Istenek Budapesten
Elég csak végigsétálnia a pesti nagykörúton, hogy találkozzon Hermésszel, Atlasszal vagy Érosszal! Csupán annyit kell tennie, hogy felemeli a tekintetét, és komótosabbra veszi sietős lépteit.
Lenyűgöző fővárosunkban ugyanis a századfordulós neoreneszánsz pesti bérházak homlokzatain rendre ott találjuk a görög-római mitológia legismertebb alakjait, jelenlétük pedig a házak díszítése mellett sokszor valamilyen átvitt értelmű jelentést is hordoz.
S hogy miről ismerjük fel a különböző isteneket?
Elsősorban személyes tárgyaikról, állandó attribútumaikról, melyeket kezükben tartanak, vagy amelyek körül veszik őket.
A leggyakrabban talán Hermésszel, a tolvajok és kereskedők istenével hoz minket össze a véletlen: szárnyas sisakjáról, hírnökpálcájáról már messziről megismerni őt. A kereskedelem ismert szimbóluma volt, s azok a vagyonos pestiek, akik az adás-vételnek köszönhették jó sorukat, bizony előszeretettel biccentettek neki fel a kapuból, amikor hazaértek a munkából. Azok a házak tehát, amelyeken ő szerepel, kivétel nélkül kapcsolatba hozhatók a kereskedelemmel - vagy az építtető személye okán, vagy éppen a valaha ott folyó kereskedelmi tevékenység miatt. Hermész hol fiatal fiú képében, hol szakállas, meglett emberként jelenik meg, olykor - munkája eredményét - egy pénzzel teli erszényt szorongatva, máskor pedig súlyos árucsomagokra támaszkodva jeleníti meg a kereskedelem mesterségét.
Kép forrása: Fortepan / Makovecz Benjamin
A súlyos földgolyóbist a vállán cipelő Atlasz is gyakori látvány a pesti utcán: kidolgozott izomzata, kissé meggyötört arca ismerős lehet mindenki számára - a kapuk mellől, az erkélyek konzolai alól tekint le ránk, és ad erőt a hétköznapi terhek elviselésére.
Személyes kedvencünk Fortuna (a római istennő), aki a szerencse istenasszonya, és akit a föld bőséges terméseit magából kiontó bőségszaruról ismerhetünk fel.
Már csak azért is öröm vele találkozni, mert viszonylag ritka vendége a házfalaknak, így az őt felismerők "két legyet ütnek egy csapásra": övék a felfedezés öröme, és talán még a szerencse is melléjük szegődik.
Aki emelt fővel közlekedik Pest utcáin, az lépten-nyomon atlaszok és kariatidák tüzes pillantásai kereszttüzébe kerül, pufók angyalkák viszonozzák a mosolyát, vagy éppen régi római istenek előtt hajthatja meg a fejét. A házak falait a megszokott szemmagasság felett monogramok, virágok indái, magyar népi motívumok, vad- és háziállatok, arcképek népesítik be – természetesen élettelen kőből megformálva. Ezek a díszítőelemek azonban nem csupán a szem gyönyörködtetésére készültek. Legtöbbjüknek bújtatott üzenete van. Megfejtve a titkos kódot fény derülhet a ház építtetőjének személyére, foglalkozására, érdeklődésére, családi állapotára, és nem utolsósorban a kor szellemére. “A fal adja a másikat…” – avagy a pesti épületdíszek titkos nyelve sétán a mottó az, hogy "fel a fejjel", ha pedig követed ezt az egyszerű szabályt, megannyi titkos részletét ismerheted meg a városnak. A sétáról bővebben itt olvashatsz.
Kép forrása: Fortepan / Aradi Péter / Szenczi Mária felvétele
Előfordul az is, hogy az építész és a kőfaragó mester nem csak egy-egy istenség szobrát komponálja a homlokzatra: a József körút 60. tető alatt futó frízében például egymást érik a halhatatlan alakok. Még Ámor is szerepel a mozgalmas díszítősávban, amint éppen ellövi a szerelem nyílvesszejét - ki tudja, talán éppen nálunk ér majd célba?
Természetesen nem feledkezhetünk meg Pallasz Athénéről, római nevén Minerváról sem, aki nemcsak mint a tudományok és a bölcsesség, valamint az igazságos háború istennője szerepel, hanem városvédő mivoltában is, például a Budai várban a régi budai városházát is ő veszi oltalmába a Szentháromság téren. Kezében tartott kardjáról vagy lándzsájáról, gorgófős mellvértjéről és isteni erejű pajzsáról azonosíthatjuk - szent állata pedig a bagoly, mely gyakran kíséri útját.
Érdemes tehát nyitott szemmel járni, és az iskolában tanultakat felidézve közlekedni a városban - hiszen lépten-nyomon az istenek nyomába eredhetünk mi is!
