MÚLT
A Rovatból

7 bizarr reklám a világháborúkból

A Coca-Cola, a Nestlé és egy exhumáló vállalkozás is hirdetett, mai szemmel egészen furcsa szlogenekkel.
Forrás: Honvedelem.hu - szmo.hu
2014. november 29.



A háborúk nemhogy visszavetették volna a reklámpiacot, de kifejezetten új lendületet adtak neki. A gyártók speciális helyzetbe kerültek. Kialakult egy új fogyasztói réteg, amely a fronton harcolt, ugyanakkor megváltozott a hátországi lakosság vásárlási szokása is. Egészen más termékek élveztek prioritást, mint békeidőben. A gyártók reklámhadjárata beindult, időnként rendkívül sikeresen, időnként pedig borzalmas amatőrséggel. Az alábbiakban hét érdekes, furcsa vagy megmosolyogtató reklámot mutatunk be a két világháború idejéből.

M&M's - Csak a katona szájában olvad!

reklam-mms

A Mars Inc. kis konyhai családi vállalkozásból nőtte ki magát mamutcéggé. Piacvezető szerepe zömében annak köszönhető, hogy marketingjük mindig igazodott a világ változásaihoz, és folyamatosan újabb és újabb piaci réseket kerestek, ahol valamilyen speciális termékkel jelenhettek meg. Forrest Mars, a cég alapítója a spanyol polgárháborúban figyelt fel azokra a katonákra, akik keményre temperált csokoládét ettek. A temperálás lehetővé tette, hogy ne olvadjon meg olyan könnyen a melegben vagy a kezükben.

Az ötlet ötletet szült: hazatérte után egy új édesség kifejlesztésébe fogott, s végül kitalálta az egyszerűségében zseniális megoldást: a belső kis csokidrazsét kemény cukorbevonattal borította be. A termék az M&M's nevet kapta Marsról és cégtársáról, Murrienről elnevezve, a jól ismert szlogen („csak a szádban olvad, nem a kezedben”) pedig tálcán kínálta magát.

Az 1942-es reklámon jól látszik, hogy a gyártók a csomagolást is a háborúnak megfelelően alakították ki. Kemény, vékony fémbevonatú hengerbe töltötték a drazsékat, így már a tartó is a termék állagának minden körülmények közötti megóvására készült, nem beszélve a töltény-asszociációról.

Az új édesség gyártása 1941-ben kezdődött meg, és a cég alapból a hadsereget nézte ki magának fő fogyasztói célcsoportnak. Mars ötlete bevált: az USA hadserege az első években kizárólagos megrendelője lett az új édességnek, a katonák szó szerint zabálták a terméket, amely a háború után indult igazi világhódító útjára.

Nestlé - "Harcosok reggelije"

reklam-nestle

A listán még egy csokoládé reklámja szerepel. A svájci Nestlé merőben más megközelítést alkalmazott marketing és reklám szempontjából, mint amerikai versenytársa. A cégnek a 2. világháború elején jelentősen zuhantak az európai bevételei, ezért az Egyesült Államokban kezdett nagyarányú terjeszkedésbe. Üzemeket és logisztikai területeket vásárolt fel, majd ott is piacra dobta legnépszerűbb termékét, a Nescafét.

Erre az USA hadserege azonnal lecsapott, volt a háborúnak olyan esztendeje (1942), amikor az instant kávéport csak és kizárólag az amerikai katonák számára gyártották. Természetesen – ha már az Államok hadereje volt a legfontosabb megrendelő – a cég a többi termékét is igyekezett megfelelő reklámokkal csábítóvá tenni a katonák számára.

Az itt látható hirdetés alapvetően nem a csokoládék ízéről, hanem a bennük rejlő tápértékről szól. A felső részt elfoglaló grafikai elem, a szlogen és a leíró rész mellett a reklám egy remek trükköt, az összehasonlító táblázatot veti be a termék népszerűsítésére. Felsorolja egy pohár tej, a tojás vagy egy szelet hús energiaértékét, és csinosan mellé illeszti a saját csokoládéjának adatát.

A reklám ettől tudományosan alátámasztottnak és hitelesnek tűnik, amely abban az időben még nem volt általános eleme az eladási stratégiának. A cég tehát egyszerre hívja fel a figyelmet az ízre és a gyakorlati hasznosságra. A hirdetések elérték céljukat: a Nestlé termékei a frontra érkező ellátmányok nélkülözhetetlen részeivé váltak.

Chesterfield cigaretta - "Szívd még, szívd, van elég!"

reklam-chesterfield

A dohányipar a háborúkban robbanásszerű fejlődésnek indult. A katonáknak a cigaretta legalább olyan fontos volt, mint a lőszer vagy az étel. A ma ismert cigi feltalálását a legenda is makacsul a katonasághoz köti. A mítosz szerint az egyiptomi-török háborúban 1832-ben az egyik katonának eltört a pipája. Hősünk ideges lett a nikotinhiánytól, és a puskapor adagolására szolgáló papírhüvelyekbe csavarta dohányát. Megszületett a modern cigaretta, s amikor egy élelmes vállalkozó rájött, mekkora üzleti lehetőség van a dologban, beindult a tömeggyártás is.

A cigi a hadviselés modernizációjával egyre hangsúlyosabb szerepet kapott. A technikai fejlődés, az első és főleg a második világháború gyors tempója a harcoló katonáknak is rövidebb „élvezeti szüneteket” engedélyezett. A cigarettára bárhol és bármikor rá lehetett gyújtani, ellentétben a pipával, amit egy csata egy-két perces szünetében bajos lett volna komótosan megtömögetni és elszívogatni. A 2. világháborúban (majd az azt követő vietnámiban, ahol szinte nem létezett katona a sisakjához gumizott cigis doboz nélkül) az Egyesült Államok dohányipara azonnal lecsapott az óriási lehetőségre.

A hadsereg a világ legtekintélyesebb nagybani megrendelője lett, a gyártók pedig egymással versenyeztek a kiemelt beszállító címért. Mindez a korabeli reklámokban is nyomon követhető volt. A cigarettát a férfias, macsó katona nélkülözhetetlen kellékeként állították be, amely két véres küzdelem között mosolyra deríti a büszke harcost.

Oxo leveskocka - "Küldj még kockát!"

reklam-oxo

A hosszúra nyúlt háborúk az élelmiszeripart is rákényszerítették arra, hogy tartós, hosszú ideig elálló, praktikus csomagolású készítményekkel rukkoljanak elő. Az első világháborúban az Oxo-kocka tarolt, amely nem volt éppen új találmány, de ipari méretekben akkor kezdték el alkalmazni. A műételt egy német vegyész, Justus von Liebig találta fel, azaz kísérletezte ki. Célja egy olcsó, viszonylag tápláló és a húst valamennyire pótló készítmény kifejlesztése volt.

Laborjában kotyvasztva már 1840-ben sikerült koncentrált húskivonatot előállítania, majd saját cége révén árusítani kezdte az akkor még folyékony állapotú, marhacsontból és sóból kutyult alaplé sűrítményt. A cég 1899-ben vette fel az Oxo nevet, és 1910-ben kifejlesztette az első hús- és leveskockát, azaz granulátum-tömböt, amely népszerűségét a pár évvel később kirobbant világháborúnak is köszönheti. (A háború és az ínséges idők előtti korszakban furcsán néztek a találmányra, a Liebig-leves bizonyos társadalmi körökben megvető kifejezés volt a tartalom nélküli, „üres” ennivalóra.)

Az Oxo Angliában hihetetlenül népszerű lett. A bájos reklámplakáton egy rendkívül vidám katona látható, aki éppen levelet ír a feleségének. Nem tér ki nagyobb volumenű dolgokra, de rendkívül fontosnak tartja arról tájékoztatni, hogy amikor visszatért a szállásra a hidegben, első dolga volt, hogy a küldött csomagból előrántsa az Oxót, és főzzön belőle egy tápláló italt, amely annyira jól sikerült, hogy még a bajtársak is csak cuppogni tudtak utána az élvezettől. A reklámnak számos változata készült ugyanerre a témára, grafikai kivitelezésében és mondanivalójában megmosolyogtató módon, de az akkori céloknak tökéletesen megfelelően. Gyorsan elkészíthető volt, és mind a hátországban, mind a fronton a nélkülözőknek a jóllakottság illúzióját ígérte.

Kolynos fogkrém - "Reflektorként villan fogunk!"

reklam-kolynos

A férfiak a fronton szolgáltak, a nőknek pedig a háborús körülmények között is megpróbáltak szépítőszereket, kozmetikai és egészségügyi termékeket eladni. Ha másképpen nem, akkor a hátországi feladatok kapcsán, amely a férfiak távoztával rájuk hárult. A Kolynos reklámja több okból is ügyes. Minden ilyen jellegű reklámjában női alak látható, rámutatva munkájuk szükségességére és hasznosságára. Azzal, hogy ők mit tehetnek a hazáért (esetünkben mezőgazdaságról van szó), párhuzamba állítják azt, hogy a Kolynos mit tehet értük: egészségesen és tisztán tartja fogaikat. A reklám magában hordozza a ma már unalomig megszokott formulát is a fogorvosok ajánlásáról, de míg ma szinte minden fogkrém reklám tartalmazza, abban az időben ez nem volt elterjedt marketing-kellék.

Ám amitől igazán háborússá válik ez a hirdetés, az az „apróbetűs figyelmeztetés”, ami persze az egyik legfontosabb eleme volt a reklámnak. A Kolynos fémtubusban árulta a terméket, emiatt lényegesnek tartotta kihangsúlyozni: senki ne dobja el a kiürült tubust, hanem a következő vásárláskor vigye vissza az üzletbe, ahol vette. Az ok logikus: a nemzetnek szüksége van a fémre. Bár egyszerűnek tűnik, a fogkrém reklámja professzionális módon gyúrja egybe az ideális patrióta tulajdonságokat a higiéniával és a vásárlásra felszólítással.

Exhumálások - "Kegyelet egylet"

reklam-exhum

A Nagy Háború által kiváltott kezdeti lelkesedés a frontról érkező hírek és a harcban elesettek növekvő számának hatására csökkenni kezdett. Nem úgy a reklámpiacon. A gyártók és forgalmazók csak a kezdeti időszakban bizonytalankodtak, aztán gyorsan rájöttek, hogy mindössze a megváltozott körülményekhez kell igazítani az adott termék reklámját. Voltak olyanok, akik ugyanazt árulták, mindössze a katonák igényeit hangoztatva tálalták portékájukat.

Akadtak olyanok, akik kifejezetten a frontra kezdtek el gyártani termékeket. És olyanok is, akik új üzletágakat és szolgáltatásokat vezettek be a harcok eredménye miatt. Amikor tömegével kezdtek hazatérni a féllábú vagy kar nélküli katonák, az élelmes gyártók egyből megcélozták őket az „elegáns” műkarok, műlábak reklámjaival.

Az üzlet sajnos dübörgött, a háború negatív fordulata pedig új piacot nyitott a halálból élő cégek előtt is. Voltak vállalkozások, amelyek a harctéren eltűntekre specializálták magukat, és olyanok is, amelyek csak a halottakra. Ennek egyik legfájdalmasabb és legszörnyűbb fajtája a listánkban is szereplő hirdetés, amely egy exhumálási vállalatot reklámoz. Szende és Szabó urak az „összes európai hősi temetőkből” vállaltak kihantolást, mindezt szolid árban és anyagi kezesség mellett eszközölték. A hirdetés már mentes minden pátosztól, szigorúan csak a lényegre korlátozódik, nincs szlogen, nincs semmi az alapinformációkon kívül. Nem is kellett. Ez az üzlet a nélkül is működött.

Coca-Cola - "Egy nyelvet beszélünk"

reklam-cola

A világ egyik legnagyobb cégének volt ideje 1939-től 1941 végéig felkészülni a háborúra. Okosan, profi módon vezényeltek le kampányokat a jelenben úgy, hogy azok már a jövőnek szóltak. A negyvenes években reklámjaik tervszerűen építkeztek egymásra. Ehhez azonban az kellett, hogy jelen legyenek az akkori idők legnagyobb fogyasztói piacán, a háborúban. A cég már Pearl Harbor előtt is erős lobbi-tevékenységet folytatott, hogy a hadsereg beszállítója legyen, a hadba lépés után pedig már nyitott kapukat döngettek. A cégvezetés utasítása szerint „minden egyenruhát viselő férfinak meg kell kapnia 5 centért az üveg Coca-Cola-ját, akárhol is legyen, és akármennyibe is kerüljön ez a vállalatnak”.

Eisenhower tábornoknak tetszett az ötlet, s egy 1966-ban nyilvánosságra került utasítása szerint 1943-ban 3 millió palack Coca-Cola-t, tíz palackozó berendezést, szirupot, kupakokat és a szállításhoz egy ötezer tonnás hajót rendelt meg. A cég ezzel gyakorlatilag kitelepült a frontra, olyannyira, hogy alkalmazottai a személyes részvételre is engedélyt kaptak.

Voltak tehát olyan katonák, akik kizárólag azért dolgoztak a frontvonalban, hogy a harcolókat kiszolgálják egy palack hazai ízzel. A reklámok ehhez idomultak, de bőven túlmutattak az aktuális eladási célokon. Az itt látható magazinos hirdetés csak egy darabja annak a sorozatnak, amely mind ugyanarra az ötletre épül: a katona a világ minden tájára magával viszi az amerikai életforma egyik legjellegzetesebb kellékét, a Coca-Colát. Esetünkben ezt még hangsúlyosabbá tették a baseball ábrázolásával, az alaszkaiak pedig üdvözült mosollyal fogadják a palackozott áldást.

A sorozat helyszínei reklámonként eltértek (Belgium, Csendes-ócáni szigetvilág, Izland, Olaszország stb.), de mind ugyanazt az üzenetet hordozták: az amerikai üdítő a nemzetek közötti híd szimbóluma, egyetemes nyelv, amit mindenki beszél. A cég ezzel (bár az amerikai katonákat állította középpontba) valójában már a háború utáni nagy piacokra koncentrált. Mesteri húzás, egyszerre tekinthetjük aktuális háborús reklámnak és bevezető kampánynak a néhány évvel későbbi export-hullámhoz.

Ha érdekes volt a cikk, oszd meg!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
1800 éves ábrázolás került elő Jézusról, amin teljesen máshogy nézett ki, mint eddig tudtuk
Egy oxigéntől elzárt föld alatti sírkamrának köszönhetően maradt fenn szinte tökéletes állapotban a 3. századi falfestmény. A felfedezés egy régészeti leletsorozat része, amely alapjaiban rengeti meg a vallás korai terjedéséről alkotott elképzeléseket.


Egy 3. századi, oxigéntől elzárt sírkamra falán találták meg a valaha volt egyik legjobb állapotban fennmaradt korai Jézus-ábrázolást, ami egy sor más, az elmúlt években előkerült lelettel együtt teljesen új megvilágításba helyezi a kereszténység korai történetét. Az izniki (ókori Nikaia) föld alatti családi sírban felfedezett, Jó Pásztorként ábrázolt Krisztus-freskó pigmentjei szinte tökéletesen megőrizték eredeti állapotukat – írta a The Independent.

A felfedezés egy nagyobb régészeti hullám része, amely az elmúlt két évben söpört végig Anatólián. Laodiceában egy ritka, 4. századi domus ecclesiae került elő: egy magánházból kialakított keresztény istentiszteleti hely. A mai İzmirben, az ókori Szmirna agoráján egy római kori bevásárlóközpont falán 2. századi, kódolt keresztény üzenetekre bukkantak: az egyik egy keresztrejtvényszerűen elrendezett „Logosz” — vagyis Ige — felirat, egy másik pedig a „800” számkód, amely a görög betűk számértéke alapján a „hit” és az „Úr” szavakra utal.

A képen egy szakáll nélküli, rövid hajú, előkelő római ruhát viselő fiatal férfi látható, akinek arcvonásai, ruhájának redői és a vállán cipelt kos is élesen kivehető.

Pergamonban a kutatók azonosították azt a 25 ezer fő befogadására is alkalmas amfiteátrumot, ahol a 2. században keresztényeket végezhettek ki, és itt találtak rá a Szent György-kultusz egyik legkorábbi tárgyi bizonyítékára, egy 5. századi zarándokkulacsra is.

Mindeközben Epheszoszban egy teljes, a 614-es évek körüli tűzvészben leégett, de a hamu alatt „Pompeji-szerűen” konzerválódott kora bizánci üzletnegyedet tártak fel, benne többek között egy zarándok-emléktárgyakat árusító bolttal.

A leletek sokasága segít megérteni, miért éppen Anatólia vált a korai kereszténység egyik központjává. A Római Birodalomban az élő császárok isteni tisztelete, a császárkultusz éppen Pergamonban vert gyökeret, ahol már időszámításunk előtt 29-ben templomot emeltek Augustus tiszteletére.

Nem véletlen, hogy a Jelenések könyve ezt a helyet „a Sátán trónjának” nevezi, a császárt pedig a „Fenevadnak”, akinek száma a 666.

A régészet legújabb eredményei, köztük a Sagalassosban talált hatalmas, 4,5 méteres császárszobrok is azt bizonyítják, hogy ez a kultusz rendkívül látványos és erőteljes volt, amellyel szemben a kereszténység egy markáns alternatívát kínált.

Az új felfedezések tudományos vitákat is lángra gyújtottak a kereszténység gyors terjedésének okairól. A legújabb elméletek szerint a – korábban hittnél valószínűleg kisebb léptékű – üldözések és a vértanúság kultusza paradox módon erősítette a közösségeket. Emellett a korai keresztények szociális hálója, a járványok idején nyújtott segítségük, valamint az újszülöttek kitételének és megölésének elutasítása is hozzájárulhatott a sikerükhöz: egyes elméletek szerint ez különösen a lánycsecsemők túlélési esélyeit javította, és hosszabb távon demográfiai előnyt adott a keresztény közösségeknek.

„Anatólia – a mai Törökország – sok tekintetben a korai kereszténység bölcsője volt.”

A korai kereszténység egyik vezető szaktekintélye, Candida Moss, a Birminghami Egyetem professzora szerint a leletek jelentősége vitathatatlan. A szakértő kifejtette, hogy a régió, amelyet Péter és Pál apostolok is bejártak, kulcsfontosságú a vallás korai történetében, és nem szabad elfelejteni, hogy

a birodalom központját is Konstantinápolyba, a mai Isztambulba helyezték át, amikor a kereszténység államvallássá vált.

A feltárások Törökország egész területén folytatódnak, és a kutatók szerint az izniki nekropolisz, a pergamoni amfiteátrum vagy az epheszoszi üzletnegyed további vizsgálata még számos titkot tárhat fel az emberiség történetének egyik legfontosabb korszakáról.

Via Independent


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
MÚLT
A Rovatból
Évtizedes hallgatás tört meg – Kovács Kati szerint őt és Cserháti Zsuzsát is zaklatták
Kovács Kati szerint a Kádár-korszak zeneiparát nem mindig szakemberek irányították, ami súlyos visszaélésekhez vezetett. Az énekesnő szerint az akkori hatalmasságok zaklatásai őt is elérték, de Cserháti Zsuzsa sorsát pecsételték meg igazán.


Az énekesnő arról beszélt, hogy a Kádár-korszak zeneiparában sem volt ismeretlen a hatalommal való visszaélés - írta a Blikk. Kovács Kati szerint korábban, amikor a visszaélésekről beszélt, „az időközben szentté avatott emberek nagyon megsértődtek”, és tagadták az állításait.

„Akkoriban is voltak munkahelyi zaklatások, amelyeken én könnyedén túlléptem, mert ilyen a természetem. Cserháti Zsuzsa viszont – aki ugyanúgy megszenvedte azt az időszakot – sokáig élete fő tragédiájaként emlegette, hogy mennyi abúzus érte.”

A kemény fellépés és a gyors döntések már a pályája legelején is jellemezték. Első Ki mit tud?-os szereplése után, 17 évesen a zsűri azzal küldte haza, hogy nem is énekel, hanem kiabál.

„Amikor azt mondták, kiabálok, lejöttem a színpadról, és elhatároztam, hogy akkor én ezt itt be is fejezem. Lezártam magamban azt a korszakot” – mondta. A karrierjét végül édesanyja mentette meg, aki a következő tehetségkutatóra újra benevezte. „Ha ezt nem teszi, biztos, hogy nem a zenei pá­lyán kötök ki, mert már volt egy ellenérzésem a zenével kapcsolatban” – tette hozzá.

Ez a határozottság mutatkozott meg akkor is, amikor egy komoly külföldi ajánlatot utasított vissza. Hamburgban a Led Zeppelin előtt lépett fel, és az Ein Tag im September című dala azonnal sláger lett.

„Szinte le sem jöttem a szín­padról, amikor a kezembe nyomtak egy lakáskulcsot, majd közölték: ha akarok, még ma odaköltözhetek.”

A szerződés öt évre szólt volna, ami alatt nem jöhetett volna haza. Bár édesanyja támogatta volna a döntésben – „Gyorsan eltelt volna az az öt év” –, Kovács Kati végül a családja, a barátai és a magyar közönség mellett döntött.

A visszavonuláson ma sem gondolkodik. „Csak egyvalami állíthat meg, az egészségem romlása” – szögezte le az énekesnő, akit harminc éve mindenben támogat informatikus férje, akivel elmondása szerint nagyon hasonló az értékítéletük.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
Megoldhatták a piramisok legnagyobb rejtélyét: egy új modell megmutatja, hogyan épültek
Vicente Luis Rosell Roig független kutató szerint nem egy, hanem négy rejtett, belső rámpán hordták fel a köveket a Nagy Piramishoz. Az elmélet konkrét javaslatot is tesz arra, hol keressék a fizikai bizonyítékokat a piramis sarkaiban.


Ahhoz, hogy Hufu fáraó 27 éves uralkodása alatt felépüljön a sírhelyéül szolgáló Nagy Piramis, a számítások szerint átlagosan hárompercenként kellett egy-egy, akár 15 tonnás kőtömböt a helyére tenni. A legtöbb eddigi elmélet, mint például egyetlen hatalmas külső vagy belső rámpa használata, elbukik ezen az időkorláton.

Egy friss, a Nature-portfólióhoz tartozó tudományos lapban megjelent tanulmány most egy olyan számítógépes modellel állt elő, amely megmutatja, hogyan oldhatták meg a feladatot.

A titok nyitja négy, a piramis peremébe integrált, spirálisan emelkedő rámpa lehetett, amelyek a fő szerkezet elkészülte után a visszatöltés miatt nem hagytak külső nyomot.

Vicente Luis Rosell Roig független kutató részletes modellje szerint az ókori építők nem egy, hanem négy, a piramis alapjának különböző pontjairól induló, spirális rámpát használtak párhuzamosan. A módszer lényege, hogy a rámpák a piramis szerkezetén belül, annak külső élei mentén haladtak felfelé, így nem kellett hozzájuk külön óriási anyagmennyiséget felhasználni. A fő szerkezet elkészülte után egyszerűen beépítették, feltöltötték őket, eltüntetve a nyomukat.

A szimuláció kimutatta, hogy míg egyetlen rámpával közel fél évszázadba telt volna a munka, a négypályás rendszer már képes volt biztosítani azt a folyamatos anyagáramlást, ami lehetővé tette a 27 éves építési idő tartását.

Az elmélet nemcsak egy légből kapott ötlet, hanem konkrét, ellenőrizhető állításokat is tesz.

A modell szerint a rámpák éles kanyarodása miatt a piramis sarkaiban a kőelemek illesztése vagy a szerkezeti egység eltérő lehet a többi részhez képest.

A tudományos közösség izgalommal fogadta a felvetést, bár a végső szót a jövőbeli terepi kutatások mondhatják ki. Roland Enmarch, a Liverpooli Egyetem egyiptológusa szerint a modell logikus magyarázatot kínál. „Ez egy nagyon érdekes magyarázat a piramis építésére” – nyilatkozta, de jelezte, hogy a bizonyításhoz fizikai adatokra van szükség.

A kutatónak „további bizonyítékokra lesz szükség – többek között olyan szerkezeti rendellenességek még pontosabb feltérképezésére a sarokpontoknál, ahol a rámpa hirtelen irányt váltott volna.”

A másik kulcskérdésre, a hatalmas kőtömegek helyszínre szállítására szintén nemrég érkezett válasz. Egy 2024-es tanulmány geológiai bizonyítékokkal támasztotta alá, hogy az ókori Egyiptom idején a Nílus egyik mára kiszáradt ága, az úgynevezett Ahrámát-ág egészen a gízai plató lábáig folyt. Ez a vízi útvonal lehetővé tette, hogy a többtonnás kőtömböket hajókkal szállítsák a bányáktól szinte közvetlenül az építkezés helyszínére.

Via BBC Science Focus


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
Farkas Bertalan: Az űrrepülés egy kétesélyes küldetés – 46 éve a hősünk volt, ma egy üres épület viseli a nevét
Az első magyar űrhajós küldetése hatalmas kockázatot rejtett, de sikere egy egész ország hősévé tette. Ennek ellenére a tiszteletére épült gyulaházi űrközpont évek óta kihasználatlanul áll, beváltatlan ígéretként.


Ma 46 éve, 1980. május 26-án, magyar idő szerint 20 óra 20 perckor egy egész ország tartotta vissza a lélegzetét. A kazahsztáni Bajkonurból elstartolt a Szojuz–36 űrhajó, fedélzetén Farkas Bertalan vadászpilótával, aki ezzel a hetedik nemzet képviselőjeként lépett ki a csillagok közé. A küldetés azonban jóval több volt, mint egy nyolcnapos utazás a Szaljut–6 űrállomásra; egy olyan tudományos és kulturális mérföldkő lett, amelynek hatása évtizedekkel később, egy teljesen új korszak hajnalán is érezhető.

Az első magyar űrhajós maga is tudatában volt a vállalkozás veszélyeinek, ahogy egy későbbi interjúban felidézte.

„Az űrrepülés, amíg földet nem érsz, kétesélyes küldetés, amelyből nem biztos, hogy visszatérsz”

A hetvenes évek végén a szocialista országok közös Interkozmosz programja nyitotta meg az utat a nem szovjet űrhajósok előtt. A magyar repülést egy évvel elhalasztották a Szojuz–33 korábbi dokkolási hibája miatt, ami csak tovább növelte a várakozást. A küldetés gerincét tizenhárom, magyar tudósok és mérnökök által kidolgozott kísérlet adta.

Ezek közül is kiemelkedett a Pille nevű, hordozható sugárdózismérő, amely a maga korában forradalmi újításnak számított, hiszen azonnali visszajelzést adott az űrhajósokat érő kozmikus sugárzásról. A Pille későbbi generációi a Nemzetközi Űrállomáson is bizonyítottak, igazolva a magyar mérnöki tudás időtállóságát. Farkas Bertalan és parancsnoka, Valerij Kubaszov az űrállomáson töltött hét alatt anyagtudományi kísérleteket is végzett, valamint a Balaton műszerrel vizsgálták a szellemi munkavégző képesség változását a súlytalanságban.

Az utazás azonban nem csak a tudományról szólt. Amikor Farkas Bertalan az űrből olvasott esti mesét a magyar gyerekeknek, magával víve a tévémacit, egy egész nemzetet kapcsolt be a kalandba, emberközelivé téve a felfoghatatlan csúcstechnológiát.

„Láttam a Földet alattunk és büszke voltam, hogy az emberiség ezt tudta produkálni, a tudomány, a technika legyőzött mindent” – idézte fel a pillanatot, amely örökre megváltoztatta a perspektíváját.

Közel fél évszázad telt el, mire Magyarország újra embert küldhetett a világűrbe. A HUNOR Program keretében Kapu Tibor gépészmérnök kapta meg a lehetőséget, hogy Farkas Bertalan nyomdokaiba lépjen.

Kapu Tibor a Nemzetközi Űrállomáson töltött közel háromhetes küldetése során olyan kísérleteket végzett, amelyek részben az 1980-as misszió örökségére épültek. A fedélzetre vitte a Pille egy modern változatát, és a Semmelweis Egyetem bevonásával az emberi szervezet mikrogravitációra adott válaszait is vizsgálták.

Farkas Bertalan évtizedekig várt utódjára, és a HUNOR Program során aktív mentorként segítette a felkészülést. A két generációt képviselő űrhajós kapcsolata szimbolikussá vált.

Farkas személyes tanácsokkal látta el Kapu Tibort, ahogy egy interjúban fogalmazott: „Arról beszéltem Tibinek, hogy minden egyes másodpercet próbáljon rögzíteni magában”.

Farkas Bertalan örökségének ápolása kettős képet mutat. Míg a Budapesti Történeti Múzeumban kiállítás mutatta be a magyar űrkorszak relikviáit, addig szülőfalujában, Gyulaházán egy róla elnevezett látogatóközpont évek óta üresen áll, mert a megígért berendezések sosem érkeztek meg.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk