Budapest100: Megőrizni a múltból, ami értékes
Tapasztalt Budapest100 program-résztvevőként már jó előre beírtuk a naptárba, hogy az április 18-19-i hétvégét szabadon kell tartani, mindenképpen legyen idő a születésnapos házakban barangolni. Mert a korábbi négy rendezvény alkalmával szerzett élmények meggyőztek, hogy ez egy olyan program, amitől csak még színesebb és gazdagabb a város, és mindent egy kicsit más perspektívából ismerhetünk meg.
Mert lehet, hogy úgy indulunk el, hogy építészeti különlegességeket várunk, aztán mégis az a kedves néni ragad meg emlékezetünkben, aki házi szörpöt és süteményt kínált és persze sztorikat mesélt. Vagy azt gondolnánk egy belvárosi lakóházról a kapu előtt állva, hogy ugyan, mitől lenne ez különlegesebb, mint bármelyik pesti ház, aztán a csodaszép kovácsoltvas lifttel a legfelső szintre érve kiderül, hogy a gangról egész klassz a kilátás.
1. A Budapest100 programsorozatot 2011-ben rendezték meg először, akkor az OSA Archívum épületének, a Goldberger-háznak a centenáriuma adta az apropót, és az ünneplés igazi közösségi kezdeményezéssé nőtte ki magát: az Arany János utcai épület mellett megtekinthetővé vált egy hétvégére több tucat, abban az évben 100. születésnapját ünneplő budapesti lakóház. A program elsődleges célja, hogy felhívja a figyelmet a körülöttünk lévő épületekre, valamint az ott élők történeteire, épített környezetünk értékeire.
2. Művészettörténész kutatók a levéltári anyagok alapján készítik el az adott év százéves házainak listáját. A lakóházakkal és intézményekkel önkéntesek veszik fel a kapcsolatot, ők ismertetik meg a lakókat, közös képviselőket, intézményi vezetőket a Budapest100 programmal. A Budapest100 hétvégét több lakótalálkozó és önkéntes találkozó előzi meg, amelyeknek célja a közös gondolkodás, ötletátadás és kölcsönös tájékoztatás.
3. A Budapest100 látogatottsága az elmúlt években fokozatosan nőtt. 2014-ben közel 60 helyszínnel, több mint 150 programmal és 20.000 látogatóval büszkélkedhetett a Budapest100. Idén 60 lakóház és intézmény tárta ki kapuit.
4. A korábbi évek képeiből nyílt fotókiállítás a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban, ami azoknak is érdekes lehet, akik így ismerkednének a projekttel, illetve azok is, akik rendszeres látogatói a Budapest100 programjainak. A kiállítás május 9-ig tekinthető meg.
5. Most az ötéves jubileum alkalmából nemcsak az idén 100. születésnapjukat ünneplő házak csatlakozhattak, hanem több olyan is bekerült a menetrendbe, amelyek az elmúlt években voltak ünnepeltek, és a közönség körében népszerűnek bizonyultak.
További információ itt.
Stratégiai megbeszéléssel kezdtük a napot egy kávézóban, hogy valamilyen optimális útvonalat kijelöljünk a vasárnapi sétához, amibe minél több születésnapos ház felkeresése beleférhet. Sokat segített ebben az a praktikus térkép, amit a szervezők erre a hétvégére készítettek – ez egyben műsorfüzetként is funkcionál. Merthogy sok házban valamilyen program is kapcsolódik az ünnepléshez: hol koncertbe hallgathatunk bele a hátsóudvarban, hol a ház történetéről és a korról szerveznek beszélgetést, hol kincskereső játékra invitálják a látogatókat, de olyan helyszín is akadt, ahol együtt lehetett reggelizni a lakókkal.
Mostanra elég sok önkéntes csatlakozott a Budapest100 kezdeményezéshez ahhoz, hogy minden háznak külön gazdája legyen, aki felelős azért, hogy ezen a speciális hétvégén mivel várhatják a látogatókat. Mariann a Mester utca 22-es számú házával ismerkedhetett előzetesen, és egész rendkívüli programot álmodott meg a helyszínre: közösségi kötödét szervezett. „A régi fonók mintájára szerettük volna visszahozni azt az élményt, amikor összegyűlnek az emberek, hogy valamit együtt alkossanak, de közben társasági életet is élnek” – meséli Mariann. – „Emellett a kötés, a kézimunkázás rendkívül kikapcsol, én máskor is rendszeresen eljárok hasonló programot kínáló közösségbe.” És ahogy elnézzük a hölgyeket a lépcsőn plédekbe burkolva, amint kezeik között horgolt csipketerítők vagy épp gyöngyből fűzött virágok születnek, kicsit értjük is, mire gondol Mariann.
Az Aranykéz utcában az önkéntesek előzetesen egy már régóta a házban élő nénivel konzultáltak, hogy a levéltári adatokat színes történetekkel is kiegészíthessék. A házbejárás során így derülhet ki, hogy az épület eredetileg nem lakóháznak készült, üzletek voltak benne, ezért is más a szerkezete, mint általában a környékbeli házaké, a 30-as évektől kezdtek lakásokat kialakítani benne. S bár a felújítások során sok mindent kicseréltek már, a kovácsoltvas lift az eredeti maradt: még 1913-ban készült.
A Március 15. téren például már nincs meg az eredeti lift, de a szecessziós stílusú ház gangjait még a 100 éve készült virágmotívumok díszítik, a lépcsőház falán pedig Zsolnay-csempét láthatunk. Több turnusra is szükség van az idegenvezetéshez, olyan nagy az érdeklődés. Nem véletlenül, az épület aljában található a Mátyás Pince étterem, a Dunához közeli ház pedig annyi mindent megélt már az elmúlt 100 évben. Volt itt óvóhely a második világháború alatt, dupla pincében, az 56-os forradalom idején pedig orosz katonák is állomásoztak a házban.
A történelemóra a Horánszky utca 12-ben is folytatódhat: ebben a házban lakott Kállay Miklós miniszterelnök, az egész első szint az övék volt. De az igazi szuperluxus lakás a harmadikon a harmincas években az argentin nagykövetnek jutott. A falon a ház története mellett kifüggesztve egy portré is: Pesti László kertészről írt az egyik napilap, aki szintén a Horánszky utca 12. lakója, és minden nap negyed 5-kor kel, hogy aztán az első metróval a Kálvin térről a Népligetbe siethessen. Egy kis asztalon a házat ábrázoló fotókból készült puzzle-játék és kockakirakós, nem is kell ötévesnek lenni, hogy pár percig jót játsszunk vele. A játék a kulcsszó épp a hátsóudvarban is: zsonglőrködni tanulhatunk a század eleji ruhákba öltözött hölgyek koszorújában.
Ehhez képest első blikkre semmilyen rendkívüli attrakció nem fogad minket a Bródy Sándor utcában. Szokványos kapualj, de szokatlanul hosszúra nyúló belső udvar. Jobbra egy ajtón felirat: Belépés szabad! Az ajtó résnyire nyitva, így belopózunk. A háziasszony épp teát készít a folyton cserélődő vendégeknek. Hamar kiderül, ő hivatalosan nem a program önkéntese, ellenben valóban itt lakik, és úgy gondolta, hogy a kezdeményezés egyik legfőbb üzenete épp az, ha kitárjuk az ajtókat, nyitunk mások felé. „Ja, hogy ez itt egy magánlakás?” – torpannak meg többen a csöppnyi előszobában. Az bizony! De még milyen – a városgazdászként dolgozó Éva maga tervezte az elrendezést, és alkotott a rendelkezésre álló nem is olyan hatalmas térből tökéletesen funkcionális, mégis egyedi és stílusos lakóteret. Már csak ezért megérte bekukkantani, hiszen megállapítjuk, hogy ha körbenézünk, olyan, akárcsak egy lakberendezési magazint lapozgatnánk.
Legszívesebben maradnánk még és elteázgatnánk Évával egy fél délutánt, olyan inspiráló a személyisége. Ahogy meséli, ő Izraelben látta ezt a mintát, hogy nemcsak a házak, de az otthonok is nyílt napot tartanak, ismeretlen látogatókat fogadnak, elmesélik, hogy számukra mi a lakóhelyük üzenete. „Őrizzük meg a múltból, ami értékes, és ezekre az alapokra építsük az új dolgokat” – fogalmazza meg Éva, mi az ő otthonának mondanivalója.
És tényleg: ez a gondolat áthathatja az egész projektet. No meg az ilyen kellemes meglepetések, váratlan találkozások, emberi történetek, mint amik ezt a vasárnapot is jellemezték. Ezért szeretjük a Budapest100-at. És szinte sajnáljuk, hogy egy évben csak egyszer lehet születésnap.
Ha érdekes volt a cikk, nyomj egy lájkot!
