UTAZZ
A Rovatból

Ilyen egy igazi földi paradicsom testközelből

Simon Szilárd kétszer is eljutott a tőlünk 16 ezer kilométerre fekvő Francia Polinéziára. Ottani különleges élményeiről mesélt.


Francia Polinézia, sőt úgy általában a Csendes-óceán az európaiak számára távoli és megfoghatatlan egzotikum. Fűszoknyás bennszülöttek, hatalmas kókuszpálmák és homokos tengerpartok jelennek meg gondolatban a lelki szemeink előtt ezzel a vidékkel kapcsolatban - de élőben nagyon kevesen ismerhetik meg, milyen is ez a trópusi paradicsom. Simon Szilárd a kivételek közé tartozik: két alkalommal is meglátogatta a távoli szigetcsoportot, sőt egy különleges hagyományőrző fesztiválon is részt vett. A kulturális különbségekről és az ottani mindennapokról beszélgettünk.

– Mi volt az első utazással kapcsolatos élményed?

– Először a szüleimnek köszönhetően kaptam kedvet, nyolcadikos koromban egy török-görög nyaralás miatt. Majd hosszú kihagyás után, 2002-ben Korzikára mentem egy utazási irodával, itt már a fotózás is komoly szempont volt számomra. Ezek még mind szervezett, biztonságos utak voltak. A nagy kilépőm 2006-ban jött el, amikor két hétig túráztam egy csoporttal Borneón, az esőerdőben. Itt csapott meg annak a szele, hogy az egzotikus úti célok, illetve az ottani emberekkel való találkozás mennyi pluszt tud adni. Megismerkedtem Gindl Sándor barátommal, aki először mesélt nekem a Markézi fesztiválról (franciául Festival des Marquises). Ezt az összejövetelt négyévente rendezik meg Polinézia egyik szigetcsoportján, a Markézi-szigeteken, mindig másik szigeten. Ilyenkor az összes környező szigetről odagyűlnek a helyiek, hogy eljárják az ősi táncaikat és megfőzzék tradicionális ételeiket. A következő fesztivál 2007-ben volt esedékes, úgyhogy bő egy évünk volt rá felkészülni – elhatároztuk, hogy kettesben belevágunk.

poli2

Simon Szilárd

Született: Zirc, 1976

Iskolák: Közgazdasági szakközépiskola (Keszthely), GDF informatikus mérnök (Zalaegerszeg), ELTE Programozó matematikus (Budapest)

Főbb munkahelyeK: Pepsi Cola, Sky Technologies, Atoll Technologies, Agile Studio

Honlapja, további képekkel útjairól: KATT IDE

– Miből állt megszervezni egy ilyen utat, és mennyibe került?

– Párizs-Los Angeles-Tahiti útvonalon repültünk, a jegy 2007-ben az Air France járatával 430 ezer forintba került. 2011-ben 470 ezer volt, ma pedig 530 ezer körül lehet. Egyébként ha azt nézzük, hogy szó szerint a Föld túloldaláról van szó Magyarországhoz képest, szerintem annyira nem is elrugaszkodott ár. Bár hozzátartozik, hogy Papeete-ről (Tahiti fővárosából) további 4 és fél óra repülés várt ránk a Markézi-szigetekig, ami még nagyjából 200 ezer forinttal megdobta a költségeket. Ezen felül viszont lényegében csak a megfelelő fotósfelszerelés kiválasztása és beszerzése volt hátra. Szállást nem foglaltunk, úgy terveztük, hogy vagy sátrazunk, vagy majd spontán kialakul a dolog.

– És bejöttek ezek a számítások?

– Megérkezés után azért akadt bonyodalom bőven. Sanyi tíz évvel korábban már járt ott, így volt a fejében néhány szálláshely, azonban hamar kiderült, hogy ezek közül egyik sincsen már meg. Sőt, még egy talpalatnyi helyet sem láttunk sehol, ahol a sátrat felverhettük volna. Elment az egész nap, én már teljes görcsben voltam, hogy mit fogunk enni-inni, illetve hol találunk egy vizesblokkot. Már sötétedett, amikor egy ház mellett végül ráakadtunk egy szabad területre, ahová odafért a sátrunk. Bekopogtunk, az ott élő halászcsalád pedig azonnal beinvitált minket, vacsorával kínáltak, és onnantól náluk volt az egyik fő bázisunk az ott tartózkodásunk alatt.

poli16

poli21

poli20

– Könnyen a bizalmukba fogadtak benneteket?

– Sanyi a Szamostól egy egész bőröndnyi marcipánfigurát kapott szponzorációként, hogy azt osztogassuk a helyieknek. Emellett nagyon sok gyertyát, feszületet és más ajándéktárgyat is vitt magával, amelyek rendkívüli mértékben megnyitották a kapukat előttünk. Ott ugyanis majdnem mindenki katolikus, így ezeknek a dolgoknak a segítségével nagyon könnyen össze tudtunk barátkozni velük. Bora Borán például az első estén szintén nem találtunk semmilyen szállást, és már a vadkempingezés mellett döntöttünk (miközben egyébként szinte kiszáradtunk a vízhiánytól a kempingek hajkurászásában), mire másnap reggel egy templomba betérve rögtön megoldódott a gondunk.

Pár szentkép és gyertya átadása után nemcsak sátorhelyet kaptunk, de pakolhattunk a hűtőbe és zuhanyozhattunk is. Ez volt a fordulópont, innentől kezdve elmúlt minden aggodalmunk és úgy éreztük, nem érhet baj bennünket.

– Mennyire érződik a francia uralom hatása a szigeteken?

– A közigazgatás továbbra is francia, viszont mára már viszonylag békés a viszony a helyiek és a megszállók között. Alapvetően élvezik mindazokat a modern áldásokat, amelyeket a franciák honosítottak meg náluk. Sajnos a múlt század elején a különféle behurcolt betegségek következtében annyira megfogyatkozott a helyi lakosság, hogy a tradicionális kultúrát jóformán az eltűnés fenyegette. Csak a század második felében kezdtek el visszanyúlni a gyökereikhez és feleleveníteni a kiveszőben lévő szokásaikat, többek között régi néprajzi feljegyzések segítségével. Ennek a célkitűzésnek az eredménye a Markézi fesztivál is.

poli11

poli12

poli19

Földrajzi adatok

Francia Polinézia Franciaország tengerentúli területe, amely a Csendes-óceánban található öt szigetcsoportot foglal magában. Legismertebb szigete Tahiti, ahol a terület fővárosa, Papeete is található.

Szárazföldjeinek teljes területe 4167 km2, amelyek egy 2 500 000 km2-es óceáni területen vannak elszórva. Összesen mintegy 130 sziget tartozik hozzá. A lakosság 78%-a polinéz, akik különböző törzsekből állnak. Ők az eredeti őslakosság leszármazottai, a többiek mindannyian bevándorlók. Az ázsiaiak aránya 12%, főleg kínaiak. Az európaiak mind francia származású fehérek, arányuk 10%.

1946-ban a polinézek francia állampolgárságot kaptak és a szigetek hivatalos elnevezése megváltozott tengeren túli területre. 1957-től használatos a Francia Polinézia (Polynésie Française) elnevezés. 1962-ben, a korábban Algériában végzett nukleáris kísérletek helyszínét áttették a Tuamotu-szigetekhez tartozó Mururoa közelébe. A teszteléseket 1974 után már föld alatt végezték. 1977-ben Francia Polinézia részleges belső autonómiát kapott, amelyet 1984-ben kibővítettek. A szigetcsoport 2003-ban vált teljes egészében Franciaország tengerentúli részévé.

(Forrás: Wikipédia)

– Tapasztaltatok valamilyen különbséget a 2007-es és 2011-es fesztivál között?

– Első alkalommal még sokkal családiasabb, kisebb volumenű volt az egész. A helyiek voltak túlsúlyban, turistával gyakorlatilag alig találkoztunk. Másodjára viszont mát a médiajelenlét is sokkal jelentősebb volt, közvetített a helyszínről a Canal+ tévécsatorna és több újság is. A táncok úgyszintén monumentálisabbak lettek, gyakran előfordult, hogy több százan is járták egyszerre. A felnőttek mellett a gyerekek részvétele is nagyon megnőtt. Egyszóval jól látszott a fejlődés, és szerencsére egyértelműen pozitív irányba.

Videó az egyik táncról 2007-ből:

poli3

poli24

– Milyen ott az átlagos árszínvonal?

Mivel szigetekről van szó, kis területtel és népességgel, gyakorlatilag mindent importálnak. Ez pedig rendkívül megdobja az árakat. 2011-ben emiatt már eleve rengeteg ennivalót vittünk magunkkal. Csak ott szembesültünk vele, hogy ezeket amúgy nem lehetne bevinni az országba. De nagy szerencsénk volt, mert magabiztosan odaléptünk az EU-s útlevelünkkel a pulthoz és végül nem vizsgálták át a bőröndünket, benne körülbelül 40 kiló élelmiszerrel... (mosolyog)

– Az egyes szigetek között mekkora a különbség?

– Ahogy mindenhol, itt is megvannak a jobban és kevésbé turistás régiók. Tahiti és környéke (elsősorban Bora Bora) abszolút a teljes luxust kínáló szállodák birodalma, a víz feletti bungalókkal és minden elképzelhető földi jóval. Markézi ennek teljes ellentéte: amikor először odaértünk, egy teljesen kopár vidéken szállt le a gépünk, mivel éppen szárazság pusztított. Első lépésként terepjáróval át kellett kelnünk egy hegyen, és ezalatt olyan volt a táj, mintha csak Ausztriában lennénk: fenyőerdők, 15 fok körüli hőmérséklet. Aztán ahogy elkezdtünk leereszkedni a túloldalon a völgybe, megint minden megváltozott: bejött a trópusi növényzet és klíma. Mindez egyetlen szigeten belül. Az infrastruktúrát folyamatosan fejlesztik,

"
azt kell mondjam, hogy sok esetben jobb utak vannak, mint Magyarországon.

Mivel Markézi körül nincsen korallgyűrű, ami megvédeni a szigeteket, ezért a fürdési lehetőség korlátozott, hiányoznak a Tahitihez hasonló homokos tengerpartok. Ide tényleg csak a kultúráért és az emberekért érdemes menni, vagy maximum még a hegyi túrákért. Kulturálisan viszont tényleg sokkal nagyobb élmény volt, mint Tahitin vagy Bora Borán. Bár hozzáteszem, hogy a halászcsaláddal való találkozás is rengeteget adott nekünk: ahogy megismerhettük a mindennapi életüket, elmehettünk velük halászni, majd a fogást együtt árultuk az utcán, az külön-külön is rendkívül megérintett bennünket.

poli18

poli23

poli28

Markézi egyik fő szigetén hasonló volt a helyzet: rögtön az érkezés után a templomba mentünk és megismerkedtünk Emile atyával, aki elvitt minket az ő Mámijához, ahol befogadtak minket és aztán a bázisunk is lett a következő 3 hét során. Az első délután a többi turista már azt láthatta, hogy mi a helyiekkel eszünk együtt teljes barátságban. Búcsúzáskor az összes családtag megajándékozott minket egy általuk készített nyaklánccal. Mikor kiértünk a reptérre, és ismét találkozva a többi turistával, az egyikük odalépett hozzánk a nyakláncainkat látva, és azt mondta: Ti vagytok az igazi emberek! Együtt érkeztünk, de ők a hagyományos utat választották, panziókban megszállva és a helyiekkel csak minimálisan érintkezve. Azt hiszem, mi sokkal jobban jártunk Nuku Hiván, Mámiékat megismerve.

– A közös nyelv mi volt?

