Csobot Adélnak ilyen mentortársak mellett nincs szüksége ellenségekre – X-Faktor Mentorház, 1. rész
Alex csapatával, a fiúkkal kezdődött a Mentorház első adása. Őszintén szólva, azok után, hogy a tábor után Alex azonnal kiposztolta Alee és Marci első klipjét, nagyon meglepett volna, ha ők nem kerülnek be az élő showba.
De menjünk szép sorjában.
Az első fellépő Roland volt, aki különleges hangszínével elvarázsolta a mentorokat, viszont hibázott is. Peti odáig ment, hogy azt mondta, szerinte két embert benéztek: Rolandot és Patrikot.
Roland a Tábor után érthetően bizonyítani szeretett volna. Nekem tetszett az éneklése, a mentorok szerint voltak hamiskás hangjai, de, bár Peti és Adél bizonytalan volt, Alexet, úgy tűnt, meggyőzte.
Varga Norbi már érkezése előtt megosztotta a mentorokat. Laci és Adél úgy érezte, a Táborban csak nagyon eltalálta a dalt, de valójában nem olyan jó érdekes. Alex viszont igazi pop énekest látott benne.
Bari Lacika dalával érkezett, amiben a legjobb az volt, hogy rákerestem és megdöbbentem, mennyire megnőtt Lacika. Maga a dal egy közhelygyűjtemény. Gáspár Laci szerint Norbi ízléstelenül énekelte, de nem tudom, hogy lehet egy ilyen dalt ízlésesen előadni. Adél egyetértett. (Nem velem, Lacival.)
Patrik következett. Vele kapcsolatban nekem már a táborban erős kételyeim voltak. Lehet, hogy élőben van egyfajta kisugárzása, de a tévé előtt ülve nem éreztem.
A Mentorházban persze nem lehetett nem figyelni rá, mert beavatott minket egy eddig nem ismert, megrázó részletre az életéből: volt egy nővére, aki „nem lehetett az, aki” és öngyilkos lett.
Ezért határozta el, hogy ő kiáll magáért, vállal minden negatív kritikát, és ezért választotta Lesley Gore-tól a „You Don’t Own Me”-t.
Persze egy ilyen vallomás után nehéz objektívnek maradni. Adélt és Lacit megvette kilóra. Alex viszont unalmasnak találta és Peti is azt mondta, simán kiejtené.
Úgy érzem, Patrik hangja nem elég sokrétű azokhoz a dalokhoz, amiket választott. Egyszerűbb, de tartalmas nóták, például Bob Dylan slágerek jobban állnának neki.
Szajkó Attila Úgy fáj című saját dalát hozta,
Nem akarom bántani, mert még fiatal, de azért tény ami tény, olyan nagyröptű sorok röpködtek, mint „Nélküled nem kék már az ég” vagy „Én vártam rád, de te nem jöttél”.
Rátonyi Róbertnek volt régen egy darabja a Rádiókabaréban, amiben azt akarta demonstrálni, milyen könnyű slágereket írni, ezért a közönség által bekiabált szavakból rögtönzött egy dalocskát. Na, az például ennél jobb volt.
Alex „Manuel kopinak” titulálta, így Zoli annak ellenére nem győzte meg a mentorokat, hogy romantikus története is volt: apukája Szlovákiában egy hasonló műsorban már bejutott a 12 közé.
Menninger Marcell az egyik személyes favoritom. Adél, Peti és Alex egyetértett abban a produkció előtt és után is, hogy Maci a legjobb, Lacinak azonban nem tetszett.
Pozitívum, hogy kiderült, Alex egész jól tudja utánozni Lacit.
Alee a másik, akiben biztos voltam, hogy a döntőbe jut. Mint elmondta, számított rá, hogy eljut a Mentorházig, de félt, hogy fogadják a dalát, ami egy régi, nyers de őszinte alkotás.
Meglepő módon Adél és Laci sírt – mármint ez önmagában nem meglepő, mert ők ketten sírnak, ha kell, ha nem, de hogy egy rap szám váltotta ezt ki belőlük, az figyelemre méltó. Ugyanakkor Alexnek nem tetszett annyira.
Végül, ahogy várható volt, Alex Marcit és Alee-t vitte az élő showba. Zolit és Norbit hazaküldte. Zoli aranyosan fogadta a dolgot, Norbiból viszont kijött az önérzet, nem értett egyet Alex döntésével.
Roland és Patrik közül a többi mentornak kellett kiválasztania a fiú kategória harmadik versenyzőjét. Laci egyértelműen Rolandra szavazott, Adél Patrikra. Peti lett a mérleg nyelve, és hosszas vívódás után Roland mellett tette le a voksot. Ez azt jelenti, hogy Patrik számára is véget ért az X-Faktor.
A DD Night tagjai szemmel láthatóan "aznaposan" érkeztek a Mentorházba. Mint emlékezetes, a táborban a dobosukat nagyon lehúzták a mentorok. Ezt a nevezett úriember most így kommentálta:
– Ennek két oka volt, rettenetesen be voltam …szva, és 6 napig nem gyakoroltam.
Nem tudom, miért gondolta, hogy ebből bármelyik is enyhítő körülmény.
Bár elég magabiztosan léptek színpadra a srácok, gyakorlatilag megölték Elvis Presley Hound Dogját. Nem meglepő módon mehettek is haza.
A Crush felébresztette Adél anyai ösztöneit, a Carson Coma Én még sohasem című dalát hozták. Peti még a válogatón mondta, hogy a zenekar legtöbb tagját ismeri a Rocksuli című színházi produkcióból, és bármennyire megkedveltem a formációt, azért van még bennük valami Rocksulis.
A Kultúrkör volt az a csapat, akit Adél merő dacból hozott el a Mentorházig. A mentortársak kevés dologban értettek egyet annyira, mint abban, hogy már a Táborból haza kellett volna menniük, és most is az volt a legjobb, amit el tudtak mondani róluk, hogy nem volt ciki.
Adél is belátta, hogy nincsenek élő show szinten, hazaküldte őket.
A Harmonies lánytrió (made by X-Faktor) az előző körben óriásit énekelt. Most Britney Spears Toxicjával érkeztek,
De érdekes módon Alexet és Petit nem varázsolták el. A lényeg, hogy Adélt igen, aki vitte is őket tovább.
Akárcsak a The Palace-t. Biztos bennem van a hiba, de ezekben a srácokban nem látom azt, amit a mentorok. Mondanivalós dal ide vagy oda.
A Beneath My Skin lépett színpadra utoljára a kategóriában. Mindenki – Adél is – elismerte, mennyire profik, és az énekes a mezőny egyik legjobb énekese – de Adél mégsem akarta tovább vinni őket, mert nem érezte, hogy mit adhatna ő hozzá az egészhez.
Végül őket és a Crusht a fiúkra bírta, abban bízva, hogy a gyerekek lesznek a befutók. De mentortársai Alex érvei előtt meghajolva inkább szakmai alapon döntöttek, és Adélt kihívás elé állítva a Beneath My Skint adták neki a Crush helyett.
Adél jó képet vágott a dologhoz, de nem volt őszinte a mosolya.
