Hajós: A legendákat őrző kastély és az Európában egyedülálló pincefalu városa
Baja és Kalocsa között félúton található Hajós, egy sváb település, amely 2008-ban városi rangot kapott. Egyik fő nevezetessége az Európában egyedülálló, egybefüggő pincefaluja.
A pincefalu
A 24 hangulatos, kanyargós utcában 1200 pince áll, szorosan egymás mellett. A meszelt falu épületek a népi építészet remekei. A legtöbb öreg, régi ház, de van néhány új is közöttük. A hely nevezetességei még a löszfalba vájt 20-50 méter hosszú pincealagutak, amelyekben a hajósi borokat érlelik az állandó 10-12 fokos hőmérsékletben. A legöregebb pince 1840 óta áll itt.
A faluba látogatók a pincékben kóstolhatnak, sőt akár több napot eltölthetnek a környék felfedezésével is, hiszen van itt vendégház, ahol a jó italok mellé finom ételeket is kínálnak, és kényelmes szobákban lehet kipihenni a fáradalmakat. Mi a télen-nyáron nyitva tartó Kovács Borházba látogattunk.
Vendéglátóinktól megtudtuk, hogy az itteni borászatnak már több száz éves hagyománya van. Az 1700-as évekből maradtak fenn olyan dokumentumok, amelyekből kiderült, hogy az itt élő német származású lakosság szőlőtermesztéssel foglalkozott. Ehhez minden adottság megvolt, kiváló talaj, remek éghajlat, és a löszfalba vájható pincék biztosították a jó termést és a szőlő feldolgozását.
A Kovács család az 1970-es évek óta foglalkozik borászattal és ma már a borok készítése mellett kóstolókat, szabadtéri főzést, programokat is szerveznek. Sőt gyűjtőként őrzik a muzeális borokat, és a borkészítés eszközeit is bemutatják.
A vidék jellegzetes borai Cabernet sauvignon, Kékfrankos, Kadarka, Szürkebarát, Cserszegi fűszeres. Olasz rizling, Fehér burgundi.
A pincefaluban több rendezvényt is tartanak, de a legismertebb és legnépszerűbb a május utolsó hétvégéjén megrendezendő Orbán Napi Borünnep és a szeptemberi szüreti fesztivál.
"Egy falu, ahol csak a bor lakik, de Ön mindig szívesen látott vendég" – írja a Pincefalu a honlapján.
Bővebb információk ITT.
A Hajósi Barokk Kastély
A pincefalutól nem messze található Bács-Kiskun megye legöregebb világi emlékmű épülete, a Hajósi Kastély. Az 1739-ben épült barokk érseki kastélyt gróf Patachich Gábor kalocsai érsek építtette, majd többszöri átépítés után nyerte el mai formáját.
Korábban vadaspark is volt körülötte, és vadászkastélyként, nyári lakként is használták. 1907-ben Haynald Lajos bíboros érsek gyermekotthont alapított a kastélyban, amely később nevelőotthonként működött 1998-ig.
A felújított épületet 2010-ben adták át, ekkor nyílt meg benne a Hajósi Érseki Kastély Látogatóközpont. A kastélyban több állandó kiállítás látható: az Alföld vadászatáról, a Hajósi szentbúcsúról, a szőlő és borkultúráról, a főúri életformáról. Rendszeresen mutatnak be időszaki kiállításokat is.
A kastélyba belépőt a földszint rózsás Sala terrana terme fogadja, de érdemes megcsodálni a díszlépcsőházat, a barokk kertet is.
A kastély legendája
A kastélyhoz egy legenda is kapcsolódik. Eszerint Mária Terézia részére építette annak idején a kalocsai érsek. Mikor a királynő egyszer azt tervezte, hogy egy nyári napon ellátogat az egyházmegyébe, hogy jól érezze magát, az érsek egy kastélyt épített részére. Sőt, mivel a királyné szánon szeretett volna megérkezni, az ide vezető utat sóval szórták fel. A látogatás elmaradt, de a helyi idősek még sokszor Mária Terézia-kastélyként emlegetik. A kastély kapuja mellett látható szobrokban pedig sokan Mária Teréziát vélik felismerni.
A titkos alagút legendája
Az épület felújítása közben rátaláltak egy titkos alagútra, amely a melléképület alatti kúthoz vezet, melyben most is van víz. Vélhetően ez korábban az érseki konyhát láthatta el vízzel. Az alagút ma már látogatható.
A legenda szerint azonban van még másik titkos alagút is, amely a kastély pincéjéből vezetett a Nepomuki Szent János-szoborig. A szent alakja alatt négy kőbe vésett arc látható, melyek a négy égtáj felé néznek. Ha valaki tudja, hogy onnan hány lépést kell előre lépni, az megtalálhatja a négy lejáratot. Ám ezek a titkos alagutak még nem kerültek elő.
Bővebb információk a kastélyról ITT.
További fotók: Okolicsányi Zoltán
