Elképesztően látványos égitesteket csodálhattunk meg a Svábhegyi Csillagvizsgálóban
Nem mindennapi élményben volt részünk, amikor a közelmúltban Budapest legnagyobb távcsövével kémleltük a csillagokat. Mutatjuk mi vár rád, ha te is ellátogatnál hozzájuk!
Tudod miért csíkos a Jupiter? Ismered a Göncölszekér legendáját? Te is megnéznéd a tavaszi égbolt legfényesebb csillaghalmazának százezernyi csillagát?
A Svábhegyi Csillagvizsgáló izgalmas éjszakai csillagtúráján jártunk, ahol Budapest legnagyobb távcsövével kémleltük a csillagokat, és felfedeztük az ütköző galaxisok fantasztikus világát. Mutatjuk mi vár rád.
A Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont kastélyszerű, háromszintes, neoklasszicista főépületét már sokszor megcsodáltam a Konkoly-Thege Miklós útról, mikor a Normafához kirándultunk.
Ez alkalommal azonban feljuthattunk a kutatóépület tetőteraszára is csillagokat észlelni, és az ikonikus Budapest-kupola távcsövébe is belepillanthattunk.
Az Ütköző galaxisok világa nevű program este negyed 9-kor kezdődött, miután beesteledett és szabad szemmel is láthatóvá váltak a csillagok. A beengedést követően csillagászainkat követve átvágtunk a kutatóintézet sötétségbe borult parkján a főépülethez.
A program első állomása a kutatóintézet tetőterasza volt, ahol Vizi Róbert bemutató csillagásszal távcsöves megfigyelésen és csillagképtúrán vehettünk részt.
Itt egy lencséstávcső és egy binokulár segítségével megnézhettük a Jupiter sávjait, a Fiastyúk csillaghalmazt, a Nagy Orion-ködöt és a Göncölszekér kettős csillagát is, miközben Róberttől rengeteg érdekes dolgot hallottunk a megfigyelt égitestekről.
Először a Jupitert vettük szemügyre, illetve a bolygó mellett szinte egy vonalban sorakozó három nagy holdját is: a Ganymedest, az Iót és az Európát. Az éles szeműek kivehették a Jupiter vöröses és fehéres sávjait is. Megtudtuk, hogy a sávok színét a gázok áramlása adja, a Nagy vörös folt pedig a Naprendszerünk legnagyobb kozmikus vihara, aminek átmérője olyan nagy, hogy Földünk is beleférne.
Csillagászunk felhívta a figyelmet a Jupiter fölötti halvány foltra is, ami nem más volt, mint a Fiastyúk. Fantasztikus élmény volt, amikor a binokulárral keresve a sötét égbolton egyszercsak a szemem elé tárult a fényesen ragyogó csillaghalmaz.
Róbert elmesélte a hozzá tartozó izgalmas görög mondát is. A gyönyörű Hét nővér Orion szerelme elől menekülve kért az istenekről segítséget, akik felhelyezték őket az égboltra. Orion ide is utánuk ment csillagkép formájában, ezért az istenek a Hét nővér és Orion közé helyezték a Bika csillagképét, hogy az égen ő tartsa vissza a vadászt.
Lézer pointer segítségével megmutatták nekünk a Bika szemét is, az Aldebarant, amely egy vörös óriáscsillag. Azt is elmesélte vezetőnk, miszerint a csillagok kékes és vöröses színe a hőmérsékletükre utal, azonban éppen fordítva, mint ahogy azt a vízcsapoknál tapasztaljuk. A kékek az igazán forró, míg a vörösek a hűvösebb csillagok.
Elképesztő élmény volt belegondolni, hogy miközben az eget néztük, valójában a múltba tekintettünk vissza, hiszen mire a csillagok fénye ideér sok esetben többszáz év telik el. Ki gondolta volna, hogy a 440 fényévnyire lévő Fiastyúk fénye az 1600-as években indult el ide hozzánk.
Róbert megmutatta nekünk az Orion csillagképben található Betelgeuze nevű vörös óriását is, ami már annyira felfúvódott, hogy ha a Nap helyére tennénk, a Jupiterig érne. Már végstádiumában van, azaz bármelyik pillanatban felrobbanhat - a következő 100 ezer éven belül.
Távcsővel közelebbről megnézhettük a Nagy Orion-ködöt is. Nagyjából 1300 fényévre ez a hozzánk legközelebb eső csillagkeletkezési terület. Az átmérője tízszer akkora, mint a mi naprendszerünké.
Róbert sok érdekességet és legendát mesélt a csillagképekről. Az égboltra feltekintve navigálása alapján szabad szemmel is láthattuk a történetek főszereplőit, a Téli háromszöget, a Sarkcsillagot, az Ikrek, Cepheus, Perselus, Pegazus, Oroszlán, Szűz, Cassiopeia, Ökörhajcsár és a Nagy Medve csillagképet.
Elmesélte azt is, hogy honnan kapta a Nagy Medve a magyar nevét. A legenda szerint Göncöl (A Bence név régi megfelelője) egy jótékony táltos volt, aki az embereket gyógyította. Útján egyszer eltörött a szekere rúdja, ám hiába kérte az embereket, azok nem segítettek azt megjavítani. Mérgében ezért elhajította a szekeret, egészen az égboltig, és soha nem tért vissza az őt cserben hagyók közé.
Az észlelés során szemvizsgálatot is tartottunk, akárcsak az ókori görög és római katonák: csak az igazán éles szeműek szúrták ki, hogy a Nagy Göncöl rúdjának egyik csillaga valójában egy kettőscsillag. Én csak a távcsőbe pillantva tudtam kivenni a két egymás körül keringő csillagot.
A program másik helyszíne a Budapest-kupola ikonikus épülete volt, ahol Fockter Zoltán csillagásszal Budapest legnagyobb távcsövét is kipróbálhattuk.
A 60 centiméteres főtükrű tükrös távcső egyben az ország legnagyobb bemutató távcsöve is testvérével, ami a Bükki Csillagdában áll. Illetve egy 30 centiméteres objektívű lencsés távcsővel is fürkészhettük az eget, ami szintén rekorder Magyarország legnagyobb lencsés távcsöveként.
Igazán izgalmas, filmbeillő jelenet volt, amikor Zoltán beállította a távcsövet. Figyelmeztető jelzések kezdtek vijjogni, és lámpák villogtak a falon, a kupola pedig egyszer csak megmozdult fölöttünk, és elforgott, hogy a rajta lévő rés szabad kilátást biztosítson.
Elsőként az M51 Galaxist néztük meg, vagyis kinéztünk a saját galaxisunkból és tulajdonképpen a 25 millió fényévre lévő galaxisszomszédunkat pillantottuk meg.
Megnéztünk a Tejútrendszer M3 gömbhalmazát is, ami nem az egyik spirálkarban helyezkedik el, ahogy a Nap is, hanem a spirálkarok fölött. A távcsőbe nézve a gömbhalmaz úgy festett, mintha valaki porcukrot szórt volna egy pókhálóba.
Csillagászunktól közben megtudtuk, hogy a gömbhalmazok a Tejútrendszerünk legidősebb építőkockái. Nagyon sok és nagyon öreg csillagokból állnak. 11-12 milliárd évesek, koruk összevethető a galaxisunk korával.
Búcsúzásként ezekkel a távcsövekkel is megnézhettük a Göncölszekér kettős csillagát, a Mizart és az Alcort, amelyeket korábban a tetőről is megfigyeltük. Izgalmas volt megtapasztalni, hogy mennyire más a látvány egy binokulárban és egy ilyen nagy távcsőben.
Ha még nem jártál igazi csillagvizsgálóban, jó ha tudod, hogy az égitesteket nem olyan nagyban és élesen látjuk a távcsöveken keresztül, mint amilyen képeket mondjuk a Hubble űrtávcső készít. Nagyon fontos különbség ugyanis, hogy a Hubble az űrben működik, ahol nem torzít a légkör, másrészt a felvételei hosszú expozíciós idővel készülnek. Zoltán éppen ezért összehasonlításként laptopon a Hubble vonatkozó felvételeit is megmutatta. A távcsőben látott kép azonban az égbolt aktuális valóságát mutatja, nem egy képernyőfotó, ami egészen egyedi és felemelő érzés! 
Ha téged is érdekel a csillagászat, vagy a Normafa környékén keresel szuper izgalmas programlehetőséget, akkor mindenképp érdemes átböngészned a Svábhegyi Csillagvizsgáló weboldalát. Itt nem csak éjszakai csillagnéző programokra, hanem nappali Asztro-matinékra is ellátogathattok a gyerekekkel.
Emellett tavasztól őszig izgalmas új koncepcióval várnak a Csillagkapu eseményeken, ami valójában egy csillagászati fesztiválsorozat. Itt nem kell előre jegyet vásárolnod, a helyszíni jegyvásárlással korlátlan a bejutási lehetőség. Este 17:00 órától 23:00 óráig szabadon bejárhatod a területet és kipróbálhatod az összes interaktív csillagászati programelemeket. Van bolygószimatoló laboratórium, meteoritvizsgálat, spektrum bemutató és téridő trambulin is. Ezek a Csillagkapus rendezvények különböző témák köré épülnek, például a Gyereknap, de lesz Star Wars vagy Szentiván-éj tematika is. Ilyenkor a helyszínen frissen sütött pizzát, üdítőket, és sört is lehet kapni. Az első, gyereknapi Csillagkapu esemény a LEGO csoporttal együttműködve május 25-én lesz. További részletekért látogass el a Svábhegyi Csillagvizsgáló honlapjára! Nekünk fantasztikus élmény volt először távcsőbe pillantani, és körbenézni kicsit az Univerzumban. Biztosan visszamegyünk még más programra is!
Írta: Orosz Emese
Fotó: Draskovics Ádám
