Úgy érzitek, felgyorsult az életetek? Túl nagy a zaj és a nyüzsgés körülöttetek? Néha az az érzésetek, hogy időnyerőre volna szükségetek, mint Hermionénak a Harry Potterben?
Mesterségesen is lelassíthatjátok a tempót és ezzel az életeteket. Nem is olyan nehéz. Néha elég ehhez egy komótos séta vagy egy ráérős kávézás. Vagy pár órás piknik egy parkban a barátokkal.
Az igazi slow élethez nyújt segítséget a Slow mozgalom nemrég elkészült térképével. Olyan helyeket kutattak fel számotokra, amelyek igazi nyugodt kis szigetek a nagyvárosban. Ahol zavartalanul ehettek, ihattok, tanulhattok, beszélgethettek vagy csak csendesen szemlélődhettek.
"A slow filozófia alapja a tudatosság, a nyitottság, az őszinteség, a közösség. A mozgalom 1986-ban indult el Olaszországból, amikor egy olasz gasztroblogger, Carlo Petrini tiltakozott egy McDonald’s megnyitása ellen. Ekkor még csupán az étkezés, a slow food volt a mozgalom fókuszában, innen ered az elnevezés is. 1999 óta találunk már lassú városokat is. A mozgalom célja, hogy a városi lét tempóját emberléptékűre lassítsa, hogy a városlakók jobban megismerhessék a közvetlen környezetüket és a helyi értékeket, ezáltal magukénak érezzék a városukat és vigyáznak rá" - olvasható a Slow Budapest honlapján.
A lelassulós helyek között ott van többek között a Károly-kert, a Gül Baba utca, a Lisznyai utcai pihenő, de még a Duna-parti padok is. Ti miket raknátok még fel a listára?
Ha tetszik a mozgalom, nyomj egy lájkot!
Úgy érzitek, felgyorsult az életetek? Túl nagy a zaj és a nyüzsgés körülöttetek? Néha az az érzésetek, hogy időnyerőre volna szükségetek, mint Hermionénak a Harry Potterben?
Mesterségesen is lelassíthatjátok a tempót és ezzel az életeteket. Nem is olyan nehéz. Néha elég ehhez egy komótos séta vagy egy ráérős kávézás. Vagy pár órás piknik egy parkban a barátokkal.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Utolsó napok az iglukban: véget ér a téli szezon a 360 Bar tetején
Még pár napig beülhetsz Budapest egyik legkülönlegesebb „buborékjába”: a 360 Bar Igloo Garden május 3-ig vár, aztán eltűnnek a tél ikonikus kis kuckói, majd rövid átalakulás után, már igluk nélkül, a tavaszi-nyári szezonra nyit újra.
Van valami furcsa abban, ahogyan a saját városunkhoz viszonyulunk. Miközben utazáskor gondolkodás nélkül felkutatjuk a legjobb kilátásokat, tetőbárokat vagy „rejtett” helyeket, addig otthon sokszor hajlamosak vagyunk leragadni a jól ismert útvonalaknál. Pedig néha elég csak feljebb menni pár emeletet, és máris egészen más perspektívából nézhetünk rá Budapestre - a 360 Bar pedig erre a legjobb példa.
Most ráadásul van egy konkrét ok is, hogy ezt ne halogasd: a 360 Bar Igloo Garden május 3-a után bezár, így már csak néhány napig ülhetsz be ezekbe a fűtött, átlátszó buborékokba a város fölött.
Addig viszont még épp belefér, hogy végignézd a panorámát, kipróbálj néhány bistro-fine fogást, és megkóstold a koktélokat is. Mi pedig mutatjuk, milyen élményre számíthatsz!
Az egész történet már az odajutással elkezdődik. Az Andrássy út 39. szám alatt nem egy klasszikus, utcáról azonnal hívogató bár vár, hanem egy olyan hely, amit egy kicsit keresni kell. Belépsz az épületbe, elsétálsz a recepciónál, majd megtalálod a liftet, amelynek gombjai között ott van a 360 Bar. Amikor megnyomod, még nem sejted, mennyire megváltozik majd a hangulat pár másodpercen belül: a zártabb, visszafogott folyosóból egyszer csak egy világos, nyitott tetőkertbe lépsz ki, mintha tényleg egy másik dimenzióba érkeztél volna.
Ez az a pont, ahol hirtelen megváltozik minden. Az ember szinte automatikusan körbenéz:
végigfut a tekintete az Andrássy úton, megakad a Bazilika kupoláján, elkalandozik a Hősök tere irányába, majd egészen a budai hegyekig jut.
Ez nem az a panoráma, amit egyetlen pillantással letudsz, hanem inkább az, amiben egy kicsit benne maradsz, és hagyod, hogy lassan magával ragadjon.
Télen iglukban lehet ücsörögni a város felett
Ez az élmény télen kap igazán különleges réteget, amikor a 360 Bar teljesen átalakul. Míg a melegebb hónapokban egy nyitott, pezsgő rooftop bárként működik, addig a hidegben fűtött igluk költöznek a tetőre.
Ezek az átlátszó, kupolaszerű kis építmények nemcsak a hideg ellen védenek, hanem egy sajátos, intim hangulatot is teremtenek: egyszerre zárnak el a külvilágtól, miközben mégis végig kapcsolatban maradsz a várossal.
Belépve az igluba azonnal megérzed a különbséget. Kint a hideg, bent kellemes meleg, miközben az áttetsző falakon keresztül ott vibrál Budapest. Ez a kettősség adja az élmény egyik legnagyobb erejét. Ráadásul az igluk nem egyformák: mindegyik más berendezéssel és kicsit más kilátással vár, így valóban kis szeparékként működnek, ahol egy estére saját tered lehet a város fölött.
Ebben a környezetben könnyű elveszíteni az időérzéket. Egy beszélgetés észrevétlenül elnyúlik, a telefon a zsebben marad, és egyszer csak azon kapod magad, hogy már rég nem csak „beugrottál egy italra”, hanem teljesen belecsúsztál az estébe.
Nem csak a kilátás miatt érdemes felmenni
A 360 Barban azonban nem csak a panoráma viszi a prímet, bőven van még, amiért érdemes feljönni. Az élményhez szorosan hozzátartozik az étel és az ital kínálat is, és szerencsére egyikben sincs hiány.
Az étlap szezonálisan változik, és erősen a bistro fine vonalat képviseli: jól ismert alapok, izgalmas, néha meglepő párosításokkal.
A lazactatár avokádóval például az a fogás, amelynél már ránézésre érzed, hogy jó döntés lesz, a színek és az állag egyértelműen a frissességről árulkodnak. A lazac steak fokhagymás polentával és szicíliai lecsóval pedig pont az a kombináció, amely elsőre talán váratlan, de éppen ettől válik emlékezetessé. A raclette több változatban is elérhető, és kifejezetten jól illik ehhez a még kicsit hidegebb, kuckózós hangulathoz. Itt futottam bele életem mákos gubájába is, ami pont megtalálta az újraértelmezés és a klasszikus közötti arany középutat, és egyszerűen nem lehet abbahagyni.
A koktéloknál hasonló a helyzet. A kínálat erős, a signature italok és a klasszikusok egyaránt helyet kapnak, ráadásul olyan formában, amely egyszerre látványos és szerethető. Nem akar túlbonyolítani semmit, inkább arra koncentrál, hogy az ital valóban élmény legyen. A Pornstar Martini például most újra nagyot megy, és itt kifejezetten emlékezetes verzióval találkoztam.
Ahogy telik az este, egyre inkább összeáll a kép: ez egy eldugott, brutális panorámával megáldott hely, ahol a különböző elemek - a kilátás, a tér, az ételek és az italok - nem csak külön-külön működnek, hanem szépen egymást erősítik.
Most menj még, ha igluban ülnél, utána a tavaszi-nyári szezon vár!
Május 3-a után tehát véget ér a téli szezon, és egy időre eltűnnek a bár ikonikus, kuckós iglui.
Egy rövid szünet után azonban újra kinyit majd, immár a tavaszi-nyári arculattal: nyitott tetőtérrel, friss levegővel, új étlappal és ugyanazzal a jó hangulattal, de egészen más élménnyel.
Szóval ha most az igluk miatt mennél, ne halogasd - de tavasszal és nyáron is érdemes visszatérni, amikor már a nyitott tetőről, egészen más hangulatban tárul eléd a város.
Van valami furcsa abban, ahogyan a saját városunkhoz viszonyulunk. Miközben utazáskor gondolkodás nélkül felkutatjuk a legjobb kilátásokat, tetőbárokat vagy „rejtett” helyeket, addig otthon sokszor hajlamosak vagyunk leragadni a jól ismert útvonalaknál. Pedig néha elég csak feljebb menni pár emeletet, és máris egészen más perspektívából nézhetünk rá Budapestre - a 360 Bar pedig erre a legjobb példa.
Most ráadásul van egy konkrét ok is, hogy ezt ne halogasd: a 360 Bar Igloo Garden május 3-a után bezár, így már csak néhány napig ülhetsz be ezekbe a fűtött, átlátszó buborékokba a város fölött.
Addig viszont még épp belefér, hogy végignézd a panorámát, kipróbálj néhány bistro-fine fogást, és megkóstold a koktélokat is. Mi pedig mutatjuk, milyen élményre számíthatsz!
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Tacskók százai lepték el a Városligetet – Fotókon a rekorddöntési kísérlet
A DOGZ Fesztivál keretében tartottak tacskós falkasétát és rekordkísérletet péntek délután a Városligeti Nagyréten. A szervezők célja, hogy felülmúlják a 2025-ben felállított, 502 tacskóból álló magyar csúcsot.
Tacskók és gazdáik lepték el ma délután a Városligetet, ahol 13 órakor elrajtolt a DOGZ Fesztivál egyik leglátványosabb programja, a tacskós falkaséta.
A közös vonulás egyben rekordkísérlet is: a szervezők célja az volt, hogy megdöntsék a tavaly felállított, 502 tacskóból álló magyar csúcsot.
A fesztivál a Városligeti Nagyréten zajlik, a részvételhez a kutyáknak kötelező a póráz használata és az érvényes oltási könyv felmutatása.
A We love Dogz magazin által szervezett esemény azonban nemcsak a rekorddöntésről szól. A rendezvényen külön TacskóLand is várta a tacskósokat, ahol egész nap a fajtáé volt a főszerep: a programok között szerepelt a leghosszabb és legszebb tacskó versenye, valamint fajtabemutatók és kerekasztal-beszélgetések is.
A cél egy olyan közösségi tér létrehozása, ahol a gazdik találkozhatnak, tapasztalatot cserélhetnek, és szakértőktől kaphatnak tanácsokat.
Tacskók és gazdáik lepték el ma délután a Városligetet, ahol 13 órakor elrajtolt a DOGZ Fesztivál egyik leglátványosabb programja, a tacskós falkaséta.
A közös vonulás egyben rekordkísérlet is: a szervezők célja az volt, hogy megdöntsék a tavaly felállított, 502 tacskóból álló magyar csúcsot.
A fesztivál a Városligeti Nagyréten zajlik, a részvételhez a kutyáknak kötelező a póráz használata és az érvényes oltási könyv felmutatása.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
A Városligetben sétálva az ember inkább pokrócokon heverésző baráti társaságokra, futókra, kutyásokra, gyerekzsivajra és kézenfogva sétáló szerelmesekre számít.
Arra már jóval kevésbé, hogy a gyepen andalogva egyszer csak egy sírkőbe botlik.
Pedig Budapest egyik legkülönösebb emlékhelye éppen itt áll: a Városligetben, az „Olvasó nők” szobrától nem messze található egy több mint kétszáz éves sír.
Tavasztól őszig emberek százai piknikeznek, napoznak a közelében, és sejtelmük sincsen, hogy egy férfi végső nyughelye mellett beszélgetnek önfeledten.
Már a sírkő is titokzatos. Az egyik oldalán csak egyetlen szó olvasható: FUIT
Sem más felirat, sem név, sem évszám, sem megható búcsúmondat nem könnyíti meg a néző dolgát. A fuit latinul annyit tesz: „volt”. És még mielőtt felháborodnál, hogy a felirat nem is fuit, hanem fvit, tájékoztatlak, hogy a v betű a latinban u és v hangot is jelölhet.
A kutatások szerint a Városliget titokzatos sírjában Horváth Jakab ügyvéd nyugszik, aki nem mindennapi figurája volt a régi Pestnek. Toporcon született 1738-ban, tanult Késmárkon, Pozsonyban és Pesten is, majd ügyvédként futott be szép pályát. Grassalkovich herceg jogi igazgatójaként dolgozott, komoly vagyont szerzett, és a korabeli feljegyzések szerint tekintélyes ember volt: irodájában harminc jurátus is dolgozott. Mégsem a vagyon, a társasági élet vagy a látványos polgári csillogás érdekelte.
Horváth Jakabot különcnek tartották. Nem nősült meg, a legendák szerint nem kereste a földi örömöket, nem adott a divatos ruhákra, sőt állítólag még tükröt sem tartott a lakásában. Inkább a munkába és a könyvekbe temetkezett, hatalmas könyvtárat gyűjtött össze, és a bölcselkedés jobban vonzotta, mint az élet kényelmei.
A történetét még érdekesebbé teszi, hogy ő volt azoknak az ügyvédeknek az egyike, akik a Martinovics-per vádlottjainak védelmét is vállalták.
Vagyis olyan ügyekben is fellépett, amelyektől mások inkább távol tartották magukat.
És talán éppen ezért nem meglepő, hogy a halála után sem hétköznapi kívánságot fogalmazott meg.
Végrendeletében 700 forintot hagyott Pest városára, de feltétellel: azt kérte, hogy az akkor még növénnyel sűrűbben benőtt, erdős területre, a mai Ligetbe temessék. Sírkövére ne kerüljön más, csak ez az egy szó: Fuit.
Ma ezt nehéz elképzelni, de amikor Horváth Jakabot ide temették, a Városliget még egyáltalán nem úgy nézett ki, mint ma. Nem voltak széles sétányok, múzeumok, játszóterek és hétvégi tömegek. A környék erdős, mocsaras, elhagyatott vidék volt, nádasokkal és vízimadarakkal – valóban alkalmas arra, hogy valaki csendes, világtól félrehúzódó végső nyughelyet válasszon magának. Horváth Jakab kívánsága eredetileg tehát egy nyugodt, félreeső temetkezési helyre vonatkozott.
Csakhogy a város időközben körbenőtte a sírt, és a környékéből Pest, majd a nagyvárossá egyesült Budapest egyik legnépszerűbb parkja lett.
A sír történetét hosszú ideig homály fedte. Bár maga a kő ismert volt, az már kevésbé, hogy valóban sírbolt is tartozik hozzá. A 20. század közepére még a liget gondozói közül sem mindenki tudta, mi van alatta.
1955-ben egy munkás cserjeültetés közben csákányával beszakította a sírboltot, és ekkor vált világossá, hogy nem puszta emlékkőről, hanem valódi temetkezési helyről van szó.
A rejtély megfejtése azonban csak később, az 1990-es években történt meg igazán.
Buza Péter várostörténész hosszas levéltári kutatással derítette fel, ki nyugszik a kőoszlop alatt.
Az 1995-ös feltárás során sikerült megtalálni a sír pontos helyét, és amikor felnyitották, Horváth Jakab földi maradványait kettős koporsóban, korabeli ruházatban találták meg. A sírhelyet ezután lezárták, a követ helyreállították, a sír köré pedig kovácsoltvas kerítés került, amely ma is kijelöli ezt a furcsa, egyszemélyes temetőt a park közepén.
A történethez az is hozzátartozik, hogy a sír már korábban is többször megújult. Az első ismert javítás 1928-ban történt, később az 1950-es években is hozzányúltak, majd 1995-ben újra restaurálták.
A Budapesti Városvédő Egyesület rendszeresen megemlékezik róla: tavasszal szezonnyitó alkalmakkor meg is koszorúzzák a sírt.
A sírhely Arany János képzeletét is megragadta, megemlékezett róla az Ének a pesti ligetről című versében:
„Nyerd bár világi életedben
Ég és föld minden koszorúit:
Neved csak az, mit e ligetben
Egy sírkő rád olvas: Fuit.”
Egyébként a sír dátuma körül akad némi bizonytalanság: egyes források 1806-ot, mások 1809-et említenek Horváth Jakab halálának évszámaként.
És hogy miért tartom érdekesnek? Mert a sírhely egy valamikor volt, régen elmúlt Pest emléke. Egy olyan városé, amely ebben a formájában már nem létezik.
A Városligetben sétálva az ember inkább pokrócokon heverésző baráti társaságokra, futókra, kutyásokra, gyerekzsivajra és kézenfogva sétáló szerelmesekre számít.
Arra már jóval kevésbé, hogy a gyepen andalogva egyszer csak egy sírkőbe botlik.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Fotógaléria: megnéztük, milyen lett az MTA-székház több tízezer LEGO-elemből
A látványos projektet mi is megnéztük az MTA „200 év kincsei” kiállításán, ahol a makett mellett egészen kivételes történelmi relikviák is várják a látogatókat.
Egészen különleges látvány fogadja azokat, akik betérnek a Magyar Tudományos Akadémia megújult székházába: az ikonikus épület ezúttal nemcsak eredeti formájában, hanem egy aprólékosan kidolgozott LEGO-makettként is „életre kel”. A több mint 60 ezer kockából készült alkotás az MTA200 jubileumi programsorozat egyik legizgalmasabb vállalása, amely egyszerre játékos, látványos és meglepően elgondolkodtató módon idézi meg az intézmény múltját.
Mi is ott jártunk, közelről megnéztük a különleges makettet, és bejártuk az „MTA 200 év kincsei” című kiállítást is, amely még gazdagabb kontextusba helyezi ezt a rendhagyó alkotást.
A projekt a Fiatal Kutatók Akadémiájának kezdeményezésére valósult meg, a megtervezésében pedig Dóczy Balázs LEGO-építőmester működött közre. Az ő tervei alapján készült el az 1:75 méretarányú modell, amely nemcsak méreteiben, hanem részleteiben is lenyűgöző: a klasszicista homlokzat elemei, a korinthoszi oszlopok, az íves ablakok és a díszítőmotívumok mind visszaköszönnek a kockákból felépített változaton. Ha közelebb hajolunk, még a szobrok és a szfinxek is felismerhetők, sőt felülről a belső udvar is láthatóvá válik, ami külön izgalmas perspektívát ad az épületnek.
Közösségi élmény, amelybe a diákok is bekapcsolódtak
A makett azonban nemcsak egy látványos installáció, hanem egy valódi közösségi alkotás eredménye.
A több mint 60 ezer elemből álló építmény 195 különálló modulból áll, amelyek egy részét a Középiskolai MTA Alumni Program diákjai rakták össze.
Így a fiatalok nemcsak szemlélői, hanem aktív résztvevői lettek az építésnek, miközben játékos formában ismerkedhettek meg az Akadémia történetével és szerepével.
A 94×120 centiméter alapterületű, 60 centiméter magas makett elkészítése nagyjából egy hetet és mintegy 150 munkaórát vett igénybe, az utolsó simításokra pedig 2026. április 17-én került sor. Ekkor diákok, kutatók és önkéntesek együtt dolgoztak az utolsó részleteken, ami nemcsak az építés lezárását jelentette, hanem egy közös élményt is, amelyben minden résztvevő hozzátehette a saját „kockáját” az egészhez.
Ez a gondolat egyébként nem véletlen:
a kezdeményezés tudatosan reflektál arra, hogy az MTA székháza a 19. században közadakozásból épült fel, vagyis a társadalom széles rétegeinek összefogása hozta létre.
A LEGO-projekt ezt a történelmi példát idézi meg mai formában, ahol a közösségi munka és az együtt gondolkodás válik az alkotás legfontosabb elemévé.
Időutazás a „200 év kincsei” kiállításon
Mi pedig nemcsak a makettet néztük meg, hanem bejártuk az „MTA 200 év kincsei” című kiállítást is, ahol a LEGO-alkotás méltó környezetbe került. A tárlat igazi időutazás: egyetlen térben találkozhatunk a magyar kultúra és tudomány meghatározó relikviáival.
Látható például egy lap a világ egyik első nyomtatott könyvéből, egy darab Hunyadi Mátyás híres corvinái közül, de itt őrzik a Szózat eredeti kéziratát is, amely Vörösmarty Mihály munkája.
Különösen izgalmasak azok a személyesebb tárgyak és dokumentumok, amelyek közelebb hozzák az irodalmi és történelmi alakokat. Arany JánosKapcsos könyve mellett Petőfi Sándor relikviái is helyet kaptak, miközben Madách ImreAz ember tragédiája című művének eredeti kézirata is megtekinthető – ráadásul Arany megjegyzéseivel együtt. A későbbi korszakokat idézik meg Ady Endre, Babits Mihály, Kosztolányi Dezsővagy József Attila művei, amelyek egymás mellé helyezve egészen új nézőpontból mutatják meg a köztük húzódó feszültségeket és párbeszédeket. Az egyik legerősebb pontja a kiállításnakRadnóti Miklós emlékezete: a Bori notesz – amely közel két éven át a föld alatt rejtőzött – megrendítő közelségbe hozza a költő utolsó időszakát.
A székház harmadik emeletén a portrégaléria is külön világot nyit meg. A falakon sorakoznak többek között Széchenyi István, Kazinczy Ferenc, Kölcsey Ferenc, Deák Ferenc vagy Eötvös József arcképei, amelyek nemcsak esztétikai élményt adnak, hanem arról is mesélnek, hogyan alakult ki az a nemzeti emlékezet, amelyben ezek az alakok ma is meghatározó szerepet játszanak.
A kiállítás ráadásul kifejezetten nyit a fiatalok felé is: diákcsoportokat múzeumpedagógiai programok várnak, a tanárok pedig akár rendhagyó irodalom- vagy történelemórát is tarthatnak a vitrinek között – nem mindennapi élmény lehet például a Szózatról úgy beszélni, hogy közben ott van előttünk az eredeti kézirat.
A tárlat az MTA Könyvtár és Információs Központ, valamint az MTA Művészeti Gyűjtemény anyagából válogat, és ritkán látható kincseket tesz elérhetővé a nagyközönség számára.
Nézd meg képgalériánkat a kiállításról:
A történet folytatódik
Ebben a közegben a LEGO-ból épült székház még inkább új jelentést kap: nemcsak egy kreatív installáció, hanem egyfajta híd múlt és jelen között. Miközben a vitrinekben évszázadok történetei sorakoznak, a makett azt mutatja meg, hogyan lehet mindezt mai eszközökkel, élményszerűen továbbadni a következő generációnak.
A közös építés ráadásul nem zárult le a makett elkészültével: 2026 őszén újabb alkalmak kapcsolódnak a kezdeményezéshez, ahol ismét középiskolások kapcsolódhatnak be az alkotás folyamatába.
Ezek a közösségi napok a Fiatal Kutatók Akadémiája MTA200-as programjainak kiemelt eseményei, amelyek egész évben igyekeznek bevonni a fiatalokat az Akadémia életébe, a bicentenáriumi rendezvénysorozat pedig 2026 decemberében zárul majd az FKA saját ünnepi hónapjával.
Az építési napok részletei a Középiskolai MTA Alumni Program honlapján lesznek elérhetők,
a már elkészült alkotást pedig bárki megnézheti: az év végéig az „MTA 200 év kincsei” kiállítás látogatói testközelből is megcsodálhatják a több tízezer LEGO-kockából összeálló székházat.
Egészen különleges látvány fogadja azokat, akik betérnek a Magyar Tudományos Akadémia megújult székházába: az ikonikus épület ezúttal nemcsak eredeti formájában, hanem egy aprólékosan kidolgozott LEGO-makettként is „életre kel”. A több mint 60 ezer kockából készült alkotás az MTA200 jubileumi programsorozat egyik legizgalmasabb vállalása, amely egyszerre játékos, látványos és meglepően elgondolkodtató módon idézi meg az intézmény múltját.
Mi is ott jártunk, közelről megnéztük a különleges makettet, és bejártuk az „MTA 200 év kincsei” című kiállítást is, amely még gazdagabb kontextusba helyezi ezt a rendhagyó alkotást.
A projekt a Fiatal Kutatók Akadémiájának kezdeményezésére valósult meg, a megtervezésében pedig Dóczy Balázs LEGO-építőmester működött közre. Az ő tervei alapján készült el az 1:75 méretarányú modell, amely nemcsak méreteiben, hanem részleteiben is lenyűgöző: a klasszicista homlokzat elemei, a korinthoszi oszlopok, az íves ablakok és a díszítőmotívumok mind visszaköszönnek a kockákból felépített változaton. Ha közelebb hajolunk, még a szobrok és a szfinxek is felismerhetők, sőt felülről a belső udvar is láthatóvá válik, ami külön izgalmas perspektívát ad az épületnek.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
