ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

"Kihívás a javából" – magyar lányok mesélnek arról, hogy milyen külföldi fiúval járni

Öten vallanak arról, hogyan alakítható ki jól működő vegyes kultúrájú kapcsolat, és mik a buktatói.


Ha az ember külföldre megy, könnyen előfordulhat, hogy előbb utóbb belebotlik valakibe, aki fenekestül felforgatja az életét. És nem csak a megszokott értelemben, ahogy egy szerelem általában teszi. A vegyes kapcsolatokban többször fordulnak elő olyan nehéz döntések, kompromisszumok, a megszokottól eltérő körülmények, amelyekkel szembe kell nézni, és amelyekkel meg kell küzdeni, mint a "hagyományos" kapcsolatokban. Öt magyar lány elmondja, hogyan sikerült, illetve nem sikerült tartós, szilárd kapcsolatot kialakítania teljesen más kultúrából származó férfival.

A közös kultúra hiánya

A vegyes párkapcsolatban élőknek egyszerre kell szembenézniük a nyelvi és a kulturális különbségekkel. Mivel nem azonosak az alapjaik, ezért biztosan lesz, amit sosem fognak tudni megosztani egymással. Amíg egy magyarral tudtok nosztalgiázni a Vukon, addig külföldi szerelmeteknek nem jelent majd semmit az, hogy "fürge róka lábak".

Laza és spontán magyarok

Orsi és Philip egy nemzetközi ifjúsági jótékonysági szervezeten keresztül ismerkedett meg egymással. Orsi azóta már ki is költözött a párjához, együtt élnek Zürichben. Elmondása szerint a legtöbb kompromisszumot amiatt kellett hozniuk, mert a svájciak rendkívül szervezettek, míg ő egy kicsit lazábban kezeli a dolgokat, rugalmasabb a mindennapokban.

Az eltérő kulturális háttér a legtöbb esetben náluk nem konfliktushoz vezet, szerintük sokkal érdekesebbé teszi a kapcsolatukat. "Össze tudjuk hasonlítani a szokásainkat, és többet tanulunk akár a saját kultúránkról is. Én például eddig nem vettem észre, hogy ennyire lazák és spontánok vagyunk, a svájciakkal összehasonlítva viszont nagyon is" mondja Orsi.

Orsi_Philip

Orsi és Philip Budapesten

Szandra au pair volt Hollandiában, amikor egy internetes csoporton keresztül megismerkedett a kedvesével, Maartennel. Szandra azt mondja, egyáltalán nem nehéz kifejezniük legbelsőbb gondolataikat egymásnak, hiszen mindketten jól beszélnek angolul. Elmondása szerint az egyetlen negatívum, hogy a magyar szóvicceket képtelenség a fiúnak lefordítani.

Erika a munkahelyén ismerkedett meg lett származású párjával. Az életükben is Szandráékhoz hasonló a helyzet: "Kicsit zavaró, hogy nem tudjuk megosztani a kulcsfontosságú nemzeti nyelvű filmeket, rajzfilmeket a másikkal, amelyeken felnőttünk. Még ha a nyelvet értenénk is, a közeget már egyáltalán nem biztos, és emiatt az egész dolog értékét vesztené."

Erikaek

Erikáék

"Néha Google-fordítót használunk"

Áginak és indiai párjának hollandul kell beszélnie egymással, de a nyelvet Ági csak 1-2 éve kezdte el tanulni, így számukra ez is nagy kihívást jelent a mindennapokban. "Nagyon nehéz. Sokszor van ebből vita, mert nem értjük meg egymást, amikor olyan témában mélyedünk el, amely sok ember számára az anyanyelvén, a saját kultúrájában is tabunak tart."

"Gyakran nehéz megértetni magam, vagy éppen kifejezni, amit érzek, vagy amit gondolok, esetleg a párom nem tudja nekem rendesen elmagyarázni, mert van pár szó, amit nem értek. De a végén mindig tudunk kompromisszumot kötni. Nevetségesen hangzik, de néha Google-fordítót használunk. Nem szégyellem, mert ha ez kell ahhoz, hogy zökkenőmentesen haladjon a kapcsolatunk, akkor akár mindennap fordítózom.”

A családok

Nyelvi akadályokba ütközhet a másik fél családjával folyó kommunikáció is. A közös pont a legtöbb helyen az angol lenne, ám az idősebb generáció, a szülők esetén gyakran előfordul, hogy nem beszélnek jól idegen nyelveket, így nehezebben megy a másik családjába való beilleszkedés, mint egyébként.

Agiek

Ágiék

"Maarten szülei alig beszélnek angolul, így nekem kell a holland nyelvvel próbálkoznom, ha kommunikálni szeretnék velük. A család fiatalabb tagjai, illetve barátok mind jól beszélnek angolul, de amikor összejövetelre kerül a sor sok résztvevővel, nem várható el, hogy csak miattam mindenki angolra váltson. Maartenre ugyanez vonatkozik, neki is problémát jelent a kommunikáció a családommal és barátaimmal, amikor Magyarországra látogatunk" mondja Szandra.

Hasonló a helyzet Erikáéknál, ahol sem az ő, sem lett párjának családja, és a barátok nagy része sem beszéli annyira az angol nyelvet, hogy igazán jól megismerhessék egymást. "Kihívás a javából" mondja Erika, majd hozzáteszi: "de megoldható, türelemmel és sok-sok fordítással."

Ági még nem találkozott indiai barátja családjával, de mint mondja, ha a párja barátaival vannak, ők gyakran beszélnek anyanyelvükön. "Egy két barátja néha szól nekem, hogy ne haragudjak, mindjárt visszaváltanak hollandra, de ezért én soha nem haragszom, ugyanis amikor magyarok között vagyok, és ott van a párom is, én is magyarul beszélek. Szerintem ez teljesen természetes dolog."

szerelem

A család és barátok részéről egyébként senkinek sem volt probléma a szokatlan párválasztás. "A családom meg sem lepődött, hogy holland fiúm lett, hiszen én voltam az, aki Hollandiába költözött, tehát ez többé-kevésbé várható volt. Amíg rendes, szerethető emberről van szó, addig nekik mindegy, hogy milyen nemzetiségű. Maarten részéről természetesen meglepődtek, amiért holland helyett pont egy magyar lánnyal jött össze, de soha nem voltak ellenszenvesek, és mióta kezdenek jobban megismerni, a kapcsolat egyre jobbá válik. Családi eseményeken mindig ott a helyem, a barátokkal pedig kijövök" állítja Szandra.

Tetszik nekik a történelmünk

A magyar szokásokhoz, történelemhez a legtöbb fiú érdeklődéssel áll, alapvetően kellemes benyomásaik vannak Magyarországról. Orsi svájci barátja például szereti, hogy a magyarok nyitottak és spontának, hiszen elmondása szerint a svájciak nagyon megfontoltak, képesek hónapokkal korábban megszervezni egy baráti vacsorát, míg a magyarok sokkal rugalmasabbak ezen a téren.

"Ezen kívül tetszik neki a történelmünk, hogy sokkal több minden történt velünk, mint velük, valaha nagy ország voltunk stb. A kaját is nagyon szereti, több nemzeti kajánk is van, mint nekik. Szerinte közelebb állnak hozzánk a tradícióink, sokkal nagyobb szerepet játszanak a mindennapjainkban (például sokszor eszünk magyaros kaját), mint a svájciakhoz a saját szokásaik. Szerinte emiatt sokszor lehetnénk ezekre büszkébbek. Nekik nincs ilyen sok nemzeti ételük, de amijük van, arra nagyon büszkék. Nekik a fondü különleges, úgy állnak hozzá, hogy hurrá, ma fondüt eszünk, nekünk pedig egyértelmű, hogy anyu megint pörköltet csinált ebédre."

libazuza-porkolt400

Persze ellenpélda is akad. Sandy muszlim fiúval jött össze. Eleinte úgy tűnt működhet a dolog, ám végül ők nem tudták átugrani a két kultúra közötti szakadékot, így az elválás mellett döntöttek. "Ő muszlim és ez nagy kulturális különbségeket jelent. Mi alkoholt iszunk, sertéshúst eszünk. A magyar lányok felszabadultak, ő pedig sokkal visszafogottabb világban nőtt fel, ahol az asszony otthon várja a férjét, mos, főz, takarít, neveli a gyerekeket. Én teljesen más felfogású vagyok. Megvannak a női - mondjuk úgy - kötelezettségek, de attól én még nem vagyok otthonülő háziasszony, szóval neki ez is furcsa volt... Mindketten teljesen máshogy képzeltük el az életet."

Ettől függetlenül, míg együtt voltak, úgy tűnt, muszlim párja nagyon fogékony a magyar nyelv iránt. "Megtanulta a szeretlek, hiányzol, szívem szavakat. A "szeretlek"-et nagyon nehezen ejtette ki, és nehezen jegyezte meg. Ha tovább tartott volna a kapcsolatunk, biztos kérdezősködött volna, mert látszólag érdekelte a nyelv, amúgy is hét nyelven beszélt, abból négyen nagyon jól, három másik nyelven társalgási szinten. Azt mondta, a magyar nagyon nehéz, főleg a kiejtése. Véleménye szerint gyorsan beszélünk, és a szavakat sem lehet kivenni, amikor beszélgetünk, mert hadarunk, és olyan egyformának hangzanak a szavak."

Szandi is főleg a fenti az alapkifejezéseket tanította meg holland párjának, de emellett kicsit viccesre vette a figurát, és megkínozta szegény fiút. Megtanítottam neki a hupikék törpikéket, amit hukikék tőpikék hangzással sajátított el.”

"Oké, hogy a kínai nehéz, de az olyan messze van"

Orsi svájci barátja, Philip már sokkal komolyabban veszi a dolgot: "szeptember óta hetente egyszer jár magyar órára itt Zürichben. Persze a magyar nyelv nagyon bonyolult számára, a szavak és a nyelv logikája különbözik azoktól a nyelvektől, amelyeket eddig tanult. Egy kicsit meg is van valahogy azon lepődve, hogyan lehet egy európai nyelv ennyire bonyolult. Mert oké, hogy a kínai olyan nehéz, de az olyan messze van, Magyarország itt van Európa szívében, mégis teljesen más a nyelvünk."

konyv

Orsi azt is elmondta barátja kedvenc szava Magyarország, mert erről sosem gondolná egy turista, hogy mit jelent.

A legfurább szó számára a gyógyszertár. A "gy" hang kiejtése még mindig problémát jelent számára. Amikor szavakat tanul, mindig azt mondja, hogy olyan, mintha egy betűkombinációt tanulna, nem egy szót. Számára a magyar nyelv tanulása nagyon hálás dolog, mert senki nem várja el tőle, hogy beszélje a nyelvet, de ha már pár mondatot el tud mondani, akkor mindenki rögtön nagyon kedves lesz hozzá, értékelik, hogy tud egy kicsit magyarul.

Erika lett párja udvarias, barátságos, keményen dolgozó embereknek ismerte meg a magyarokat. Előzetes tudása a jó borokra, és a nem túl jó focira korlátozódott. "Maarten néha azt, hogy házias, keményen dolgozó, apró dolgokat értékelni tudó személy vagyok, a magyarságomnak tudja be" - árulja el Szandi, miközben az is kiderült, Maarten legkevésbé a magyar utakat szereti.

Lakhely, nyelv

A későbbiekben a házasság utáni közös életet a legtöbben nem Magyarországon képzelik el. Legfőképpen azért, mert nem szeretnék rákényszeríteni párjukat, hogy újra egy új életritmust vegyenek fel, illetve, hogy újrakezdjenek még egyszer egy életet. Nyelvi kérdésekben már megosztottabbak voltak a lányok.

Ági szeretné, ha a gyerek elsősorban azt a nyelvet beszélné, ahol élnek, és csak utána a magyart, illetve párja nyelvét. A többiek számára fontosabb, hogy a gyerekek elsősorban a szülők anyanyelvén tanuljanak meg.

Orsi úgy tervezi, a gyerekekkel két nyelven beszélnének, Philip svájci német, a lány magyar nyelven, konzekvensen, hogy a gyerekek ne keverjék össze a két nyelvet, és tudják, hogy az egyik anyuhoz tartozik, a másik meg apuhoz.

szerelmesek

A vegyes pároknak általában sokkal toleránsabbnak kell lenniük egymással, hiszen tudják, hogy nem ugyanabban a világban nőttek fel. Tisztában kell lenniük azzal, hogy néhány esetleges félreértés hátterében nem a személyiségi jegyek állnak, sokkal inkább az eltérő kulturális háttér.

Abban viszont mindannyian egyetértettek, ha szerelem van, akkor bármilyen eléjük gördülő nehézség legyőzhető, hiszen tudják, csak az működik, amit az ember szeretne, hogy működjön.

Ha tetszett a cikk, nyomj egy lájkot!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
A pillanatnyi megkönnyebbülés csapdája: 3 szokás, amivel minden nap ártasz magadnak
A rövid távú hangulatjavítás és a hosszú távú célok közötti ellentét határozza meg a legkárosabb megküzdési mechanizmusokat.


Ha esténként kimerült vagy, de mégis úgy érzed, alig haladtál, és a fontos dolgok újra a másnapi teendőlista élére kerültek, könnyen lehet, hogy három láthatatlan, mégis romboló megküzdési szokás csapdájában élsz. Egy pszichológus szerint a mindennapi stresszre adott ösztönös reakcióinkkal – amelyek rövid távon megkönnyebbülést hoznak – nap mint nap feladjuk a hosszú távú jóllétünk egy darabját. A jó hír az, hogy ezek a minták nem a személyiségünk részei, hanem tanult viselkedések, és kis, azonnal bevethető lépésekkel már ma megtörhetjük a kört.

A Forbes magazinban publikáló Mark Travers pszichológus három gyakori, mégis sokszor alábecsült mintát azonosít, amelyek észrevétlenül mérgezik a hétköznapokat.

Az első a halogatás „önjutalmazással”, a második az érzelmi elzárkózás konfliktushelyzetben, a harmadik pedig a túlzott túlagyalás, vagyis a rumináció.

Ezek a stratégiák azért különösen alattomosak, mert pillanatnyi enyhülést kínálnak: a kellemetlen feladat elodázása, a feszült vita elkerülése vagy a probléma vég nélküli pörgetése átmenetileg csökkenti a stresszt. Hosszú távon azonban a felgyülemlő teendők, a megoldatlan konfliktusok és a mentális kimerültség csak növelik a szorongást.

Az első ilyen méreg

a halogatás, de nem az a fajta, amit a lustasággal azonosítunk. Ez egy sokkal kifinomultabb csapda: az azonnali hangulatjavítás érdekében odázzuk el a nehéz vagy unalmas feladatot. „Megérdemlek egy részt a sorozatból, mielőtt nekikezdek” – mondjuk magunknak, és ezzel pillanatnyi jó érzést vásárolunk, de a feladat súlya és a közeledő határidő miatti bűntudat később sokkal nagyobb árat követel. A szakirodalom ezt a „give in to feel good” (adjuk fel, hogy jobban érezzük magunkat) mechanizmusnak nevezi, ami valójában egy félresiklott érzelemszabályozási kísérlet. „A legtöbb pszichológus az elkerülő viselkedés egyik formájaként tekint a halogatásra, egy félresiklott megküzdési mechanizmusként, amikor ‘azért adjuk fel, hogy jobban érezzük magunkat’” – magyarázza Timothy Pychyl, a Carleton Egyetem halogatás-kutatója.

A hatékony ellenlépés nem az akaraterő megerőszakolása, hanem a rendszer átverése. Az egyik ilyen módszer a kísértés-csomagolás: párosítsuk össze a „kell” feladatot egy „akarom” jutalommal. Például csak akkor engedjük meg magunknak a kedvenc podcastunk hallgatását, ha közben a gyűlölt házimunkát végezzük, vagy csak a futópadon nézhetjük a legújabb sorozatrészt. A másik bevált stratégia a mikro-szokások bevezetése:

ahelyett, hogy a teljes feladatra koncentrálnánk, tűzzünk ki egy mindössze ötperces „indító blokkot” minden nap ugyanabban az időben.

A cél nem a tökéletesség, hanem a kezdeti ellenállás áttörése; a lendület gyakran már önmagát viszi tovább.

A második romboló minta

az elkerülés egy másik formája, ami nem a feladatokra, hanem a kapcsolatainkra irányul: az érzelmi elzárkózás. Amikor egy vita során az egyik fél hirtelen elnémul, elfordul, látszólag kivonul a helyzetből, az nem feltétlenül rosszindulatú játszma. A híres Gottman Intézet kutatásai szerint

ez a viselkedés – amely a válást nagy eséllyel bejósoló „négy lovas” egyike

– gyakran a szervezet vészreakciója. A pulzus megemelkedik, a gondolkodás beszűkül, és a test „lefagyás” üzemmódba kapcsol, mert annyira túlterhelődött érzelmileg, hogy képtelen a konstruktív párbeszédre.

Ilyenkor a leghasznosabb egy előre megbeszélt protokoll alkalmazása. Ahelyett, hogy a falat bámulnánk, jelezzük a partnerünknek, hogy szükségünk van egy 15-20 perces szünetre, hogy megnyugodjunk, de ígérjük meg, hogy utána visszatérünk a beszélgetéshez. Ez a tudatos időkérés nem menekülés, hanem felelős érzelemszabályozás.

A szünet alatt fontos, hogy ne a sérelmeinken rágódjunk, hanem valami teljesen mással foglalkozzunk:

egy rövid séta, pár mély lélegzetvétel vagy zenehallgatás segíthet levinni a pulzust, és visszatérni egy higgadtabb állapotba, ahol már lehetséges a párbeszéd.

A harmadik láthatatlan energiaszivárgás

a túlzott túlagyalás, vagyis a rumináció. Ez az a mentális állapot, amikor egy problémán vagy sérelmen körbe-körbe rágódunk anélkül, hogy megoldást találnánk. Bár a gondolkodás hasznosnak tűnhet, valójában egy negatív spirál, ami rontja a hangulatot, gátolja a kreatív problémamegoldást, és tönkreteszi az alvást. „Olyan, mintha egy végtelen beszélgetésbe ragadnál saját magaddal” – írja le a jelenséget Dr. Jacqueline Olds, a Harvard Egyetemhez kötődő pszichiáter.

Ennek a mentális körforgásnak a megtörésére az egyik leghatékonyabb eszköz a pszichológiai eltávolodás. Ahelyett, hogy azt mondanánk: „szorongok”, fogalmazzunk át: „észreveszem, hogy megjelent a szorongás érzése”. Ez a kis nyelvi csavar segít felismerni, hogy a gondolataink és érzéseink csupán mentális események, amelyek jönnek és mennek, nem pedig mi magunk vagyunk. Erre több azonnali technika is létezik: címkézzük fel a felbukkanó érzést („ez a bizonytalanság”), majd vegyünk öt lassú lélegzetet. Vagy tegyük fel a kérdést:

„Mit mondanék most, ha a saját gyerekem lenne ebben a helyzetben?”

Az eltávolodás segít megtörni a gondolati hurkot és visszanyerni a kontrollt.

Ez a három alternatíva akkor válik igazán hatékonnyá, ha mikro-szokások rendszerébe építjük be őket. Ahelyett, hogy egyszerre akarnánk megváltoztatni mindent, válasszunk egyetlen apró lépést, és azt gyakoroljuk tíz napig. Legyen az napi tíz perc séta ebéd után, óránként öt perc nyújtózkodás az ülőmunka mellett, vagy a nap kezdése egyetlen oldal elolvasásával a régóta halogatott könyvből. Sarah Hays Coomer egészségcoach szerint a „mikroadagolt jóllét” apró, életet tápláló változtatásokkal „állandó megnyugvást és struktúrát csöpögtet a mindennapi káoszba” – mondta a Forbes Health-ben. Ha egy ilyen apró szokás már automatikussá vált, jöhet a következő. Ezzel a módszerrel a nagy, ijesztő változások helyett kicsi, elérhető győzelmek sorozatával építhetjük újra a mindennapjainkat, felszabadítva az eddig láthatatlanul elfolyó energiáinkat.

Via Forbes


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Elfelejthetjük az orrspray-t? Új terápiás eszközök jönnek a szénanátha ellen
Új orvostechnikai eszközök célozzák az allergiás nátha helyi kezelését, kiegészítve a gyógyszeres terápiákat. A fototerápiás és idegi stimulációs módszerek a gyulladást csökkentik.


A tavaszi szél nemcsak vizet áraszt, hanem egy láthatatlan pollentengert is, ami milliók számára változtatja a megkönnyebbülést hozó jó időt egy hetekig tartó, tüsszögéssel, orrdugulással és viszketéssel teli küzdelemmé. Az allergiás nátha, vagy közismertebb nevén a szénanátha egy olyan civilizációs teher, amelyre a gyógyszeripar milliárdokat költ, a betegek pedig évről évre keresik a hatékonyabb, kevesebb mellékhatással járó megoldásokat. A standard terápia – az orrspray-k és antihisztaminok – sokakon segít, de egyre többen vannak, akiknél a tünetek makacsul fennmaradnak, vagy egyszerűen csak csökkenteni szeretnék a gyógyszerek terhelését. Ebben a helyzetben

egy új technológiai hullám van felemelkedőben, amely nem tablettákkal vagy folyadékokkal, hanem célzott fizikai behatásokkal, fénnyel, hővel és mikrostimulációval igyekszik megzabolázni az orrnyálkahártya túlpörgött immunválaszát.

Az alapötlet az, hogy ha a probléma helyben, az orrban keletkezik, akkor a megoldást is ott kell keresni. Amikor az ártalmatlan pollen, poratka vagy állati szőr bejut az orrüregbe, az immunsejtek téves riadót fújnak, és hisztamint, valamint más gyulladáskeltő anyagokat szabadítanak fel. Ez okozza a jól ismert tünetegyüttest: a sorozatos tüsszögést, az eldugult vagy éppen csorgó orrot és a kínzó viszketést. Az új orvostechnikai eszközök pontosan ebbe a folyamatba avatkoznak be. Ahelyett, hogy az egész szervezetet érintő gyógyszert juttatnának a rendszerbe, lokálisan, közvetlenül a nyálkahártyán fejtik ki hatásukat, hogy lenyugtassák az immunsejteket és csökkentsék a gyulladást. A paletta meglepően széles, a napi néhány perces otthoni kezelésektől az egyszeri, rendelői beavatkozásokig terjed.

Az egyik leginkább kutatott terület az intranazális fototerápia, vagyis a fényterápia.

Ennek létezik otthoni, alacsony energiájú vörös és infravörös LED-fényt használó változata, amely napi kétszer-háromszor néhány perces használatot igényel, és létezik rendelői, kúraszerűen alkalmazott, kevert ultraibolya és látható fényt használó kezelés is. A tudományos bizonyítékok egyre gyűlnek: egy friss szisztematikus áttekintő tanulmány és metaanalízis, amely a témában elérhető kutatásokat összegezte, arra jutott, hogy

a fényterápia szignifikánsan csökkentheti az allergiás nátha összes fő tünetét, beleértve az orrfolyást, a dugulást, a viszketést és a tüsszögést is.

Bár a vizsgálatok módszertana még nem teljesen egységes, az irány egyértelműen ígéretes.

Egy másik,

ennél jóval invazívabb, de hosszabb távú megoldást kínáló irány a krónikus orrfolyásért és dugulásért felelős idegek célzott kezelése. Az orrban található hátsó orrideg (posterior nasal nerve) túlműködése jelentősen hozzájárul a tünetekhez. Ezt az idegi aktivitást ma már képesek csillapítani temperált rádiófrekvenciás kezeléssel, krioablációval (fagyasztással), vagy a legújabb, többpontos rádiófrekvenciás rendszerekkel.

Ezeket az eljárásokat helyi érzéstelenítésben, rendelői körülmények között végzik, és a céljuk az, hogy egyetlen beavatkozással hónapokra, sőt, évekre enyhítsék a panaszokat.

A RhinAer nevű rádiófrekvenciás eljárás klinikai vizsgálatai például hároméves utánkövetés során is tartós tünetcsökkenést és életminőség-javulást mutattak ki súlyos mellékhatások nélkül.

„Több, következetes, hároméves eredményeket bemutató tanulmánnyal a hátunk mögött a RhinAer továbbra is mércét állít a tartós, végleges és átfogó krónikus rhinitis eljárások terén”

– nyilatkozta Matt Brokaw, az eljárást fejlesztő Aerin Medical elnök-vezérigazgatója egy céges közleményben. Hasonlóan jó eredményekről számolnak be a ClariFix nevű fagyasztásos technológiával is, amely egy kontrollcsoportos vizsgálatban bizonyította hatékonyságát.

A legújabb generációt

a NEUROMARK rendszer képviseli, amely egy ülésben, precízen képes kezelni az ideg több ágát. „Épp most zártunk egy rendkívül sikeres kereskedelmi validációs fázist, amellyel a NEUROMARK rendszert a krónikus rhinitis ellátásának élvonalába pozícionáltuk” – mondta Brian Shields, a Neurent Medical vezérigazgatója a BioSpace portálnak. Ezek mellett léteznek kevésbé invazív, mechanikai elven működő eszközök is, mint például az akusztikus rezgést és a kilégzés közbeni pozitív nyomást kombináló készülékek. Kisebb vizsgálatokban ezek is javították az orri légáramlást és a tüneti pontszámokat, de a széles körű alkalmazásukhoz még további, nagy esetszámú kutatásokra van szükség.

Fontos hangsúlyozni, hogy a szakmai irányelvek szerint ezek az eszközök jelenleg nem helyettesítik, hanem kiegészítik a hagyományos kezeléseket.

Elsősorban azoknak a betegeknek jelenthetnek alternatívát, akiknek a panaszai a standard gyógyszerek mellett is fennállnak, akik a mellékhatások miatt szeretnének kevesebb gyógyszert szedni, vagy egyszerűen nyitottak a nem gyógyszeres megoldásokra. A biztonsági profiljuk általában kedvező: a fényterápiánál leggyakrabban enyhe orrszárazságot, az idegi beavatkozásoknál pedig átmeneti fájdalmat vagy diszkomfortérzést jelentettek.

A gyakorlati megvalósítás és a költségek terén jelentős a szórás.

Egy otthoni, LED-fényes fototerápiás eszköz ára 87 euró, vagyis körülbelül 33 ezer forint körül mozog, cserébe napi szintű, percekben mérhető elköteleződést igényel.

Ezzel szemben az egyszeri, rendelőben végzett idegmodulációs eljárások ára külföldön akár a több ezer dollárt is elérheti; egy friss betegbeszámoló 3000 dolláros, azaz nagyjából 1 millió forintos önköltségről számolt be. Bár a bizonyítékok egyre erősebbek, a technológia jövőjét a hosszú távú, nagy esetszámú vizsgálatok fogják eldönteni, amelyek tisztázzák, hogy a betegek mely alcsoportjai profitálhatnak a legtöbbet ezekből az innovatív, célzott kezelésekből.

Via Karger/PMC


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Felejtsd el, amit eddig a csíkos ruhákról hittél: egy új kutatás szerint pont nem az karcsúsít, amire mindenki gondolt
A 241 résztvevős vizsgálat eredménye egy régóta fennálló divattévhitnek mond ellent.


Aki eddig a függőleges csíkokra esküdött a karcsúsítás érdekében, mostantól elfelejtheti a régi divatszabályt: egy friss kutatás szerint ugyanis

éppen a vízszintes ceruzacsíkok teszik a legjobb szolgálatot, ha valaki optikailag nyújtani szeretné az alakját.

A tajvani National Yunlin University of Science and Technology kutatói arra jutottak, hogy a karcsúsító illúziót három tényező együttese határozza meg: a csíkok iránya, típusa és a köztük lévő távolság. A vizsgálatukról – írta a New York Post – 241 egyetemista bevonásával készítettek tanulmányt, amelyben egy női modellről készült fotókat értékeltek, aki különböző mintázatú ruhákat viselt.

A kísérlet során kiderült, hogy a legelőnyösebb hatást általában azok a vízszintes ceruzacsíkok keltették, ahol a csíkok közötti távolság nagyobb, mint maguk a csíkok. A tanulmány szerzői szerint a megállapítás egyértelmű volt.

„A ceruzacsíkos stílus, amelyet vízszintes csíkok jellemeznek, karcsúbbnak láttatja az alakot”

– fogalmaztak. Azonban a hatás nem minden esetben érvényesül. „Ahogy nő a csíkok közötti távolság, a vízszintes csíkok vizuálisan szétszóródnak… és a karcsúsító hatás csökken” – tették hozzá a kutatók, jelezve, hogy a túl ritka mintázat már nem működik.

A kutatás egyúttal azt a tévhitet is eloszlatta, hogy a függőleges csíkokat teljesen el kellene felejteni. Bizonyos esetekben ugyanis ezek is előnyösek lehetnek, különösen, ha sűrű, egyenlő távolságú mintáról van szó.

„Az egyenlő távolságú, függőleges csíkokkal készült minta szintén karcsúbbnak láttatja az alakot”

- áll a tanulmányban. A ruhák és a testkép kapcsolata régóta foglalkoztatja az embereket, sokan tudatosan alakítják öltözködésüket a koruk vagy a testalkatuk szerint, hogy a legelőnyösebb oldalukat mutassák. A mostani kutatás gyakorlati tanácsokkal is szolgál: ha valaki karcsúsító hatású ruhadarabot keres, érdemes a sűrű, vízszintes ceruzacsíkokat előnyben részesítenie, de nem kell automatikusan kizárnia a sűrű függőleges mintákat sem.

A téma aktualitását az is adja, hogy a divatvilágban a csíkos minták ismét reneszánszukat élik.

