„Hadd menjek már haza!” - Szilvi karanténban él hetek óta utolsó hajójáratán
Szilvi a Bahama-szigetek körül a nyílt vízen arról álmodozik, mikor kerülhetne már karanténba pesti kis lakásában. Elmeséli, milyen szörnyen ér véget tíz évnyi hajózása.
Szörnyű mókuskerék ez, nehéz abbahagyni. Tíz éve hajózom. Mindig jó helyeken voltam, csak egyszer volt, hogy sírva mentem haza 5 hónap múlva, hogy én soha többet nem jövök vissza, de 2-3 hónap múlva visszavágytam. Itt csak a kikötőben költesz, a hajón van szállás, enni, inni. Mindenképp jobban keresel, mint otthon.
Másfél hónapja vagyok karanténban az Oasis of the Seas hajón. Ez az egyik legnagyobb. 6 és fél ezer vendég mellett 2300 fő a személyzet. Októberben volt egy nagy felújítása Spanyolországban, azt is kifogtam, az is gyengébb fizetés volt másfél hónapig.
Casinóban dolgozom, supervisor vagyok. Több millió dolláros pénzforgalommal foglalkozni, az én 25oo dolláros fix fizetésem nem túl jó. Ez volt az utolsó három szerződésem. A krupiék, akik az én beosztottjaim, jobban keresnek. De nem bántam, mert az én agyam már nem akart krupié lenni. Nagyon régóta kaszinózom, otthon 98-ban kezdtem, tizenhárom évig supervisor voltam Pesten is. Most az a kérdés, mi lesz eztán? Nem akarok többet hajóra jönni és nem akarok többet kaszinózni.
Leálltak, de nem gondolták, hogy ekkora baj lesz
Március 15-én álltunk meg. Hazamentek az utasok, akkor leállt a hajózás mindenhol a világon. Rá tíz napra felfüggesztették a bő egy hónap múlva lejáró lejáró szerződésem. Kaptunk egy 30 napos kompenzációt, de már több ideje vagyunk a hajón, és ki tudja meddig?
Tök jól indult minden. Hú, de jó, nyitva a medence, a bár, partyzás van!
Szilasi SzilviA teljes 2300 fős személyzetet nehéz lett volna egy napon elküldeni. Jöttek a kérdések, ki akar a következő körben indulni, jelentkeztem március 24-re. Hajnal 6-kor hívtak, hogy visszautasították a kérelmem. 400 ember járt még így, volt aki délután 2-ig ücsörgött kint, majd őket is visszaküldték a szobába. Akkor 300-an indultak haza.
Egyik reggel tűzgyakorlat volt, amiről mi szoktunk előre tudni, most meg váratlan volt. Azt hittük tényleg ég valami, mindenki ment, ahova kellett. Ott álltunk az étkezdében egymás hegyén hátán. Akkor még nem tudtuk, hogy voltak fertőzöttek a hajón. Másnap reggel jelentették, hogy van két koronás, ez délre 16 lett, estére ötvenvalamennyi.
Itt elkezdtek egyre több szigorú szabályt hozni. Nem volt több party, két méter távolsággal lehetett egymás mellett lenni. Az ételosztásnál feltűnt, hogy nagy a tömeg, tovább kell szigorítani.
Szilvi karanténja másfél hónapjaEgy akkora szobám volt, mint egy nagyobb koporsó, felpattintod az ágyad a falra, úgy tudsz mozogni. Ablak nincs. Két ilyen szoba között van egy közös vécé és egy kicsi zuhany. Ha ide bezártak volna, megőrültünk volna.
Március 28-án döntöttek a karanténról. Mindenki kapott egy vendégkabint. A párokat kettesével, a többieket egyedül. Ez volt a legjobb ebben a káoszban. Itt van rendes zuhanyzó, nem az, amiben rádtapad a műanyagfüggöny. Tökéletes az ágy és van erkély, ahonnan nézhetem a vizet. Az első napokban jó volt, gondoltam, ki lehet bírni azt a pár hetet, amit itt kell tölteni. De a folyamatos bizonytalanság tönkretett mindent.
Egy nemzetközi oldalon 23 ezernél is több lájkot kapott a kép és 3 ezer kommentet, de egy nap múlva eltűnt az oldalról.Több, mint egy hónapig nem mozdulhattunk ki. Naponta jöttek kétszer hőmérőzni meg hoztak kaját. Még takarítószerünk sem volt négy hétig.
A hajón 156-an voltak koronások eddig és hárman haltak meg már kint kórházban. Tudva ezeket, borzasztó volt a hajóba zárva. Tudtuk, hogy emberek halnak meg, sok a fertőzés és nem kérhettünk tesztet.
Dühös voltam, mert már februárban volt fertőzött a hajón és nem csináltak semmit.
Hazautazás előtt is hajózni kell
Hat alkalommal terveztem hazautazást, mindig volt valami gond. Egymásra mutogattak a cégek, a hajózási társaság nem akart minden extra közlekedést, például külön buszokat is fizetni mindenhol, mert járványhelyzetben senki nem mozoghat kedvére. Miami-Budapest oda-vissza 5oo dollár szokott lenni, de most ezer dollár lenne a jegy csak haza. Félinformációkat kapunk, mindig minden változik.
Most elkezdték cserélgetni a nációkat a hajók között. Amerikai kikötőben azonban ezt nem lehet. A Royal Caribbeannek van egy magánszigete a Bahamákon. Cococay-nál áll a Navigator of the Seas, azon gyűjtik most össze a többi hajóról a románokat és az ukránokat május 15-ig. Miamiba mentek volna és onnan repültek volna haza, de most azt mondták nekik, hogy átrakják őket az Enchantment of the Seas-re, azzal mennek Barbadosra és csak 21-én indulhatnak haza. A románok erre éhségsztrájkba kezdtek péntek reggel. A magyar barátnőm is beállt, az ő férje román. Gyengék, fáradtak, de nem foglalkoznak velük. Egy újságírónak azt mondta a kapitány, hogy már vége az éhségsztrájknak. Ez nem igaz.
Készülés arra, hogy a személyzet hajót cseréljen
Május 7-én a jamaicaiak, a haitiak és a dominikaiak szálltak át egy másik hajóra. Előtte meg az indonézek.
A magyarok néhány montenegróival, szerbbel – a fene sem érti miért, de ezen ne akadjunk fenn – és a kanadaiakkal együtt mehetnek majd. Két lehetőségünk van, az egyik május 12-én átszállunk a Majesty of the Seas-re. Na, az a hajó az, amiről sírva mentem haza. A fejem mellett tört el szennyvízcső, elöntötte a kabint a szarlé, és nem hitték el, nem akartak másik kabint adni. Akkor volt az Irma hurrikán is, amikor embereket, állatokat mentettünk a hajóval. Persze ez nem a cég hibája. A 28 éves hajó elég rossz állapotban van. Na ezzel kellene áthajózni Southamptonba, 16 nap alatt.
A másik lehetőség, május 15-én a Freedom of the Seas-ra szállunk át. Az egy kategóriával nagyobb és újabb a Majestynél. Ezzel 9 nap alatt ott lennénk Southamptonban. Nem mindegy, melyik. Az egy hét a rossz hajón nagyon sok idő. Amikor azon rettegek, le tudom-e húzni a vécét. Ott nincsenek erkélyek sem, míg a nagyobbon van.
A legrosszabb a bizonytalanság. Mindig előző nap mondják meg, mikor, ki mehet másnap. Úgy tűnik, 11-én derül ki, hogy aznap vagy később indulunk. Arról sincs még hír, hogy Southamptonból hogyan megyünk majd tovább. Azt ígérik, minden meg lesz szervezve, csak legyünk türelemmel. Abból sajnos egyre kevesebb van.
Naponta 3 óra kimenő
Mindez karanténban. A szabály most az, hogy naponta 3 órát tölthetsz a szabadban, de semmi nincs nyitva, semmit nem tudsz csinálni. Van egy futópálya, de azon csak sétálni lehet, mert a P95-ös maszk mindenütt kötelező. Ebben egy percen belül fuldoklom. Normálisan ötször járok edzőterembe. Most összeestem, nincs elég erőm, nincs normális kaja. Próbálom a szobában, de kétszer felülök és nem jó.
A vega menüGlutén- és laktózallergiám van, nem túl szerencsés. Jelentkeztem speciális menüre. Vegetáriánus kaját kaptam. Az itt azt jelenti, hogy egy kupac ízetlen, sótlan rizs meg valami párolt retek és zellerszár paradicsomszósszal leöntve. Egy hét után hiányzott a hús meg a tej, szóltam, hogy félreértés volt, nem vagyok vegetáriánus. Kedvesek voltak, megígértek mindent, de újabb két hét múlva sem változott semmi. Öt éve epehólyag eltávolító műtétem volt, azóta, ha nem jól eszem, az fáj. Már egy hete fájt, az arcomról pergett a bőr, úgyhogy írtam a menedzsernek, de másolatban beírtam a konzult is. Abból is csak a baj volt, hogy az én hibám, ők nem az én bébiszittereim. De akkor kaptam hét liter laktózmentes tejet, naná, hogy még mindig van belőle. Most már sok gyümölcsöt kapok, meg nem párolt paradicsomos izét, amit nem merek megenni, de nem jön végre kenyér.
Vásárláshoz sorban állás a karanténbanA három órás kimenő idő arra jó, hogy kivigyem a szemetet, vegyek vizet és keressek kávét. Na azt ma nem sikerült. Egy bolt van nyitva, négy dolgot vehetsz egyszerre, de nem minden nap, nekem ma nincs vásárlás, csak két nap múlva. A teljes karantén feloldása után kaptunk fertőtlenítőszert, most folyamatosan takarítani kell. Ami nem gond, az a baj, hogy előtte egy hónapig nem csinálhattuk, mert nem volt mivel.
Most 1100-an vagyunk a hajón. Az egészségügyisek, a konyhások, biztonsági emberek, karbantartók, takarítók dolgoznak, de ők is kezdenek leállni. Többen lemondták a munkát, mert nem kapnak több pénzt. A vezetők keresnek önkénteseket például maszkok varrására is, mert lassan elfogynak a készletek.
Egy lengyel fiú kiugrott a 12. emeletről a görög partoknál a Jewel of the Seas-ről. Nem tudunk pontosat, de azt mondják, a karantén és a bizonytalanság miatt tette.
A 18 emeletes hajó egyik részén lehet felfelé menni, a másikon le. Ezt elnéztem egyik nap és valaki rám kiabált, hogy nem tudok angolul olvasni? Hát elnéztem. Ezen még nevetek, de néha azon gondolkodom, hogy ez egyáltalán nem vicces, hogy ez történik ma velem 2o2o-ban.
Ki sem pakoltam március közepe óta. Sampon, fogkrém van elől. Kézzel mosom a cuccaim.
Bámulom a vizet, ott egy teknősbéka, ott meg egy delfin. Kit érdekel most ez? Csak hadd menjünk már haza!
