Szívszorító történet: az első anyák napja a feleség halála után
Jason Tippetts az USA-ban Colorado Springs-ben él gyermekeivel. Felesége, Kara Tippetts már évek óta harcolt a mellrákkal, ám 2015 márciusában szervezet feladta a küzdelmet. Jason nehéz időszakon ment keresztül a felesége halála után. Őszinte és megható vallomásban mondta el, hogy gyermekeivel együtt hogyan élte meg 2015-ben az első anyák napját szeretett hitvese nélkül.
„Az idei anyák napja közeledtével úrrá lett rajtam a rettegés és a veszteség miatti fájdalom. Negyvenkilenc nappal ezelőtt a feleségem, négy gyermekem édesanyja elveszítette a két és fél éven át tartó küzdelmet a gyilkos kórral szemben. Így én is csatlakoztam azokhoz, akiknek ez a nap sokkal inkább fájdalmas, mint örömteli. Nem csak az a 24 óra borzalmas, hanem az azt megelőző napok is. Nehéz megélni az évfordulóinkat Kara nélkül, de csak azért mert nehéz még nem hagyhatom őket figyelmen kívül. Az anyák napja sokak számára nehéz és most már én is tudom milyen fájdalmas érzés ez. Ezt az anyák napját már öt-, és nem hattagú családként éljük át.
Olyan mintha egy színházi darabot játszanánk, aminek nincs főszereplője, de attól még az előadás megy tovább. Anélkül az ember nélkül kell szembenéznünk ezzel a nappal, aki rettenetesen hiányzik és akit szeretünk. És ez fáj.
Sok gyerek készít ajándékot anyák napjára az iskolában, amit aztán büszkén hoznak haza. Éveken keresztül én segítettem elrejteni nekik a félig eltört agyag képkeretet vagy a festett kerámia edényt, amin az állt „Boldog anyák napját! Szeretlek, anyu!” De ez az év más.
Úgy készültem erre a napra, hogy megadtam a gyerekeimnek azt a szabadságot, hogy eldönthessék, készítenek-e ajándékot egy olyan embernek, akit szeretnek vagy sem, mennek-e iskolába vagy sem. Mindegyikük válasza más volt, de abban egyetértettek, hogy készülnek valamivel. Ragaszkodunk a megszokott anyák napi hagyományokhoz. Együtt fogunk reggelizni és utána elmegyünk a templomba. Eldöntöttük, hogy próbáljuk nem rosszul érezni magunkat akkor, ha boldog családokat látunk, vagy ha a pap éppen a jelenlevő anyukákat méltatja.
Úgy döntöttünk, a valóságot választjuk. Szeretném, ha a gyermekeim úgy ünnepelnék ezt a napot, hogy az édesanyjukra emlékeznek; arra, milyen nagyszerű ember volt és arra, hogy mik voltak számára a legfontosabb értékek, amiket bennük is próbált erősíteni: kedvesség, együttérzés, szeretet. A személyiségünk az átélt nehézségek hatására edződik, fejlődik és ez a nap számunkra nehéz. Elterveztük a gyerekekkel, hogy történeteket mesélünk az anyukájukról, olyan dolgokat csinálunk, amit ő is szeretett: felhangosítjuk a zenét, közösen készítjük el a vacsorát, virágokat ültetünk, sokat nevetünk és mesét olvasunk lefekvés előtt. Mindeközben természetesen
tele lesz a szemem könnyel, de ha nem ünnepelnék meg ezt a napot csak azért, mert úgy talán könnyebb, az olyan lenne, mintha elfutnánk az elől a szeretet elől, ami létrehozta a családunkat.”
Jason Felesége, Kara Tippetts számos könyvet írt 2015 márciusában bekövetkezett halála előtt. Ezek közül az egyik a mellrákkal folytatott küzdelemről szól.
Ha meghatódtál Jason történetén, nyomj egy lájkot!
