Tényleg megszállták a turisták a Tátrát?
A vírushelyzet közepette a hazai és a szomszédos országok tájai jócskán felértékelődtek a magyarok szemében. Bár a szlovákiai hegyvidékek vírusmentes időkben is szép számmal vonzzák a hazai turistákat, borítékolható volt, hogy az olyan népszerű, aktív kikapcsolódást ígérő helyek is telítettebbek lesznek, mint amilyen a Magas-Tátra. Az ezzel kapcsolatos Facebook-csoportokat
hamarosan elárasztották a posztok és a fotók a Tátrát ellepő turistahadakról, az egyik legnépszerűbb csúcsról, a Tengerszem-csúcsról (Rysy) és az odavezető útról pedig olyan képekkel riogattak mindenkit, amelyeken jóformán a parkolótól a csúcsig áll a túrabakancsos sor.
A szlovák sajtó sokat cikkezett a felvonókhoz álló sorokról és a rekordszámú turistáról. Szintén ezt sugallta az a tény is, hogy a szállásfoglalás az előző évekhez képest sokkal nehezebb volt, több olyan szállodában sem volt már szabad szoba, ahol az azt követő években könnyűszerrel lehetett foglalni akár 1-2 héttel az érkezés előtt is. Érdekes témának tűnt hát felkerekedni, és a saját szememmel megnézni, mi is a helyzet az állítólag lerohant Tátrában.
A Csorba-tóról indul a Rettegett Tömeg a hegyekbeA Magas-Tátra egyik legkedveltebb üdülőhelye a Csorba-tó partján terül el. A vonattal és autóval is könnyen megközelíthető település évtizedek óta a Tátra egyik központja. Amellett, hogy fényűző szállodák és a legkülönbözőbb szabadidős programokat kínáló létesítmények egész sora épült ki, fontos kiindulópontja számos túrának is. Több hegycsúcs is elérhető innen gyalog – köztük a már említett, a hegység legmagasabb, turistaúton megközelíthető csúcsa is, a Tengerszem. Az borítékolható volt, hogy hétvégén valóban sokkal többen vannak, így taktikusan vasárnap érkeztünk, hogy a hétvégi „rohamot” is meglássuk, meg a hétköznapi „pangást” is.
De mi a helyzet valójában?
A Csorba-tó környéke valóban nyüzsgött, ám ez megszokott jelenség. Nagyon sokan babakocsival vagy nagyszülőkkel érkeznek, esetleg csak a Kempinski Hotel wellnesrészlegén áztatják magukat, így nem volt meglepő, hogy sűrűn kellett kerülgetni az unokákkal totyogó nagymamákat és a babakocsihadakat. Azt hittem, hogy a könnyű túraként sok helyen ajánlott, Poprádi-tóhoz vezető út majd tömve lesz, de valahogy ott sem találtuk a rettegett tömeget.
A tó mellett fekvő turistaházban ugyan sokan itták a kofolát vagy a sört, bőven volt szabad asztal, és nem kellett szelfibotok hadán átkelni, hogy pillantást vessen az ember a tóra.
Ha már egy kisebb, viszonylag központi helyen fekvő, egyórás sétával megközelíthető helyen a vártnál kevesebben voltak, egyre jobban érdekelt, hogy a másnapra betervezett sokkal nagyobb volumenű túrán mi is csak egyek leszünk-e a hegyekre felfele baktató tömegben.
Másnapra olyannyira elbíztam magam azzal kapcsolatban, hogy fölösleges pánikkeltés volt az egész tömegekkel riogató mizéria, hogy egészen meglepődtem az SHB szálloda előtt kígyózó sor láttán, amely a főbb turistautak felé hömpölygött. A terv a Lorenz-hágót érintő körtúra volt, amely egy közepesen nehéz, de a jobb kondícióban levő tátrai elsőbálozók által is teljesíthető útvonal, ugyanis a nagyjából hétórás út alatt jóformán minden tátrai jelenségbe bele lehet kóstolni. Van erdős rész, vízesés, zöldellő völgy, kietlen völgy, kristálytiszta tengerszemek, zord hegyoldal, láncos, kitett rész, meredek részek és még egy hágó is nem elhanyagolható magasságban (Lorenz-hágó, 2314 méter), tehát tényleg van benne minden, ami megbizsergetheti egy túrázó lelkét. Pont emiatt népszerű a Tátrába igyekvők körében, így ez a szakasz sem tartozik épp a kihalt részek közé.
A Fátyol-vízesés fölötti pihenőrészen sem volt tolongásA Fátyol vízesésig tényleg viszonylag sokan voltak, ám ez betudható annak is, hogy szintén könnyen teljesíthető táv a Csorba-tótól kényelmes sétára érkező turisták számára is, ám úgy sejtettem, a láncos és meredek rövid szakasz, ami a vízesés fölé vezet megszűri majd a strandpapucsos turistákat. Ehhez képest meglepően sokan másztak fel a 30 méteres vízesés tetejére, és az afölött elterülő tó partján is sokan pihenték ki a párperces megpróbáltatásokat. Ám mikor kibukkantam a vízesés fölött, és ráláttam a völgyre, azonnal megnyugodtam:
az előzetes hiszti alapján legalább egy Black Friday-re váró tömeget vizionáltam, ehhez képest teljes nyugalom volt pár tucat túrázóval.
