Romos állapotában is méltóságteljes a szép napokat és háborús időket is megélt Kégl-kastély
Székesfehérvár határában, Csalapusztán áll egy romjaiban is szép, méltóságteljes épület, a Kégl-kastély. Az épületet Kégl György földbirtokos, országgyűlési képviselő 1878-ban építtette Hauszmann Alajos tervei alapján neoreneszánsz stílusban.
A család vagyonát György alapozta meg, és befolyását jól érvényesítette Fejér vármegyei közéletben, még a megyei közkórház alapításához is jelentős összeggel járult hozzá, többek között ezért lett az intézmény neve Szent György Kórház.
Csalapusztát 1873-ben vette meg György Nádasdy Júlia grófnőtől 390 ezer forintért, majd felépítette a kastélyt.
A körülötte kialakított park szépen illeszkedett a Velencei-hegység környezetébe. Még halastavat és kápolnát is építettek bele, az épület előtt pedig márvány szökőkút állt. A bejárat előtti füves tisztáson túl honos fa- és cserjefajokból álló tájképi kert volt. Egyes fák 80-100 évesek, de van, amelyiknek a kora a 120 évet is meghaladja. A parkot juhar, gyertyán, kőris, eperfa, virginiai boróka fák mellett mindenféle cserjék díszítették. A kastélytól távolabb álltak a gazdasági épületek, a kertész- és virágház, valamint egy istálló.
A kastélyt Kégl György 1895-ben bekövetkezett halála után a fia, Kégl Dezső örökölte és 1945-ig volt a család tulajdona.
Az idők viharai megviselték a birtokot. A park jó része kipusztult.
A 2. világháború alatt szovjet katonai kórház volt, ahol a sérült katonákat ápolták, majd a felszabadulás után az épületet mezőgazdasági célokra használták. Az erősen leromlott kastély 1992-ben magántulajdonba került és belül nem látogatható.
A műemléki védelem alatt álló kastély
érdekessége a bal oldalán álló háromemeletes torony, melyen reneszánsz ablakok voltak. Az erkélyt, a homlokzatot oszlopok és kőfaragások díszítették. A kastélyban volt a „kisasszonyoknak” és a nevelőnőnek is szoba, táncterem, biliárdterem, szalonok, ebédlő, vendégszobák és úriszoba is. A pinceszinten kapott helyet a konyha és a személyzet szálláshelye. A kastélyt a kor minden vívmányával ellátták, volt benne központi fűtés és csatorna is.
Csalapuszta egykor a csókakői váruradalom része és a Csákok birtoka volt. Kisnemesi birtokosai a megyei közélet résztvevői voltak. 1453-ban V. László a csókakői birtokokat a Rozgonyiaknak adományozta, melyet Mátyás király is megerősített. A XVI. században Csala elszakadt a csókakői uradalomtól. Több tulajdonosváltás után 1873-ban a Kégl-családhoz került a birtok.
Kégl György a tanulmányai után gazdasági pályára lépett és többek között hatalmas birtokain és haszonbérletein mintagazdaságot rendezett be. 1872-ben lett a megyei törvényhatósági bizottság tagja, majd a Fejér vármegye csákvári kerületének képviselője. A Deák-párt, később a Szabadelvű Párt híve volt. Érdemei elismeréseként a Csalai előnévvel magyar nemességet nyert I. Ferenc Józseftől. Kégl szívesen adományozott is. Többek között a Székesfehérváron létesítendő megyei közkórház céljaira százezer forintot adott. De a birtok tartotta fenn a csalai községi elemi iskolát is. Halála után fia, Dezső vette át a csalai uradalom irányítását. Elismerésképpen Székesfehérváron utcát neveztek el róla.