– Az ottaniak nagyrészt franciául beszélnek, de ezen a nyelven sajnos se Sanyi, se én nem értek. Ezért aztán főként a nemzetközi mutogatás nyelvét használtuk, néhány univerzális szóval kiegészítve, és ez szinte mindig elégnek is bizonyult. Persze voltak nehézségek, de a papok például tudtak angolul, így velük egyszerűbb dolgunk volt.

– Magyarokkal találkoztatok a kint töltött idő alatt?

– Egyetlen alkalommal, 2011-ben Bora Borán, méghozzá Patríciával, aki azóta az itthoni hírekben is többször szerepelt. Éppen egy internetkávézóban próbáltunk felrakni néhány fotót és szöveges beszámolót a Facebook-oldalunkra, amikor meghallotta, hogy magyarul beszélünk, és odajött hozzánk, majd meghívott egy ebédre is. Rajta kívül csak nyomokat találtunk, amik magyarok korábbi látogatásairól árulkodtak, például egy-egy zászlót vagy feliratot.

poli8

poli22

poli25

– A következő fesztivált idén rendezik, megint ott lesztek?

– Igen, a belső repülőjegyeket már le is foglaltuk. Eddig mindig november végén indultunk el és a karácsony környékén értünk haza, most viszont kicsit később megyünk és az ünnepeket is ott töltjük. Változás, hogy Sanyi idén sajnos nem tud jönni, viszont egy barátom a részletgazdag fényképes beszámolóim alapján úgy döntött, oda szervezi a nászútját ebben az időpontban. Én is a párommal megyek, így lennénk a tervek szerint négyen. Persze vannak még bizonytalan pontok – például a szabadságok kérdése –, de ha így összejönne, az merőben új dimenziót jelentene az eddigi két úthoz képest. Például négyesben már kocsit is megéri bérelni, ami nagyon megkönnyítené a helyben való mozgásunkat, és bepótolhatnánk sok programot, ami eddig kimaradt.

– Tudnál hosszú távon is egy ilyen helyen élni?

– Annyi biztos, hogy az egy hónap végére már nagyon erős honvágyunk volt, bármilyen jól is éreztük magunkat egyébként. Bizonyos idő után akaratlanul is felerősödnek a konfliktusok – legyen bármilyen összeszokott az adott pár –, és a hazai ízek is rendkívül elkezdenek hiányozni. Mindazonáltal

nem jelenteném ki, hogy nem tudnék ott élni, de ez mindenképp komoly ráhangolódást igényelne életfelfogás terén. Arrafelé minden sokkal lassabb, ettől persze kiegyensúlyozottabb is. De kicsit azt érzem, mint amikor vidékről feljöttem Pestre: nem biztos, hogy már fel tudnám adni azt a fajta pörgést, amihez a fővárosban hozzászoktam.

Hozzáteszem, ez az idő múlásával nyilván változhat, a családomat és a barátaimat viszont biztosan nem tudnám hátrahagyni egy ilyen élet kedvéért sem.

Ha érdekes volt a cikk, oszd meg!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


UTAZZ
A Rovatból
Aki utazna, most tegye meg – üzente a Wizz Air vezére, aki őszre áremelést jósol
Váradi József szerint a nyári túlkínálat miatt most olcsóbbak a repülőjegyek, de a helyzet hamarosan megváltozhat. A magasabb kerozinárak és a piaci verseny átalakulása miatt ősztől a szektorban érezhető jegyáremelkedésre számít.


Több mint szerencsétlennek nevezte Turi Ferenc, a HungaroControl vezérigazgatójának a kerozinhiányról szóló nyilatkozatát Váradi József. A Wizz Air vezérigazgatója a 24.hu-nak adott interjúban hangsúlyozta, hogy az iráni háború kirobbanása óta egyetlen járatukat sem érintették üzemanyagproblémák, és garantálja, hogy a légitársaság gépei repülni fognak a nyáron. Váradi szerint a HungaroControlnak a saját feladataira kellene koncentrálnia, miközben a Wizz Air speciális szerződésekkel védekezik a magas kerozinárak ellen.

A cégvezető szerint Turi Ferencnek nem lett volna szabad véleményt formálnia a kérdésben.

„A HungaroControl nem gyárt kerozint, nem szállít kerozint, és nem éget kerozint, tehát egyáltalán nincsen benne a szállítási láncban” – jelentette ki Váradi József, hozzátéve, hogy a Wizz Air napi szinten kezeli a kerozinkérdést, és 200 repülőtérre repülve az elmúlt három hónapban semmilyen fennakadást nem tapasztaltak.

Váradi szerint kerozinválság jelenleg nem Európában, hanem Ázsiában van, és semmi nem utal arra, hogy a helyzet rosszabbodna a kontinensen. „Körülbelül két hónapra előre látunk ezzel kapcsolatban, és nincs semmilyen olyan ügy, ami miatt igazán aggódni kellene” – mondta, kiemelve, hogy a légitársaság különböző alternatívákkal készül egy esetleges fennakadásra, például alternatív szállítókkal vagy a gépek túltankolásával. Azt is garantálta, hogy a Wizz Air járatai fel fognak szállni. „A repülőgépek tudnak repülni, a Wizz Air garantáltan repülni is fog” – szögezte le.

A vezérigazgató kategorikusan cáfolta Turi Ferenc azon állítását is, hogy a diszkont légitársaságok az egyéb szolgáltatások, például a feladott poggyász árának emelésével reagálnának a helyzetre. „Ezt kategorikusan cáfolom. Jelen pillanatban az árak csökkennek a tavalyihoz képest” – mondta. Állítása szerint a makrogazdasági inflációs nyomás miatt a fogyasztók visszafogják a vásárlásaikat, ami a légi közlekedésben is érezteti hatását. Úgy látja, a piacon jelenleg túlkínálat van a kapacitások terén a kereslethez képest, ami lenyomja az árakat.

A kerozinellátásról szóló hírek szerinte kelthetnek bizonytalanságot, de a Wizz Air foglalási számai júliusra és augusztusra két százalékkal magasabbak, mint a tavalyi év azonos időszakában. Éppen ezért gondolja úgy, hogy a spekulációk helyett a realitásokkal kell foglalkozni. Ezzel kapcsolatban ismét kritikát fogalmazott meg a HungaroControllal szemben. „A HungaroControlnak is inkább arra kellene fókuszálnia, hogy a légiforgalmi irányítást minél hatékonyabban megoldja, mert az elmúlt három-négy évben az európai léginavigációs szolgáltatók kapacitáshiánya volt az európai járatkésések legfőbb oka” – jelentette ki.

Váradi József szerint az elmúlt években a késések fő oka a légiforgalmi irányítás kapacitáshiánya volt a csúcsidőszakokban. A Covid-járvány után sok irányítót nyugdíjba küldtek, és az újrainduláskor már nem tudták lefedni az igényeket, egy új szakember kiképzése pedig körülbelül három évig tart. „Az elmúlt három-négy éves időszakban Európában a HungaroControl volt az egyik legrosszabbul teljesítő légiirányító szervezet” – mondta. Hozzátette, bár a cég teljesítménye azóta javult, a feladatuk az utasok zökkenőmentes eljuttatása A-ból B-be. „Én majd mondom a híreket a légitársaság vonatkozásában, mindenki más pedig mondja a saját háza tájáról, ne a másikat próbáljuk kioktatni” – fogalmazott.

A kerozinválság rémképét Váradi a Hormuzi-szoros lezárásával magyarázta, ami a pánikkeltés forrása volt. A kerozin árának megemelkedése után azonban új logisztikai láncok és alternatívák jelentek meg.

„Ez nem úgy működik, hogy a Wizz Air kerozinja ott dekkol a szorosban, és csak arra várunk, hogy végre jöhessen. Ezen az áron, amin most mozog a kerozin, gyalog vagy lóháton is eljön Amerikából” – érzékeltette a helyzetet.

Arra a kérdésre, hogy a drágább kerozin árát miért nem kell áthárítani az utasokra, a vezérigazgató a Wizz Air kockázatkezelési módszerét hozta fel példaként. A légitársaság úgynevezett üzemanyag-fedezeti ügyletekkel vásárolja a kerozin egy részét, ami lehetővé teszi, hogy védekezzenek az áringadozások ellen. „Mi 18 hónapra előre fedezzük az üzemanyag-szállításainkat úgy, hogy a közeljövő erősen lefedett, 80-85 százalékosan” – részletezte. Ennek köszönhetően mélyen a piaci ár alatt vásárolnak.

„720 dollár per metrikus tonna áron vagyunk fedezve, szemben a mostani 1500 dolláros piaci árral. Tehát kevesebb, mint a felét fizetjük az üzemanyagáraknak a jelenlegi piaci viszonyokhoz képest” – magyarázta.

Elmondása szerint ez egy hosszú távú rendszer, és van, amikor ők fizetnek többet, ha az üzemanyag ára beesik, de strukturálisan a partnerek sem veszítenek ezzel.

A jövőbeli jegyárakkal kapcsolatban Váradi József elmondta, ősztől már érzékelhető áremelkedés jöhet a piacon. A nyári verseny után szerinte „a király sokkal meztelenebbé válik majd”, vagyis jelentősen csökkenhet azoknak a légitársaságoknak a kapacitása, amelyek költségszinten nem bírják a versenyt. Ez megváltoztathatja a kereslet-kínálat dinamikáját. „Én pont azt javasolnám az utazni vágyóknak, hogy inkább most utazzanak, mert az elkövetkező három-négy hónapban a szezonhoz képest olcsóbban lehet utazni, mint esetleg utána” – tanácsolta. A Wizz Air a költségnövekményeket a folyamatos növekedésből és a modernebb, kevesebbet fogyasztó flottából fedezi, így szerinte jobb helyzetben vannak, mint az iparág többi szereplője.

Az interjú végén a budapesti BL-döntő is szóba került. Váradi elmondta, hogy a Wizz Air hetvenhét plusz járatot indít a hétvégén, a ferihegyi menetrenden felüli üzemelés kétharmadát ők adják. Kiemelte az esemény súlyát és a hibázás lehetetlenségét. „Bízom benne, hogy mindenki a helyén van, mert olyan nincs, hogy valaki megveszi az ezereurós meccsjegyet, kifizet újabb ezer eurót a szállásra, és nem tud megérkezni. Ilyen nem fordulhat elő” – mondta. Hozzátette, hogy a Wizz Air tartalékokkal készül a hétvégére, ami szerinte nagyszerű lehetőség az országnak, de komoly szakmai kihívás. „Nem lehet hibázni, mert az megmagyarázhatatlan lenne” – zárta gondolatait.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
UTAZZ
A Rovatból
Egyetlen ruhadarab, amit egy világutazó szerint soha ne vegyünk fel a reptérre
Mitch Glass utazási szakértő a sokzsebes cargo nadrágot nevezte meg a leginkább kerülendő ruhadarabnak repülés előtt. Tapasztalatai szerint a flitteres ruhák és a merevítős melltartók mellett ez a nadrágtípus okozza a legtöbb felesleges fennakadást.


Sokan esküsznek rá, hogy a sokzsebes cargo nadrág a tökéletes utazós viselet, hiszen minden fontos irat és a telefon is kéznél van benne. Egy szakértő szerint azonban épp ez a praktikusnak hitt ruhadarab okozhat felesleges perceket és kellemetlen motozást a repülőtéri biztonsági ellenőrzésen. Mitch Glass, aki Project Untethered néven vezet YouTube-csatornát és eddig több mint negyven országot járt be, pénteken a UNILAD-nek beszélt arról, miért hagyja inkább a szekrényben ezt a nadrágtípust.

A világutazó szerint a vastag anyagú, több rétegben elhelyezett zsebekkel ellátott cargo nadrágok gyakran keltenek gyanút a szkennereknél.

„Sok utazó azt állítja, hogy semmi gondjuk nincs a cargo nadrágokkal, de olyan történeteket is hallottam, hogy aki felveszi az extrán zsebes cargo nadrágját, azt minden alkalommal megállítják” – magyarázta Glass.

A fő probléma szerinte a feledékenység. „Én akkor is inkább kerülöm őket, mert könnyű elfelejteni, hogy mélyen valamelyik zsebben maradt valami, amit ki kellene venni.”

A nőknek azt tanácsolja, legyenek felkészülve arra, hogy a merevítős melltartó is bejelezhet.

Magyarországon is volt már példa abszurd helyzetre, amikor egy veszprémi káplánt arra kényszerítettek a ferihegyi reptéren, hogy igya meg a nála lévő szenteltvizet, mert az üvegen nem volt űrtartalom-jelölés.

Egy másik esetben egy férfi egy csomag jávorszarvas-ürülékkel bukott le, amit állítása szerint politikusoknak szánt ajándékba. A szigorú biztonsági ellenőrzés során tehát a legegyszerűbb, legkevésbé feltűnő öltözékkel és a zsebek teljes kiürítésével spórolhatunk időt és idegeskedést a biztonsági kapuknál.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

UTAZZ
A Rovatból
A Wizz Air hatalmasat újít: egy eddigi luxusszolgáltatás érkezik a fapados gépekre
A Wizz Air bejelentette, hogy 2027-től a teljes flottáján elérhetővé teszi a Starlink műholdas internetet. A lépés azt jelenti, hogy a diszkont áron utazók is a legkorszerűbb szolgáltatást kaphatják majd a levegőben.


A Wizz Air 2027-től fokozatosan bevezeti a Starlink műholdas internetet a flottáján, ezzel a diszkont légitársaságok között elsőként teszi elérhetővé a korábban luxusnak számító szolgáltatást – közölte hétfőn a Reuters. A cég közleménye szerint a szolgáltatáshoz szükséges átalakításokat 2027-től kezdik el. Az üzlet pénzügyi feltételeit a felek nem hozták nyilvánosságra.

A Wizz Air kereskedelmi igazgatója, Ian Malin a döntés hátteréről azt mondta, véget vetnek annak a korszaknak, amikor a jó minőségű fedélzeti kapcsolat csak a drága jegyekkel utazók kiváltsága volt. „Utasainknak nem kell választaniuk a megfizethető jegyárak és a megbízható fedélzeti internet között, hogy kapcsolatban maradhassanak a számukra fontos emberekkel, vagy épp a munkájukkal. Büszkék vagyunk arra, hogy a Starlinkkel együttműködve vezető szerepet vállalunk ebben a változásban” – közölte.

A SpaceX képviseletében Jason Fritch, a Starlink vállalati értékesítési alelnöke arról beszélt, hogy a technológiát kifejezetten a repülés közbeni használatra tervezték. „Nagyon boldogok vagyunk, hogy elhozhatjuk a Starlink szolgáltatást a Wizz Air fedélzetére és ezzel több millió ember utazási élményét tehetjük még jobbá” – tette hozzá.

A cég ezzel az első európai ultra-low-cost légitársaság, amely a Starlinket választja.

A bejelentésből ugyanakkor több fontos részlet nem derült ki: egyelőre nem tudni, hogy a szolgáltatás ingyenes vagy fizetős lesz-e, és a cég a „fokozatos bevezetésen” túl nem közölt részletes ütemtervet sem a flotta átalakításáról.

A Wizz Air döntése azért is figyelemre méltó, mert legfőbb versenytársa, a Ryanair korábban a magas költségekre hivatkozva vetette el a hasonló fejlesztést.

A nagy európai légitársaságok közül a Lufthansa-csoport már idén, 2026 második felétől megkezdi a Starlink telepítését, és 2029-re tervezi a teljes flotta lefedését. Az úttörők közé tartozik az airBaltic is, amely már 2025-ben elindította a Starlink-integrációt az A220-300 flottáján.

Via Telex


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

UTAZZ
A Rovatból
Új szabályok az olasz strandokon: erre figyeljen, aki idén nyáron odautazik
A magyarok által is kedvelt Bibionéban és Jesolóban a zsúfoltság csökkentése a cél, ezért megnövelték a napernyők közötti távolságot. A változásokkal párhuzamosan az árak is emelkedtek: egy heti bérlet egy napernyővel és két nyugággyal átlagosan 225 euróba kerül.


Több tenger, kevesebb napernyő: Olaszország északkeleti tengerpartjain a minőségi szolgáltatás erősítése érdekében csökkentették a napernyők számát, ezzel több teret biztosítva a strandolóknak. Veneto tartományban a korábbi háromszor két méteres helyett már négyszer négy méteres területet biztosítanak napernyőnként – jelentette a La Repubblica című napilap kedden, az MTI híre alapján.

A változás Jesolóban a leglátványosabb, ahol a helyi sajtó szerint jelenleg nagyjából 45 ezer napernyő van a parton, de a cél a 30 ezres szám elérése, amint a 4×4 méteres helykiosztás általánossá válik.

A magyar turisták által szintén látogatott Bibionéban az idei jelszó: „kevesebb napernyő, több szolgáltatás”.

Nemcsak északon, hanem Szardínia délkeleti csücskében, a Punta Molentis strandján is korlátozásokat vezettek be. Itt kizárólag gyerekek és hatvanöt év felettiek számára lehet napernyőt kinyitni, és tilos az árnyékoló kendők kifeszítése is. A belépést fizetőssé tették, fejenként tíz eurót kell fizetni. A természetes oázisnak minősített területen – ahol 2025 júliusában tűzvész pusztított – október végéig egyszerre csak 150 személy tartózkodhat a parton.

A közeli parkolóba hetven járművet engednek be. Ha a strandolók hajóval érkeznek, közülük is csak száz főt engednek partra, fejenként legfeljebb egy órára. A jegyek beszedését és a forgalom ellenőrzését az önkormányzat külön cégre bízta.

A drágulás ellen a Genova melletti Chiavariban próbálnak tenni, ahol a városvezetés napi öt euróban szabta meg a nyugágyak, napernyők és strandszékek darabonkénti napi díját, ennél többet nem kérhetnek el értük. Erre szükség is lehet, mivel az Altroconsumo fogyasztóvédő egyesület felmérése szerint az utóbbi öt évben 24 százalékkal drágultak az olaszországi strandok. Tavaly nyárhoz képest hat százalékkal, de van, ahol a 2025-ös árakhoz képest a tizenhat százalékot is elérte az emelés.

Egy hét strandolás, egy napernyővel és két napággyal számolva, átlagosan 225 euróba, vagyis mai árfolyamon 80 ezer forintba kerül.

A fogyasztóvédők szerint Alassio a legdrágábbak között van, míg a magyarok körében is népszerű Lignano Sabbiadoro a legolcsóbbak közé tartozik.

Veneto partjain a 4×4 méteres „helypálcák” bevezetése nem a semmiből érkezett: a helyi lapok tavasz végétől írtak az átállásról. A cél a zsúfoltság mérséklése és a minőségi élmény erősítése a legkeresettebb szakaszokon. A kevesebb napernyő és a több hely egyúttal a szolgáltatások díjainak emelkedését is magával hozta több településen.

A természetvédelmi és közrendészeti megfontolások ugyancsak erősödnek. Szardínián a 2025-ös tűzvész után a Punta Molentis környékén idén nyárra belépődíjjal és szigorú létszámkorlátokkal próbálják óvni a sérülékeny partszakaszt. Liguriában ezzel párhuzamosan a chiavari ársapka a drágulás társadalmi hatásait tompítaná. Az Altroconsumo mérései pedig jelzik, hogy az elmúlt fél évtized tartós áremelkedése után is további drágulás jöhet – mindez együtt magyarázza, miért vált idén kulcskérdéssé a férőhely, az ár és a minőség egyensúlya az olasz tengerpartokon.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk