Egyedülálló a péceli Ráday-kastély a fekete-fehér falfestményeivel Magyarországon
Tűzvész pusztította
A kastélyt 1825-ben egy súlyos tűzvész rongálta meg. A kupola beszakadt, a díszterem festményeinek egy része megsemmisült, és a képgyűjtemény is elpusztult.
A Ráday-család súlyos anyagi gondokkal küzdött, ezért végül 1872-ben elárverezték a birtokot, amely ekkor került a Kelecsényi-család kezébe. Ám ők nem foglalkoztak az épülettel, a berendezés, a kép- és érmegyűjtemény eltűnt.



A Rádayak korábban gondosan válogatott könyvtára, mintegy 12 ezer kötettel és a berendezéssel együtt – a végrendelet alapján a Duna-melléki Református Egyházkerületé lett, akik megvásárolhatták és őrizték tovább a kincseket.
A 2. világháború után az épületet felújították, és MÁV-kórház egyik kihelyezett részlege használta egy ideig.
Ma a kastély látogatható.



A Rádayak
Ráday Pál fontos szerepet töltött be a politikában is. Ő készítette elő az 1705-ös szécsényi országgyűlést, az 1707-es ónodi országgyűlést, melyen kikiáltották a Habsburg-ház trónfosztását.
Az 1711-es szatmári békekötésnél is komoly befolyása volt, de ezt követően emigrációba kényszerült. Végül több hónapos távollét után az uralkodóház előtt letett hűségesküt követően visszatérhetett Magyarországra, ahol a protestánsok vezéralakja lett. Az 1712-es évben megválasztják a protestáns egyház egyetemes főgondnoki tisztére.
Ráday Gedeon fiatal korában már elhatározta, hogy életét a nemzeti művelődésnek áldozza, elgondolásában a családja is támogatta. Két évet külföldi egyetemen tanult, majd hazatérve irodalommal foglalkozott.
Híres könyvtárat gyűjtött, könyveivel és tanácsaival is segítette a tudósokat és írókat, akik gyakran fordultak meg nála. Európai műveltségű volt, de elsősorban a magyar múlt érdekelte. Kereste és gyűjtötte a régi magyar könyveket Erdélytől Pozsonyig, a magyar tudósok képeiből pedig történelmi arcképcsarnokot gyűjtött. Komoly kollekciója volt képekből és érmékből is, ám ezek nem maradtak meg. Bár bárói és grófi címet is kapott a fiaival, megőrizte puritán életvitelét, és lelkesen támogatta a kor íróit, kritikusait.








