Hogyan lehetett régen potyázni a villamosokon?
Budapest története valóban egy kincsesbánya. Jól tudják ezt a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményének munkatársai is, akik most kinyitották a ezt a kincsesbányát. Megtalálhatók itt titkok, csodák, szegénység és gazdagság, nyomor és pompa. Belekukkanthattok a fővárosiak életébe: milyen volt a város régen és még régebben.
Ma olyan kincseket húztunk elő a ládából, amikből megtudhatjátok, hogy a repülőhídnak nem a repülőgéphez van köze. Kiderül az is, milyen fegyelmezési eszközöket használtak az iskolákban a 19. században. Bepillanthattok egy bútorgyárba és egy bérházba, valamint elmondjuk, hogyan lehetett potyázni a villamosokon.
Pest és Buda látképe
Az 1730-as évek állapotát tükröző látkép a török elleni győzedelmes, de pusztító ostrom és a Rákóczi-felkelés rombolásaiból újraéledő két város hiteles ábrázolása. A beszámozott nevezetesebb épületek némelyike még a hódoltság kori arculatát mutatja.
A metszet Friedrich Bernhard Werner (1690-1776) rajza nyomán született, s külön érdekessége a repülőhíd.
A repülőhíd
A repülőhíd tulajdonképpen egy különleges kompfajta, amely ingamozgással közlekedett a két part között. A két hajótestre szerelt alkotmányt egy hosszú, víz felett tartott kötéllel a folyó közepére horgonyozták. Kormánylapátjainak helyes beállítása után a révészeknek csak el kellett rúgniuk a kompot a parttól, a többiről a víz sodrásának ereje gondoskodott.
Modern változatát néhány helyen ma is használják. Műszaki-történeti részleteket itt lehet olvasni.
Az idén száz éve, hogy létrehozták a Budapest Gyűjteményt, a főváros könyvtárának várostörténeti különgyűjteményét. Az évforduló alkalmából a következő száz napon (szeptember 23. és december 31. között) minden nap leemelünk a könyvtár polcairól egy-egy budapesti „ínyencséget” (fotót, könyvet, kéziratot, térképet, kisnyomtatványt), s közkinccsé tesszük. Bízunk benne, hogy rendhagyó megemlékezésünk értő és kíváncsi szemekre talál.
Tujázás
A villamosozás sokaknak luxus volt, így a villamos hátulján, rövidítve a "tuján" utaztak, ahol a kalauz nem tudta elkérni a jegyüket. Vagyis "tujáztak".
„A kalauz nem kért jegyet. A potyázóknak nem kellett potyázni. Aki eddig az ütközőn utazott, most odabent a kocsiban. Már ugye, ha idejében fölkapaszkodott. Hiszen a villamos már zsúfolva indult. Teletömött kocsikkal.” Mándy Iván: A villamos
Fotó: "Tujázók", B. J-né felvétele, 1920-as évek.
Hasonló témájú képek a Budapest-képarchívum adatbázisában.
Thék Endre áruháza, bútorgyára és bérháza, Üllői út 66. a-c
Thék Endre (1842-1919) a múlt századforduló legtöbbet foglalkoztatott, nemzetközi rangú épületasztalosa és berendezője volt. Bútorai, elegáns enteriőrjei ékesítették egyebek közt a Nemzeti Múzeum, a Parlament vagy a New York Palota termeit. Zongorakészítéssel is foglalkozott.
Gyára 1885 óta működött az Üllői úton, később ő építette mellé a ma is álló két hatalmas bérházat a Nagy Templom és a Leonardo da Vinci utcai saroktelkekre. Utóbbi utca 1928 és 1952 között a bútoriparos nevét viselte.
Ez a cég kivitelezte könyvtárunk egyik régi, ám sokak által ma is leginkább kedvelt olvasótermének ódon pompájú famennyezetét, csavart falépcsőkkel díszített könyvespolcburkolatát is. A gyűjteményünkből kiválasztott 1928-as számlanyomtatványon épp árajánlatot tesznek a könyvtárrá alakítás előtt álló korábbi Wenckheim-palota berendezésére.
Így néz ki ma ugyanaz az épület
Nagyobb térképre váltás
Rendtartási gyakorlat
„11. §. Az iskolai fegyelem-gyakorlás legbiztosabb és leghelyesebb módja a tanítási módszerben, a gyermekek figyelmének lekötésében, az okos foglalkoztatásban, a tanulási vágy felköltésében és folytonos ébrentartásában áll;
ki e feladatát lélektanilag érti, és gyakorolni tudja, az büntetés eszközökre igen ritkán, sőt nem is szorul.” A teljes dokumentum itt olvasható.
Részlet a "Rendtartási gyakorlat és a fegyelmi eljárás elvei és szabályai a Pest városi elemi népiskolai tanítók számára" című kiadványból, 1870-ből
Az Iparművészeti Múzeum bejárata
„Magyar stílus nem volt, hanem lesz.”
Száz éve, 1914-ben hunyt el Lechner Ödön, a magyar szecessziós építészet kimagasló mestere és a Japán kávéház törzsvendége. A Nyugatban Bálint Aladár e szavakkal búcsúztatta:
„Lechner Ödön élettörténete a magyar kulturálatlanság lázító vádlólevele. Odysseus vergődéséhez lehetne hasonlítani az ő viaskodását. Egyre újabb és váratlanabb akadállyal kellett megküzdenie. Attól a pillanattól kezdve, hogy szakított a Schinkel akadémiával, és új anyagokkal kísérletezve új formanyelvet keres, ellenségeinek száma egyre növekszik, és valóságos rébusz az is, hogy egyáltalában építhetett. A pompás iparművészeti múzeum, postatakarékpénztár, földtani intézet, kőbányai templom felépítése felér egy lovagregény izgalmaival.”
Ha tetszettek Budapest kincsei, nyomj egy lájkot!
