenéd el az ebédedet.
Lenne még valami. A kávé! Ó, az a kávé...
Szendzso
"Próbálunk olyan alapanyagokat beszerezni, amelyek tényleg nincsenek máshol. Építettünk egy Barkaszt, amivel majd a piacok Jancsi bácsijaitól és Julis nénijeitől szerezzük be ezeket, és van rajta kávéfőző" - Zsolt & Zsolt, Szendzso, no comment.
Frankel Leó utca, 17:40. Egy ham & eggs bagel tojássárgája, talán aznap utoljára a városban, a harapás okozta nyomás által finoman feltör a bagellyukon, és lassan, méltóságteljesen lefolyik az oldalán. És innentől indul a nap. Ha este hatkor, hát este hatkor. A reggeliző ötlete három évvel ezelőtt formálódott meg a két Zsolti fejében. Azóta minden reggel tömve vannak, és a kora esti órákban is sokan betérnek, egy kávéra, fröccsre, egy jó menüre, vagy akár egy kedves szóra. Ultimate magyaros reggeli kínálattal van dolgunk a Szendzsoban, és nem az oly populáris francia vagy angol verziókkal, amit minden sarkon megtalálunk már.
Bár a bagel az amerikai reggelik ásza, az ő zsemléjük sokkal lazább szerkezetű, és (most komolyan a manhattani bagelek vagy egy kilósak) sokkal rágóizom-barátabb. Zsolték törekednek a valódi kistermelői alapanyagok beszerzésére, és nem a kamu kézműves álcát magukra ölteni. A pimp my Barkasz dolog hallatán még mindig nevetek, és soha nem verem ki a fejemből a metálbarna, fehér alufelnis, mozgó reggeliző Barkasz képét, amit mutattak kint, a kockás terítős, suliszékes teraszon egy rosé fröccsel üldögélve. Ez a hely, valahogy nem úgy bájos, mint a fiatalos, merész streetfood-egységek - ez maga a báj. És látjátok azt a piros láboskát? Azt a borjúpaprikást örökké tudnám enni ott, kint, azokon a harminc év billegést túlélt székeken. Azt hiszem, törzsvendég szeretnék lenni a Szendzsóban.
Még több ételkritikát a Men & Tál blogon tudsz olvasni, ahová minden nap felkerül egy budapesti étterem.
Ha tetszettek a kritikák, nyomj egy lájkot!
