GASZTRO
A Rovatból

Kellemes nosztalgiázásnak indul, aztán a végén vakítóan vörös fényben ül mindenki a földön egy közös asztal mellett – ilyen egy vacsora a megújult ONYX-ban

Egy vacsora, ami erősen hat az érzelmeidre, és ami némi nyitottsággal életed egyik legizgalmasabb utazása lehet. A megújult ONYX-ban jártunk.


Biztosan állíthatom, hogy nincs még egy olyan cikk, amin ennyit gondolkodtam volna. Nagyjából fél éve kezdtem neki, és még most sem érzem azt, hogy tökéletesen megfelelőek a szavaim.

Ráadásul a fél év alatt nem találkoztam olyan szakmabelivel, akivel ha szóba került ez az új koncepció, ne lehetett volna hosszan beszélgetni, fejtegetni az élményeket, vitatkozni. Ez már önmagában rengeteget elmond a helyről és a menüről is.

Amikor egy két Michelin-csillagos étterem porig rombolja önmagát (ez nem egy szófordulat: 2020-ban az utolsó vacsorán kalapáccsal estek neki a vendégek a falaknak), majd hosszú éveken át készül a visszatérésre, és az új tér köszönőviszonyban sincs a régi étterem hangulatával... akkor arról hosszan lehet beszélni!

Az ONYX ÆTHER élmény

Koncepció: Egy 11 fogásos időutazás az 1700-as évektől egészen a távoli 3000-es évekig.

Vezetés: A hagyományos séf-központú modell helyett egy Alkotói Közösség irányítja. A konyhai munka élén egy négytagú séf divízió áll.

Elismerés: A Gault&Millau étteremkalauz három szakácssapkával díjazta mind az ONYX Éttermet (ÆTHER), mind az ONYX Műhelyt. Az ONYX márka része a Michelin Green Star Community közösségének, elismerve a fenntarthatósági törekvéseket.

Design: Az élményt egy immerzív tér támogatja, amelyben egy soft monolith nevű textil szobor, valamint fény- és hangtechnika vezeti a vendégeket. Belsőépítészetét a neves Dezeen Awards 2025 a Restaurant Interior kategóriában a legjobb projektek szűkített listájára jelölte.

Nehéz pontosan megfogalmazni, hogy mit is gondolok az ONYX-ról és az Æther menüről. (A könnyebbség kedvéért mostantól, ha az étterem nevét használom, konkrétan mindig erre a menüre gondolok majd.)

Nehéz megfelelő szavakkal kifejezni, hogy milyen érzéseket kelt, hogy mi ez az egész, hiszen az étterem és annak Alkotói Közössége is folyamatosan finomhangol, keresve a legmegfelelőbb formát az üzenet átadására.

Tavasszal jártam náluk először. Akkor már készen volt a koncepció, de még érezhető volt, hogy van mit csiszolni az egészen. És most lelövöm a poént: amikor október végén újra visszatértem, azt tapasztaltam, hogy pontosan azok az elemek változtak meg, amik az első látogatásomkor zavartak. És itt távolról sem az ételekről van szó.

Az, amit az ONYX megálmodott, nem csupán nagy falat, hanem óriási.

Vannak ugyan éttermek a világon, amelyek brutálisan komplex, hosszú órákon át tartó vacsorával várnak, de olyan, mint amit ők csinálnak, feltehetően sehol sem létezik. Magyarországon pedig még csak hasonló élményt sem találni.

A koncepció alapja egy időutazás. Az ember belép a fogadótérbe, ahol minden nagyon steril. De nem orvosi szoba módra, hanem inkább egy meghatározhatatlan időben játszódó tér letisztultságával. Lágy fények, az egyik ajtón átszűrődik a világosság. Az lesz a menetirány.

A vacsora első fele a múltban játszódik, egy kellemesen meleg árnyalatokkal teli térben.
Fontos megérteni, hogy az ONYX valójában két külön koncepciót működtet. Ez a tér, ahol most járunk, sokak számára ismerős lehet, hiszen az ONYX Műhely már 2021-ben megnyitotta a kapuit az ONYX Metamorfózis részeként. A Műhely célja a kezdetektől a folyamatos kísérletezés volt: bár itt is többfogásos (4, 5 vagy 6 lépéses) a menü, a vendég dönt a tempóról és a választott fogásokról, így ez a hely szolgál a fine dining belépőjeként, és a jövőbeli ötletek laboratóriumaként is. Ezzel szemben az ONYX ÆTHER a rögzített, 11 fogásos kulináris előadás platformja.

Az ONYX Műhelyből ismert helyszínen, egy hatalmas asztalnál foglalunk helyet. Itt vázolják fel nekünk a teljes koncepciót, és kezdődik a mi kis időutazásunk, a múltbéli megállókkal.

Bár mindenki egy asztalnál ül, ezen a ponton még mindenki magával vagy a partnerével van elfoglalva. Próbálja megfejteni az első információmorzsák alapján, hogy mi is fog történni a vacsora alatt.

Itt kerül bemutatásra a személyzet is. Szerintem fontos azt is kiemelni, hogy az ONYX-ban nem „egy” séf van. Ha csak a séfek számát néznénk, mondhatnánk, hogy négyen vannak, de valójában ez sem lényeges. Az ONYX csapatként működik.

És erre még nekem is az volt az első reakcióm, hogy: „Úristen, miért? Miért nehezítik meg ennyire a saját dolgukat?" Bizonyos szempontból nagyon jól hangzik, hogy több mint harminc ember dolgozik együtt azon, hogy egy komplex élményt kapjunk, de iszonyatosan nehéz lehet ezt kézben tartani.

De térjünk át a menüre. Bár kétszer is jártam náluk, mindkétszer a húsmentes verziót választottam, mert nekem az ízek az első alkalommal is remekül működtek. A húsmentes sorban is hihetetlenül sokféle íz, forma és textúra jelenik meg. Semmi hiányérzete nincs az embernek.

És természetesen a tálalás is rendkívül izgalmas: van, hogy egy Herendi bonbonierben, van, hogy egy homokórára emlékeztető kehelyben érkezik az étel.

Ha nem történne semmi extra a vacsora közben, már csak ezek a részletek is elvinnék a hátukon az élményt. Annyira jól segítik az ízek kibontakozását, annyira rá tudsz hangolódni minden falatra. Egyszerűen jó nézni, jó kézbe venni, jó megélni ezeket az apró, vizuális gesztusokat is.

És ha már elárultam, hogy kétszer is a húsmentes verziót választottam, akkor bevallom azt is: mindkétszer az alkoholmentes italpárosítást kértem. Az ONYX az a hely, ahol az italpárosítás is igazi élmény. Nem egyszerűen alkoholmentesített borokkal oldják meg ezt a kérdést, hanem önálló ízkombinációkat, elképesztő dzsúszokat és fermentált leveket hoznak létre. Egyetlen poharat sem tudtam úgy elengedni, hogy ne ittam volna meg teljesen.

De nem akarok minden egyes fogásról vagy italról külön beszélni, mert számomra sokkal fontosabb most az egész élmény fejtegetése.

A vacsora ezen részén, talán a harmadik fogás környékén vettem észre, hogy már nem érzem furcsán magam a felkonfok alatt. Itt ugyanis nemcsak magát az ételt mutatják be, hanem mesélik a történetet.

A vacsora alatt egyfajta sci-fi irodalmi világban utazunk: megismerjük a különböző korokat, amikből ihletődtek az ételek, és az egész este alatt egy konkrét hangulatot építenek fel.

Amikor először jártam itt, néhány mondatot kicsit nyomasztónak éreztem, volt bennük valami túl komoly, kicsit teátrális hang. A második vacsorán viszont már nem éreztem ezt, és később ki is derült, hogy sokat csiszoltak a szövegeken. A sztori ugyanúgy átjön, de nincsenek benne azok az erőteljes kérdések, amiktől az ember kényelmetlenül érezhette magát. Az egész sokkal természetesebb lett.

Közben remek zenék szólnak, amin szintén sokat hangoltak. A zenei aláfestés pontosan azt a finom egyensúlyt adja meg, ami segít belemerülni az élménybe, de nem tereli el a figyelmet az ételről.

És itt megjegyzem: mind a menüt, mind az irodalmi szöveget egy tableten lehet követni. Ez nagyon hasznos, mert az első alkalommal nekem kicsit sok volt az információ. Rengeteg szöveg, rengeteg részlet. Könnyű volt elveszni benne. Most már úgy érzem, ezt lazábban kell kezelni: nem kell minden sort, minden oldalt megfejteni. Inkább a jelenben kell lenni, és arra figyelni, ami és ahogyan elhangzik a vacsora közben.

Múlt és jövő határán: a helyszínváltás

A múltat megidéző vacsorarész végén aztán egy kis fordulat jön: megbontják a rendet. Megismerkedünk a 2000. Globalizáció fogással, a házi kovászos kenyérrel és csodálatos barna vajjal, amit az előkészítő pultnál állva, kézzel tördelve falatozunk. Annyira egyszerű dolog ez, mégis az egyik kedvenc részem az egész estében.

Fellazul a társaság, közelebb kerülünk egymáshoz, és ez a pillanat oldja fel azt a fine diningos manírt, amire innentől már tényleg nincs szükség.

Aztán átsétálunk a másik terembe, és ezen a ponton láthatja meg az ember először az új ONYX-ot.

Ide nincsenek jó szavak. Különleges, egyedi, furcsa, lenyűgöző? Talán mind egyszerre.

Szerintem ez az a rész, amit a legnehezebb mesélni, és a legkönnyebb megélni. Itt egy picit mindenki a tér hatása alá kerül.

De itt jön két olyan pont is, ami miatt azt gondolom, hogy ez az élmény nem való mindenkinek. (De annak, aki nyitott rá, annak nagyon is hatásos lesz, és itt kapja meg igazán azt, amire várt.)

Az egyik az, hogy az emberiség jövője, amit itt bemutatnak, nem könnyed, nem egy idilli kép. Nem arról szól, hogy burjánzó dzsungelekben élünk, harmóniában a természettel. A történet más irányt vesz, és ez tud nyomasztóan hatni, főleg akkor, ha valaki nem nyitott a játékra.

Az ONYX belsőépítészete az URBA és EJTECH munkája. A tér központi eleme a hat motorral animált, nagyméretű textil szobor, a már fentebb is említett soft monolith. Ez a kinetikus alkotás dinamikusan változtatja a tér atmoszféráját, és a hanggal-fénnyel szinkronizálva vezeti a vendégeket a jövőbe. A falak nyers, megőrzött állapota pedig szándékosan tisztelgés a helyszín történelmi múltja előtt, ezzel is erősítve az időutazás érzetét.

Ezen a ponton jön az átmeneti fogás: a 2020. Great Reset gin tonic sorbet-ja mákkal és citrommal. Ez a frissítő, kesernyés fogás szimbolikusan a múlt és a jövő között áll, és zseniális, hogy pont erre az évre tették be ezt a szájöblítő fogást.

Ettől a ponttól kezdve már nem a személyzet meséli a történetet, hanem a hangszórókon keresztül szólnak hozzánk. Ez kifejezetten illik ahhoz a gondolathoz, hogy innentől kezdve a jövőben kalandozunk, olyan korokban, amiket az ONYX csak elképzel.

Érkezik a 2052. Szingularitás névre hallgató zab tempeh. Hihetetlenül izgalmas textúrákkal és ízekkel, a körítés pedig a 3D-nyomtatott tányér, futurisztikus borospoharak, fények és hangok.

Aztán elérkezik az a pont is, hogy „egyenruhába” bújunk, és leülünk egy közös asztalhoz, ahol lehetőségünk nyílik megosztani az élményt egymással.

Ez az a pillanat, ami szerintem nagyon meg tudja osztani az embereket. Biztos vagyok benne, hogy van, aki egy fine dining vacsorán nem arra vágyik, hogy idegenekkel üljön egy asztalhoz. De ez a hozzáállás a folyamat közben is meg tud változni. Bennem legalábbis megváltozott.

Ahogy halad előre az este, valahogy nyitottabbá válsz. És egyszer csak ott van benned a vágy, hogy megkérdezd valakitől, aki ugyanazt a vacsorát élte végig, hogy: "Neked milyen volt?"

Most, hogy kétszer is jártam az ONYX-ban, egyértelműen az összehasonlítás volt a gondolataim középpontjában.

Az ONYX egyik legnagyobb erőssége az, ahogyan halad előre az úton. Már évekkel ezelőtt, az ONYX Műhely idején is lefektették azt az alapelvet, hogy a fejlődés kísérletezéssel jár. Folyamatosan tesztelnek, finomítanak, amíg eljutnak oda, amit önazonosnak éreznek.

Ami nagyon erősen átjött, hogy az ONYX hisz a saját koncepciójában.

Amikor jöttek az első nehézségek, ők nem hátráltak meg. Nem vetették el a koncepciót, csak puhították, finomhangoltak rajta. Megőrizték az eredeti üzenetet, és megtalálták hozzá a legjobb formát. És ez óriási dolog.

A vacsora egy nagyon komplex élmény. Olyan, ami mindenképpen hat rád érzelmileg is. Nem való mindenkinek, nem mindenki fogja ugyanúgy érteni vagy befogadni, de aki nyitott rá, annak egészen különleges tapasztalás lesz.

2025-ben az elmagányosodás felé tartunk. Mindenki erősen meghúzza a saját határait, és ennek következtében csak egyre távolabb kerülünk egymástól. Ennek a folyamatnak pedig rengeteg veszélye van.

Az ONYX üzenete szerintem az, hogy jöhetnek csapások, változhatunk és változhat a környezetünk is, és lehet, hogy egyre kevesebb alapanyag áll majd rendelkezésünkre, de a közösség erejében mindig ott lesz a lehetőség. Ha egyszer újra kell tanulnunk, hogy hogyan maradjunk életben, akkor végül megint csak egymásra számíthatunk majd.

Ha van hely, ahol tényleg igaz az a sokat használt mondat, hogy „ez nem egy vacsora, hanem egy élmény”, akkor az az ONYX.

Árak, foglalás és további információk: onyxrestaurant.hu


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


GASZTRO
A Rovatból
Nem akarok nagy szavakat használni, DE... ez az egyik legfinomabb leves, amit valaha kóstoltam
A Hachi 2024-ben nyílt, és azóta nemcsak a turisták, hanem a városlakók egyik kedvenc ázsiai fúziós helye lett. Most itt a kistestvér, a Hachi-Ko, ami teljesen más, de pillanatok alatt elvarázsolt.
Vass Adrienn - szmo.hu
2026. január 29.



A Hachi-Ko egy apró, félhomályban úszó, fűszeres illatokkal teli zug, ahol már belépés után jó előérzetem támadt. Azonnal a nyitott konyhával találtam szembe magam. Pár centire tőlem már készültek az ételek: rotyogott az alaplé és sistergett valami a grillen. Mindez Hegedűs Levente executive séf vezetésével, aki még munka közben is mindig kedélyes.

Dél környékén jártunk, szóval az érzékszerveimnek kellett pár perc, hogy alkalmazkodjanak a sötétebb térhez, a meleg pára finom fátylához, az ázsiai aromákhoz. Aztán szépen lassan kirajzolódott az egész tér: lent a pultnál is vannak ülőhelyek, de én a fenti asztalok egyikénél foglaltam helyet. Nincs sok díszítő elem, csak pár kép a falon, méretes textil lámpák és menü az asztalon, ezért azonnal ismerkedni kezdtem vele.

Az étlap tetején ott sorakoznak a ramenek. A marhahúsos az alap, én pedig azon kaptam magam, hogy már előre izgulok: mit gondolnak majd, ha miközben feltérképezni jöttem a helyet, mégis a vegán verzióra megyek rá?

Lehet egy húsmentes ramen ugyanolyan mély, rétegzett, emlékezetes? Elég ahhoz, hogy beleszeressek a helybe?

Már a címben lelőttem a poént: abszolút!

A nagytestvér és a kishúg - Hachi és Hachi-Ko

Szöllősi Mihály, az egyik tulajdonos mutatott be nekem mindent, és a vele való beszélgetés közben realizáltam, hogy a történet valójában nem itt, hanem a Bazilika közelében található Hachiban kezdődik.

A Hachi 2024-ben nyílt meg, és mára Budapest egyik legnépszerűbb ázsiai fúziós étterme.

Nagy, tágas térrel rendelkezik, és folyamatos benne a nyüzsgés. Napi 400–500 vendéget szolgál ki a nagyjából 20 fős személyzet, hogy az élmény gördülékeny legyen. Na a Hachi-Ko teljesen más közeg.

A két hely első pillantásra sem hasonlít egymásra, talán csak a név az összekötő kapocs. A Hachi eredetileg az Október 6. utca 8. alatt nyílt meg, innen jön a nyolcas. Ugyanis japánul a hachi a 8-as számot jelenti, ami szerencsét és bőséget szimbolizál. A „ko” pedig egy nőnemű kicsinyítő képző, ezért a Hachi-Ko a Hachi kishúga... (Bár miután végigettem a fogásokat, én inkább egy tüzes nővérre asszociáltam.)

A helyszín is ezt a különbséget mélyíti. A Hachi a Bazilika környékének nyugodtabb alaphangulatát viszi tovább, míg a Hachi-Ko a Madách tér fiatalos, vibráló közegébe simul bele. Mindkettő turistás környék, de teljesen máshogy.

Technológia és a konyha filozófiája

A Hachi-Ko konyhája modern gasztropub-alapokra épül, erős japán gyökerekkel, de messze nem ragad le a hagyományos vonalnál. A technológiák között a japán mellett ott vannak a francia vagy a nordic konyhákból átvett megoldások is. Ez a fúzió pedig pont azt az izgalmas, játékos rétegzettséget adja, ami végigvonul az étlapon. Jó példa erre a császárhúsos fogás: egy klasszikus alapanyag, amit nordic marinálás után, francia hangulatú zöldborsmártással tesznek tányérra.

A konyha középpontjában a ramen áll, de nem a Hachi-féle, turistabarátabb verzió irányából közelítve. Ott ugyanis sósabbra húzzák az ízeket, hogy könnyebb legyen befogadni.

A Hachi-Koban viszont kifejezetten törekedtek arra, hogy az ízvilág visszalépjen az autentikusabb irányba.

Más alaplevet főznek, külön taret készítenek hozzá, és tudatosan kevesebb sót használnak. Így a lé, a tare és a zsiradék hármasa nem takarja ki egymást, hanem szépen külön-külön is érezhető, karakteres rétegeket ad.

Az egésznek az a vége, hogy a ramen kevésbé harsány, viszont sokkal árnyaltabb, és jobban előjönnek a finom kontrasztok.

Aktuális kínálat

A Hachi-Ko jelenleg a nyitás előtti, úgynevezett soft opening időszakát éli, így az étlapot még folyamatosan finomítják. Bár a választék még alakulhat, a vendégek visszajelzései alapján már most látszik, hogy a marhahúsos ramen abszolút kedvenc.

A ramen-felhozatal három különböző stílust képvisel. Ott van a Shoyu Beef Ramen, ami sous vide és steak marhahússal készül (5480 Ft), a csirkehúsos Shoyu Chix (4980 Ft), illetve a vegetáriánusoknak szánt, krémesebb Miso Vegan Ramen (4380 Ft). A levesek mellett érdemes felfedezni a kistányéron érkező (small plate) ételeket is. A Smoked Nappa Cabbage (3680 Ft) például egy füstölt káposzta mogyoróval és szezámmal, ami egyszerűnek hangzik, de az íze kifejezetten mély. Aki szereti a japán grillnyársakat, kipróbálhatja a marhanyakat (4280 Ft) vagy a szezonális zöldségeket is (1980 Ft). Emellett választhatunk még pikáns rákos batyut (3980 Ft) és a fentebb már említett borsmártásos császárhúst is (5780 Ft).

A desszertek között két izgalmas, mégis könnyű édességet találunk: az egyik a Bubble Tea Crème Brûlée, a másik pedig a yuzuval és fekete teával készülő japán piskóta, a Castella (mindkettő 2080 Ft).

Az itallap bár nem hosszú, de jól átgondolt. A fűszeresebb ételek mellé választhatunk Sosa üdítőket vagy kyotói teákat, de ha alkoholos italt innánk, japán kézműves sörök és könnyű highball koktélok is szerepelnek a listán. A ház egyik különlegessége a Hachi-Ko G&T, ami Nikka ginnel és cseresznyevirágos tonikkal készül (3580 Ft).

Amit én kóstoltam

Amikor az étlapra néztem, azonnal a Miso Vegan Ramen ragadta meg a figyelmemet. A leves alapja egy cold brew technikával készült dashi, algával és fafülgombával, amiben a zöldségek tiszta ízei érvényesülnek. Ebbe kerül a misós-mogyorós tare, ami a krémességet adja, majd a házi ramentészta biztosítja a tartalmat, hogy a leves ne csak ízben, hanem mennyiségben is teljes legyen. A különböző zöldségek (gomba, sütőtök, feketeretek, hagyma) pedig pont elég új textúrát adnak, így a leves nem válik unalmassá, hanem minden falatban van valami új élmény.

És hogy miért lengettem be úgy ezt az egészet, hogy ez életem egyik legfinomabb levese? Mert ez az étel tényleg napokig velem maradt. (Ami még rutinos kóstolóként is ritka alkalom.) Volt olyan este, amikor konkrétan úgy aludtam el, hogy arra gondoltam: "Úristen, mennyire szeretnék enni belőle újra!"

Lehet, hogy a kinti hideg és a krémes leves kombinációja tette, de nem tudom kizárni annak a lehetőségét sem, hogy ez egy objektíven fantasztikus fogás.

A small plate-ek közül a Smoked Nappa Cabbage számomra is kiemelkedő élmény volt. Nem véletlenül signature fogás. Ízvilága nagyon hasonló a vegán ramenéhez: a káposztát leforrázzák, grillezik, majd mogyorós-szezámos pasztával, chilipehellyel és chiliolajjal tálalják. A füstös ízek és a roppanós textúrák tökéletesen kiegészítik a levelek krémességét.

Kóstoltam még a Nduja Prawn Jiaozit is, ami bár egészen apró tálon érkezik, mégis igazán tartalmasnak bizonyult, és az ízeiben is remek: pikáns, de nem túl csípős, a rák miatt jó kis textúrával.

Összességében minden étel gondosan felépített, harmonikus.

A levesek és a small plate-ek együtt adják a Hachi-Ko teljes élményét.

Csak önmagában a levesért is bármikor visszamennék, de érdekes lesz majd később azt is látni, hogy a kínálat hogyan alakul, és hogy milyen lesz a hely vendégköre.

Tök jó, hogy van egy izakaja hangulatot adó japán hely a Madách téren.

Cím: 1075, Budapest, Madách Imre út 3.

facebook.com


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
GASZTRO
A Rovatból
Egykor finom böjti fogásnak számított, ma már tilos megenni ezt a fajta húst
A szegények kedvelt böjti eledele volt. De vajon miért lett a hajdani finomságból mára szigorúan tiltott fogás?


Ma már elképzelhetetlen, de egykor finom fogásnak számított a hód húsa, sőt, régen a szegények kedvelt böjti étele volt. Ma viszont szigorúan tilos megenni. A középkori böjti szabályok a melegvérű állatok húsát tiltották, a hal viszont engedélyezett volt. A hódot vízi életmódja miatt több helyen „halnak” tekintették, ezért a böjti időszakban is az asztalra kerülhetett.

Különösen a farka számított keresett fogásnak, amelyet levesben és sültekben is elkészítettek.

A hódot Európa-szerte vadászták és csapdázták — nem csak a prémjeért, hanem a húsáért is. A prém mellett a hús és a hód speciális váladéka, a castoreum iránt is volt kereslet, sőt gyakran használták gyógyításra és parfümök készítésére is. A hód húsát — különösen a zsíros farkát — húsforrásként is értékelték, mivel magas tápértéke volt, és időszakosan jól jött, ha más hús kevés volt.

A böjti „engedékenység” azonban tragikus következményekkel járt. A szőrmeért és részben a húsért folytatott vadászat miatt a faj a 19. század közepére eltűnt a Kárpát-medencéből. A történet azonban itt nem ért véget, a modern természetvédelemnek köszönhetően új fejezet kezdődött. Szervezett visszatelepítési programoknak és természetes bevándorlásnak köszönhetően az eurázsiai hód visszatért a hazai vizekbe.

Visszatérésével azonban a jogi környezet is megváltozott.

Az eurázsiai hód ma Magyarországon védett faj, egyedenkénti természetvédelmi értéke 50 000 forint.

Az elejtése, zavarása, károsítása és elpusztítása tiltott. A faj egyedeinek és „felismerhető részeinek” jogellenes megszerzése – beleértve a hús fogyasztását – jogkövetkezményekkel jár.

2022 óta azonban létezik egy szigorúan szabályozott kivétel. Szigorú hatósági feltételek mellett engedélyezhető az állomány gyérítése, például közérdeket sértő vízkárok megelőzése vagy egyes gazdasági tevékenységek védelme érdekében.

Ez azonban nem jelenti a „szabad vadászatot”, és azt sem, hogy a hódhús „piacra kerülhet” mint általános élelmiszer.

A hódfarok-leves és a többi hasonló étel ma már kulturális érdekesség, nem pedig gasztronómiai ajánlat.

Via Meglepetés


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

GASZTRO
Megérkeztek a Jóbarátok a McDonald’s-ba - már elérhető a Friends menü
Sokan csalódtak, hogy a menük mellé csak a figurák érkeztek meg, de számukra is van egy jó hírünk!


Február 2-tól hivatalosan is megérkezett a McDonald’s és a Jóbarátok együttműködés Magyarországra.

A Friends menü február 2-án először app-exkluzív kuponnal vált elérhetővé, február 3-tól pedig már minden étteremben megvásárolható.

A csomag tartalma a következő:

– Big Mac vagy McCrispy vagy 9 darabos Chicken McNuggets

– 1 nagy sült krumpli

– 0,5 literes szénsavas üdítő vagy Lipton Ice Tea

– 1 adag Monica’s Marinara szósz (olasz stílusú paradicsomszósz oregánóval és bazsalikommal)

– 1 Friends figura, véletlenszerűen csomagolva

Ha valaki a 9 darabos McNuggets mellett dönt, két szósz jár: ebből az egyik kötelezően a Marinara, a másik szabadon választható.

Árat a McDonald’s nem közölt, valószínűleg azért, mert az éttermek között pár száz forintos eltérés lehet. A Facebook-kommentek alapján nagyjából

4690 forint körül mozog egy menü.

A McDonald’s Facebook-oldalán megjelentek a csalódott rajongól is: sokan szóvá tették, hogy nem jelentették be az ikonikus Friends bögréket, amelyek más országokban már rég a kampány részei.

A kommentelőket a McDonald’s azzal nyugtatta, hogy: hamarosan jó hírük lesz a bögrékre váróknak, és már nem is kell sokat várni.

A kampány része még a sorozat legendás kanapéjának életnagyságú másolata is, amivel a rajongók fotózkodhatnak. Budapesten, a Nyugati téri McDonald’s-ban végig elérhető, vidéken pedig vándorol:

Debrecen: február 3–16.

Kecskemét: február 17. – március 2.

Győr: március 3–17.

A Friends menü és a figurák a készlet erejéig, de legkésőbb március 31-ig kaphatók a hazai McDonald’s éttermekben.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

GASZTRO
A Rovatból
A 3. legjobb magyar étel a világon a hóvégi spórolós bundás kenyér: a TasteAtlas listáján csak két világhírű hungarikum előzte meg
A csabai kolbász és a szegedi szalámi mögött a filléres bundás kenyér lett a harmadik legjobb magyar étel a világon


A tojásba forgatott, olajban kisütött szikkadt kenyér, amit a legtöbben a hónap utolsó, pénztárcakímélő napjaihoz kötünk, váratlanul felkerült a gasztronómiai térképre.

A nemzetközi ételeket rangsoroló TasteAtlas legfrissebb, magyar toplistáján a bundás kenyér ugyanis a harmadik helyre tört be, olyan nehézsúlyú versenyzőket utasítva maga mögé, mint a lángost vagy a Rákóczi túróst.

Csak a csabai kolbász és a szegedi szalámi tudta megelőzni, ami annyira abszurd, mintha a egy sport szelet verné meg a fine dining csokikat egy cukrászversenyen.

A listát összeállító oldal, amely közel tízezer szavazatból szűrte ki a több mint hatezer érvényeset, 4,4-es pontszámot adott a magyarok kedvencének. A leírásuk szerint a bundás kenyér a francia pirítós magyar verziója sós, amit reggelire vagy könnyű vacsorára eszünk, gyakran tejföllel vagy majonézzel, hagymával, mellé citromos teával igazi nosztalgia étel.

Addig a bundás kenyér a világ más részein egészen mást jelent.

Franciaországban a pain perdu („elveszett kenyér”) egy vaníliás-tejes, vajban sült, porcukros-gyümölcsös desszert, Spanyolországban torrijas néven böjti édesség, Hongkongban pedig két szelet közé mogyoróvajat töltenek, és az egészet sziruppal locsolják meg. A britek eggy bread-je áll legközelebb a miénkhez, ők is gyakran eszik sósan, sajttal vagy baconnel.

A technika egyébként ősibb, mint gondolnánk: már az ókori római szakácskönyvekben is szerepelt.

A lényeg pedig épp a spórolásban, a szikkadt kenyér megmentésében rejlik, így az ókori recept is egy tejbe áztatott mézes verzió.

Nemcsak takarékosságból, hanem technológiai okokból is: a kissé száraz szelet kenyér jobban magába szívja a tojást anélkül, hogy szétázna, így lesz a végeredmény kívül ropogós, belül pedig szaftos.

A TasteAtlas listái rendszeresen váltanak ki heves vitákat, de az alapító szerint épp ez a lényeg. „A TasteAtlas a hétköznapi étel és földközeli emberek platformja. Nincs fine dining, nincs modern csavar, nincs cicoma” – mondta egy interjúban Matija Babić alapító.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk