Vagyonokat fizetnek egyetlen szobáért a legszegényebbek
Magyarok milliói élnek lakásszegénységben, és egyre többen bérelnek viskókat extrém drágán, ha cserébe nem kell kauciót fizetniük. A Habitat for Humanity jelentése szerint folyamatosan mélyül a lakhatási válság, ami egyáltalán nemcsak a legszegényebbeket sújtja. A kormány mégis egyéni szociális problémaként tekint erre, ahelyett, hogy rendszerszintű változásokba kezdene.
Másfélmillióan élnek zsúfolt, nedves, alacsony komfortfokozatú lakásban, amit többnyire esélyük sincs felújítani. Ez a Habitat for Humanity éves jelentéséből derül ki, amelyet most kivételesen nem kötetformában, hanem egy honlapon tettek közzé.
A legfontosabb számok szerint
• a 4,4 millió magyarországi lakóingatlan 80 százaléka nem felel meg a korszerű műszaki és energetikai elvárásoknak.
• Minden harmadik háztartásra igaz, hogy a jövedelméhez képest irreálisan sok pénzt költ rezsire, bérleti díjra vagy törlesztőrészletre.
• Látványos az eladósodás: 1,4 millió háztartásnak van hitele, és a háztartások 13 százalékának van 60 napon túli rezsitartozása.
• Közben 750 ezer végrehajtási ügy van folyamatban, és minden napra jut egy tucatnyi kilakoltatás.
A kutatás készítői úgy becsülik, legalább 2-3 millióan élnek lakásszegénységben, ami azt jelenti, hogy megfizethetőségi, lakásminőségi és energiahatékonysági, területi, vagy jogi szempontból az átlagosnál rosszabb, kiszolgáltatottabb helyzetben vannak.
A jelentés szerint az elmúlt években folyamatosan mélyült a lakhatási válság, és bár a kormánynak lenne rá lehetősége, látványosan nem csinál semmit az ügy érdekében. Szegfalvi Zsolt, a Habitat for Humanity Magyarország vezetője a jelentés bemutatóján azt mondta, 2018-ban 285 milliárd forintot költött a kormány lakhatási célokra, de ennek csak 11 százalékát osztották ki szociális alapon. A többi családi otthonteremtési kedvezményre, lakástakarékossági támogatására, kamattmogatásra vagy áfa-visszatérítésre ment, ami inkább a jobb helyzetűeket érinti. Ez évek óta jellemzi a kormány politikáját, itt is írtunk már róla.
“Az állam eseti szociális problémaként kezeli a lakásszegénységet” – mondta Pósfai Zsuzsanna, a jelentés egyik szerkesztője. Vagyis ahelyett, hogy rendszerszinten próbálná megoldani ezt a tömegeket érintő problémát, a szociális ellátórendszerbe tereli azokat, akik kihullanak a rendszerből. Ezért éltek 2015-ben több mint 90 ezren valamilyen szállást nyújtó intézményben. Közben az állam megszüntette a normatív lakásfenntartási támogatást, és az önkormányzatokra bízta, hogy adnak-e ilyet a lakosaiknak. A településeknek viszont általában nincs elég forrásuk, vagy ha mégis, sokszor a politikai akarat hiányzik, és inkább kiszorítani próbálják a szegényeket, például a szociális bérlakások számának csökkentésével.
Szegfalvi pozitív kormányzati intézkedésként a Nemzeti Eszközezelő létrehozását említette, amely szerinte tényleg képes segítséget nyújtani az adósságspirálba került embereknek. Ezen az ábrán megnézheti, pontosan mekkora összegeket költ a kormány a különböző lakhatási célokra.
Fizesd meg a nyomort, cserébe nem kérek kauciót
A Habitat azt javasolja a kormánynak, hogy fordítson nagyobb figyelmet a szegények lakhatási gondjaira, és
• hozza vissza a lakásfenntartási támogatást,
• segítse az adósokat,
• adjon albérlet- és rezsitámogatást a rászorulóknak,
• javítson a szociális tűzifa hozzáférhetőségén,
• tegye széleskörűvé a jobb helyzetűek számára elérhető támogatásokat.
Ezen kívül úgy látják, az albérletpiacon is bőven lenne kormányzati tennivaló, még akkor is, ha a magyarok többége ma is saját tulajdonú ingatlanban él. Az albérletárak ugyanis elképesztően kilőttek az elmúlt években, annyira, hogy sokkal gyorsabban nőnek a jövedelmeknél. Ráadásul a szegényebbek is hasonló arányban bérelnek lakást, mint a tehetősebbek, ezért őket különösen érinti ez a probléma.
A kutatók szerint a lakástulajdonosok egy része direkt a szorult helyzetbe került szegényekre utazik azzal, hogy extrém drágán adnak ki nekik szörnyű állapotú lakásokat, cserébe nem kérnek kauciót, és a gyerekeket is beengedik, akik sok más főbérlőt elriasztanak. Így egyre többen kényszerülnek arra, hogy bőven a piaci ár felett, súlyos tízezrekért béreljenek egy szobát, vagy akár csak egy ágyat. A jelenséget a Habitat munkatársai uzsoraalbérletnek neveztek el.
A jelentésben idéznek egy interjúalanyt, aki 2017-ben egy négy négyzetméteres szobáért 55 ezer forintot fizetett havonta, de a nagyobb szobákért akár 80 ezret is elkértek. “Bár a bérleti díj tartalmazza a rezsit, olyan eset is előfordult, amikor valamilyen közüzemi szolgáltatást huzamosabb időre kikapcsoltak, és a bérlők áram vagy gáz nélkül maradtak” – írják.
Ez nemcsak budapesti jelenség: vidéken 25 ezer forintba került egy 15 négyzetméteres szükséglakás, és 15 ezerbe egy 10 négyzetméteres fáskamra. “Ugyanitt a tulajdonos, bár az önkormányzatnál és a szolgáltatóknál képviselte a lakók érdekeit, a rászorultsági alapon járó tüzelőanyag-utalvány egy részét elvette bérlőitől. A bérleti díjat a tulajdonos vagy egy megbízottja szedi be, a fizetéssel nem lehet késni. Késés esetén a fizikai bántalmazás kilátásba helyezésével fenyegetik a bérlőket, nemfizetés esetén azonnali a kilakoltatás.”. A kisebb településeken ráadásul mindez összekapcsolódik a hagyományos uzsorával is.
Az albérletből kiszorulók másik menekülőútja a munkásszállókra vezet, amelyek építését a kormány is támogatja, hogy ezzel ösztönözze az emberek mobilitását. Mivel ezek olcsóbbak az albérleteknél, olyan családoknak is kapóra jön, akiknek nem a munkavállalás miatt van rájuk szüksége, néhány szállóra pedig még gyerekeket is beengednek. A munkásszállók havi díja így is 45-105 ezer forint között van, ami elég magas a körülményekhez képest.
A Habitat szerint egy szegényeket célzó albérlettámogatási rendszerrel sokat lehetne javítani a helyzeten, ahogy azzal is, ha a kormány támogatná a nem piaci alapú lakáskiadást. Ilyenek lehetnének például a szociális lakásügynökségek, a lakáskezelő társaságok, vagy a bérlői lakásszervezetek. Ezen kívül azt javasolják, hogy a kormány fejlessze a szociális bérlakásszektort, de legalábbis ösztönözzék az önkormányzatokat, hogy ne adják el a már meglevő állományukat.
Nem győzik fával a házaik kifűtését
A jelentés egy másik része a lakások minőségével foglalkozik, amire a cikk elején már utaltunk. A túlzsúfolt lakásban élő másfélmilliós tömeg más problémákkal is szembesül: beázik a tető, nedvesek a falak, nincs WC és fürdőszoba vagy túl sötét a lakás. Ez a 18 éven aluliak 27,3 százalékát érinti.
Az elmúlt évtizedekben persze sokat javult a helyzet. Ma már a lakások majdnem 95 százaléka összkomfortos vagy komfortos, miközben a rendszerváltás idején ez az arány csak 70 százalék volt. Közben csökkent a szükség- és komfort nélküli lakások aránya (a komfort nélküli lakásban nincs sem vécé, sem fürdőszoba, a szükséglakásban ezen kívül nincs 12 négyzetméteresnél nagyobb helyiség sem). A rendszerváltás idején még 127 ezer szükséglakás volt az országban, amiből mára csak 1730 maradt. A területi különbségek viszont most is elég nagyok, Észak-Magyarországon majdnem nyolcszor akkora a komfort nélküli és szükséglakások aránya, mint Közép-Magyarországon.
Ugyanez a helyzet a közműellátottságot tekintve. Ma már a lakások 96 százalékában van vezetékes víz, de ebben is sokszoros különbségek vannak a fejlettebb és a hátrányos helyzetű régók között.
A jelentésben részletesen írnak az energiafelhasználás egyenlőtlenségeiről is, ami azért fontos, mert az országban évente felhasznált energia nagyjából egyharmadát a lakossági energiafogyasztás teszi ki, és ennek háromnegyede fűtésre megy. Így nem nehéz belátni, hogy hőszigeteléssel, fűtésrendszerek korszerűsítésével vagy az elektromos berendezések cseréjével sokat lehetne spórolni, erre viszont nincs igazán széleskörű kormányzati terv. Az “Otthon melege program” a kitűzött cél öt százalékát érte el, a Magyar Fejlesztési Bank kedvező hitelkonstrukciója pedig nem elérhető a szegényebbeknek, pedig pont ők élnek a legrosszabb minőségű házakban.
Ráadásul egyre többen, a háztartások 42 százaléka fával fűt, és ez az arány a falusi, illetve a szegény háztartások körében még magasabb. Ez azért fontos, mert a szegényeknek sokkal több fára van szükségük, hogy kifűtsék a rosszul szigetelt házaikat, amelyekben még a kályba is alacsonyabb hatékonyságú. A Habitat szerint a megfelelő fűtőberendezések és tüzelőanyagok biztosításával nem lenne gond a fatüzeléssel, ehhez viszont kormányzati támogatásra lenne szükség.
Nem hallgatják meg őket
Bár a Habitat for Humanity már hetedik éve rendszeresen elkészíti a lakhatási szegénységről szóló jelentését, a kormánytól még egyszer sem kaptak választ, pláne nem fogadtak meg semmit a javaslataikból. Szegfalvi Zsolt arról is beszélt, hogy most sem volt könnyű minden adatot megszerezni a kutatáshoz, előfordult, hogy egy-egy adatgazdától választ sem kaptak, vagy fizetniük kellett az információkért.
A jelentés teljes egészében, grafikonokkal és interaktív ábrákkal együtt elérhető ezen az oldalon.
