Tunézia sokkal több, mint homokos tengerpart
Tunéziában 2015 egyértelműen a turizmus fekete éve volt: először március végén, a tuniszi Bardo múzeumban öltek meg az Iszlám Állam terroristái 24 ártatlan embert (köztük 20 turistát), majd alig pár hónappal később az egyik legfelkapottabb tengerparti nyaralóhelyen rendezett vérengzést egy fegyveres. Ebben a támadásban legalább 38-an vesztették életüket, nagy részük szintén ott nyaraló külföldi.
A hatások azonnal jelentkeztek: az emberek rohamtempóban mondták vissza a foglalásaikat (az egyik általunk meglátogatott szálláshelyre még a támadás napján 12 lemondás futott be), és
a napfényes turistaparadicsom gyakorlatilag kiürült. Idén sem alakult sokkal jobban a helyzet, normális esetben május végén már javában tart a szezon, most azonban alig páran lézengtek a tengerparti strandokon.


Mivel minden családban legalább 2-3 ember az idegenforgalomból él, ez hatalmas érvágást jelentett a lakosság szinte egészének. Világos volt tehát, hogy valamit tenni kell. A kormány cselekedett is, aminek mindenhol láthatóak a jelei: az utcák tele vannak fegyveres rendőrökkel és katonákkal, a szállodák és a nagyobb üzletek bejáratánál is fémdetektoros ellenőrzésen kell átesni, a biztonsági személyzet pedig még a strandon is állandóan felügyel.
A lényeg, hogy a fentiek folyományaként négynapos ottlétünk alatt egyetlen egyszer sem éreztük veszélyben magunkat. Hogy miről maradsz le, ha (akár félelemből, akár más ok miatt) nem látogatsz el ebbe a Budapesttől alig kétórányi repülőútra lévő országba? Erről szól ez a cikk, nézzük sorban.
4+1 kihagyhatatlan látnivaló
Monastir: A mauzóleum és az erőd
Tunézia első elnöke függetlenné válás után Habib Bourguiba volt, aki kereken harminc éven át, 1957-től '87-ig töltötte be a pozíciót. Népszerűsége a mai napig töretlen, nélküle biztosan nem tartana ott a gyarmati sorból felszabadult ország, ahová eljutott. Például teljesen megreformálta az oktatási rendszert, kitartóan harcolt a nők jogaiért és a gazdaságot is növekvő pályára állította.




Bourguiba már életében felépíttette hatalmas mauzóleumát szülővárosában, Monastirban, de az 2000-ben bekövetkezett haláláig zárva volt a nyilvánosság elől. Azóta viszont látogatható, és a grandiózus síremlék tényleg kötelező program. A közelében található a 8. században épült impozáns erőd, vagyis
a Ribat, ahol többek között a Brian élete című Monty Python-klasszikus több jelenetét is forgatták.
Tornyából csodás kilátás nyílik a városra és a tengerre, belsejében pedig egy múzeum is helyet kapott.
Tunisz: Az óváros és a bazár
Hamisítatlan arab hangulat uralkodik ezekben a szűk sikátorokban. A bazár jól elkülönülő részekre van osztva, ilyen például az esküvősök utcája, ahol gyakorlatilag minden kelléket be lehet szerezni a házasságkötéshez, az édességek utcája temérdek frissen sütött finomsággal (mindenkinek adnak kóstolót), vagy az aranyműveseké.



A legmeglepőbb fordulat az volt, hogy az árusok beszélnek magyarul. Persze csak néhány szót, viszont szinte mindenki ugyanazt a néhányat:
"Szerbusz vizibusz", várjál, nem sok. Sőt, még Friderikusz neve is elhangzott pár helyen, ami aztán tényleg rejtély, hogy juthatott el hozzájuk.
Egyébként természetesen mindenki iszonyú pofátlan, ha akár csak egy másodpercre is szemkontaktust teremtünk velük, nagyon nehéz levakarni őket. Alkudni viszont kötelező, és egész szép engedményt lehet kapni így az elsőként mondott árból.
A víz temploma
A Zaghouan városának közelében, egy hegyoldalban fekvő romtemplomot még Hadrianus császár építtette a II. században annak apropóján, hogy vizet találtak itt. Ezt Karthágó városába szállították egy vezetéken keresztül, ami 132 kilométeres hosszával az egyik legjelentősebb volt a Római Birodalomban.



Maga a templom önkéntelenül is a taliándörögdi Klastromot juttatta eszembe, annál is inkább, hiszen épp ottlétünkkor került sor egy elektro bulira. Egészen lenyűgöző hangulata volt a lemenő nap fényénél táncolni a romok előtt elhelyezkedő DJ zenéjére - ahogy sötétedett,a tömeg is egyre nagyobb lett, a nagyrészt helyi fiatalokból álló közönség szinte teljesen megtöltötte a rögtönzött nézőteret.
Sidi Bou Said
Ez a festői kisváros talán Szentendre ottani megfelelője lehetne, bár külsőre is sokkal jellegzetesebb. Ugyanis törvény rendelkezik arról, hogy az épületek kizárólag fehér színűek lehetnek, kék ablakokkal és nyílászárókkal. Előbbi ugyebár visszaveri a napot, míg utóbbi a tenger színe. Emiatt országszerte szívesen alkalmazzák, itt azonban nincs is más lehetőség, hiszen kötelező. Látogatásunk idején az utcák és a kávézók teraszai is tömve voltak, de érdekes módon szinte kizárólag helyiekkel.



A helyre joggal lehet azt mondani, hogy ékszerdoboz: a házak önmagukban is hihetetlenül fotogének, de ha mögöttük a tenger is megcsillan, hatványozódik az élmény. A végén egy yachtkikötő teszi fel a pontot a nem mindennapi látványra. Akár egy teljes délutánt is el lehetne tölteni itt sétálgatással, nézelődéssel.
+1: Karthágó romjai
Idő hiányában ide sajnos nem jutottunk el, mindazonáltal Tunisz környékére látogatva ez is kihagyhatatlan program. A romváros 1979 óta a Világörökség részét képezi és az interneten fellelhető élménybeszámolók alapján az egész helyet belengi a történelem. Legalább lesz miért visszamenni...
Az ország rejtett különlegességei: biofarmok
A tipikusan "turistás" programok mellett Tunézia egy (legalábbis egyelőre) kevésbé ismert arcát is megmutatták nekünk az út során. Ezek a biofarmok, amelyekből egyre több van országszerte és a cél az, hogy előbb-utóbb az utazási irodák szervezett turnusainak is része legyen a meglátogatásuk. Mi hárommal (Ksar Ezzit, Dar Zaghouan, Mornag) ismerkedtünk meg, mindenhol rendkívül szívélyesen avattak be minket abba, hogy zajlik az életük.


A farmok egyfajta zárt kis világot alkotnak, ahol szinte teljesen ki lehet szakadni a mindennapokból. Mindegyik helyen van szálláslehetőség is, ráadásul egyik különlegesebb, mint a másik: akadtak mini apartmanok lenyűgöző kilátással, máshol baldachinos ágy várja a nyugalomra vágyókat, sőt jártunk egy méhkas-szerű, földdel töltött zsákokból kötőanyag nélkül felhúzott kunyhóban is.
Rengeteg állatot tartanak, kutyák, macskák, tyúkok és libák mellett találkoztunk pulykával, szamárral, nyúllal, sőt struccal is.
Minden helyben készül, az olívaolajtól a sajton át a lepénykenyérig.
Dar Zaghouanban az utóbbit berber nénik készítik a kézműves kemence falához tapasztva, ugyanitt rózsavizet is előállítanak, amit például a kaak warka nevű édesség (lásd lentebb) egyik alapanyagaként használnak fel.



A környezettudatosságot a Mornag Eco Farmon veszik legkomolyabban, itt a magújuló energiaforrásokra is nagy hangsúlyt helyeznek, a több részre felosztott hatalmas kert pedig tele van gyógynövényekkel, mindez a fenntarthatóság jegyében. Szuper lenne, ha a szervezett turistacsoportokat is elhoznák ilyen helyekre, teljesen más színfoltot jelent a tipikus tengerparti nyaralásokhoz képest.
Mit érdemes enni-inni?
A tunéziai konyha rendkívül sokrétű, egyfajta olvasztótégelyként minden hatott rá az országban egykor vagy azóta is jelenlévő kultúrák közül. A hagyományos arab fogásokon túl a francia gyarmati uralom is máig érezteti hatását (az általunk meglátogatott szállodákban a reggeli mindig francia jellegű svédasztalos volt), de berber és zsidó vonások is felfedezhetők benne.
Ha egy mondatban össze kéne foglalni a kint töltött 4 napot, valószínűleg annyit írnék, hogy
rengeteget ettünk.
Akkora adagokat adtak, hogy előfordult az is: az előételt néztük a főfogásnak és jól megdöbbentünk, amikor kiderült, hogy ez még csak a kezdet volt. A végére erős szívfájdalmunk is lett amiatt, hogy bizonyos dolgokat egyszerűen képtelenek voltunk már megkóstolni a telítettség miatt, hiába szerettük volna. Címszavakban ezekből állt össze a menü:

Tenger gyümölcsei minden mennyiségben: az ország vízparti jellege természetesen a konyhára is rányomja a bélyegét a halak, rákok, polipok és egyéb vízi élőlények elmaradhatatlan részei az éttermek kínálatának. Akár elő-, akár főételként megállják a helyüket.
Húsok és köretek: nagyon gyakran kerül birka az asztalra, de a szárnyasok is jelen vannak. Köretként a legtöbb helyen lepénykenyeret adnak, ami frissen a legfinomabb, illetve a szintén arab specialitásnak számító kuszkusz is gyakran kerül az asztalra. A csípős izek kedvelőinek remek választás az Erős Pista helyi megfelelője, a Harissa nevű paprikakrém. Olajbogyó is szinte minden étkezéshez jár kísérőnek.
Desszertek: ezen a téren is nagyon erős a felhozatal. A gyümölcsök kedvelői választhatnak friss datolyát, banánt vagy mandulát, süteményekből pedig mindenképp érdemes megkóstolni a úgynevezett kaak warkát, ami egy mandulalisztből készülő gyűrű alakú édesség, sokszor még rózsavizet is adnak hozzá. A bazárban pedig temérdek más fügés, pisztáciás és egyéb ízesítésű sütit is lehet kapni.


Italok: alkoholmentes italból legtöbbször mentateát kóstoltunk, amit a helyiek gyakorlatilag minden napszakban fogyasztanak. Akár bármifajta édesítőszer nélkül is meg lehet inni, nagyon finom. Ami pedig az alkoholokat illeti, a két elsődleges jellegzetesség a fügepálinka és a datolyalikőr, a tömények kedvelői egyiket se hagyják ki. Emellett borokból is van választék bőven, ami egy volt francia gyarmat esetében nyilván nem meglepő.
További képeket ITT TALÁLSZ.
Ha tetszett a cikk, kattints a megosztásra: