Látott gyilkosságot, pálinkafőzést, megélt földrengést és tűzvészt is a nagyvázsonyi Kinizsi-vár
A Nagyvázsonyban álló Kinizsi-vár a nevét a magyar történelem egyik legismertebb és legnevezetesebb 15-16. századi hősétől, Kinizsi Pálról kapta.
A Veszprém megyei
Az Eger-patak partján álló vár építését akkor határozták el, amikor 1390-es évek közepén Anjou Mária királynő étekfogómestere Vezsenyi László úgy döntött, hogy felhagy Zádor-vár építésével és új székhelyéül Vázsonyt választotta.
A dombra épült vár építői jól használták ki a Séd vizét, amit felduzzasztottak, így ezzel meggátolták a torony megközelítését. A terület két fontos útvonal ellenőrzésére is alkalmas volt, de középnemesi rezidencia volt inkább, mint erős védőművekkel rendelkező épület.
A vár építtetője a környéket akkoriban uraló Vezsenyi nemesi família volt. Vezsenyi László a 15. század első felében emeltette a várat. Már 1384-ben volt várépítési engedélyük Mária királynétól, amelyet két évvel később már oklevelek is említenek. Ekkor készülhetett el a 25 méter magas lakótorony a hozzátartozó kisebb épületekkel és az udvart körülvevő fallal.
A család 1472-ben férfiágon kihalt, ezért Hunyadi Mátyás király a hadjárataiban tanúsított vitézségéért Kinizsinek adományozta azt. Ekkori alakították ki a négy kisebb toronnyal a külső négyszögletes falat. Bent egy emeletes palotaszárnyat építettek várkápolnával, a bejárata elé pedig az ágyúk elhelyezésére alkalmas kapuvédőművet emeltek. Végül mély sáncárokkal vették körül a védelem miatt.
Miután 1490-ben Habsburg Miksa trónkövetelő zsoldosserege megszállta a várat, Kinizsi tudta csak visszafoglalni. Kinizsi Pál rendszerint az ország veszélyeztetett vidékeit védelmezte, ezért a vázsonyi rezidenciájában a felesége, Magyar Benigna úrnő lakott. Kinizsi 1494-es halála után az özvegy újra férjhez ment. Mivel második férje, Horváth Márk is meghalt, mikor a lóról leesve a nyakát törte. A nő harmadszor is férhez ment, ám Kereky Gergely erőszakos, durva ember volt, Benigna úrnő pedig sokat szenvedett tőle. 1519-ben elege lett férje viselkedéséből, így bizalmas híveivel megölette, a holttestét pedig a vázsonyi várárokba dobatta. A gyilkosság azonban kiderült és a királyi bíróság csak Kinizsi érdemeire való tekintettel nem ítélte el, de örökös száműzetéssel büntették, amit a távoli felvidéki Zsolnalitva várában kellett eltöltenie.
1526-ban János király a várat Bodó Ferencnek adományozta. A 16. század közepén a már elhunyt Magyar Benigna második férjének rokonsága, a Horváth nemesi família szerezte meg a várat és megerősítették a falakat. Katonai szerepe nem igen volt. 1594-ben az őrség elhagyta a várat, majd a törökök elfoglalták, de a magyarok hamarosan visszafoglalták.
A vázsonykői Zichy főnemesi család 1649-ben szerezte meg a váruradalmat. Az utolsó katonai jellegű összecsapás a Rákóczi-szabadságharc idején volt. Egy ideig Esterházy Antal főgenerális főhadiszállása is volt. Végül 1709-ben végleg a labancok birtokába került. Az uradalom börtönnek használta 1848-ig.
1756-ban uradalmi pálinkafőzőt alakítanak ki benne. 1762-ben a Zichyek felépíttették a patak túl partján új kastélyukat és csak a lakótoronyban laktak még kiöregedett cselédek.
A 18. században földrengés, majd 1857-ben tűzvész tett kárt a toronyban. A századfordulón palotájának emeleti magas falcsonkja is ledőlt.
A várat 2017-től kezdődően a Nemzeti Várprogram keretében felújították. A megújult és épületrészek részleges visszaépítésével kiegészített várat 2022. április 15-én nyitották meg.
