Ezeken a balatoni helyeken garantált a hideglelés
Sötét ablakok, omladozó falak és dudvával benőtt padló várja a balatonedericsi Fekete-kastély esetleges látogatóit, mivel nincs olyan új tulajdonos vagy vállalkozó, aki fantáziát látna a szerencsétlen múltú épület felújításában. A helyiek szerint egyébként nemcsak a kastély neve fekete, de a históriája is, sokak szerint inkább lebontani kellene, mint restaurálni.
A ragadványnév azonban megtette hatását, mivel pár év múltán az első tulajdonosnak az adósságai miatt túl kellett adnia a család otthonán. A Fekete-kastélyt rokona, Nedeczky Jenő vásárolta meg, de nem sok öröme telt benne. 1883-ban ugyanis igen fiatalon, alig 29 évesen tüdősorvadás következtében itt hunyt el szeretett felesége, Emma, akit az ország csak Deák Ferenc unokahúgaként ismert meg korábban. Nem csoda, hogy Nedeczky Jenő felesége halála után nem is töltött itt több időt. Emma halála után pár évvel, 1889-ben újabb szerencsétlenség történt a kastélyban, akkor öt kisgyermeket temetett maga alá a leszakadó mennyezet, és a kicsinyek közül egy az életét vesztette.
A századforduló után üresen állt a kastély, bár személyzet gondozta és olykor-olykor kiadták nyaralóknak is. 1912-ben az épület szakácsnőjét ölte meg egy helybéli gulyás féltékenységből, majd 1914-ben a Nedeczky család egyik tagja, István lett öngyilkos a falak között. Az idő múltával aztán az épület többször gazdát cserélt, mígnem 1928-ban Vág Jenő pesti ügyvéd költözött ide a feleségével. Ez a korszak sem végződött azonban fényesen, mivel az ügyvéd rajtakapta az asszonyt egy kútfúróval, és emiatt öngyilkos lett. Ám az özvegy nem tartott ki a kútfúró szerető mellett sem, így – bánatában – a szerencsétlen szakember is végzett magával, amikor rájött, hogy a kastély úrnője már nem őt szereti. Az asszony újabb szeretője üdülőként üzemeltette a kastélyt, amelynek neve az 1920-as, 30-as években rendre felbukkan a balatoni apróhirdetések között, kivehető szállásként. Az özvegy végül eladta a balatonedericsi ingatlant egy nyugalmazott miniszteri főtanácsosnak, aki a II. világháború idején arra használta, hogy itt állítsa össze jelentéseit német kémként a náciknak. 1945 februárjában, az oroszok megérkezése előtt azonban ő is öngyilkos lett a Fekete-kastélyban. Bár egy időben a kastély üdülőként és építőtáborok szállásaként üzemelt, most már évtizedek óta üresen áll, a kérdés csak az, hogy Németországban élő új gazdája felvállalja-e a kockázatot, és felújítja-e az elátkozott épületet...
Jóval fényesebb sors jutott az idegenforgalmi látványosságként újjászületett fonyódi Kripta-villának, amelynek megépítését szintén egy szomorú tragédia alapozta meg. Történt ugyanis, hogy Abrudbányai Ödön pécsi biológus professzor beleszeretett egy erdélyi leányba, Magduskába, aki azonban közvetlenül az esküvő előtt szerencsétlenül elhunyt. Az ara nélkül maradt férj nem tudta szomorúságát mivel enyhíteni, így egy kriptát építtetett fonyódi kastélyának alagsorába, amelyen ő és meghalt menyasszonya látható egy márvány ágyban.
Bár a kriptában nem nyugszik senki, a különös szerelmi történet máig érdekli az erre járókat, már csak amiatt is, mert Abrudbányai Ödön később több versben is megénekelte a tragikus szerelmet. A Kripta-villát egyébként 1925-28 között építették fel, és később a Pécsett népszerű gyógyszerésszé váló Abdrudbányai Ödön jóváhagyásával a turisták is meglátogathatták. Még az 1960-as években, a Kádár-korban is népszerű látványosságnak számított Fonyódon a különös márvány hitvesi ágy. Manapság pedig senkit nem tántorít el a különös história a Kripta-villa meglátogatásától, így az önkormányzat felújíttatta és múzeumként nyitotta újra az épületet.
Végül emlékezzünk meg Tihany egyik legnépszerűbb látványosságáról, az Akasztódombról is, amelynek híre a nevéhez hasonlóan nem volt túl fényes az elmúlt évszázadokban. Az Akasztódomb elnevezése onnan ered, hogy a Tihanyi Apátság elöljárói itt végeztették ki az általuk elfogott és elítélt gonosztevőket.
A budai akasztódomb. "Fénykorában" a tihanyi is hasonló lehetett...
A török vész idején állítólag itt került kötél azoknak a törököknek a nyakába is, akik szerencsétlenségükre pont Tihanyból kívántak keresztény leányt rabolni maguknak. Később a XX. század elején a domb gejzírkúpjai kerültek be a köztudatba, amelyekből szívesen építkezett a tihanyi lakosság majdnem eltüntetve azokat, csak a XX. század közepén jutottak el odáig a magyar geodéziai szakemberek, hogy védettséget kérjenek a különös természeti látványosságnak. Akkoriban az Akasztódombon egy hatalmas amfiteátrumot is létre kívántak hozni, amelynek tervei Wadder Gyula műegyetemi tanár fejéből pattantak ki. Egy nagyméretű szabadtéri színpadot álmodtak ide magas orgonaházzal, de a grandiózus elképzelésből semmi sem lett, talán a baljós elnevezéssel bíró helyszínnek köszönhetően. Nem jártak jobban a gardák sem, amelyek évszázadokig a magyar tenger őshonos halfajának számítottak. Ősszel tömeges vándorlásukat pedig pont innen az Akasztódombról figyelték az úgynevezett látók, akik azonnal jelentették a halak vonulási irányát a balatoni halászoknak. A gardák pusztulását persze nem az Akasztódomb okozta, hanem a hamisgyöngy biznisz és az angolnák tömeges betelepítése. Mindenesetre az megállapítható, hogy aki kapcsolatba kerül az Akasztódombbal, szerencsére nem igazán számíthat...
Ha szívesen olvasnál további meglepő tényeket, izgalmas, rejtélyes sztorikat a Balatonról, nézd meg a Tó-retró blog szerzőjének új könyvét! További részletek és megrendelés itt.