A csíkok optikai hatásának kérdése egyébként nem új, már 1867-ben a német tudós, Hermann von Helmholtz is leírta

az úgynevezett Helmholtz-illúziót, amely a minták észlelt méretre gyakorolt hatásával foglalkozott. Az elmúlt évtizedekben több, egymásnak ellentmondó kutatás is született, de a mostani tajvani vizsgálat az eddigieknél pontosabban határozta meg, milyen feltételek mellett működik a karcsúsító optikai csalódás.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
A tudósok meghökkentően új felhasználási módot találtak a reggeli után megmaradt kávézaccra
Dél-koreai kutatók a Jeonbuk National University-n kávézaccból fejlesztettek egy új, biológiailag lebomló hőszigetelő anyagot. Az anyag hővezetési tényezője 0,04 W/m·K, ami felveszi a versenyt az expandált polisztiroléval.


A reggeli kávé után a zacc általában a kukában landol, pedig dél-koreai tudósok most egy olyan új felhasználási módot találtak neki, ami forradalmasíthatja az építőipart. A Jeonbuk National University kutatói

hőszigetelő anyagot készítettek a kidobásra ítélt kávézaccból, amelynek teljesítménye felér a ma széles körben használt szintetikus anyagokéval.

A világon naponta körülbelül 2,25 milliárd csésze kávé fogy, a visszamaradó hatalmas mennyiségű zaccot pedig többnyire elégetik vagy hulladéklerakókba szállítják. A kutatócsoport egyik tagja, Seong Yun Kim a probléma mértékére hívta fel a figyelmet. „A kávéhulladék világszerte óriási mennyiségben keletkezik, de nagy része a hulladéklerakókban végzi vagy elégetik.” Az új eljárással azonban egy megújuló forrásból származó, biológiailag lebomló szigetelést hoztak létre, amely kiválthatja a fosszilis alapú termékeket. A dél-koreai felfedezésről a ScienceAlert számolt be részletesen. A kutatók szerint a hulladék újrahasznosítása kulcsfontosságú a fenntarthatóság szempontjából. „

Munkánk azt mutatja, hogy ez a bőségesen rendelkezésre álló hulladék átalakítható egy nagy értékű anyaggá, amely ugyanolyan jól teljesít, mint a kereskedelmi forgalomban kapható szigetelőanyagok, miközben sokkal fenntarthatóbb”

– tette hozzá a mérnök.

Az eljárás során a kávézaccot először kiszárították, majd magas hőmérsékleten szenesítették, így egy biochar nevű, szénben gazdag anyagot kaptak. Ezt környezetbarát oldószerekkel és egy természetes polimerrel, etil-cellulózzal keverték össze, végül a keveréket összepréselték és felmelegítették. A szigetelőképesség titka az anyag porózus szerkezetében rejlik, a kis pórusok ugyanis csapdába ejtik a levegőt, ami kiválóan gátolja a hő terjedését. Laboratóriumi teszteken egy napelem alá tették a mintákat, hogy egy tető valós körülményeit modellezzék.

Az eredmények szerint a kávézaccból készült szigetelés következetesen hűvösebben tartotta az alatta lévő teret, teljesítménye pedig megegyezett a polisztirolhabéval.

A legnagyobb különbség az anyagok életciklusának végén mutatkozik meg. Míg a polisztirol gyakorlatilag sosem bomlik le, a kávékompozit egy háromhetes teszt során tömegének több mint tíz százalékát elvesztette. A kutatók szerint ez a szemlélet a körforgásos gazdaság elveit tükrözi. „Ez a megközelítés nemcsak az anyag teljesítményét javítja, hanem hozzájárul a körforgásos gazdasághoz is” – mondta Kim. „Azzal, hogy a hulladékot funkcionális termékké alakítjuk, csökkenthetjük a környezeti terheket, miközben új lehetőségeket teremtünk a fenntartható anyagok számára.”

Az anyagot elsősorban épületek hőszigetelésére javasolják, különösen a tetőre szerelt napelemek alá, hogy megakadályozza a szerkezet túlmelegedését.

A kávézacc újrahasznosítása egyébként egyre népszerűbb kutatási terület: más tudósok a beton szilárdságát növelték vele, gyomirtó szereket távolítottak el a környezetből, sőt bioaktív vegyületeket is kivontak belőle. Mielőtt azonban a kávézaccalapú szigetelés a boltokba kerülhetne, még számos gyakorlati kérdést kell megoldani, például a nagyüzemi gyártás technológiáját és a szigorú építőipari előírásoknak, köztük a tűzvédelmi szabályoknak való megfelelést.

Via Sciencealert


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk