A Napóleon udvar titkai
Fodor Gyula Napóleon-udvara 1905-ben kapott építési engedélyt. Ez volt az az év, amikor elkészült a Tőzsdepalota és a Nemzeti Bank székháza a Szabadság téren, mindkettő Alpár Ignáctól, Lajta Béla elkezdte a Vakok Intézetét a Mexikói úton, felépült Árkay Aladár Babocsay-villája az Andrássy út és a Hősök tere sarkán. Megnyitották a Bazilikát és elkezdték építeni a Gresham-et.
Fodor Gyula életéről viszonylag kevés információnk van, még képet sem találtam róla. 1872-ben született, aztán műegyetemi tanulmányaival kapcsolatban máris ott a kérdőjel, hogy diplomáját Bécsben szerezte-e. Kis keresgélés után iskoláiról ugyan semmi újat, de annyit kiderítettem, hogy Schirmbrandt Annát vette el, akinek édesapja valószínűleg "szintén zenész", az Állatkert Oroszlánházának kivitelezéséért is felelős építési vállalkozó és tervező Schirmbrandt Antal.
Fodor építészetileg aktív évei 1903-tól 1914-ig tartottak, ezalatt a saját listám szerint a fővárosban harmincnál is több bérházat tervezett, pályázatokon nem vett részt, gazdag megrendelőknek dolgozott.
Legismertebb épületei az Ernst Múzeum a Nagymező utcában, az Üllői út elején álló Arany Sas-udvar és a Napóleon udvar.
Több cég neve ismétlődik a vele kapcsolatos dokumentumokban. Az első világháború kitörése után az építészekre sötét időszak köszöntött, a bérházépítés jó 10-12 évre, úgy 1926-ig jóformán leállt. 1914-ben Fodor még csak 42 éves volt, élete teljében találta a kényszerű leállás és feltételezhető, hogy vállalkozásainak köszönhetően tartotta fenn magát, mert legközelebb csak 1931-ben tervezett, egy, az addigi munkáitól nagyban eltérő és meglepően unalmas külsejű bérházat a Vármegye utcában. Kilenc évvel később, 1942-ben halt meg.
A Hajós utcában, a Zichy és az Ó utca által határolt telken álló Napóleon-udvar 1905-06-ban épült fel, pályája elején. A házat Pollák Ignác és neje rendelte meg, a székesfőváros VI. kerületének elöljárósága pedig 1905. július 15-én adta meg az engedélyt a 3 emeletes bérház építésére. Az eredeti terveket hasztalan kerestem a Tervtárban, már nincsenek meg, viszont az Adalékok a Belső Terézváros történetéhez 1983-ban még leírta, hogy ugyanott bepillantott a dokumentumokba.
Az eredeti engedélyezési terveken a Hajós utcai homlokzaton még nem szerepelt az oromfal, következésképpen a ház nevét adó Napóleon szobor sem. Tehát az eredeti terveket valószínűleg később módosították. Az előtérben a falon díszeleg egy gyönyörű betűkkel írt „anno dom. 1905-06” felirat, a két évbe belefér a tervek akár többszöri módosítása.
A homlokzatról letekintő, a rá borított fóliáktól most éppen láthatatlan Napóleon szobor voltaképpen ártatlan tévedés, ne keressünk rejtélyes magyar vonatkozást, eddig titkolt kitérőt a nagy hadvezér életében. A Hajós és a Zichy utca sarkán álló régi házban az 1870-es években egy Café Napóleon nevű búfelejtő nyílt.
Tulajdonosa olyannyira rajongott az akkoriban Magyarországon is népszerű III. Napóleon császárért, hogy üzletét róla nevezte el. A Hajós utca 25 építtetője viszont nem tudta, hogy EZ nem AZ a Napóleon, így a leghíresebb Bonaparte, a Korzikán született I. Napóleon szobrát készíttette el és helyezte el egy fülkében az új épület homlokzatán.
A ház gyönyörű. Kívül még nincs felújítva, és úgy tűnik, mintha évek óta nem is történne a csomagolás alatt semmi. Nyilván pénzre és egyetértésre vár a lakóközösség, de belül olyan példásan felújították, hogy már annak is örülni kell.
Kicserélték a függőfolyosók járólapjait, az előtérben a régi víz-zöld Zsolnay csempét, és csillognak-villognak az ólomüveg ablakok. A csodacsillárnak, ami az előtér szerves része volt, sajnos pont a felújítás alatt eltűnt. Elvitték javítani, aztán sosem került vissza a helyére. A lakók mesélték, hogy a huszadik századot még szépen átvészelő réz korlátok is tűntek el az elmúlt években a lépcsőházból.
A márvány oszlopok mögött a régi kapusfülke ma kukákat rejt, és persze elé épült fel valamikor a lift is, ami ugyan nem vált előnyére a lépcsőháznak, de ha feljebb megyünk, az ólomüveg ablakok, és az azokon beáramló fény mindent feledtetnek.
A függőfolyosón szép a kovácsoltvas korlát, és a lakások ajtaján, ablakain is nagyjából mindenhol megmaradt a régi rács. Az ólomüveg ablakokat Róth Miksa jegyzi, és bár hivatalos feljegyzést nem találtam róla, feltételezem, hogy a domborműveket és az épület stukkódíszeit Ney Simon készítette, akivel Fodor az Arany Sas-udvaron és más épületeken is együtt dolgozott.
A fent idézett Adalélok 1983-ban azt is leírja, hogy a Tervtárban talált anyag szerint 1941-ben már nem Pollák, hanem özv. Weil Rezsőné a háztulajdonos, ahogy 1947-ben is. Pollákék valószínűleg nem élték túl a II. Világháborút.
Mivel rokonaim révén pár napot el is tölthettem a házban, egy lakásbelsőt is meg tudok mutatni. A képeken jól látszik milyen ajtó és ablakkeretek voltak és jó esetben vannak is még a belső terekben. És persze ott van még a valószínűleg Zsolnay-féle cserépkályha, a színe az előtér csempéivel harmonizál.
Bizonyos szempontból talán nem baj, hogy a homlokzatot és a külsőt még nem újították fel, így ez a régi felirat is megmaradt a Zichy utcai sarkon, bár sokadik ottlétem alkalmával vettem csak észre. A hiányos vakolat miatt csak az első szó olvasható, BOSCH.
A Bosch Róbert Kft a XIX. század végétől létezett, kisgépeket, villamos készülékeket, műszereket gyártott és forgalmazott, nekik lehetett itt üzletük, de 1928-ban motorkerékpár javítás is folyt az épületben. Mostanában egy bár és egy zongoraterem foglalja el a Hajós utcai frontot, ez utóbbi egy asztalos műhely után költözött ide.
További érdekességeket ITT olvashatsz a régi házakról.
Ha élőben is megnéznéd a házat, nyomj egy lájkot!
