Már a fél világot bejárta a magyar pár, a járvány sem állította meg őket
"Patagóniában és északabbra Kelet-Argentínában, Dél-Brazíliában és Uruguayban szinte csak sátorban aludtunk, maximum heti egy-két napot aludtunk ágyban. Néha külön is utaztunk, Márti előre ment busszal, Gyuri pedig egyedül a motorral, Brazíliában például egy hónapot is utaztunk külön”
– mondta a magyar pár. Joggal merül fel a kérdés, miből finanszírozzák az utazásokat, ha közben évek óta nem dolgoznak?
Kilenc éven át tudatosan készültek a kalandra, a befektetéseik, a számlaszámuk megvan. Figyeltek a kiadásaikra, megterveztek mindent, még arra is gondoltak, hogy legyen annyi megtakarításuk, hogy ha valahol le szeretnének telepedni, akkor ennek ne legyen anyagi akadálya. Az utazásaik során is próbálják a kiadásaikat alacsonyan tartani, nem költekeznek túl.
A motort azóta lecserélték egy lakóautóra, amit tulajdonképpen ők ketten, és néhány barátjuk nélkülözhetetlen segítségével építettek ki, rendeztek be, és idén nyáron útnak indultak, hogy bejárják Európát. A COVID-19 felbukkanása nyilván megkerülhetetlen, de azt mondták, a járványnak néhány pozitív oldalát is tapasztalták.
"A határátkelések rendszerint izgalmasak, mivel a magyar rendszám miatt mindig kiállítanak minket a sorból. A legnagyobb kompromisszum eddig Svédország látogatása terén volt, mivel a nagyvárosokat és az egész északi részt ki kellett hagynunk, különben karantén nélkül nem mehettünk volna tovább se Norvégia, se Finnország felé. Könnyedén ki tudtuk volna játszani a rendszert, de nem akartuk, tiszteletben tartottuk a helyi elvárásokat, szóval maradtunk a norvég kormány által biztonságosnak ítélt 7 tartományban, és mint az idő igazolta, ez jó döntés volt. Látván a felkészültségünket és hozzáállásunkat, plusz a sok screenshot-ot, amit a Google-térkép alapján az útvonalunkról készítettünk Svédországban, könnyedén beléptünk Norvégiába. Sehol sem tapasztaltunk igazán negatív hozzáállást, félelmet vagy ellenszenvet az utunk során, ahol kell, maszkot hordunk (mellesleg szinte sehol nem kellett) sorban állunk a bolt előtt, használjuk a kihelyezett kézfertőtlenítőt vagy megvesszük a jegyeket a neten. A tömegek kerülése sem probléma, az utazási stílusunkból ez adódik"
– mesélték. A járványhelyzet következtében kevesebben utaznak, így kevesebb a turista is, nem kell órákon át sorba állni belépőjegyekért vagy forgalmi dugóban ülni.
"Sok múzeum, kastély vagy egyéb, normális esetben belépős hely ingyenes vagy kedvezményes jegyet kínál. Például az Egeskov kastélyt Dániában fél áron látogattuk. Néhol még a tömegközlekedés is ingyenes. Norvégiában, Nordland megyében az összes komp (expressz hajókat kivéve) ingyen szállítja az utasokat. Ez nekünk hatalmas pozitívum, mivel az összes kis festői halászfalvat és számtalan útba eső madárszigetet ingyen látogathatunk egy kényelmes és látványos utazás keretében, és még kedvesek is velünk az emberek"
– mesélték, hozzátéve, úgy gondolják, a pandémia sem jelent nagyobb kockázatot, mintha most épp a skóciai vagy floridai mókuskereket taposnák.
Az elmúlt évek utazásai során rengeteg élménnyel lettek gazdagabbak, ezekről blogjukon is beszámolnak. Argentínában defektet kaptak egy ritkán lakott részen, alig találtak gumist, aki segíteni tudott volna, de a kis város minden lakója segített, ahogy tudott: az emberek ajtóról ajtóra kísérték Gyurit miközben mindenki, aki nem tudta megoldani a problémát, ajánlott valaki mást, hogy talán ő majd tud segíteni. Végül egy kisteherautó-szerelő segítségével leszerelték a hátsó gumit, majd buszra szálltak és a 70 kilométerre fekvő városban megcsináltatták a gumit. A szerelő aztán vendégül látta őket vacsorára. Kolumbiában kirabolták őket, pisztolyt fogva az arcukba. A rendőrök aztán még őket vonták felelősségre, mondván miért sétáltak egyáltalán arra, ahol az eset történt.
"Az Airbnb-s vendéglátónk azt mondta, a környék biztonságos és egy nagyjából 45 perces sétával elérhető az óváros. Szerintünk sem volt vészes a helyzet, a forgalmas főutcán sétáltunk, amikor egy tíz méteres, bokrok övezte útszakasz mellett két, fegyveres alak megjelent"
– mesélték. Ez sem hagyott azonban keserű szájízt bennük, sőt, úgy fogalmaznak, talán ez volt a legrosszabb eset, ami történt velük eddigi útjuk során. Az egyik legkedvesebb emlékként azt idézték fel, amikor Uruguayban a Santa Teresa Nemzeti Parkot fedezték fel.
"Miután bementünk, csak ámultunk. Szuperül kiépített parkban találtuk magunkat, rengeteg sátor hely, tűzrakó, grillező, két botanikus kert, madárfigyelő állomások a tavakon, vadaspark, erdei sétaösvények hálózata, homokos és sziklás tengerpartok, és egy korhűen fenntartott és berendezett tizennyolcadik századi erőd. A nemzeti parkot a hadsereg tartja fent és minden szeglete olyan is, katonás rendben van. A környéken számos kis halászfalut is meglátogattunk, cuki éttermekkel, friss, többnyire a tengerből származó ínyencségeket áruló boltokkal” – mesélték lelkesen. A botanikus kertben az egzotikus fajok között sétálgatva egy ismerős fára bukkantak: szelídgesztenye!
"A fa alja tele volt szebbnél szebb gesztenyékkel, és talán mi lehettünk az egyetlenek a 100 kilométeres körzetben, akik tudták, hogy a tüskés burokban lévő termés ehető. Szóval a sült hal és a helyi bor mellé volt sült gesztenye is aznap este"
– elevenítették fel. Arra a kérdésre, hogy Európa után merre szeretnének utazni, azt mondták, ha maradnak a furgonnál, akkor Afrika vagy Ázsia jön szóba, de nem döntöttek még semmi mellett. Egyelőre élvezik az utazást, nem agyalják túl a dolgokat, nem terveznek, oda mennek, ahová éppen szeretnének.
