UTAZZ
A Rovatból

London szólít: bábeli Camino – egy visszatérő zarándok feljegyzései

Brit és multikulti, hagyomány és ultramodern harmóniája.


„London Calling” – szólt bennem heteken át a Clash csatakiáltása. Telefonomon a Beatles kínálja a hívásokat a Lucy In The Sky With Diamonds-szal. Elutazásunk előtt a Gombafejűekkel és Rolling Stones-szal hangoltunk. Több mint négy évtizeddel első és pontosan 30 évvel utolsó utam után ötödjére indultam a rock és a világirodalom közös szent helyére, ezúttal első ízben Életem Párjával. Ez az én Caminóm, ahol szinte mindenről, egy utcáról, egy fáról, a tömegről, a nevezetes helyszínekről egy-egy dal, verssor vagy szövegrészlet jut eszembe.

„Nem fogsz ráismerni Londonra” – óvott a csalódástól néhány barátom. Most, hogy kilenc nap után visszatértünk, állíthatom, hogy túloztak. Kétségtelen, hogy nem volt akkor még ennyi égbe nyúló üvegpalota, de még számomra is megmagyarázhatatlan módon sikerült a város hagyományos brit és ultramodern építészetét egyfajta sajátos harmóniába hozni.

Ennél lényegesen nagyobb kihívás volt számomra, hogy míg korábban arra kellett egy-két nap, hogy a londoniak istentelen „cockney” akcentusára ráálljon a fülem, most bizony szinte folyamatosan kellett áthangolódnom erre a nyelvi Bábelre, holott mindenki angolul szólt hozzám, de másképpen egy indiai, egy arab, egy afrikai, egy délkelet-ázsiai, nem is szólva a kelet-európaiakról, és mintha ők lettek volna elsöprő többségben, miközben a metróban a legszebb angol nyelven folyt az utasok tájékoztatása. Négy napnak kellett eltelnie, mire szembe jött velem a várva várt cockney egy bennünket útba igazító hölgy személyében, és amikor Greenwich-ig hajókázva a legénység egyik tagja városnézést tartott nekünk eme ősi kültelki szóval, minden angol tudásomat össze kellett szednem, hogy megértsem.

Aligha állíthatjuk, hogy London lakossága valaha is homogén volt, de most úgy tűnt, mintha egy fajta túlzsúfolt Noé bárkájává vált volna a világ összes nációjából. Ahogy azonban egykor a kutya sem bámulta meg a tarajos punkokat, vagy más extrém figurákat, most is úgy hömpölygött ez az ezerszínű tömeg, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Ha végigmentünk az Oxford streeten és környékén a délutáni, kora esti órákban, már az is „program” volt, néztük az arcokat. A teljesen lefátyolozott muszlim nőktől az aligruhás fehér tinédzserekig, a rózsaszín flitteres öltönyben, magas sarkú cipőben billegő fickóktól a torkuk szakadtából üvöltő hittérítőkig és álomba illő, ében- és tejeskávé színű fekete lányokig – ha valakinek kételye lenne: a „black is beautiful” igazságáról, ide jöjjön – de a szögletes arcú, lófogú úriemberek, a harsány, estére vörösödő arcú figurák sem vesztek ki, ez utóbbiak adták a hangzavart az ódon külsejű pubok körül, sörös korsókkal a kezükben.

Többször láttuk vonulni dobokkal kántálással a krishnásokat, akiknek menetéhez „civilek” is csatlakoztak – itt van a Radha Krishna Temple központ, amelyet 1968-ban George Harrison támogatásával hoztak létre – megférnek egymással az Üdvhadsereg és a szivárványos házak. De az sem lepett meg, hogy velünk szembe jött Bob Marley és Vanessa Redgrave hasonmása, esetleg Donald Sutherland 50 évvel ezelőtti változatban. De azért nem lehetett nem észrevenni a főutcákon a nyomorult koldusokat és a hajléktalanokat, akik az éjszakát a fényes kirakatok előtt gondosan megágyazva, vagy sátrat állítva vészelik át.

Itt-ott magyar szót is lehetett hallani, nehéz volt eldönteni, hogy az illető itt él vagy turista. Egyik este egy pubban – hol máshol? – találkoztunk egy barátunkkal, aki 9 éve jött ki tanulni, és éppen aznap kapta meg a brit állampolgárságot.

Tehát Camino… a Big Ben mellett Winston Churchill szigorú tekintettel figyeli az emberáradatot, a Towerben a lábunk előtt eszeget egy holló és nem reagál arra, hogy Poe versét idézem neki. A Westminsterben Newton díszes síremléke alatt Stephen Hawking márványtáblája egy fekete lyuk rajzával.

I. Erzsébet királynő megosztja kriptáját féltestvérével, Véres Máriával (Bloody Mary), felirat emlékeztet bennünket mindazokra, akik a vallási és lelkiismereti gyűlölködés áldozatai lettek és díszsírhely jut Stuart Máriának, aki nemcsak bátorságával, hanem szépségével is megbabonázta az angol sereget. A Poet’s Cornerben Byron és Dickens mellett örömmel látom az iszákos zseni Dylan Thomast (legszívesebben fellökném azt, aki rálép a nevére, de hogy venné ez ki magát egy ilyen toleráns helyen?) az egykor kiátkozott D.H. Lawrence-et (már megbocsátották neki Lady Chatterley-t). Vagy a drogvízióit gyermekmesékké szelídítő Lewis Carrolt is szívesen láttuk, akit még azzal is meggyanúsítottak, hogy ő volt Hasfelmetsző Jack. Ahogy Dylan Thomas írta: „És nem vesz erőt rajtuk a halál.”

És még mindig Camino… az Abbey Road kisvárosi fasorai, vöröstéglás házai még mindig megvannak, miként a zebra is, amelyen már lehetetlen napközben egyedül keresztül menni. A stúdió fehér kerítésén újabb és újabb üzenetek, nevek, rajzok, egy „peace-t” én is odakanyarítok, boltjában pedig megpillantom John Lennon második illusztrált humoreszk könyvét, a Spaniard In The Works-öt, amit 50 éve keresek. Életem Párjától meg is kapom a születésnapomra. Innen emeletes piros busszal, double-deckerrel indulunk városnézésre egészen a Waterloo pályaudvarig, és a szerelmesek legendás hídján eldúdoljuk a „gyertyafény-keringőt” Robert Burns szövegével. Egyik este tiszteletünket tesszük Charlie Chaplinnél, azaz életnagyságú szobránál a Leicester Square-en. Hajdan egyedül állt itt, néhány éve társakat kapott: Mary Poppinst, az esőben éneklő Jane Kelly-t, Stan és Pant, de itt üldögél egy padon Mr. Bean, a bokrok között seprűn repül Harry Potter, egy háztetőről pedig Batman készül alászállni. Én azért nem hagytam volna ki e hősök közül dr. Jekyllt, aki rossz pillanataiban átalakul Mr. Hyde-dá.

Soho-beli szálláshelyünk hagyott maga után némi kívánnivalót, a recepciósok stílusa időnként a Waczak szállót juttatja eszembe. Nem messze innen tíz éve nyílt egy luxusétterem, ahol a széria szellemében gorombáskodnak a vendégekkel… Ugyanakkor nagy előnye, hogy akár gyalog is megközelíthető a Picadilly Circus, a West End, ahol továbbra is a musicalek aratnak, de játsszák a Salemi boszorkányokat és nagy sikerrel megy a dr. Semmelweis című angol darab az anyák tragikus sorsú magyar megmentőjéről. Mindössze egy 20 perces gyalogséta kell a British Museumhoz, amelynek 2000-ben épült Norman Foster tervezte kupolacsarnoka a neoklasszicista épület kellős közepén ékes példája régi és új egymásra találásának.

A kihagyhatatlan Rosetta-i kő, az Elgin-márványok, az asszír szárnyasoroszlán palotakapuk és hindu istenségek mellett az ősi amazonasi, észak-amerikai és afrikai kultúra is elénk tárul. Az egyik legnagyobb élmény éppen az afrikai tárlat, ahol az ősi rituális eszközök mellett láthatók azok a kortárs alkotások, amelyeket a kontinens művészei saját népeik hagyományaiból merítettek.

E sokféleséggel, bár nyilván sok feszültséggel is jár, végül is valahol mindenki jól jár. A metróban láttam egy hirdetést: „Migráns vagyok, Nagy-Britanniában dolgozom, és pénzt küldök haza… és itt egy banki szolgáltatás reklámját olvashattuk.

Bizonyára a civilizációk kölcsönös megismerése, tisztelete és nem utolsósorban a történelmi lelkiismeret szülhette azt a szabadtéri kiállítást, amelyet a greenwich-i parkban, a tengerészeti múzeum árnyékában rendeztek: kör alakban elhelyezett, illusztrált földgömbök, amelyeken az egykori rabszolgák leszármazottai emlékeznek meg elődeikről.

Maga a park is lenyűgöző a többszáz éves fákkal, amelyek a 0 hosszúsági fokon fekvő obszervatóriumot veszik körül. Sajnos a rapszodikus időjárás nem engedte meg, hogy több időt töltsünk a zöldben, de a Green Park kilences platánkörétől még a zuhogó eső sem tudott bennünket visszatartani, hogy ne vegyük körül magunkat áradó energiájukkal.

Legesősebb napunkon, amikor a Tate Modernben jártunk, elmerenghettünk azon a hajdani hőerőműből lett múzeum roppant épülete melletti fiatal nyírfaligeten, amelynek fenntartásához bárki hozzájárulhat valamennyi adománnyal. A kortárs művészet alig negyedszázados templomát, amelynek „turbinacsarnokában” éppen kisgyerekeknek tartottak kreatív játszóházat, két részletben kényszerültünk megnézni. Éppen Henry Moore fehér márványkompozíció előtt álltunk, amikor bombariadót rendeltek el és kiürítették az egész komplexumot. Szinte hihetetlen volt, hogy alig fél óra múlva már visszamehettünk és közben a biztonságiak a legnagyobb udvariassággal tudósítottak a fejleményekről…

Első utamra néhány hónappal Károly és Diana „világra szóló” esküvője után került sor. Akkor mindent elöntött az ő portréikkal kínált bóvli. Most az „örökös wales-i herceg” trónra lépését ugyanígy ünneplik: a teás és kekszes dobozok, nagy arany pénzérmébe rejtett csokik, a pólók, a csészék, a tányérok még hagyján. De vannak „bólogató” Károly-figurák – néhai felséges édesanyjával együtt – sőt, egy limonádés kulacs dugóját is az Egyesült Királyság uralkodóját mintázó figura képezi…

Már-már azt hittük, hogy le kell mondanunk egyik kedvenc időtöltésünkről, és nem találkozunk utcazenészekkel, pedig ha valahol, akkor Londonban valamikor lépten-nyomon játszottak. Aztán egyik délután az Oxford Street és a Tottenham Court Road sarkán jól ismert hangok ütötték meg a fülünket: egy húszévesekből álló rock-banda a Johnny B. Goode-ot nyomta. A hallgatóságból kivált egy hippi-külsejű idős ember és egy tízfontost tett a pénzgyűjtő gitártokjukba. Mi sem fukarkodtunk… Néhány órával később a West End peremén arra lettem figyelmes, hogy valaki a sokaság közepén a Black Sabbath Paranoidját nyomja tökéletesen. Talán mégsem lesz vége a világnak…

Aki az ízek sokszínűségét kívánja, a Sohóban remek helyen jár: görög, olasz, francia, vietnami, perzsa éttermek és kávézók sorakoznak egymás mellett, a közelben még falafeles streetfood is található. Mi rögtön szállásunk mellett első nap kiszúrtunk egy filippinó vendéglőt – olyannyira, hogy egy hét alatt szinte törzsvendégekké váltunk. Grill halak, rákok, polipok, barbecue-k ötféle mártással – a mangós-jalapenós különösen bejött nekünk – sült zöldségek és rizstészták kényeztettek bennünket. Lesz olyan ínyencség, amit mi magunk is ki fogunk próbálni húsz éve tartó gasztronómiai „kémkedésünknek” megfelelően.

És hogy az állítólag „megbukott” brit multikultiról még hazautazásunk előtt se feledkezzünk meg, a repülőtérre egy bangladesi fiatalember vitt ki minket, aki előzőleg évekig Rómában élt, így az angolról átváltottunk az olasz nyelvre. Azért jött a szigetországba, mert itt ingyen megszerezhette a taxizáshoz szükséges jogosítványt. „Jó, ha az ember sokfelé jár a világban” – mondta. Egyetértettünk…


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


UTAZZ
A Rovatból
5+1 tipp, amiért érdemes ősszel is Székesfehérvárra látogatni
Tudtad, hogy a különleges történelmi múlttal rendelkező városban van játékmúzeum, óragyűjtemény, régesrégi patika, és most rajzfilmes érdekességek, textilalkotások is várnak.


Székesfehérvár sokak kedvenc kiránduló, városnéző helye. De miért érdemes ősszel is meglátogatni ezt a gazdag történelmi

múlttal rendelkező települést? Íme néhány tipp:

Egy múzeum tekintete – A Szent István Király Múzeum első 150 éve

Szenzációs kentaur csontlelet, vagy épp egy erotikus ókori süteményforma? A Szent István Király Múzeum kiállítása meglepő tárgyakat, izgalmas történeteket és különleges érdekességeket tár a látogatók elé. Az intézmény első 150 évét bemutató tárlat olyan ritkaságokat kínál, amelyekkel máshol aligha találkozhatunk. 300 műtárgyból, tematikus egységekből, animációs rövidfilmből, plakátokból, archív fotókból, sajtóanyagokból és interaktív vendégkönyvi bejegyzésekből álló válogatás régészeti, néprajzi, képzőművészeti és helytörténeti kincseket vonultat fel. A szokatlanra, a meglepőre és a ritkán láthatóra fókuszálva.

A szakma szerint is remek anyag állt össze, hiszen a bírálóbizottság döntése nyomán az „Egy múzeum tekintete – A Szent István Király Múzeum első 150 éve” egyike a 14 kiállításnak, amely elnyerte Az Év Kiállítása 2025 Jelöltje címet. Nem érdemes az október 21-i eredményhirdetésig várni a látogatással, ugyanis november 9-én bezár a tárlat.

János vitéz és a többiek - Spirituális utazás Jankovics Marcellel

A Ferenc pápa által meghirdetett Szentév első nagy magyar eseményeként nyílt meg idén januárban Vatikánban Jankovics Marcell, Kossuth-díjas filmrendező, grafikusművész animációs életművének kiállítása „Hit, remény, rajzfilm” címmel. A kiváló tárlatot elsőként Székesfehérváron láthatja a magyar közönség.

A rendhagyó tárlat több teremben tárja fel az alkotó életművének gazdag, spirituális világát: láthatók benne a legismertebb rajzfilmjeinek képkockái és animációs jelenetei, valamint be nem fejezett filmtervekhez készült rajzok is.

A tárlat október 19-ig tekinthető meg a Szent István Király Múzeum Fő utcai Rendház épületében.

Képgaléria: Kedvcsináló az érdekes kiállításokhoz (Fotókért kattints a képre)

Játékbirodalom a Belváros szívében

Van Székesfehérváron egy varázslatos hely, ahol a legidősebb lakó valójában a legfiatalabb. Hogy lehetséges ez? A titokra a Hetedhét Játékmúzeumban derül fény, ahol ehhez hasonló rejtélyek és csodák várják a látogatókat. A több ezer darabos gyűjtemény minden darabja mesés történetet őriz, a fiókok pedig játékos, interaktív feladványokat rejtenek. Igazi „kötelező” program a kisgyermekes családoknak – ráadásul Kajla pecsétgyűjtő hely is!

A kiállítás azonban nemcsak a gyerekeket szólítja meg: a gondos gyűjtőmunka eredményeként különleges babaszobákban fedezhetjük fel a 18–19. századi polgári lakások kicsinyített másait, különböző korok és stílusok enteriőrjeivel. Különleges élményt nyújt szüleink és nagyszüleink egykor kedvelt játékait újra látni, miközben Réber László önálló grafikáiból és ikonikus könyvillusztrációiból összeállított állandó kiállításon barangolhatunk.

Belső fény a Nemzeti Emlékhely Látogatóközpontban

Hager Ritta Kossuth-díjas, Prima Primissima díjas iparművész, textiltervező és gobelinművész Via Lucis – Belső fény című kiállítása a Koronázó Bazilika Nemzeti Emlékhely Látogatóközpontban remekül egészíti ki az egykori koronázótemplom kőfaragványait és a királyi korszak történetét bemutató Solium Regni – Az ország trónusa állandó kiállítást. Az időszaki textil tárlat 33 művön keresztül enged betekintést Hager Ritta rendkívül gazdag életművébe, a legkorábbi alkotásoktól egészen a legújabb, Áldás című műig, amelyet először Székesfehérváron mutatnak be.

Meghosszabbítva 2025. november 09-ig!

A szakrális sétát folytathatjuk a belváros gyönyörű barokk templomaiban és a Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeumban és Látogatóközpontban, ahol a Magyar Szent Család – Szent István, Boldog Gizella és Szent Imre – nyomában járhatunk, míg végül a tőlük származó ereklyék bemutatásával egyesül a Szent Család.

Múzeumba zárt gyógyítás

Fehérvár legismertebb látnivalóinak egyike a Fő utcai patikamúzeum, amely az 1970-es évekig gyógyszertárként szolgált. Ha betérünk, megtudhatjuk, hol állt eredetileg a jezsuiták gazdagon faragott patikabútora, miért lejt a helyiség padlója, és vajon tényleg segítenek-e a gyógyulásban és a fájdalomcsillapításban az aranyfüsttel díszített istenszobrocskák. A természet gyógyhatású szereinek régi prése mellett kőcserép patikaedények, illóolajok, patikamérleg és még egy eredeti, restaurált mérleg idézi meg a múlt patikavilágát.

Órajáték és óragyűjtemény

A jól ismert fehérvári Órajáték épületében igazi kincsekre bukkanhatunk. A város egykori órásmestere és az Órajáték megálmodója, Kovács Jenő gazdag gyűjteményét őrzi az épület. A műemlék ház boltíves termeiben több száz, különböző korokból származó óra tekinthető meg: fali-, asztali-, zseb- és karórák, valamint egy 17. századi toronyóra szerkezet is. A gyűjteményben megtalálhatók a magyar polgári családok mindennapi órái, a nagypolgári otthonok elegáns kandalló- és asztali órái, de a parasztpolgárok időmérői is.

Előzetes bejelentkezéssel látogatható!

+1 A SPORT SZERELMESEINEK:

Vidi Múzeum és stadiontúra

A felejthetetlen mérkőzések és legendás futballisták emléktárgyai, győzelmi ereklyéi és több ezer relikvia idézik fel a székesfehérvári csapat dicső múltját. Ezen a különleges tárlatvezetésen igény szerint az 1984-85-ös UEFA-Kupa döntős csapat híres játékosai kalauzolják végig a látogatókat, akik megismerhetik a klub történetét 1941-től napjainkig és meghallgathatják a tárgyak mögött rejlő megható, izgalmas történeteket.

A stadiontúra során a látogatók megismerhetik a létesítmény minden szegletét, a kispadtól kezdve a luxus Sky-boxokig, beleértve a külső és belső kerengőket, a gyereksarkot, sőt, még a fogdát is. Emellett a pályakarbantartás apró, de fontos részleteit is megismerhetik: vajon milyen speciális gondozást igényel a gyep, amely ellenáll a terhelésnek, és mekkora lehet a maximális fűhossz a pályán?

Előzetes bejelentkezéssel látogatható!

Bővebb információk Székesfehérvár őszi fesztiváljáról ITT


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
UTAZZ
A Rovatból
Kvíz: Milyen típusú utazó vagy?
Precízen megtervezed az utad, vagy inkább hagyod, hogy az élmények vezessenek? Posztolsz minden pillanatot, vagy offline kapcsolódsz ki? Játékos tesztünkből most megtudhatod, melyik utazási stílus illik leginkább hozzád!


Itt a nyár, vele együtt pedig a várva várt utazások időszaka is. Ilyenkor végre kiszakadhatunk a hétköznapokból, és elmerülhetünk a tengerparti naplementékben, mediterrán estékben vagy egy izgalmas város felfedezésében. Van, aki már hónapokkal korábban lefoglalja a szállást, gondosan összeállítja a programtervet és pipálgatja a csomagolós listát, mások pedig inkább az utolsó pillanatban csapnak le egy jó ajánlatra, és úgy pakolnak, hogy minden elférjen egy kézipoggyászban.

Ilyen utazók vagyunk

A Visa friss felmérése szerint* a magyarok különböző módon közelítik meg idei nyaralásukat: közel 40%-uk igazi élményvadász, akik szívesen fedeznek fel újdonságokat és hagyják el komfortzónájukat.

De vajon te hogyan utazol? A legkülönlegesebb szállást keresed, vagy inkább az éppen aktuális akciók alapján döntesz? Ellenőrzöd a bankkártyád beállításait, mielőtt útnak indulsz, vagy csak reméled, hogy minden rendben lesz? És mi a helyzet a közösségi médiával – megosztod az élményeket azonnal, vagy inkább teljesen offline maradsz nyaralás alatt?

Töltsd ki az alábbi játékos kvízünket, és derítsd ki, milyen utazó típusba tartozol – felfedező vagy inkább szervező alkat vagy, tudatos tervezőként vágsz neki az útnak, vagy te vagy az, aki minden pillanatot megoszt?

Most megtudhatod!

És bár a nyaralás leginkább a kikapcsolódásról, feltöltődésről és élményekről szól, nem árt észnél lenni: ilyenkor a csalók is sokkal aktívabbak. Az utazás előtti időszakban különösen érdemes figyelni, amikor last minute ajánlatokra, szállásokra vagy belépőjegyekre vadászol. Egy hamis utazási oldal, gyanúsan olcsó szállás, vagy egy sürgető kedvezményről szóló e-mail könnyen bajba sodorhat, ha nem vagy elég körültekintő. A nyaralás alatt pedig már nem csak az online térben környékezhetnek meg – miközben fizetsz a part menti szuveníresnél, pénzt veszel fel egy idegen város ATM-jéből, vagy csak sétálsz egy zsúfolt piacon.

Éppen ezért a kvíz nemcsak egy jópofa játék, hanem figyelemfelkeltő eszköz is: segít rávilágítani arra, milyen digitális és pénzügyi szokásaink vannak utazás közben, és érdemes-e ezekből valamin változtatni, hogy valóban gondtalan legyen a pihenés. Mert egy jól időzített bakancslistás kaland, egy spontán street food-élmény vagy egy tökéletes fotó tényleg csak akkor tudja hozni az igazi nyaralós érzést, ha közben nem kell aggódnod a biztonságod miatt.

Egy kis odafigyeléssel és tudatossággal könnyen elkerülheted a kellemetlen meglepetéseket – így nyugodtan hátradőlhetsz, és élvezheted a megérdemelt pihenést.

(*A Visa Kelet-Közép-Európai Utazási és Fizetési Szokások 2025 tanulmány Lengyelországra, Csehországra, Magyarországra, Romániára, Bulgáriára, Szlovákiára és Horvátországra terjedt ki. A kutatást a GfK - a NIQ vállalat végezte 2025 márciusában, 1000 fős reprezentatív mintán - 18-65 évesek - az említett országok mindegyikében.)


UTAZZ
A Rovatból
A sebesség és a szép autók szerelmeseinek kihagyhatatlan, különleges élmény az Enzo Ferrari Museum
Pár órára visszarepítenek a múltba: a kezdetektől napjainkig megcsodálhatjuk a lóerők és karosszériák fejlődését, a részletek finomságát. Az ikonikus autók között sétálva pedig még egy olyan meglepetés is vár, amire nem számítottál.
Vas Gergely - szmo.hu
2025. október 04.



Különleges élmény az autó és a sportautók szerelmeseinek az Enzo Ferrari Museum. Modena egyik látványossága és népszerű turistahelye ez a múzeum, ahol az "utcai használatra" készült Ferrarikat mutatják meg. A versenyautókat a Marenello-i versenyautó múzeumban lehet megcsodálni, de mi most Modenáról mesélünk.

A helyszín is érdekes. Az egész múzeum nem egy nagy kiállításra készült épület, hanem rejtettebb. Az első Ferrari műhely ugyanis, ami egy hosszúkás kialakítású - majdnem hogy pajta szerű - épület volt, ad otthon a gyűjteménynek. Az eredeti régi műhelyt egészítették ki, futurisztikusnak mondható módon, de mégis sikerült egy komplexumot kialakítani.

Az öreg épületben kezdődik a körtúra, ahol

a motorokkal és a sikeres vagy éppen különleges utcai autókkal találkozhatunk. Hozzá egy jó adag történetmesélés is jár,

aminek olvasása között beleshetünk Enzo dolgozó szobájába is - ami kellemes meglepetés.

Az elmélyült olvasgatás, szemlélődés és rengeteg sztori emésztésétől kábultan újra az udvaron találjuk magunkat, ahonnan az új, főépülethez keveredünk vissza.

A főépületben lehet megvásárolni a jegyeket is, ahol a pénztárosokon senki nem fog ki. Minden kérdésre tudják a választ, és nagyon kedvesen végzik a munkájukat. Vásárolhattok kombinált jegyeket is, így mind a két múzeumot meglátogathatjátok (helyszíntől függetlenül, tehát Maranello-ban is). A két múzeum között busszal szállítják át az érdeklődőket. Online is megvehetitek a jegyet, ez gyors és egyszerű. Jegyek ITT:

És most térjünk vissza a múzeum második felére. Az új rész aulájában találhatjuk a pénztárt, a szimulátorokat, étkezési lehetőséget. Innen lehet bejutni egy igen impozáns aulába. Bocs, de lelőjük a poént: nem egymás hegyén-hátán parkolnak a kocsik, hanem kronológiai sorrendben, a legfontosabb mérföldkövekkel találkozhatunk. Elsőre egy kicsit elszomorodik a szív, hiszen ha ti is igazi petrolhead-ek vagytok, akkor az az elvárásotok, hogy minél több legendás vagy különleges autót láthassatok. Mi is így voltunk, ezért kicsit csalódottan kezdtünk bolyogani. Na de hogyan lesz ez mégis egy emlékezetes látogatás? Úgy, hogy az olaszok nagyon is tudnak a szívre hatni.

Nem kell sokat várni. Egyszer csak elsötétül az aula, majd elkezdődik egy bő 20 perces - a szinte teljes kiállítótért lefedő - vetítés.

Az pedig mind képekben, mind hangban teljesen elvarázsolja az embert, és végig vezet minket a Ferrari történetén. Na ez a zseniális plusz, amiért mindenképpen érdemes ellátogatni ide.

És persze azokért az ikonikus autókért, amik nem egyszer megfordulnak például a Goodwood és egyéb futamokon. És ha ne adja isten, koszosan térnek vissza onnan, de az a cél, hogy mihamarabb lássák a látogatók, akkor bizony egy kis koszos patinával gurulnak fel a kiállító helyekre újból.

Tartsatok velünk egy sétára az Enzo Ferrari Museumban:

Képgaléria: A motorok (fotókért kattins a képre)

Képgaléria: Ferrarik minden mennyiségben (fotókért kattins a képre)

Képgaléria: Azok a csodás részletek (fotókért kattins a képre)

Képgaléria: Betekintés a múltba (fotókért kattins a képre)

A fotós szívesen kalauzol el személyesen is más tájakra. Ha szeretnél egy napot vele eltölteni Máltán, akkor bővebb információkat ITT találsz.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

UTAZZ
A Rovatból
Öt perc nyaralás után kitoloncoltak egy skót nőt Marokkóból
A nő állítása szerint a gépen hagyta az útlevelét, amit a személyzet nem talált meg. Ezért a határrendészet Marrákesből percek után visszaküldték Nagy-Britanniába.


Rebecca McCurry júliusban három barátjával Marrákesbe utazott. Leszállás után a gépen hagyta az útlevelét, és öt percen belül észrevette, hogy nincs nála az irata. Vissza akart menni a dokumentumért, a személyzet átnézte a gépet, de nem találta meg. A határrendészek kihallgatták, mialatt krónikus fájdalmai miatt többször elájult. Mivel elhagyta az útlevelét, a határrendészek kitoloncolta az országból. Azt mondták neki, akár öt napot is várhat a visszaútra Edinburghbe.

Végül a légitársaság még aznap visszaküldte az Egyesült Királyságba, de nem Edinburghbe, hanem Manchesterbe. Rebecca elmondta, hogy az édesapja hat órát vezetett, hogy elhozza. Közben

egy ismerőse az edinburgh-i visszajáraton utazott, és ott találta meg az útlevelet azon a helyen, ahol Rebecca hagyta. A Ryanair munkatársai elvették tőle a dokumentumot. Rebecca több mint egy hónapig próbált kapcsolatba lépni a céggel, végül személyesen ment ki a repülőtérre, és 30 fontot fizetett, hogy visszakapja az útlevelét. Azt mondta, nem tudott panaszt beadni, mert mindenhol zsákutcába futott.

A Ryanair megerősítette, hogy az utas július 31-én az Edinburgh–Marrákes járaton hagyta az útlevelét, és a hatóságok nem engedték be Marrákesbe. A társaság kérésre még aznap átfoglalta a következő, Egyesült Királyságba tartó járatra. A cég hangsúlyozta, hogy minden utasnak a célország által előírt okmányokat kell bemutatnia, és az érvényes dokumentumok magánál tartása az utas felelőssége. A közlés szerint a személyzet a megtalált útlevelet az edinburgh-i repülőtér talált tárgyak irodájának adta át. Rebecca elmondta, hogy az átéltek óta fél a repüléstől.

(via LadBible)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk