KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Az egész város siratja a hetvenéves hajót

Hozzátartozott Dunaföldvár életéhez és látképéhez a Botel Admirál nevű állóhajó, amelynek 1941-ben kezdődött pályafutása véget ért.


Január végén utolsó vízi útjára indult, hogy a part szélére húzva várta sorsa beteljesülését, a szétdarabolását. Az idő vasfoga eljárt a Botel felett, a javítások, helyreállítások egyre komolyabb erőfeszítéseket igényeltek, míg végül az egyesület saját komoly anyagi forrás híján kénytelen volt meghozni a fájdalmas döntést: nincs tovább! Így több évtizedes állomáshelyét egy februáli reggel elhagyta, hogy külső segítséggel megtegye utolsó, legnehezebb pár száz méterét. A manővert sokan figyelték a partról, s azt is, hogy egy, majd két erőgép segítségével miként húzzák ki a part menti kisvízbe, hogy kiköthessék.

Egy bójakitűző hajó segítségével érkezett meg a Botel Admirál a vízitúra sportklub bázisa előtti partszakaszra. Itt kötötték ki és várta mindaddig sorsát, amíg el nem kezdődik a bontása.

A Botel Admiral utolsó útja

botel1

botel2

botel3

botel4

botel5

botel6

botel7

"
Egy történetnek most vége, ezentúl már csak az emlékeinkben és fotókon él tovább a hajó – fogalmazott az egyik nézelődő, míg valaki csendesen megjegyezte, a múltja egy fontos darabja fog szó szerint darabokra hullani...

Február 11-én délelőtt kezdték el lángvágókkal szétdarabolni a sokak számára oly kedves emléket…

Sziszegő lángvágók hangja, a flexkorong sivítása és a lemezdarabok hangos csattanása verte fel a Duna part békés csendjét, ezzel jelezve az elkerülhetetlen véget: az 1978 óta Dunaföldváron állomásozó hajó befejezi vízi pályafutását, szétvágott darabjai pedig – a helyszínen kapott információk alapján – a vasműben végzik. A helyi vízisportkör elnökének erős kötődése van a Botelhez, hiszen édesapja, mint régi hajósdinasztia tagja, az akkori tanácsi vezetőkkel együtt, a MAHART segítségével egy forintért szerezte meg a hajót, érthető, hogy neki talán jobban fájt a szíve a látvány miatt.

A hajó története

1941-ben Németországban, a deggendorfi hajógyárban készült, majd 1942-ben több társával Magyarországra került, méghozzá több forrás szerint, mint Adolf Hitler Horthy Miklósnak szánt ajándéka. Itthon Kenderes néven kezdte meg pályafutását, majd 1944-ben a német csapatok Ausztriába vitték, ahonnan 1947 májusában tért vissza, ekkor gyorsan átkeresztelték Győrnek.

1977-ban egyik motorja megsérült, majd rá egy évre leállították, ekkor került a Dunaföldvári Vízisportkör Egyesület tulajdonába, s lett annak bázisa, egészen utolsó napjáig. Ám az utolsó keresztségben a Botel Admirál nevet kapó vontató nem csak a sportkör, hanem az egész település igényeit is szolgálta, hiszen többek között rendeztek rajta diszkót, üzemelt itt bár, s számos rendezvénynek adott páratlan helyszínt.

Generációk nőttek fel úgy, hogy természetes volt jelenléte a méltóságteljesen hömpölygő Dunán, hátterében a híddal kihagyhatatlan eleme volt a turisták tájképeinek és az átutazók is rendre vetettek rá egy pillantást, mintegy nyugtázva jelenlétét.

A bontási munkákat végző cégnek nem ez az első vízi járműve, daraboltak már szét több hajót, uszályt. Ügyvezetője, Kalányos Renátó Péter azt mondta, még nem tudják mennyi idő alatt végeznek, mert annak függvényében tudnak haladni, ahogy az egyesület a belső szigetelést, faborítást, elektromos vezetékeket bontja. Felülről haladnak lefelé, de merülési szint alá nem vágnak, mert egy esetleges ár elsodorhatná a testet.

Terveik szerint ebben az ütemben nyolc-tíz nap alatt végezhetnek, a hajót adagolható, kis méretű darabokra kell szabni, ami ötvenszer ötvenszer százötven centisnél nem nagyobb táblákat jelent. Ezeket Dunaújvárosba szállítják, hogy majd a Vasműben dolgozzák fel őket.Ám nem csak annak nehéz, akinek helyben van kötődése a hajóhoz, az egyik munkás, Kolic Krisztián is bevallja, a szíve szakad meg miközben a hajó testébe vág: – "Otthon még fényképem is van róla, s a hídon átkelve mindig ránéztem."

"
Ahogy telik az idő, lekerül a tető a kormányállásról, a mellvédek hangos csattanással esnek a homokba, a fedélzeten is egyre nagyobb rés tátong, ahogy haladnak a munkások. Majd én is felmászok a hajóra, bejárom a kabinokat, a kibelezett, vasig lecsupaszított tereket, kinézek az ablakokon a Dunára – oly sokak után talán utolsóként...- írja Gallai Péter a Dunaújvárosi Hírlap cikkében

Február 11-én lángvágóval kezdték szétdarabolni a Botelt

bontas1

bontas3

bontas4

bontas5

bontas6

bontas7

bontas8

bontas9

bontas10

bontas11

bontas12

bontas13

bontas14

Így próbálták megmenteni a Botelt...

Ugyan nyertünk pályázatot, a város is adott anyagi támogatást a felújításhoz, de már olyan mértékű a vízalatti részeken a hajószerkezet károsodása, hogy folyamatosan szivárgott, folyt be a víz és félő volt, hogy tovább süllyed. A teljes rekonstrukcióhoz szárazdokkba kellett volna szállítani a Botelt, a munkák pedig több tízmillió forintos tételt jelentenek, a rendelkezésre álló forrásunk viszont ennek töredéke. Megkerestük német nyelvű hivatalos levélben a deggendorfi hajógyárat is, ahol annak idején Hitler megrendelésére elkészítették, írtunk több kormányzati szervnek, a hajózási felügyeletnek, de nemhogy segítséget, legtöbbször választ sem kaptunk... - mondta Kiss Lajos Csaba önkormányzati képviselő.

Ha te is sajnálod a 70 éves hajót, oszd meg a cikket barátaiddal!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Ágostont nem tudják meggyógyítani” – A szülők bejelentették, hogy egyéves kisfiuknak nem maradt esélye
A leukémiás kisfiú szülei megtört szívvel jelentették be, hogy Ágostont hazaviszik a kórházból, és minden közös pillanatot kihasználnak. Az orvosok szerint nincs már esély a gyógyulásra.


Az akut mieloid leukémiával küzdő Tóth-Helli Ágoston szülei a Facebookon jelentették be, hogy a kisfiuk többé nem kap kezelést, mert az orvosok nem látnak esélyt a gyógyulására.

„Az orvosok behívtak egy szobába mindkettőnket, és elmondták, hogy ők teljesen biztosak abban, hogy Ágostont nem tudják meggyógyítani” – írták a szülők.

A legutóbbi vizsgálat szerint Ágoston csontvelőeredménye 81 százalékos, ami azt mutatja, hogy az utolsó gyógyszer, a Stro nem hatott. Egy újabb kemoterápia ugyan meghosszabbíthatná az életét, de jelentősen rontaná az életminőségét, ráadásul továbbra is az elkülönítőben kellene tartózkodnia.

Mivel „a nyugati orvoslás semmi olyat nem tud adni, amivel minimális esély lenne a gyógyulásra”, a szülők úgy döntöttek, inkább hazaviszik a fiukat, és minden idejüket vele töltik.

Mint írták, tudják, hogy az orvosok „jót akarnak, teszik és mondják a tőlük telhető legjobbakat, mégis ez az, amit az ember az életében a legkevésbé akar hallani. Ez egyszerűen felfoghatatlan, és esélyét sem látjuk annak, hogy le tudjuk írni, mit érzünk most. Ágostont tegnap hazavittük. Mostantól 2–3 naponta fogunk kontrollra jönni, ha kell, akkor kap vérkészítményt és fájdalomcsillapítást, ha szükséges lenne. Viszont leukémia elleni kezelést, kemoterápiát már nem fog kapni. A kórház nyitva áll, az elkülönítőt fenntartják nekünk, bármikor visszaköltözhetünk, ha úgy érezzük, nem bírunk el a helyzettel otthon.”

Ágoston története tavasszal vált országszerte ismertté, amikor a szülei az akkor tíz hónapos kisfiú amerikai immunterápiás kezelésére indítottak gyűjtést.

A gyógyszert a gyártó biztosította volna, de a kiutazás, a kint tartózkodás és a kórházi költségek a családra hárultak. A 500 millió forintos cél rövid idő alatt összejött, de négy nappal az indulás előtt kiderült, hogy Ágoston mégsem kaphatja meg az amerikai kezelést.

A szülők azóta más lehetőségeket is kerestek, de egyik sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Most minden idejüket és energiájukat Ágostonra fordítják, és hálásak a sok támogatásért. Úgy fogalmaztak, talán egyszer valami olyan kezdeményezést hívhatnak életre, ami eddig nem volt Magyarországon, de erről majd később számolnak be.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Felfoghatatlan tragédia: egy hónap alatt halt meg mindkét szülő – öt gyerek maradt árván Orosházán
A fiatal anya tüdőembólia miatt hunyt el, párja egy hónappal később agyvérzésben. A négy kicsi nevelőszülőkhöz került, a legnagyobb lányt a nagypapa vette magához.


Döbbenetes tragédia rázta meg Orosházát és Nagyszénást. Egy fiatal pár egy hónapon belül halt meg, öt gyermekük pedig árván maradt. A hároméves ikerpár, egy 5 éves kisfiú, egy 9 éves és egy 13 éves kislány veszítette el szüleit. A családból senki nem tudta magához venni mind az öt gyermeket. Egyetlen élő nagyszülőjük, az apai nagyapa a legidősebb lányt vállalta, a négy kisebb testvér pedig nevelőszülőkhöz került – számolt be a Blikk.

Egy hónapja Mónika lett rosszul az orosházi albérletükben. Párja, Szabolcs vonattal tartott haza, amikor a nő felhívta, hogy nincs jól. Később már összefüggéstelenül beszélt, mire a férfi hazaért, a mentők próbálták ellátni, de a 36 éves édesanya életét már nem lehetett megmenteni.

„Tüdőembólia, ezt állapította meg a boncolás” – mesélte az elhunyt nő unokatestvére, Hajnalka. „Szabolcsot nagyon megviselték a történtek, de igyekezett tartani magát, méltó módon eltemette a szerelmét, és minden erejét a gyerekekre fordította. Annyiban tudtunk neki segíteni, hogy gyűjtést szerveztünk, legyen miből élniük, míg a hivatalok rendezik a dolgokat. Nem is gondolkozott azon, mi lesz az öt gyerekkel, tudtuk, Szabolcs remek apa.”

Egy hónapig bírta tartani magát, aztán agyvérzést kapott. A család őt is elvesztette. Az öt gyermek teljesen árván maradt. Az apai nagyapa már 73 éves, egyedül él, a többi rokon saját családja miatt nem tudta vállalni a gyerekeket.

„Nem is a pénz lett volna a gond, mert rengetegen segítettek nekünk, milliók gyűltek össze a gyerekek számláján, amit egy rokon nyitott, mert a hagyatéki eljárás miatt Móni és Szabolcs bankszámláját is zárolták. Szabolcs sokat dolgozott az építőiparban, minden fillért hazavitt. A gyerekekkel az a helyzet, hogy – főleg a négy kisebbet – nem lehet szétszakítani őket, annyira szeretik egymást” – mondta a rokon.

A legidősebb gyermek, a 13 éves lány, Mónika előző kapcsolatából született. Ő egy gyulai speciális iskolába jár, hét közben kollégiumban lakik. Egy hét múlva visszatér az iskolába, az ellátását a nagyszénási nagyapa vállalta.

A négy kisebb testvért a gyermekvédelem vette gondozásba. Augusztus 25-én vitték el őket az orosházi albérletből, és nevelőszülőknél helyezték el.

A hivatal nem árulta el, sikerült-e a testvéreket együtt tartani. „Alapállás, hogy a gyámügyi eljárásoknál a testvéreket nem szakítják el egymástól, ám négy, 3-9 év közötti gyermek esetében ez nem egyszerű” – mondta el a Blikknek egy gyermekvédelmi szakjogász. „Nehéz olyan nevelőszülőt találni, ahol éppen van négy szabad hely, ráadásul ezek a gyerekek friss traumán mentek keresztül, így extra figyelmet és pszichológusi segítséget igényelnek” – tette hozzá a szakember.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Önzetlenül felajánlotta a veséjét a főnökének, hogy megmentse az életét, később mégis kirúgták
Debbie Stevens felajánlotta egyik veséjét, hogy főnöke esélyt kapjon az életre. A műtét után komplikációk jelentkeztek, mégis visszatért dolgozni, de alig telt el idő, és lefokozták, végül elbocsátották.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. augusztus 23.



Előbb aa veséjét adta egy nő, hogy megmentse a főnöke életét, később azonban mégis elveszítette az állását, írja a Unilad. A 47 éves Debbie Stevens az évekkel ezelőtt történtek után azt mondta, elárulva érezte magát, amikor végül 2012-ben elbocsátották.

„Úgy döntöttem, hogy vesedonor leszek a főnökömnek, ő pedig a szívemet vette el” – mondta a Long Island-i nő. „Nagyon elárulva érzem magam. Számomra ez egy rendkívül fájdalmas és borzasztó élmény volt. Úgy kezelte ezt a felajánlást, mintha a földre dobta és belerúgott volna.”

Debbie még 2009 januárjában kezdett dolgozni az Atlantic Automotive Groupnál, ahol megismerkedett Jackie Bruciával. Bár 2010-ben elköltözött és otthagyta a céget, később visszatért Long Islandre, és egy irodai látogatás során tudta meg, hogy Bruciának vesetranszplantációra van szüksége.

Stevens szerint Brucia akkor elmondta neki, hogy van egy lehetséges donor, de ha szükség lesz rá, elfogadná a felajánlását. A jogi iratok szerint így fogalmazott:

„Soha nem tudhatod, lehet, hogy egyszer élnem kell majd ezzel az ajánlattal.”

Nem sokkal később Stevens újra Long Islandre költözött, és visszatért a régi munkahelyére. Röviddel ezután Brucia behívta az irodájába. Stevens állítása szerint ezt kérdezte tőle: „A donoromat elutasították. Komolyan gondoltad, amit mondtál?” Stevens igennel felelt, mert tisztelte a főnökét, és nem akarta, hogy meghaljon.

Ugyan Debbie nem volt megfelelő donor Bruciának, az orvosok lehetővé tették, hogy másnak adja a veséjét. Ezáltal Brucia feljebb került a várólistán.

„Úgy éreztem, visszaadom neki az életét. Az én vesém végül St. Louisba került, az övét pedig San Franciscóból hozták”

– mondta Stevens.

A műtét után a nő komplikációkkal küzdött, mégis visszatért dolgozni. Egy alkalommal rosszul lett és hazament, majd azt állította, hogy Brucia felhívta otthonról. „Azt mondta: »Mit csinálsz? Miért nem vagy a munkahelyeden?« Mondtam neki, hogy rosszul érzem magam. Erre ő: »Nem jöhetsz-mehetsz, ahogy kedved tartja. Az emberek azt fogják hinni, hogy különleges bánásmódot kapsz.«”

Stevens elmondta, hogy ezután előbb elvették az irodáját, a túlórázási lehetőségeit, majd egy 80 kilométerre lévő telephelyre helyezték át, majd pszichés problémái lettek.

„A műtét után borzasztóan, kegyetlenül, embertelenül kezdett bánni velem. Olyan volt, mintha csak azért vett volna vissza, hogy megkapja a vesémet”

– mondta az ABC Newsnak.

Ügyvédei levelet küldtek a cégnek, ezt követően kirúgták.

Az Atlantic Automotive Group és Jackie Brucia akkor nem reagált az ABC News és a The Post megkereséseire. Brucia férje, James viszont azt mondta egy újságírónak, hogy az állítások „messze állnak az igazságtól”, és hozzátette: „Ő senkit sem rúgott ki.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Mikor felhívtam a 112-t, sírtam, zokogtam” - elmesélte a 8 éves Hanna, hogyan mentette meg anyukája életét
Az édesanya korábban megtanította lányának, mit kell tenni vészhelyzetben. Hanna most nagymamájánál él, a rendőrök ajándékokkal köszönték meg a bátorságát.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. augusztus 13.



Hanna, a nyolcéves békéscsabai kislány különleges okból érkezett rendőrautóval a helyi kapitányságra. A rendőrök kézen fogva kísérték be az épületbe, hogy megköszönjék: életet mentett – mégpedig az édesanyjáét, számolt be róla az RTL Híradó.

Az édesanya július közepén lett rosszul, jelenleg is kórházban kezelik. Hanna most a nagymamájánál lakik.

„Tüdőembóliám volt a hajnali órákban. Az utolsó pillanatban tudtam szólni a nyolcéves kislányomnak, hogy hívja a mentőket, és ez így is történt” – mesélte az édesanya. Néhány perc múlva elvesztette az eszméletét, így Hanna maradt mellette, és követte a segélyhívó utasításait.

A kislány bevallotta, hogy nagyon megijedt.

„Mikor felhívtam a 112-t, sírtam, zokogtam, nagyon nem értettek szerintem semmit”

– mondta. A kislány végig kitartott az anyukája mellett, amíg a segítség megérkezett.

„Mondták, hogy mit kell csinálni, hogy rázzam meg anyának a vállát, meg hogy a fejét fordítsam úgy, mert ugye előre volt esve, hogy úgy oldalra. Nem bírtam, mert olyan, mintha úgy feszítette volna” – idézte fel Hanna.

Az édesanya már óvodás korában megtanította neki, mit kell tenni, ha baj van.

„Egy pár évvel ezelőtt átvettük, hogyha bármi történik velem vagy bárki mással, esetleg az utcán is lehetősége van rá, akkor mit kell, hogy tegyen, hívni kell a segélyhívót, be kell mutatkozni, el kell mondani, hogy mi a probléma, vagy ő mit lát, és nagyon ügyesen helytállt ebben a rendkívüli helyzetben” – mondta.

Szemenyei Kamilla őrmester ért elsőként a helyszínre.

„Igazából megmentette az édesanyja életét a telefonhívásával, ehhez nagyon nagy lélekjelenlét kellett. Ezt szerintem ott ő akkor nem fogta fel, emiatt is gondoltam, hogy óriási nagy trauma lehet ez számára...” – mondta a rendőr.

Az RTL teljes riportját a békéscsabai életmentésről itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk