UTAZZ
A Rovatból

Elveszni a pavilonok között – Megnéztük a világkiállítást Dubajban

Két nap alatt próbáltuk meg bejárni a félidejénél járó Expo 2020-at, de hamar kiderült, hogy talán még egy hét is kevés lenne rá. Szubjektív élménybeszámoló.
Láng Dávid - szmo.hu
2022. január 19.



A világkiállításoknak 170 évre visszanyúló történelme van: az elsőt Londonban rendezték 1851-ben, ennek tiszteletére épült a híres – később áthelyezett, majd leégett – kristálypalota. Még emblematikusabb a párizsi Eiffel-torony, vagy a brüsszeli Atomium, amelyek szintén egy-egy Expóhoz kapcsolódóan készültek el, majd maradtak meg az utókornak.

A dubaji Expo az első, amelyet a Közel-Keleten rendeznek meg. Eredetileg 2020-ban nyitott volna, de annyi más dologhoz hasonlóan ez is csúszott egy évet a koronavírus miatt, így végül tavaly októbertől idén március végéig várja a látogatókat (a nevében található évszámon viszont nem változtattak).

Az odaút a WizzAir közvetlen járatának köszönhetően kifejezetten simán ment, ráadásul nagy szerencsével a repülőjegyet is sikerült megúszni alig 35 ezer forintból (a következő hónapokra már csak ennél jóval drágább opciók vannak). A belépés feltétele egy 72 óránál nem régebbi PCR-teszt, amit nagyon szigorúan vesznek, ahogy azt is, hogy az útlevelünk még minimum 6 hónapig érvényes legyen. A szintén a belépés feltételéül szabott űrlap kitöltését és a speciális mobilalkalmazás meglétét viszont senki nem ellenőrizte.

Maga Dubaj első benyomásra elég lelketlen érzést kelt: óriási felhőkarcolók mindenhol, mellettük akár 14-16 sávos autópályával. A zöldfelületek mennyisége minimális, és a vízpartra is rettentően macerás kijutni, a legtöbb strand ugyanis privát, például a méregdrága szállodák vendégeinek van fenntartva. A gyalogos városnézés nagyjából esélytelen, cserébe a tömegközlekedés kiszámítható, de sok látványosságot így is nagyon nehéz megközelíteni.

Ha nem az Expo lett volna látogatásunk fő célja, aligha maradna meg pozitív élményként az út, így viszont bőven megérte.

Az eseménynek otthont adó Dubai Exhibition Centre közel 4 és fél négyzetkilométeren terül el a város Abu Dhabihoz közelebb eső szélén, mellette már gyakorlatilag a sivatag van.

A távolságok egyébként óriásiak: bár külön metrókapcsolatot építettek, hogy minél könnyebben megközelíthető legyen, így is közel egy órát kell utazni a központból indulva, a repülőtér környékéről pedig másfelet.

A bejutás viszont már pofonegyszerű: a metróról leszállva néhány perc sétával ott is vagyunk a főbejáratnál, ahol vagy oltási igazolást, vagy az országba való belépéshez hasonlóan 72 órán belüli PCR-tesztet kérnek (ezt akár helyben is elvégzik).

A jegyárak ahhoz képest nem vészesek, hogy általánosságban mennyire drága az ország: hétfőtől péntekig átszámolva kevesebb mint 4 ezer forintba kerül egy napijegy, hétvégén ennek a duplájába. Bérletet is lehet váltani, aki nem csak villámlátogatásra érkezik, annak ez a leggazdaságosabb megoldás, mivel 1-2 nap itt szinte semmire nem elég.

A dubaji Expo „Eiffel-tornya”, vagyis központi épülete az Al Wasl Plaza, ami egy hatalmas, lépcsős placc fölé magasodó félköríves kupolát jelent. Utóbbi napközben árnyékot ad, sötétedés után viszont óriási kivetítőként multimédiás fény- és hangjáték helyszínévé válik.

Apropó, időjárás: a január ezen az éghajlaton a lehető legjobb időszak, 23-24 fok körül volt az átlagos nappali hőmérséklet. Nyáron, sőt ősz elején ezzel szemben a 40 fok feletti értékek sem ritkák – a Kerekes Band tagjainak októberben saját bevallásuk szerint 44 fokban kellett 4 koncertet adniuk –, így azt mindenképp érdemes elkerülni.

A világkiállításon tényleg a világ majdnem összes országa részt vesz. Nekünk egyetlen kivételt sikerült találni: Észak-Koreát, ami talán nem olyan nagy meglepetés. Ezen kívül azonban bárkit jutott eszünkbe megnézni, mindenkinek volt pavilonja, még a Vatikánnak is.

Persze a nagyságrendekben már komoly eltérések mutatkoztak. A kisebb és/vagy szegényebb országok túlnyomó része egyfajta kötelező körként tekint az Expóra, ahol valamilyen formában mégiscsak illik ott lenni, de túl nagy erőfeszítéseket azért nem tesznek az ügy érdekében. Nekik többnyire egyenpavilonjaik vannak, belül pedig egy közepesen unalmas helytörténeti múzeum tárlatára lehet számítani tőlük: néhány szoborral, jellemző népviseletekkel, népművészeti alkotásokkal. Jobb esetben némi imázsfilm-vetítéssel.

A bónusz az ajándékbolt, amivel szinte mindenhol lehet találkozni, de inkább azok az érdekesek, ahol az adott országra jellemző ételeket-italokat (például tádzsikisztáni aszalt sárgabarackot vagy Burkina Faso-i gyümölcslevet) kínálnak. Kuba pedig természetesen szivart.

Ezeket a pavilonokat jórészt 5-10 perc alatt le lehet tudni, kellemes csalódást talán csak Jamaica okozott, akik színes konténerekkel tagolták részekre a főként a zenéjükre és különösen Bob Marleyra felhúzott kiállítást.

Kíváncsi voltam, mi a helyzet a harmadik világbeli bukott államokkal, például Szíriával vagy Afganisztánnal: ők vajon mivel készülnek? Nos, gyakorlatilag a – jelennél nyilván sokkal dicsőségesebb – múltjukat igyekeznek bemutatni, így ezek a pavilonok inkább a történelemre mennek rá.

Az eggyel nagyobb szinten már saját tervezésű pavilonok vannak, ezek kívülről sokszor látványosabbak, mint amilyenek belül. A svédek például egy erdőt idéztek meg, de tartalmilag nem sokat tudtak villantani (leszámítva, hogy kitelepítettek egy IKEA éttermet, ahol természetesen húsgolyót szolgáltak fel, sajnos az eredetinél jöval gyengébb minőségben).

A brazilok egy nagy tócsa közepére helyezett függőágyakkal igyekeztek becsábítani az embereket, a felső szinten található kiállításuk viszont furcsamód a védőoltások propagálásáról szólt 3 termen keresztül, ezt se igazán tudtam hova tenni.

A magyar pavilon viszont kellemes csalódás: a teljesen fából készült építmény kívülről is jól néz ki és belül is kifejezetten informatív. Persze egyértelmű önreklámozás a célja, a gyógyvizeinket és fürdőinket igyekszik népszerűsíteni, de elég látványos és interaktív módon. A legjobb 10-ben mindenképp benne van azok közül, ahová sikerült eljutnunk.

A legjobb része az utolsó terem, ahol egy vízre asszociáló hatalmas labdatengerbe merülve, relaxációs zene mellett nézhetjük a félgömb alakú falra vetített, szintén vizes tematikájú képsorokat.

Az ajándékboltban árulják az ilyenkor kötelező libamájat, chilit, téliszalámit, vagy épp különféle édességeket, ugyanitt egy frappáns megoldással – sörcsapokból – többféle ásványvizet is meg lehet kóstolni.

Aligha tippeltem volna erre előzetesen, de ha egyet kellene választani, akkor a legemlékezetesebb élményt Palesztina pavilonja adta – igen, bár a jogállásuk vitatott, ők is jelen voltak. Nem is akárhogy: szinte egyedüliként a látogatók összes érzékszervére igyekeztek hatni.

Míg a legtöbb helyen szigorú "hozzáérni tilos!" feliratok voltak kint, itt az egyik teremben külön bátorítottak mindenkit, hogy tapogassa meg a kiállított tárgyakat. Például egy 1948-ból megmaradt kulcsot, vagy a Sziklamecset egyik, felújítás idején kimentett eredeti darabját. Egy másik teremben pedig jellegzetes közel-keleti illatokat kellett felismerni, gombnyomásra jöttek ki egy agyagvázára emlékeztető szerkezetből. A külsőségekre is adtak, a padlót például ugyanolyan kövekkel borították, mint amivel Jeruzsálem óvárosának utcáin találkozhatunk.

Érdemes még kiemelni Szaúd-Arábia pavilonját, ahol egy hosszú mozgólépcsőn való feljutás alatt az ország múltját ismerhettük meg, fent egy 360 fokos vetítés révén a jelenüket, a lefelé tartó mozgólépcsőn haladva pedig a lehetséges jövőjüket is.

Egyébként soha nem láttam még ennyi óriási, padlótól plafonig tartó kivetítőt, mint az Expón: a legkisebb kiállítókon kívül mindenki igyekezett lélegzetelállító multimédiás élményt nyújtani.

Az országimázs hirdetése mellett sokan választottak egy másik utat, és helyezték inkább az innovációkra, technológiai újításokra a hangsúlyt (ez egyébként az egyik fő tematika is volt). Például Belgium és Oroszország is erre ment rá, ami ugyanannyira legitim megoldás, bár ízlés kérdése, kinek melyik jön be jobban.

Az Expón akár egy hetet is simán el lehetne tölteni, mi 2 nap alatt összesen 17 órát voltunk bent, de legfeljebb a harmadát tudtuk bejárni ezalatt. Az élmény rendkívül intenzív, ha a saját városomban lenne egy ilyen esemény, egész biztosan bérletet váltanék, és rendszeresen kijárnék, mert apránként sokkal könnyebb befogadni.

Persze annak sem érdemes kihagynia, aki csak egy napot tud szánni rá, de készüljön fel, hogy újra fogja értékelni, amit eddig a bőség zavara-effektusról gondolt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


UTAZZ
A Rovatból
Aki utazna, most tegye meg – üzente a Wizz Air vezére, aki őszre áremelést jósol
Váradi József szerint a nyári túlkínálat miatt most olcsóbbak a repülőjegyek, de a helyzet hamarosan megváltozhat. A magasabb kerozinárak és a piaci verseny átalakulása miatt ősztől a szektorban érezhető jegyáremelkedésre számít.


Több mint szerencsétlennek nevezte Turi Ferenc, a HungaroControl vezérigazgatójának a kerozinhiányról szóló nyilatkozatát Váradi József. A Wizz Air vezérigazgatója a 24.hu-nak adott interjúban hangsúlyozta, hogy az iráni háború kirobbanása óta egyetlen járatukat sem érintették üzemanyagproblémák, és garantálja, hogy a légitársaság gépei repülni fognak a nyáron. Váradi szerint a HungaroControlnak a saját feladataira kellene koncentrálnia, miközben a Wizz Air speciális szerződésekkel védekezik a magas kerozinárak ellen.

A cégvezető szerint Turi Ferencnek nem lett volna szabad véleményt formálnia a kérdésben.

„A HungaroControl nem gyárt kerozint, nem szállít kerozint, és nem éget kerozint, tehát egyáltalán nincsen benne a szállítási láncban” – jelentette ki Váradi József, hozzátéve, hogy a Wizz Air napi szinten kezeli a kerozinkérdést, és 200 repülőtérre repülve az elmúlt három hónapban semmilyen fennakadást nem tapasztaltak.

Váradi szerint kerozinválság jelenleg nem Európában, hanem Ázsiában van, és semmi nem utal arra, hogy a helyzet rosszabbodna a kontinensen. „Körülbelül két hónapra előre látunk ezzel kapcsolatban, és nincs semmilyen olyan ügy, ami miatt igazán aggódni kellene” – mondta, kiemelve, hogy a légitársaság különböző alternatívákkal készül egy esetleges fennakadásra, például alternatív szállítókkal vagy a gépek túltankolásával. Azt is garantálta, hogy a Wizz Air járatai fel fognak szállni. „A repülőgépek tudnak repülni, a Wizz Air garantáltan repülni is fog” – szögezte le.

A vezérigazgató kategorikusan cáfolta Turi Ferenc azon állítását is, hogy a diszkont légitársaságok az egyéb szolgáltatások, például a feladott poggyász árának emelésével reagálnának a helyzetre. „Ezt kategorikusan cáfolom. Jelen pillanatban az árak csökkennek a tavalyihoz képest” – mondta. Állítása szerint a makrogazdasági inflációs nyomás miatt a fogyasztók visszafogják a vásárlásaikat, ami a légi közlekedésben is érezteti hatását. Úgy látja, a piacon jelenleg túlkínálat van a kapacitások terén a kereslethez képest, ami lenyomja az árakat.

A kerozinellátásról szóló hírek szerinte kelthetnek bizonytalanságot, de a Wizz Air foglalási számai júliusra és augusztusra két százalékkal magasabbak, mint a tavalyi év azonos időszakában. Éppen ezért gondolja úgy, hogy a spekulációk helyett a realitásokkal kell foglalkozni. Ezzel kapcsolatban ismét kritikát fogalmazott meg a HungaroControllal szemben. „A HungaroControlnak is inkább arra kellene fókuszálnia, hogy a légiforgalmi irányítást minél hatékonyabban megoldja, mert az elmúlt három-négy évben az európai léginavigációs szolgáltatók kapacitáshiánya volt az európai járatkésések legfőbb oka” – jelentette ki.

Váradi József szerint az elmúlt években a késések fő oka a légiforgalmi irányítás kapacitáshiánya volt a csúcsidőszakokban. A Covid-járvány után sok irányítót nyugdíjba küldtek, és az újrainduláskor már nem tudták lefedni az igényeket, egy új szakember kiképzése pedig körülbelül három évig tart. „Az elmúlt három-négy éves időszakban Európában a HungaroControl volt az egyik legrosszabbul teljesítő légiirányító szervezet” – mondta. Hozzátette, bár a cég teljesítménye azóta javult, a feladatuk az utasok zökkenőmentes eljuttatása A-ból B-be. „Én majd mondom a híreket a légitársaság vonatkozásában, mindenki más pedig mondja a saját háza tájáról, ne a másikat próbáljuk kioktatni” – fogalmazott.

A kerozinválság rémképét Váradi a Hormuzi-szoros lezárásával magyarázta, ami a pánikkeltés forrása volt. A kerozin árának megemelkedése után azonban új logisztikai láncok és alternatívák jelentek meg.

„Ez nem úgy működik, hogy a Wizz Air kerozinja ott dekkol a szorosban, és csak arra várunk, hogy végre jöhessen. Ezen az áron, amin most mozog a kerozin, gyalog vagy lóháton is eljön Amerikából” – érzékeltette a helyzetet.

Arra a kérdésre, hogy a drágább kerozin árát miért nem kell áthárítani az utasokra, a vezérigazgató a Wizz Air kockázatkezelési módszerét hozta fel példaként. A légitársaság úgynevezett üzemanyag-fedezeti ügyletekkel vásárolja a kerozin egy részét, ami lehetővé teszi, hogy védekezzenek az áringadozások ellen. „Mi 18 hónapra előre fedezzük az üzemanyag-szállításainkat úgy, hogy a közeljövő erősen lefedett, 80-85 százalékosan” – részletezte. Ennek köszönhetően mélyen a piaci ár alatt vásárolnak.

„720 dollár per metrikus tonna áron vagyunk fedezve, szemben a mostani 1500 dolláros piaci árral. Tehát kevesebb, mint a felét fizetjük az üzemanyagáraknak a jelenlegi piaci viszonyokhoz képest” – magyarázta.

Elmondása szerint ez egy hosszú távú rendszer, és van, amikor ők fizetnek többet, ha az üzemanyag ára beesik, de strukturálisan a partnerek sem veszítenek ezzel.

A jövőbeli jegyárakkal kapcsolatban Váradi József elmondta, ősztől már érzékelhető áremelkedés jöhet a piacon. A nyári verseny után szerinte „a király sokkal meztelenebbé válik majd”, vagyis jelentősen csökkenhet azoknak a légitársaságoknak a kapacitása, amelyek költségszinten nem bírják a versenyt. Ez megváltoztathatja a kereslet-kínálat dinamikáját. „Én pont azt javasolnám az utazni vágyóknak, hogy inkább most utazzanak, mert az elkövetkező három-négy hónapban a szezonhoz képest olcsóbban lehet utazni, mint esetleg utána” – tanácsolta. A Wizz Air a költségnövekményeket a folyamatos növekedésből és a modernebb, kevesebbet fogyasztó flottából fedezi, így szerinte jobb helyzetben vannak, mint az iparág többi szereplője.

Az interjú végén a budapesti BL-döntő is szóba került. Váradi elmondta, hogy a Wizz Air hetvenhét plusz járatot indít a hétvégén, a ferihegyi menetrenden felüli üzemelés kétharmadát ők adják. Kiemelte az esemény súlyát és a hibázás lehetetlenségét. „Bízom benne, hogy mindenki a helyén van, mert olyan nincs, hogy valaki megveszi az ezereurós meccsjegyet, kifizet újabb ezer eurót a szállásra, és nem tud megérkezni. Ilyen nem fordulhat elő” – mondta. Hozzátette, hogy a Wizz Air tartalékokkal készül a hétvégére, ami szerinte nagyszerű lehetőség az országnak, de komoly szakmai kihívás. „Nem lehet hibázni, mert az megmagyarázhatatlan lenne” – zárta gondolatait.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
UTAZZ
A Rovatból
A Wizz Air hatalmasat újít: egy eddigi luxusszolgáltatás érkezik a fapados gépekre
A Wizz Air bejelentette, hogy 2027-től a teljes flottáján elérhetővé teszi a Starlink műholdas internetet. A lépés azt jelenti, hogy a diszkont áron utazók is a legkorszerűbb szolgáltatást kaphatják majd a levegőben.


A Wizz Air 2027-től fokozatosan bevezeti a Starlink műholdas internetet a flottáján, ezzel a diszkont légitársaságok között elsőként teszi elérhetővé a korábban luxusnak számító szolgáltatást – közölte hétfőn a Reuters. A cég közleménye szerint a szolgáltatáshoz szükséges átalakításokat 2027-től kezdik el. Az üzlet pénzügyi feltételeit a felek nem hozták nyilvánosságra.

A Wizz Air kereskedelmi igazgatója, Ian Malin a döntés hátteréről azt mondta, véget vetnek annak a korszaknak, amikor a jó minőségű fedélzeti kapcsolat csak a drága jegyekkel utazók kiváltsága volt. „Utasainknak nem kell választaniuk a megfizethető jegyárak és a megbízható fedélzeti internet között, hogy kapcsolatban maradhassanak a számukra fontos emberekkel, vagy épp a munkájukkal. Büszkék vagyunk arra, hogy a Starlinkkel együttműködve vezető szerepet vállalunk ebben a változásban” – közölte.

A SpaceX képviseletében Jason Fritch, a Starlink vállalati értékesítési alelnöke arról beszélt, hogy a technológiát kifejezetten a repülés közbeni használatra tervezték. „Nagyon boldogok vagyunk, hogy elhozhatjuk a Starlink szolgáltatást a Wizz Air fedélzetére és ezzel több millió ember utazási élményét tehetjük még jobbá” – tette hozzá.

A cég ezzel az első európai ultra-low-cost légitársaság, amely a Starlinket választja.

A bejelentésből ugyanakkor több fontos részlet nem derült ki: egyelőre nem tudni, hogy a szolgáltatás ingyenes vagy fizetős lesz-e, és a cég a „fokozatos bevezetésen” túl nem közölt részletes ütemtervet sem a flotta átalakításáról.

A Wizz Air döntése azért is figyelemre méltó, mert legfőbb versenytársa, a Ryanair korábban a magas költségekre hivatkozva vetette el a hasonló fejlesztést.

A nagy európai légitársaságok közül a Lufthansa-csoport már idén, 2026 második felétől megkezdi a Starlink telepítését, és 2029-re tervezi a teljes flotta lefedését. Az úttörők közé tartozik az airBaltic is, amely már 2025-ben elindította a Starlink-integrációt az A220-300 flottáján.

Via Telex


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

UTAZZ
A Rovatból
Egyetlen ruhadarab, amit egy világutazó szerint soha ne vegyünk fel a reptérre
Mitch Glass utazási szakértő a sokzsebes cargo nadrágot nevezte meg a leginkább kerülendő ruhadarabnak repülés előtt. Tapasztalatai szerint a flitteres ruhák és a merevítős melltartók mellett ez a nadrágtípus okozza a legtöbb felesleges fennakadást.


Sokan esküsznek rá, hogy a sokzsebes cargo nadrág a tökéletes utazós viselet, hiszen minden fontos irat és a telefon is kéznél van benne. Egy szakértő szerint azonban épp ez a praktikusnak hitt ruhadarab okozhat felesleges perceket és kellemetlen motozást a repülőtéri biztonsági ellenőrzésen. Mitch Glass, aki Project Untethered néven vezet YouTube-csatornát és eddig több mint negyven országot járt be, pénteken a UNILAD-nek beszélt arról, miért hagyja inkább a szekrényben ezt a nadrágtípust.

A világutazó szerint a vastag anyagú, több rétegben elhelyezett zsebekkel ellátott cargo nadrágok gyakran keltenek gyanút a szkennereknél.

„Sok utazó azt állítja, hogy semmi gondjuk nincs a cargo nadrágokkal, de olyan történeteket is hallottam, hogy aki felveszi az extrán zsebes cargo nadrágját, azt minden alkalommal megállítják” – magyarázta Glass.

A fő probléma szerinte a feledékenység. „Én akkor is inkább kerülöm őket, mert könnyű elfelejteni, hogy mélyen valamelyik zsebben maradt valami, amit ki kellene venni.”

A nőknek azt tanácsolja, legyenek felkészülve arra, hogy a merevítős melltartó is bejelezhet.

Magyarországon is volt már példa abszurd helyzetre, amikor egy veszprémi káplánt arra kényszerítettek a ferihegyi reptéren, hogy igya meg a nála lévő szenteltvizet, mert az üvegen nem volt űrtartalom-jelölés.

Egy másik esetben egy férfi egy csomag jávorszarvas-ürülékkel bukott le, amit állítása szerint politikusoknak szánt ajándékba. A szigorú biztonsági ellenőrzés során tehát a legegyszerűbb, legkevésbé feltűnő öltözékkel és a zsebek teljes kiürítésével spórolhatunk időt és idegeskedést a biztonsági kapuknál.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

UTAZZ
A Rovatból
Új szabályok az olasz strandokon: erre figyeljen, aki idén nyáron odautazik
A magyarok által is kedvelt Bibionéban és Jesolóban a zsúfoltság csökkentése a cél, ezért megnövelték a napernyők közötti távolságot. A változásokkal párhuzamosan az árak is emelkedtek: egy heti bérlet egy napernyővel és két nyugággyal átlagosan 225 euróba kerül.


Több tenger, kevesebb napernyő: Olaszország északkeleti tengerpartjain a minőségi szolgáltatás erősítése érdekében csökkentették a napernyők számát, ezzel több teret biztosítva a strandolóknak. Veneto tartományban a korábbi háromszor két méteres helyett már négyszer négy méteres területet biztosítanak napernyőnként – jelentette a La Repubblica című napilap kedden, az MTI híre alapján.

A változás Jesolóban a leglátványosabb, ahol a helyi sajtó szerint jelenleg nagyjából 45 ezer napernyő van a parton, de a cél a 30 ezres szám elérése, amint a 4×4 méteres helykiosztás általánossá válik.

A magyar turisták által szintén látogatott Bibionéban az idei jelszó: „kevesebb napernyő, több szolgáltatás”.

Nemcsak északon, hanem Szardínia délkeleti csücskében, a Punta Molentis strandján is korlátozásokat vezettek be. Itt kizárólag gyerekek és hatvanöt év felettiek számára lehet napernyőt kinyitni, és tilos az árnyékoló kendők kifeszítése is. A belépést fizetőssé tették, fejenként tíz eurót kell fizetni. A természetes oázisnak minősített területen – ahol 2025 júliusában tűzvész pusztított – október végéig egyszerre csak 150 személy tartózkodhat a parton.

A közeli parkolóba hetven járművet engednek be. Ha a strandolók hajóval érkeznek, közülük is csak száz főt engednek partra, fejenként legfeljebb egy órára. A jegyek beszedését és a forgalom ellenőrzését az önkormányzat külön cégre bízta.

A drágulás ellen a Genova melletti Chiavariban próbálnak tenni, ahol a városvezetés napi öt euróban szabta meg a nyugágyak, napernyők és strandszékek darabonkénti napi díját, ennél többet nem kérhetnek el értük. Erre szükség is lehet, mivel az Altroconsumo fogyasztóvédő egyesület felmérése szerint az utóbbi öt évben 24 százalékkal drágultak az olaszországi strandok. Tavaly nyárhoz képest hat százalékkal, de van, ahol a 2025-ös árakhoz képest a tizenhat százalékot is elérte az emelés.

Egy hét strandolás, egy napernyővel és két napággyal számolva, átlagosan 225 euróba, vagyis mai árfolyamon 80 ezer forintba kerül.

A fogyasztóvédők szerint Alassio a legdrágábbak között van, míg a magyarok körében is népszerű Lignano Sabbiadoro a legolcsóbbak közé tartozik.

Veneto partjain a 4×4 méteres „helypálcák” bevezetése nem a semmiből érkezett: a helyi lapok tavasz végétől írtak az átállásról. A cél a zsúfoltság mérséklése és a minőségi élmény erősítése a legkeresettebb szakaszokon. A kevesebb napernyő és a több hely egyúttal a szolgáltatások díjainak emelkedését is magával hozta több településen.

A természetvédelmi és közrendészeti megfontolások ugyancsak erősödnek. Szardínián a 2025-ös tűzvész után a Punta Molentis környékén idén nyárra belépődíjjal és szigorú létszámkorlátokkal próbálják óvni a sérülékeny partszakaszt. Liguriában ezzel párhuzamosan a chiavari ársapka a drágulás társadalmi hatásait tompítaná. Az Altroconsumo mérései pedig jelzik, hogy az elmúlt fél évtized tartós áremelkedése után is további drágulás jöhet – mindez együtt magyarázza, miért vált idén kulcskérdéssé a férőhely, az ár és a minőség egyensúlya az olasz tengerpartokon.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk