Nézz körül a különleges rigai piacon!
Nyilvánvalóan mindenki tudja már rólam, hogy abszolúte a piacozás híve vagyok. Több energiát és utánajárást igényel, de számomra minden szempontból megéri, így, ha külföldön járok, biztos, hogy útba ejtem az elérhető csarnokokat. A Rigai Központi Vásárcsarnok egy igazán furcsa szerzet, hiszen a manapság piacként funkcionáló hangárok meghatározó részét eredetileg az I. világháború alatt németek építették zeppelinek számára.
Természetesen a lettek is maguknak vindikálják az "Európa legjobb vásárcsarnoka" címet - persze mi tudjuk, hogy a leglegleg nyilván csak a budapesti Nagycsarnok lehet -, legalábbis egy, a Lettországgal foglalkozó internetes portál bevezetője igyekszik a legtöbb szuperlatívuszt felhalmozni a Rigai Központi Vásárcsarnok kapcsán (itt). Maga a piac több részből áll: itt is megtalálhatóak a kisebb termelők, főleg kint a szabad ég alatt, illetve a nagyobb kereskedők, akik általában a hangárok valamelyikében árulják portékáikat. A monstrumokon kívül felállított asztalok állhatnának a világ bármely részén, ugyanakkor a hangárok már jóval egyedibbek.
Riga folyója, a Daugava mentén már 1571-tól kereskedés folyt, itt tartották ugyanis a nagy vásárokat. 1863-tól kezdődően immár standokat is építettek a folyó mentén piacozás céljára. 1922 decemberében a rigai városi tanács elhatározta, hogy a zsúfolt és megkérdőjelezhető higiéniai körülmények között üzemelő Daugavmala Piacot olyan zárt helyre költözteti, ahol a korabeli higiéniai és környezeti követelményeknek immár eleget tudnak tenni.
Az új épületekre pályázatot írtak, amelynek győztese Pāvils Dreijmanis építész és S. Žitkovs mérnök közös pályázata lett, amelyben az I. világháborús német zeppelin hangárok felső részének újrahasznosítását helyezték a középpontba. A piac épületei egyébként a hangárokból átvett részeket leszámítva kőből és betonból épültek. Az építkezés 1924 nyarán kezdődött és pénzügyi problémák miatt elhúzódott egészen 1930 őszéig. Abban az időben Európa legnagyobb alapterületű, mintegy 57.000 négyzetméterre kiterjedő építkezésének számított. Ha bővebben szeretnél olvasni a piac történetéről, kattints a teljes cikkre!
Most, hogy már tudjuk, hova helyezzük el a történelemben a csarnok komplexumot, nincs más hátra, minthogy szétnézzünk a környéken és a kapukon belül legalább virtuálisan. Ahogy látjuk itt is kapni sok - kínai - földi jót. Ez persze pont nem az az ok, ami miatt el kell ide látogatni, ha az ember Rigában jár. Sokkal inkább a hatalmas alapterületen elnyúló vásárcsarnokok által rejtett gasztronómiai élvezetek széles termékskálája az, ami ide csábíthatja az embert. Kibírhatatlan szomjúságunkra tekintettel mi rögtön le is csaptunk az állítólag teljesen natúr vörösáfonya italra. A natúr jelleget teljesen alá tudom támasztani, rettentően savanyú volt, de imádtam.
A csarnokokban belül inkább a hangárokra emlékeztető ipari jelleg dominál, az art deco inkább csak kívülről érhető tetten jelen állapotukban. A soron következő képeken a legnagyobb hangár látható belülről, ami jelenleg a húsoknak és egyéb feldolgozott húskészítményeknek ad helyet. A szemünk előtt zajlik a darabolás is, még véletlenül sem a pult mögé rejtve.
A hústermékeknek fenntartott hangáron kívül a másik négy, egymással egybenyitott hangár termékválasztéka is egyszerre befogadhatatlan, és inkább eklektikus. Az egyik hangárban a nyers tengeri herkenytűk, halak, valamint a sózott vagy egyéb módon tartósított hal- és herkentyűkészítmények kaptak helyet.
A másikban a zöldségek és a gyümölcsök kínálják magukat, ideértve a savanyúságokat és egyéb származékos készítményeket is. Burgonyából, frissen elkészített salátákból, ilyen gusztusosan felhalmozott savanyúságokból még sosem láttam ilyen attraktív kínálatot.
Kóstolni sajnos nem kóstoltunk, várt a repülő, de talán egyszer, ha nem a rigai látogatás utolsó órájában vetődünk erre, akkor feltankolok a savanyúból is.
A további két hangárban pedig a sajtok, száraz- és pékáruk, édességek és egyéb hasznos vagy a testünknek kissé haszontalanabb, de élelmiszernek csúfolt ehető termékek kaptak helyet. Ugyanitt található még virág, cipő, ruhanemű, főleg sajnos Kínából, plusz minden olyan termék, amit egy vásárcsarnok még elbír (porfogó és nyilván rendkívül - nem - értékes szuvenírek is megtalálhatóak itt természetesen). Vannak vendéglátóegységek is, bár annyira nem tűntek turistamágnesnek, így mi maradtunk inkább a standokból történő vásárolgatásnál.
A vásárcsarnokok komplexuma mindenképpen megér egy, de szerintem jóval több látogatást is. Kicsit leharcolt a vidék, nagyon ipari, de a termékválasztékot és az itt beszerezhető friss földi jókat látszólag nem nagyon befolyásolja negatív irányban ez a gyarló körülmény.
A Rigai Központi Vásárcsarnoknak természetesen van saját honlapja is - még mindig fáj, hogy az itthoni csarnokok nem jeleskednek ezen a téren -, amit itt érhetsz el.
A jelenlegi információk szerint a piacra vezetett túrákat is terveznek, bár szerintem önállóan is felfedezhető, hacsak az ilyen túrákon nem visznek szuper titkos helyekre (passz), ezekről bővebb információt itt találsz.
A Rigában a 7, Negyu St. címen található piac szabatéri része naponta reggel hét és este hat között, míg a hangárok naponta reggel nyolc és este öt között tartanak a honlap szerint nyitva.
Ne feledkezz meg a DRKUKTART blogról sem: ne maradj le az újdonságokról, kövess Facebook-on ITT és Instagram-on ITT, vagy, ha úgy tetszik értesülj a friss bejegyzésekről a Bloglovin segítségével!
Ha tetszett a cikk, ajánld ismerőseidnek is!
