MÚLT
A Rovatból

10 izgalmas, elhagyatott hely Magyarországon, amit kevesen ismernek

Rengeteg lenyűgöző helyen járt a Szellemvárosok Magyarországon csapata, ezekből adunk egy válogatást.


Ez az összeállítás a Szellemvárosok Magyarországon által 2014-ben bejárt területekről szóló válogatás. Rengeteg hihetetlenül izgalmas és lenyűgöző helyen jártunk már, így elég nehéz volt egy tízes listát összeállítani, de mégis megpróbálkozunk vele.

Visszatekintve a 2014-es "szezonra", megszámlálhatatlanul sok elhagyatott helyre sikerült eljutnunk, még oda is, amiről még azt sem tudtuk, hogy egyáltalán létezik.

A számok csupán a bejegyzések átláthatóságát hivatott megkönnyíteni, nem állítottuk sorrendbe "legjobb" és "kevésbé jobb" értékelés szerint. Természetesen a felsorolás közt több olyan objektum is van, amit jelenleg is szigorúan őriznek, de akad olyan is, aminek állagmegóvási okokból nem áruljuk el a helyét, illetve azért sem, mert nem kaptunk rá engedélyt.

varos1

1. Kis-Moszkva

A '60-as évek végén épült szovjet laktanya területén, a rendszerváltás előtt nukleáris tölteteket tároltak. Ehhez persze elengedhetetlen volt, hogy több kiszolgáló létesítménnyel, lakóházakkal, uszodával, iskolával, sportpályákkal, kiképzőterekkel bővítsék a laktanyát, ami az évek során egy komplett kisvárossá nőtte ki magát.

A rendszerváltás után a szovjet hadsereg elhagyta hazánkat, a laktanya pedig szellemváros lett. Az üres várost jelenleg is a honvédség őrzi, ezért is maradhatott meg oly mértékben az a hihetetlenül lenyűgöző, hátborzongató hangulata.

A Kis-Moszkváról szóló teljes anyag ide kattintva elérhető.

varos2

2. A Füred Hotel

Az eredetileg SZOT szállodaként és oktatási központként '75-ben épült balatonfüredi hotel, a '70-es és '80-as években élte aranykorát. A rendszerváltás után Füred Hotel névre keresztelt hotelnek a rendkívül jó adottságai ellenére 2008-ban - hivatalos adatok szerint felújítás miatt - bezárt. Aztán pedig közbeszólt a gazdasági válság is, a felújítás pedig elmaradt. Több mint hat évig állt elhagyatottan, a környékbeliek csak szellemhotelként emlegették. Végül 2014-ben a szomszédos szálloda tulajdonosa megvette, és nekilátott a felújításának, bővítésének.

Persze mi sem voltunk tétlenek: Még a felújítás előtt, éjszaka belopóztunk, hogy megnézzük, mi maradt az egykori SZOT Füredből, ami még akkor is hűen a szocialista építészet hangulatát keltette.

A Füred Hotelről szóló teljes anyag ide kattintva elérhető.

varos3

3. Elhagyatott gyermekkórház

"Épült: az örök emberszeretet nevében...." - áll a lépcsőház falán lévő táblán.

A XX. század elején, eredetileg gyermekmenhelyként emelt épület a két világháború között árva gyermekek tízezreinek adott otthont. A '50-es években már gyermekkórházként üzemelő épületben orvosi szemmel is hihetetlen dolgok is történtek.

A mára már üressé vált épületben, olyan nem mindennapi relikviákat is lehetett találni, mint a Magyar Királyi pecséttel ellátott, 1941-es főkönyv, aminek az akkor ott lakott gyermekek nevei és adatai is szerepelnek. A több mint száz éves épület a '90-es évek közepéig működött, azóta pedig elhagyatottan áll.

A gyermekkórházról szóló teljes anyag ide kattintva elérhető.

varos4

4. Gyermeküdülő az erdőben

Mi lehetne félelmetesebb egy elhagyatott, erdei gyermeküdülőnél? Szerintem nem sok ilyen hely van.

Az eredetileg postásüdülőknek épült tábor, már a '20-as években is létezett. Ekkor csak a főépületet áll, majd a '80-as évek elején, a további bővítéseknek köszönhetően kiegészült 12 darab faházzal is. Az üdülő a rendszerváltás után elveszítette varázsát, végül valamikor a kétezres évek elején bezárt.

A félelmetes hangulatot árasztó gyermeküdülőre Hollywood is felfigyelt: pár éve egy horrorfilmet is forgattak falai közt. A jelenleg is gazdára váró üdülőtelep ma is hátborzongató látványt nyújt.

A gyermeküdülőről szóló teljes anyag ide kattintva elérhető.

varos5

5. Egy érintetlen szellemfalu

Ez a rész egy kakukktojás, ugyanis a szellemfalu anyaga még nem készült el. Olyannyira sem, hogy a napokban megyünk majd vissza a helyszínre, hogy befejezzük a forgatást.

Bátran kimerem jelenteni, hogy ez a hely messze a legizgalmasabb volt mind közül. A falu utolsó lakosa sajnos pár hónapja elhunyt, így vele már nem tudtunk beszélni. A szellemfaluvá vált településen a mai napig is ott vannak az egykori lakosok bútorai, használati tárgyai és személyes iratai is.

Fosztogatók és vandálok sem nagyon jártak itt, erre utal az is, hogy az ágy úgy van bevetve, ahogy az utolsó lakos hagyta, a szekrényekben pedig a ruháik lógnak felakasztva. A falu pontos helyét ezért titokban tartjuk.

A szellemfalu anyaga hamarosan kész lesz, addig is itt látható egy előzetes videó róla.

varos6

6. Erdei kemping a Balatonnál

"Egyedülállóan szép természeti környezetben, a Balaton parttól csak 3 km-re fekszik az erdei kemping, a természet lágy ölén." – Valaha így szólt az üdülő hirdetése, ahova túlnyomórészt német és osztrák turisták jártak.

A csodás környezetben lévő kemping azonban 2007-ben bezárt. Az évek során a vandálok teljesen szétverték az épületeket, elvittek amit csak tudtak. Ottjártamkor sűrű köd volt, ami még izgalmasabbá tette a terület bejárását.

Félelmetes, de a 2007-ben bezárt, háromcsillagos kemping a netes hirdetéseken keresztül még a mai napig is hívogatja a turistákat...

Az erdei kempingről szóló teljes anyag ide kattintva elérhető.

varos7

7. Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet

Ismertebb nevén az O.P.N.I.. A Lipótmezőn álló egykori elmegyógyintézet épülete 1868-ban készült el, és egészen a bezárásáig, 2007-ig üzemelt. A működése alatti 139 évben, több emberöltőn át gyógyította az arra rászoruló embereket.

Persze sokak ma is kételkednek az intézmény működésének hatékonyságában, de a cikk videóanyagában, Dr. Füredi Jánosnak köszönhetően szinte mindenre fény derül a hírhedt elmegyógyintézettel kapcsolatban.

Az O.P.N.I.-ról szóló teljes anyag ide kattintva elérhető.

varos8

8. Bunkertúra

Úgy gondolom, hogy nem lehet teljes az anyag egy jó kis bunkertúra nélkül.

A Győrtől nagyjából 15 kilométerre lévő földalatti építmény fő funkciója az lett volna, hogy egy atomcsapás esetén pár napig védelmet nyújtson a megyei vezetőknek, így ezáltal a csapást túlélve, továbbra is fenn tudták volna tartani a kapcsolatot a többi vezetési ponttal.

A Győr-Moson-Sopron megyei vezetési pont atombiztos bunkere a hidegháború befejeztével elvesztette funkcióját. Ugyan a '90-es évek végéig még néha-néha használták és karbantartották, azóta nem sok ember tehette be oda a lábát. Mi kaptunk egy kivételes lehetőséget, és bemehettünk az egykor szigorúan őrzött objektumba.

Az atombunkerről szóló teljes anyag ide kattintva elérhető.

varos9

9. Titkos pince

Van valahol az országban egy sötét pince, ami olyan törött és megrongált szobrokat, emléktáblákat rejt, amik többsége az előző rendszerből maradt vissza. A rendszerváltás után a kommunista eszméket méltató, és ezen eszmékért harcoló embereket dicsőítő emléktáblákat és szobrokat eltávolították a települések köztereiről.

Hely és ötlet hiányában egy sötét pincébe zárták őket, ahol több más, szinte már-már muzeális értékű dolgok is rohadnak.

A titkos pincéről szóló teljes anyag ide kattintva elérhető.

varos10

10. Gyönyörű elhagyatott présház

A hihetetlen panorámával rendelkező, tárva-nyitva álló présház feltehetőleg a ’20-as években épült. Az évek óta elhagyatottan álló épületben, máig szinte minden eszköz megtalálható: prések, hordók, daráló, sőt, a borkészítéshez is használatos eszközök és vegyszerek is.

Az, hogy az épület máig megőrizte a szépségét és állagát annak köszönhető, hogy nagyon eldugott, csendes helyen van. Az épületet körüljárva persze már szembetűnik az elmúlás és az enyészet: a vakolat potyog, a fal omlik, az ablakok pedig kitörve.

A présházról szóló teljes anyag ide kattintva elérhető.

varos11

10+1. A gyár, ahol megállt az idő

Ezt az anyagot semmiképp nem akartam kihagyni, hiszen talán ez az egyetlen gyártelep, ami a napi napig is hűen tükrözi a szocialista állapotokat. A 2000 környékén bezárt lenfonó üzem már a rendszerváltás előtt is haldoklott, így már a '90-es években tudták, hogy nincs neki sok hátra.

A XIX. században alapított gyártelepen még mindig lehet találni szocialista korabeli könyveket, kitüntetéseket és egyéb tárgyakat. A telep tűzoltószertárában pedig egy nem mindennapi csoda alussza álmát..

Az elhagyatott gyárról szóló teljes anyag ide kattintva elérhető.

Még több elhagyott helyet ITT TALÁLTOK.

Ha érdekes volt az összeállítás, nyomj egy lájkot!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
„Hipós vízzel, szinte négykézláb sikáltuk fel ott a véres, csutakos padlót” – 30 éve történt az ország legsúlyosabb vonatbalesete, amiben 31-en haltak meg
1994. december 2-án 16 óra 46 perckor kisiklott a Szajol állomáson áthaladó Nyíregyháza–Nyugati pályaudvar között közlekedő gyorsvonat több kocsija is. 31-en haltak meg, az áldozatok közül a legidősebb 84, a legfiatalabb alig 8 éves volt.


1994. december 2-án szörnyű tragédia rázta meg az országot. 16 óra 46 perckor kisiklott a Szajol állomáson áthaladó Nyíregyháza–Nyugati pályaudvar között közlekedő gyorsvonat második kocsija, majd a kocsik 110 kilométer/órás sebességgel egymásba, illetve az állomásépületbe rohantak.

A balesetben összesen 31-en vesztették életüket, 27-en a helyszínen, négyen a kórházban haltak meg, 52-en pedig megsérültek. Az áldozatok közül a legidősebb 84, a legfiatalabb alig 8 éves volt.

Később kiderült, a balesetet emberi mulasztás okozta. A vonat érkezése előtt negyed órával az első vágányon tolatást végeztek, csakhogy a váltók ekkor már át voltak állítva a második vágányra, amelyen a gyorsvonatnak át kellett volna haladnia. A tolató szerelvény a kerekeivel átállította a váltót az első vágányra.

A gyorsvonat az egyenes haladásnál engedélyezett sebességgel, azaz körülbelül 110 kilométer/órával érkezett az állomás felé, a kitérő állású váltót ebben az állásban viszont legfeljebb 40 kilométer/órás sebességgel közelíthette volna meg a szerelvény. A mozdony és az első kocsi kitért és haladt tovább az első vágányon, viszont a szerelvény többi kocsija leszakadt, majd kisiklott, és egy része az állomásépületbe rohant.

