Imádjuk, még ha nem is úgy igaz – Arany János tölgyfacsoportja a Margitszigeten
A Margitsziget számtalan ikonikus helyszíne közül az egyik az a facsoport a víztorony mögött, amelynek fái alatt a legenda szerint Arany János szívesen üldögélt, és írta verseit.
A költő 1877-től 1882-ben bekövetkezett haláláig a Margitszigeten töltötte nyarait. Valóban a szigeten születtek az Őszikék című kötet költeményei, A tölgyek alatt című is.
A Margitsziget a XIX. században - Forrás: Mek.oszk.hu
Arany tölgyfái egy 1912-es fotón - Forrás: Mek.oszk.hu
Arany János szobra egy régi képeslapon
"Szeretek pihenni,
Hova el nem hat
Város zaja semmi.
Zöld lomb közein
„Áttörve” az égbolt
S a rét mezein
Vegyül árny- és fényfolt.
(...)
A tölgyek alatt
Im, meglep az alkony,
Hűsebb fuvalat
Zörög át a parkon;
Felhők szeme rebben:
Haza sietek,
Jobb ott, melegebben,
Ki vén, ki beteg...
A tölgyek alatt
Vágynám lenyugodni,
Ha csontjaimat
Meg kelletik adni;
De, akárhol vár
A pihenő hely rám:
Egyszerüen, bár
Tölgy lenne a fejfám!"
Arany János: Tölgyfák alatt (részlet)
írja Balogh András "Magyarország nevezetes fái" című 1968-os könyvében.