A mentést a baleset után közvetlenül az állomáson szolgálatot teljesítő vasúti dolgozók és az utasok kezdték meg. Aztán megérkeztek a mentők, tűzoltók, és katonák is. Még ők sem láttak még ehhez fogható katasztrófát, de az első újságírók sem tudták eleinte felfogni, mi történt.

Mészáros János a Szoljon.hu fotóriportere az elsők között ért oda, a szirénák hangját követte.

„Láttam, hogy egymáson vannak a vagonok. Akkor már hallottam zajokat, síró, jajveszékelő embereket a roncsok alól. Néhol mozogtak elemlámpák, a tűzoltók és a mentők ekkor már bemásztak a roncsok közé és próbálták megtalálni a túlélőket, sérült embereket”

– mondta a fotós korábban a XXI. Századnak.

Huszonhét ember a helyszínen meghalt, a holttesteket először a váróba fektették.

„Nem kívánom senkinek azt a látványt, érzést, amit az váróterem látványa nyújtott, ahová korábban a holttesteket fektették. Néhány kolléganőmmel hipós vízzel, szinte négykézláb sikáltuk fel ott a véres, csutakos padlót. Az egyik munkatársnőnk épp babát várt, mondtuk neki, ő ne jöjjön, máshol segítsen, ha tud. Borzasztó emlék”

– emlékezett vissza szörnyű tragédiára a Szoljon.hu-nak egy asszony, aki már akkor is a vasútnál dolgozott. Azt mondta, sokan bementek aznap éjjel dolgozni közülük, olyanok is, akik nem voltak szolgálatban.

Kárándi Béla nyugalmazott alezredest is a helyszínre rendelték. Az ő feladatuk a halottak azonosítása volt.

„Csendben dolgoztunk, senkinek nem volt kedve megszólalni. Szavakkal nem is lehet elmondani, milyen érzés volt látni, amikor az egyik fiatal mellé lefeküdt a földre az édesanyja. Átölelte a fiát, és perceken át zokogott. Az áldozatok között volt az ORFK egyik középvezetőjének az anyósa is. Amikor bejött az asszony férje, összetört egy széket. Rajta így jött ki a mérhetetlen düh és fájdalom, hogy elveszítette a feleségét”

– mesélte a tragikus éjszakáról a keleten.hu-nak.

A balesetben hatan életveszélyes, húszan súlyos, tizenketten könnyű sérüléseket szenvedtek. A sérülteket több kórházba szállították. Tizennégy embert elsősegélynyújtás után haza is engedtek, négy ember életét viszont már nem tudták megmenteni. Az áldozatok száma így később harmincegyre nőtt.

A Legfelsőbb Bíróság 1996 februárjában hozott ítéletet a balesetet okozók ügyében. A vasúti közlekedés halálos tömegszerencsétlenséget okozó, gondatlan veszélyeztetéséért Szűcs Ferenc váltókezelőt öt és fél év, Farkas István tolatásvezetőt két év, Illyés Ferenc kocsirendezőt pedig másfél év fogházbüntetésre ítélte a bíróság. Szűcs Ferenc három év letöltése után kegyelemmel szabadult.

A MÁV az elhunytak hozzátartozóinak, a sérülteknek és azoknak, akik anyagi veszteséget szenvedtek kártérítést fizetett. Az esetenkénti összeg 20 ezertől 6 millió forintig terjedt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

MÚLT
A Rovatból
A nő, aki elsőként fedezte fel, miből áll az univerzum és a csillagok, de hazájában még diplomát sem kaphatott
Cecilia Payne volt az első hölgy a világon, akinek sikerült megszereznie a csillagászati PhD- fokozatot, sőt, a Harvard professzori címét is. Mindezt abban az időben, amikor Nagy-Britanniában a nők még diplomát sem kaphattak.


Eléggé igazságtalan, hogy a legtöbb találmányhoz automatikusan hozzákapcsoljuk a feltalálóját is, akikkel tele vannak a tankönyvek is, míg mások neve a feledés homályába vész. Pedig igazán nem lehet azt mondani, hogy mellékes információ, amire a brit származású amerikai csillagász, Cecilia Payne (1900-1979) rájött: hogy az univerzum legelterjedtebb eleme a hidrogén.

Eleinte még a saját édesanyja sem támogatta az egyetemi tanulmányait, mert nevetségesnek gondolta, hogy nőként tudományos pályát válasszon. Pedig Cecilia a középiskola után elnyert egy ösztöndíjat a Cambridge-i Egyetemre, ami nem volt kis dolog – akkoriban sem. Ott fizikát és kémiát tanult, majd miután elmélyült beszélgetést folytatott egyik professzorával, Arthur Eddington asztrofizikussal az egyetem obszervatóriumának nyílt napján, a csillagászat került érdeklődése középpontjába. Eddington, látva a lány tehetségét, rábízta az obszervatórium könyvtárának gondozását.

Nem meglepő módon Ceciliát még az egyetem alatt a Királyi Csillagászati Társaság tagjává választották, de Cambridge-ben 1948-ig érvényben volt az a rendelkezés, hogy nők ugyan járhatnak az egyetemre, de diplomát nem kaphatnak. Tehát a női hallgatók arról nem is álmodhattak, hogy kutatók lesznek, legfeljebb pedagógusnak állhattak.

Eddington professzor azonban bemutatta őt az Angliába látogató Harlow Shapley amerikai csillagásznak, aki – diploma hiánya ide vagy oda – felajánlott neki egy ösztöndíjat a Harvard Egyetemre, a Radcliffe College-ba a PhD dolgozatának elkészítésére. Cecilia nem csupán élt a lehetőséggel és Amerikába költözött, hanem mindössze két év alatt meg is szerezte a doktori fokozatot. Ezzel ő lett a világtörténelem első nője, aki a Harvardon valaha ledoktorált, méghozzá 25 évesen.

Ebben a dolgozatában mutatta be fő tudományos eredményét: spektroszkópiai módszerrel kimutatta, hogy a Nap tömegének döntő többsége hidrogén. De még jópár alapvető módszertani, illetve tudományos problémát oldott meg benne, sőt a változó csillagok kutatását máig az ő elméletére alapozzák. Óriási megdöbbenést keltett azzal, hogy leírta: a csillagok anyaga nem a Földéhez hasonló, hanem zömmel hidrogénből és héliumból állnak.

A Princetoni Egyetem professzora, akivel a dolgozatot lektoráltatták, az eredményt „nyilvánvaló képtelenségnek” minősítette – de később nyilvánosan belátta a tévedését, miután saját maga is elvégezte más módszerrel az erre irányuló kutatásait, teljesen hasonló eredménnyel. Otto Struve csillagász azonban kapásból így jellemezte a PhD disszertációját:

„A legbriliánsabb tézis, amit valaha írtak a csillagászat területén.”

A sikeres védés után állást kínáltak neki a Harvard Egyetemen, de itt is beleütközött a nemi diszkrimináció könyörtelen üvegplafonjába: nőként csak „technikai asszisztens” besorolást kaphatott, férfi kollégáinál jóval alacsonyabb fizetéssel, miközben az elvárások ugyanazok voltak felé is. Ettől függetlenül kiharcolta magának szakmai munkájával a professzori kinevezést, amelyre 56 éves koráig kellett várnia. Azonban azt a rekordot senki nem vehette el tőle, hogy ezzel ő lett az első professzornő a Harvard történetében. Továbbá később kinevezték a csillagászati tanszék élére is, ezzel pedig ő lett a Harvard Egyetem első női tanszékvezetője is.

Cecilia érthető módon szakmán belül választott magának férjet: 34 évesen hozzáment az orosz származású amerikai csillagászhoz, Sergei Illarionovich Gaposhkinhoz. Közösen is sokat kutattak, főleg a Tejútrendszert és a Magellán-felhők változó csillagait, méghozzá komoly eredményekkel.

A természettudományi szakma immár vitathatatlanul ítélte meg az érdemeit: 43 évesen elnyerte az akadémiai tagságot, 76 évesen pedig kiérdemelte a Henry Norris Russell-díjat, azaz az Amerikai Csillagászati Társaság nagydíját. Köszönőbeszédében ezt mondta:

„A fiatal tudós jutalma az az érzelmi izgalom, hogy ő lehet az első a világtörténelemben, aki látott vagy megértett valamit.”

1979-ben rákban hunyt el, de nem sokkal előbb még megírta az önéletrajzát. A hír hallatán azonban nem robbant fel a gyászjelentés-rovat az újságokban, sőt a tudományos munkássága előtti tisztelgés később kimerült egy egyetemi emléktáblában és egy róla elnevezett díjban. Úgyhogy most legalább a saját elménkbe véssük fel mélyen Cecilia Payne nevét, aki felfedezte, miből vannak a csillagok és miből épül fel a Nap.

(Források: 1, 2, 3)


Link másolása
KÖVESS MINKET:


MÚLT
A Rovatból
Jeanne Calment hihetetlen története: 100 évesen még biciklizett, 114 évesen filmezett, 122 évesen halt meg
A francia Jeanne Louise Calment döntötte meg a leghosszabb igazolt emberi élettartam rekordját. 85 évesen kezdett el vívni, 117 évesen szokott le a dohányzásról, és amikor a 120. születésnapján megkérdezték tőle, milyen jövőre számít, azt felelte: „egy nagyon rövidre”.


Ha bármikor kiejtenéd a szádon, hogy „az én koromban ezt már nem kéne”, gondolj az Arles-ban 1875-ben született Jeanne Louise Calmentre, aki fittyet hányt az efféle sztereotípiákra, és úgy alapvetően az élet törvényeire is, hiszen 122 évet és 164 napot élni nem éppen szokványos. 100 évesen még simán biciklizett, 114 évesen szerepelt az életéről szóló filmben, és 115 évesen rászánta magát egy csípőműtétre is, sőt, a cigiről is majdnem egy évszázad után szokott le – igaz, nem a tüdejével volt gond, hanem csak azért döntött így, mert a megromlott látásával utált tüzet kérni másoktól.

Madame Calment izgalmas korban született Franciaországban, hiszen az Eiffel-tornyot 14 éves korában építették fel, és ezidőtájt találkozott – a nagybátyja boltjában festéket vásárló – Vincent van Gogh-gal, aki a megítélése szerint „koszos, rosszul öltözött és ellenszenves volt”.

A munkahelyi stressz nem rövidített az életén, hiszen 21 éves korában hozzáment másod-unokatestvéréhez (dédnagybátyja unokájához), a dúsgazdag üzlettulajdonos Fernand Calment-hoz, és sosem dolgozott egyetlen percet sem. Helyette leginkább teniszezett, kerékpározott, úszott, görkorcsolyázott, zongorázott és operába járt. Életfilozófiája az volt, hogy amin nem tudsz változtatni, azon ne stresszelj, és soha nem használt szempillaspirált, mert gyakran nevetett sírásig. Híres volt hatalmas életkedvéről, valamint nagy étvágyáról, különösen az édességek iránt.

Jeanne végig megőrizte éles szellemi képességeit, de közben tragikus dolgokat kellett megélnie: hosszú élete során a saját lánya, sőt, unokája is elhunyt. Pedig közeli hozzátartozói is rendkívül hosszú ideig éltek: idősebbik bátyja, François 97, édesapja 93, édesanyja pedig 86 évig.

Amikor Jeanne 90 éves lett, örökös híján leszerződött az akkor 47 éves, André-François Raffray nevű ügyvéddel, aki szerződésben vállalta, hogy havi 2500 frankot fizet az idős hölgynek azzal a feltétellel, hogy a halála után ő örökli a lakást. Raffray azonban a legrosszabb rémálmában sem gondolta, hogy végül nem csak 30 évig fizeti Jeanne-nak az ígért havidíjat, hanem a hölgy még túl is éli őt.
Miután az ügyvéd 77 éves korában meghalt, annak özvegye köteles volt tovább fizetni Calmentnek élete végéig a törvény értelmében.

Jeanne olyan legendás idézeteket hagyott az utókorra, mint például hogy „fiatalnak lenni lelkiállapot, nem a testtől függ. Valójában még mindig fiatal vagyok, csak az elmúlt 70 évben nem néztem ki olyan jól.” Vagy hogy „a mi jó Istenünk elfelejtett engem”. Az egyik interjúja végén az újságíró azt mondta: „Asszonyom, remélem, valamikor jövőre újra találkozunk”. Erre Jeanne azt válaszolta: „Miért ne? Annyira azért nem vagy öreg, még mindig itt leszel!”

Források: 1,2,3


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
Új részletek derültek ki a Titanic kapitányáról – annak is híre ment, hogy túlélte a katasztrófát
Egy friss könyv szembemegy a régóta terjedő pletykákkal Smith kapitánnyal kapcsolatban. Feltárult a Titanic első emberének igazi sorsa.


Egy új könyv teljesen más képet fest a Titanic tragédiájának egyik legismertebb szereplőjéről, Edward John Smith kapitányról, mint amit a róla terjesztett szóbeszédek, cikkek, dokumentumfilmek vagy a sok esetben pontos mozifilm alapján sejtettünk.

Dan E. Parkes író A Titanic öröksége: A kapitány, a lánya és a kém című – magyar nyelven egyelőre kiadatlan – könyvében azt állítja, hogy Smith nem lőtte főbe magát, ahogy azt sok pletyka sugallta, és nem is a hajóhídon ölte meg a vezetőfülkébe betörő jeges ár, ahogyan azt James Cameron 1997-es sikerfilmjében láthattuk.

A könyv több korabeli pletykát is cáfol, például azt, hogy a kapitány ittasan vezette a hajót, figyelmen kívül hagyta a jéghegyekre vonatkozó figyelmeztetéseket, vagy felelőtlenül siettette az utazást.

Parkes megemlíti a kötetben, hogy a Titanic elsüllyedése után három hónappal egy Baltimore-i férfi azt híresztelte, hogy Smith életben van és Maryland államban bujkál. Később a Life magazin írta meg, hogy egy ohiói hajléktalan férfi Smith kapitánynak vallotta magát. E történetek egyike sem nyert bizonyítást, és lássuk be, nem is valószínű, hogy bármelyik igaz lenne.

Forrás: Wikipedia

A könyv az Unilad szerint felidézi a tragédia utáni újságcikkeket is, amelyek a kapitány öngyilkosságáról számoltak be. A Los Angeles Express 1912. április 18-án például azt írta: „E.J. Smith kapitány főbe lőtte magát”, míg a Daily Mirror egy nappal később hasonló címmel adott ki szenzációnak szánt írást; azt írták, „Smith kapitány főbe lőtte magát a hídon.” Parkes viszont hangsúlyozza, hogy a szemtanúk ugyan hallottak lövéseket, de ezeket azóta sem sikerült a tiszthez kötni.

A könyv inkább a túlélők beszámolóira alapoz: egyikük, a tragédia idején 27 éves Robert Williams Daniel például azt vallotta, látta a kapitányt a hídon, amikor a hajó süllyedni kezdett, és szerinte „hősként halt meg.”

Frederick Hoyt, egy gazdag utas arról számolt be, hogy visszatért a fedélzetre, ahol találkozott Smith-szel, és megosztottak egy italt, mielőtt ő maga a vízbe ugrott.

Isaac Maynard, egy 31 éves szakács azt mondta, látta, „ahogy a kapitányt a hídon elragadja a víz”. Valószínűleg ezt a vallomást vette alapul Cameron is a film forgatókönyvénél, ám nem teljes egészében, mert a férfi később még úszni látta Smith-t, és biztos volt benne, hogy őt, mert felismerte az egyenruháját és a sapkáját. Ezt a verziót más túlélő is megerősítette, valószínűleg az a személy, aki utoljára látta élve.

Egy tutajhoz kapaszkodó férfi próbálta kimenteni a kapitányt: kezet nyújtott neki, de az nem hagyta, csak azt kiáltotta: „Vigyázzatok magatokra, fiúk”. A szemtanú hozzátette: nem tudja, ezután mi lett vele, mert többé nem került a szeme elé, és úgy gondolta, a vízbe fulladt.


Link másolása
KÖVESS MINKET: